Összes oldalmegjelenítés

2017. május 24., szerda

Úszás, Dorka nyaka aranylik

Dorka tavaly november közepe óta jár úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően mennyit maradnak játszani a végén.
Kezdetben, amíg a tanmedencébe alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon szerette.
Aztán átkerültek a versenymedencébe. Hossza 50 méter, mélysége 2,20. 
5 héten keresztül fosással indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.
Szóval ötödik vasárnap. Dorka visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni, ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután .... úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!
Oké ...  és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya, szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és fel tud-e jönni a víz fölé)
Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül, hanem MOSOLLYAL a hosszt.
Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet csinálni.
Mi szakadt át ott, akkor, abban a másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!" 
Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.
Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.

Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ... 



2017. május 16., kedd

A királynő birodalmának összeomlása

Tizennegyedik napja van Krisz velünk. 
Megszoktuk? Nem! 
Igyekszünk? Igen!
Nagyon nehéz ... nekem nagyon. 
Egy ideje mindenki megmondóember lett körülöttem és kényszert éreznek arra, hogy megosszák a véleményüket, majd belém is sulykolják, hogy így türelem meg úgy idő, meg majd mindent elrendeződik blablabla ... 
Na most az a helyzet, hogy engem eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye. Nem csak azért, mert bunkó vagyok sokszor indokolatlanul, hanem mert az elmúlt 3,5 év arra tanított meg, hogy bármit meg tudok oldani.
Nekem a jó Isten mindenből bőséggel mért. Gondolom a türelem maradt a legvégére és addigra kifogyott. 
Abban sem hiszek, hogy az idő majd elrendez mindent: persze halad az idő, de ha csak karba tett kézzel ülök és néha megvakarom a seggem, attól nekem még nem lesz jó, ebből kifolyólag nekünk sem lesz jó.
Nálunk tipikusan a következő az alaphelyzet: ha a királynő nem érzi jól magát, akkor az alattvalók feje porba hull. Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.

A királynő nem tud felhőtlenül boldog lenni. Az eddig irányított királysága május másodikával összeomlott. A meglévő, jól működő rendszere megszűnt létezni. 
A hercegnője a királyi kutyával együtt nagy ívben szarik a koronás fejére. 
Őméltósága jobb ötlet híján (tehetetlenségében amit ugye sosem ismerne be őtökéletessége) igyekezett külső szemlélőként figyelni az eseményeket; kivárni a végét a dolgoknak. 
Az első rózsaszín lepel lehullását is bőrpáholyából nézte végig, ami először kárörvendéssel, majd lelkiismeret-furdalással töltötte el. Rájött, hogy a szülői szerepek nem versenyhelyzetben érvényesülnek és nem is kell az egyik akaratát a másikra erőszakolni.
Igyekszik elfogadni, hogy a király az engedékenyebb, a királynő a geci következetes, szigorú uralkodó, természetesen a kis hercegnő szerint. 
Gyakorolni kell a közös uralkodást; ami megalkuvással, vitahelyzetekkel, sok-sok kezelendő dolgokkal jár, ami mellé a király elmúlt 3,5 éves sárkányokkal való harcolása is nagy mértékben közrejátszik.
Keveset éltünk királyságban ... sokkal kevesebbet, mint amennyit nem.

2017. május 11., csütörtök

Fánk kérdés

Krisz: „Mikor csinálsz fánkot?”
Én: „Nem csinálok, nem tudok!”
Krisz: „Ne viccelj már, régen is csináltál! Pénteken csinálsz fánkot?”
Én: „Nem tudok!”
Krisz: „Anyucid tud fánkot csinálni, telefonod van, akkor te is tudsz … vagy tudni fogsz!”


2017. május 10., szerda

Apa itthon

Kriszt kedden hoztuk haza. Fél 11 helyett fél 2-kor ölelhettem hosszú idő után először. A délután nem tudom hogy telt el... egy üveg whisky, egy üveg Asti Martini társaságában csigalassúsággal múltak a percek ... 18 éve nem ittam egy korty alkoholt se, most az egyik üveget én végeztem ki ... eztán sem fogok. Meséltünk volna egymásnak, de olyan hallgatag volt mindkettőnk, csak ültünk egymás mellett és igyekeztünk felfogni a felfoghatatlant
Szerdán nagy volt az öröm, a lentebbi videón láthatjátok:

https://www.youtube.com/watch?v=d23rTR3__p8

... és ők azóta is egymáson csüngnek.
Egész eddig fel sem tűnt mennyire hasonlít Dorka az apjára.

2017. április 27., csütörtök

Jogosítvány

Képtalálat a következőre: „pipa jel”
2016 szeptemberében kezdtem KRESZ tanfolyam. Sikeresen levizsgáztam elsőre. Jött az egészségügyi novemberben, a Vöröskereszt szervezésében ... elsőre meglett. Ehhez tegyük hozzá, hogy ész sem kell, Dorka is meg tudta volna tanulni, be tudta volna mutatni ... 
December 27-én indult a vezetés. Külön rutinpályás oktatás nincs. A parkolásokat, megfordulásokat a városban, forgalomban lehet/kell gyakorolni. Március nemtudomhányadikán megbuktam városi vezetésből. A városi vezetésbe van beépítve a rutinvizsga is. Tehát, ha megbuksz a vizsgaútvonalon, akkor a következő vizsgán a rutint is újra be kell mutatnod.
Március nemtudomhányadikán megbuktam vezetésből. Mivel az oktató is megvétózta, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy 2 utcára a Közlekedési Felügyelettől miért rántottak meg. Mindegy, túltettem magam, vettem 7 órát még pluszban, majd április 19-én újra nekifutottam.
Olyan alizosan indult a dolog:
Húsvét utáni hétről lévén szó, ahol gyakorlatban és elméletben is keddel indult a hét mindenkinek rajtam kívül. 
Április 19-én reggel komótosan kikászálódok az ágyból, összekapom magam, elindulok vezetni. Találkozom az oktatóval a szokásos helyen, beülök, kimegyünk a Közlekedési Felügyeletre - mindig így megyünk -, majd megállunk. 
- Mire várunk? 
- Hát a vizsgabiztosra.
- Én szerdán vizsgázom, holnap!
- Ma van szerda, keddel kezdtük a hetet.
- Azt a kurva.
Mire felfogtam, hogy mibe is keveredtem, már izgulni sem volt időm. Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam vezetés közben, sikerült a vizsgám. :D 
A héten beballagtam az okmányirodába, ahol készítettek egy orbitálisan ronda fotót a fejemről. Egy negyvenes évei végén járó lepukkant alkoholista-drogos-tokás-elhízott fejű nőt képzelj el ... ezt fogom nézegetni 2025-ig. Majd közölték, hogy 10 munkanap múlva kiküldik postán a jogosítványom. 
Nem igazán értem a logikáját a dolognak: 3,5 hét telik el onnantól számolva, hogy kiszálltál az oktatóautóból a vizsgabiztossal együtt odáig, hogy kézhez kapod az okmányt. Ergo azt a minimális tudást is, amit nagy nehezen összesöpörsz magadnak vagy az oktatód beléd ver, azt is elfelejted. Értem én, hogy a rutint magadnak kell megszerezni, legfőképp amellett, aki beül melléd fél éven keresztül vagy aki annyira bátor hülye, hogy odaadja az autóját gyakorolni és még melléd is ül ... na de nem az lenne a cél, hogy pörögjenek a dolgok?
Az oktatómnak örök hálával tartozom. A türelméért, a jófejségért, a bátorításért, a kurvaanyázásért, amiért feladta a 40. sikertelen hátratolatásnál és azt mondta ez veszett fejsze nyele, nézzem meg youtubon. És onnan valóban megtanultam padkával párhuzamosan tolatva beparkolni, mint ahogy az Árkád többsávos körgeometriás csomópontot is onnan nyomattam. Mentünk jégen, mentünk vízátfolyáson, olyan technikai dolgokat mutatott meg, amiket más nem. 2-szer fejeltem le a kormányt. Mindkétszer belelépett a fékbe akkorát ... ha nem lép bele belénk jönnek. Ezzel örök életre megtanultam hol kell elsőbbséget adni és hol van egyenrangú útkereszteződés.
Imádtam, élveztem a tizedik óra után minden másodpercét ... és igaz, hogy előre képtelen vagyok leparkolni, de a legkisebb helyre is berakom az autót tolatva!!!!! :D 

2017. április 19., szerda

2017 húsvét

Szombat-vasárnap délelőtt Vásárhely. Vasárnap délután Győr, Kismegyer, otthon.
Hétfőn locsolkodás.
Kipihentük magunkat? Nem! De szuper volt!
Annyi csokink van, hogy egy évig elegendő lesz!
Karcsi papa verset írt, Dorka verset mondott a locsolásért - Köszönöm, hogy köszöntöttél, rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek téged, tojás lesz a fizetséged! - és piros tojást osztogatott a fiúknak.
Kifejezetten örültem, hogy senki sem fogadott el pénzt a locsolásért és végre újra a hagyományról, a közös együttlétről szólt az ünnep!

2017. április 12., szerda

Család

Május másodikától újra egy család leszünk! Persze minden akkor biztos már, ha megtörtént ... na és aludtunk rá plusz kettőt ... de a reményeink, a hivatali része, a beadott papírok, megvitatott tényállások és döntések jelen állapotban 2017.05.02-át mondták ki az egyesítés napjának.
Dorka striguláz, centit vág, kérdez, tervez, szervez, félrerak, takarít, ágyneműt húz, a babás játékait szortírozza, szép ruhát készít, magát csinosítja, rajzol, színez üdvözlős dolgokat, a legókat válogatja, a füzetekkel összepárosítva, miből mit lehet készíteni természetesen apával. Rendre utasít, hogy Maját is meg kell fürdetni és kozmetikába kell vinni, mert így nem várhatja apát haza, hogy néz már ki ...  stb stb stb ... én ezzel egy időben ülök egy helyben a kanapén. Igyekszem felfogni az információt, a dátum jelentését és következményeit.
Dorkának amúgy fogalma sincs arról, hogy egy héttel későbbi dátumot mondtam és a meglepetés erejével fogja az apja sokkolni, aminek én személy szerint nem örülök, de ez van.

2017. március 13., hétfő

Gyermeki megállapítások-egysoros

Dorka:
Anya, én beszélgettem a Benivel -6 éves- komoly dolgokról és tudod mit állapítottunk meg?
Azt, hogy a szülők azért játszanak a gyerekekkel, hogy boldoggá tegyék őket!

2017. március 1., szerda

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Tegnap Dorkával sétálunk a Pláza oldalbejáratánál található gyalogos úton. Az aszfalt mellett óriási átmérőjű csövek futnak, körbekerítve szögesdróttal.
Dorka érdeklődik miért vannak rajta azok a bökős valamik?
Azért, mert a fiatalok ezeken a csöveken 'csöveznek': randalíroznak, ezeken hallgatnak zenét, napoznak, graffitiznek rá stb ... 
Ezek a csövek fontos célt szolgálnak. Gázt, vizet, hőt szállítanak és nagyon kell vigyázni rájuk. A bökős valamik megvédik a csöveket attól, hogy sérüljenek.
Dorka: "hol vannak ezeknek a buta gyerekeknek a szülei ilyenkor? Miért nem tanítják meg őket normálisan viselkedni és miért nem szólnak rájuk? Milyen szülők az ilyenek? - kérdezi őszinte felháborodással Dorka.
Eljátszottam neki -: tudod kis Dorka, eljön az idő, amikor felcsengetnek a kaputelefonon - berregtem, ahogy valóban szól a csengő -, belekiabál egy bakfis vékony hang: "csókolom, kis Dorka itthon van? - és elkészültél-e? Mentek sétálni, beszélgetni, mozizni, lányos programokat csinálni a barátnőddel. Elengedlek, mert tudom, hogy helyén van a szíved és az eszed annyira, hogy megbízhatok benned. Elengedlek, mert tudom tudsz normálisan viselkedni, nem rongálsz és bízom benned, hogy a megbeszélt időre hazaérsz!

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Dorka: "Egyedül a városban sétálni? Nélküled sétálni? Nem fogni a kezed? Ilyet LEHET??????????" - látszott rajta a teljes döbbenet, hogy eljátszott a gondolattal és végigfuttatta az agyában a szitut, majd teljesen komolyan közölte velem:
"Anya, én szeretek veled sétálni, sosem foglak cikinek tartani! De azért jó lesz majd úgy is sétálni, hogy össze-vissza futkározhatok az úton, mehetek becsukott szemmel és senki sem csesztet érte!" - nem törtem le a szarvát, hogy jobb esetben, mire ő egyedül sétálgathat az utcán, addigra már tré lesz neki cikk-cakkban futkározni becsukott szemmel :) :) 
Annyira édes, ahogy elképzeli az életét, és jól eső érzéssel tölt el, hogy minden eseménynél benne vagyok az apjával együtt :)

2017. február 28., kedd

A sokhetes betegségről

Február van ... ma még. Holnap március. Új hónap, új remény. 
Nem tudom mit gondoltam?! Talán most megússzuk! Nem sikerült!
Minden év február hónapját végeláthatatlan betegszabadsággá alakítja számunkra az élet, hetente 3 nap felcsillanó reménysugárral, ami persze csak remény marad ... majd jön a hardcor.
Kezdődött egy sima hányással. Igaz, az 3 napig masszívan tartott. Ebből következően 4 éjszakát nem aludtam ... Dorka velem szemben a wct ölelve is képes volt bóbiskolni, vagy a szőnyeg közepén, kezében hányós tállal törökülésben elaludni és 40,5 fokos lázat produkálni. 
Az elmúlt egy évben, ha Dorka haja szála görbébben állt a megszokottnál, hányt. Ha lázas volt, hányt. Hasmenése volt, hányt. Fájt a torka, hányt. 
Minél többet űzi ezt tevékenységet, annál ügyesebb: egyszer sem hányt le semmit és nagyon ügyesen hányt a kanapéról, sugárban, fröccsmentesen az asztalon lévő tálba. 
A lázas hányást torokfájás követte. Reggel elvittem orvoshoz, ahol annyira rendesek voltak, hogy mindenki maga elé engedett ... jó ... Dorka végighányta a rendelőt, zacskóba.
Streptococcusos torokgyulladás, antibiotikum, lázcsillapítás, egy hét szünet. 
Természetesen 3 nap múlva semmi baja nem volt a gyereknek, az ABt szedte 7 napig, majd szerdán már mehetett volna oviba, ám anyám bevállalta a gyerekfelvigyázást onnantól, mikor a gyerek jobban lett, így maradtak otthon. Vasárnap készülök össze a hétfőre, teszek-veszek, miközben Dorka 5-kor le akar feküdni aludni. Megnézem, tűzforró a gyerek ismét. Hétfőn újra doki, újabb hét szünet: valami vírus, 3 nap után gyerek toppon van, már kurvára unja magát otthon.
Vasárnap reggel jön át Dorka 4:40-kor. Mondom neki, menjen vissza a szobájába aludni, nagyon korán van. 6-kor újra jön, hogy az előbb nem merte mondani, de nagyon fáj a hasa. Ahogy hozzáértem, éreztem, hogy meleg, automatikusan hoztam a hányós tálat, törölközőt. A tököm kivolt az egésszel ekkor már ... gondolom Dorkának még jobban.
Vasárnap este hív anyósom, hogy ők is lebetegedtek.
Hétfő reggel újra doktor néni, valami vírus, egy hét pihi, 41 fokos láz, ne adjak semmit a lázcsillapítón kívül, mert nem piros a torka, tiszta a tüdeje, a pocakja is rendben.
Hazaértünk, Dorka annyira vacogott, kopogtak a fogai, nem tudta elmondani mit szeretne, a kis ujjait nem tudta behajlítani, így nem tudta betakarni magát, potyogtak a könnyei, nem tudtam adni neki lázcsillapítót, mert képtelen voltam beletalálni a szájába, csak összegörnyedve vacogott a kanapén.
Ezt jó lehetőségnek láttam hűtőfürdőre. Ellenkezni úgy sem tud. Ruhástól, ahogy volt beletettem a vízbe, amivel pár perc alatt megszűnt a remegés és 20 perc múlva lement a láza. Ezt követően 2 napig volt lázas, aztán nagyon csúnyán elkezdett köhögni, folyt az orra. Erre adtam bogyókat neki, és csütörtökre semmi gondja nem volt. 

Mától Dorka újra óvodás 5 hetes kihagyás után (mert a betegség előtt 1 hetet Vásárhelyen volt, elkerülvén az influenzás időszakot ha-ha-haaaaahhha)