Ma elérkeztünk a rettegett 8. héthez. A vetélés aránya ekkor a legnagyobb s én is belefutottam.
Pontosabban 8 hét 1 naposan. Sokat gondolkodok: Csak nehogy valami baja legyen! Csak nehogy elveszítsem! Csak nehogy...
Olyan messze van még a 12 hetes UH. Én nem is értem, hogy a várandós sorstársak hogy bírják ki, hogy nem láthatják a babáikat, ha máshogy nem is, legalább UH-on. Engem felőröl ez a várakozás. Ha alapból kicsit türelmesebb lennék, talán könnyebben viselném ezt a helyzetet. Már azon gondolkoztam, valamilyen ürüggyel fel kellene hívnom az orvost, hátha elküld UH-ra. Aztán gyorsan el is vetettem az ötletet, nyilván meg van az oka annak, hogy miért és milyen időközönként vannak a vizsgálatok.
Már az agyamra ment a terhesség vagy a szexmentes élet. Már nem is tudom.
Orvosi javaslatra Krisszel még egymásra sem nagyon nézhetünk a 12. hét végéig. Véleményem szerint a pasik többsége úgy gondolja, hogy ok, megcsináltam a baby-t, aztán 9 hónap móka és kacagás, 'nehéz napok' nélkül bármikor bármilyen mennyiségben szex. Hát nem így van. Legalábbis nálunk nem. Erre fel voltunk készülve. A jelek szerint az uram jobban. Dóri barátnőm átküldött egy linket a múltkor azzal a felkiáltással, hogy hátha hasznos lesz. Egy kérdőívet kellett kitölteni.
1. kérdés: Mi az a 2 gondolat, ami egyből eszedbe jut a várandósággal kapcsolatban?
Nekem a következő szavak ugrottak be: az egyik a fent említett téma a szexmentesség a másik az aggodalom. Na gondoltam, csak én vagyok ilyen perverz állat, aki olyan önző, hogy még ilyenkor is siránkozik ezen, amikor 4 éve csak erre a babára várnak. Lelkiismeretem hangjait, hogy csökkentsem, beütöttem a Googl keresőjébe ezzel a témával kapcsolatos kifejezéseket, míg nm rátaláltam egy közvélemény kutatás eredményére, miszerint a várandós nők 89 %-ánál sz a 2 szó jött ki, mint nálam.
Levontam a konzekvenciát: nem csak én vagyok önző, perverz állat! Tehát minden rendben a fejemben.
A 8. hétre kutyorgok. Mármint nem én, hanem Édes Kis Pötty. Fura, mert azt mondták, hogy nagyon ritka az ilyen. Mondtam az orvosomnak is és Ő is hallotta. Nagyon mosolygott rajta. Ezt a mozgásnak tulajdonítja be. Az Uh-on is - amiből csak minimálisat láttam - mozgott folyamatosan. Nyilván, ez még nem olyan mozgolódás, mint amik a 14. hét után lesznek. Maja amikor elfekszem pihizni, mindig a pocakomra rakja a buksiját és hallgatózik. Ha kutyorog, akkor szereti-szeretit játszik, amikor simogatom a hasam, a kezemet harapdálja, hogy tán' nem kéne vagy inkább őt simogassam. Féltékeny, de majd kineveljük belőle. Amikor görcsölget a hasam, ami az elejétől kezdve megvan, a sok ülés következtében, szólok Krisznek, hogy orvosolja a gondjainkat. Ő egy mágus, kézrátétellel gyógyít. Mihelys't a keze hozzáér a bőrömhöz, a görcsök megszűnnek. Hiszek abban, hogy már ilyenkor kell tartani vele a kapcsolatot. Minden este elköszönök Pöttytől lefekvés előtt s minden ébredésénél Ő az első, akit üdvözölök. Remélem ezzel is erősítem benne, hogy mennyire akarjuk és várjuk ŐT, így baj nem lehet.
Apropó! Köszöngetés! Új lakónk lett ... beköltözött hozzánk Kis Vuk is. Remélem sokáig nem marad, mert nem látom szívesen. A szagundor, a mellfeszülés, a fáradság és az állandó hányinger mellé már tömör egy kicsit!
Sebaj!
Túléljük ezt is, ha ez kell, hogy karomba tarthassam Édes Kis Pöttyöt!
Angyal - anya barátosnője - ma felhívott s gratulált! Nagyon jól esett, hogy anyával együtt nagyon várják a babánkat, majdnem elpityeredtem magam. Nagyon szorít ő is... Jó, hogy ilyen emberek állnak mellettem, mellettünk!
Köszönjük mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése