Összes oldalmegjelenítés

2011. február 22., kedd

Kezdet

2011 január 10-én kezdtük el ismét próbálkozni gyerekgyártás-ügyileg Krisszel 4 év sikertelen gyertyaállás után.  Teljesen véletlenül, pont jó időben voltunk jókor, jó helyen, jó helyzetben. Ezután következett/következik életem legnehezebb időszaka és valószínűleg holtomigtartó versenyfutása az aggodalommal és az idővel.
2 sikertelen terhesség után szerettem volna a saját orvosomon kívül más szakvéleményt is hallani:

2011 február 10. 19 óra 30 perc Győr, magánpraxis (név nélkül...)  Nagyon szép rendelő, nagyon szép bútorokkal, nagyon szép festményekkel, nagyon minta kismamákkal, nagyon minta lágy zenével. Nagyon nagyképű asszisztenssel.
2011. február 10. 19 óra 45 perc Győr, magánpraxis név nélkül... - semmi, várakozás...
2011. február 10. 20 óra Győr, magánpraxis név nélkül... - vékony orvos, még hidegebb kézzel bemutatkozik és beinvitál az általam látott legmodernebb rendelőbe, mondván én vagyok a VALAKI ... - a nevemet nem tudta megjegyezni előzetes egyeztetés során. Bár, az asszisztensének sem sikerült -. Fekete pont. Kórelőzmény felvétele közben sikerült pár telefont lerendezni és még a pasziánszból is kilépett. Gyors nekifutásból tigrisbukfenccel felpattanás a vizsgálószékbe, ami engem mindig apám disznóvágásos boncasztalára emlékeztet, de ez csak rossz beidegződés...
Hüvelyi ultrahang közben:
Mondom 2011 január 10-én estem teherbe. Mondja Ő: - az nem lehet, én decemberben estem teherbe...
Én: -Mer'? - önmagamat nem meghazuttolva... - falusi jóasszony módjára
Orvos: Mert itt nincs semmi.
É: Akkor vigye át az eszközt a másik oldalra, mert érzem, hogy ott van.
O: Az lehetetlen, mert nem lehet érezni - mondja férfi létére-, meg nincs is ott semmi... különben is én vagyok az orvos, én értek hozzá!
É: Próbáljuk csak meg.
Átvezette a UH-ot a másik oldalra érintve a bélrendszer összes idegvégződését és a térdem porcait is egy laza mozdulattal - még mindig hüvelyben -.
S tényleg ott volt. Legalábbis szerintem, mert ő egyértelműen "nem merte" megállapítani. DE! Azt kijelentette, hogy 2,5 mm nagyságú és életképtelen. Kis ellentmondás, de sebaj!
Pár perces beszélgetés és 12.000,-Ft után közöltem vele, hogy nem rá fogok haragudni, ha életképtelen a baba, de ezt emberségesen is lehet közölni egy olyan nővel, aki már kettőt vesztett.
Hazafele sírás-rívás az autóban, majd másnap újabb orvoskeresés, biztatás és kétkedés majd február 21-ig várakozás, imádkozás, öröm és összeomlás. Senkinek nem kívánom ezt a 1,5 hetet.

2011. február 21. Hétfő, reggel fél 7 PAMOK Ultrahang 202-es hívószám, 3-as ajtó, Krisszel.
Csak 6-an voltak előttünk, gyorsan mentek az emberek és az idő is. Kézizzadás, gyomorgörcs s miegymás, végre 202 a kisablakban.
Az asszisztensnő végtelenül aranyos, kedves, segítőkész. Beengedi az uramat is, egy kis görgős székre invitálja és mielőtt átgördülne a másik szobába egy másik kismamához, szól neki, hogy velünk szemben kivetítőn lehet látni majd az eseményeket. Nekem a könnyem egyből eleredt s a nedvesség a kezemről áttevődött az arcomra. Csodaszép, megindító, nevetséges, bárcsak minden rendben lenne dolgokat láttam a sötét monitoron, ami másodperceken belül kitisztult. Ezzel szemben én teljesen elhomályosodtam. OFF, képszakadás, síróroham, öröm és társai.
A következőket halottam: tényleg pulzál, hogy ver - Krisz örömködött - és 10 mm.
Következő kép: autóban ülés anya hívása telefonon.
Következő kép: apa hívása telefonon.
Következő kép: ÚRISTENMOSTMILESZ! ÉL, él, él...

Régen iskolában, ha rosszak voltunk úgy is büntettek, hogy leíratták 50-szer velünk, hogy: "Többet Nagy Anikót nem hívom békaszeműnek"- baromira nem tetszett és Anikót hibáztattam, hogy békaszeme van és nem magamat, hogy szemét vagyok és így hívom.
Ha most az a feladatot kaptam volna, hogy írjam le 1000-szer, hogy "pulzál", leírtam volna akár milliószor is. Életem egyik legszebb szava most és a legjobb, legszebb élmények ehhez kapcsolódnak... és már pityergek is. Hormonháború...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése