Összes oldalmegjelenítés

2011. március 7., hétfő

Dicséret

Ma vagyunk 9 hetes és 1 napos és mát többes számban beszélünk egy hete. Nagyon fura, de vagyunk, alszunk, eszünk, élünk, létezünk.
Már nem Maja baba - kutya - hasfájása a legfontosabb közlendőm a telefonban, na jó, csak a második legfontosabb, már nem a saját gondom a legelső, már semmi sem olyan fontos, mint Édes Kis Pötty. ű
DE mégis!

Ma nagyon meg lehet dicsérni. Hősiesen kivártam mind a 152, azaz egyszáz-ötvenkettő darab kismamát, aki közül csak 4-en, azaz négyen jöttek előbb, mint én a terhesgondozóba vérvételre. Ám csak igazán akkor lettem hős, amikor vérvétel után semmi bajom nem volt! Na jó, a kocsiba beszállva egy kicsit megszédültem, de csak egy kicsit! Hero vagyok... nem kicsit nagyon.
Krisz ma is aratott! Mielőtt leparkoltunk volna az autóval reggel 3/4-ed 7-kor a Liezen-Mayer utcai gondozó előtt, óvatosan megjegyezte az aranyszabályt: vérvételkor szigorúan az ajtó elé parkolunk, hogy kijövetelnél ne kelljen engem a nyílt utcán támogatni hosszú-hosszú métereket a cél "ovvvvjektumig".
Érdekes volt a korosztály az állapotos nők körében. A nagyon fiatal 17 évesek.... voltam én a 27 évemmel és a 40-esek. Egyik sem az én korosztályom, magamon kívül. Mégsem dumálhatok jóízűen, poénokat lődözve magammal... bár elnézve a kismamák többségét, nem csak az én agysejtjeimet rombolja a gyermekáldás... Még beszélgetni sem lehetett. Először mentek a cukorterheléses kismamák, majd következtem egyedüli Down-szűrésesként. Kissé kisebbségben éreztem magam s fura érzés kerített hatalmába, olyan, mintha lenéztek volna, mert én még csak itt tartok. Nyilván nem így volt, magam paráztattam a dolgon, viszont a pocakméretemmel kevesen vették fel a versenyt. Így, amikor a beutalót  kellett beadni, csak halkan jegyeztem meg, miért vagyok ott. A pocakmérettel kapcsolatban is muszáj megállapításokat tennem. Akik június végére vannak kiírva, kisebb pocakkal rendelkeznek, mint én, illetve voltak a Krisz által sugárbabe-kategóriába sorolt lányok, akik vékonyak, mint a lézersugár, mondhatni az egész csajszi pocakkal akkora, mint nekem egy combom. Krisz azon méltatlankodott, hogy jöhettek vérvételre, hisz' ha kihúzzák a lábukat sem véreznek. A nővérkék tudhatják a dolguk... Nem utolsó szempont, hogy ennyire aranyos, kedves, segítőkész, barátságos nővérkékkel ritkán találkozik az ember, mellesleg nagyon ügyesek is.
Szóval mindenki dicséretet érdemel. 
Most 2 hét orvos- és vérvételmentesség következik. 21-én kell mennem az eredményekért, 22-én védőnő, április 1-én UH.
Mindig is utáltam orvoshoz járni. Maximum Nolicil S-et írattam fel a felfázásomra nagy ritkán. Az is fél percig tartott. Most érdekes módon már alig várom, hogy dokihoz vagy valamilyen egészség-dologgal kapcsolatos helyre mehessek, mert akkor biztos vagy láthatom a babámat vagy megtudok valamit vele kapcsolatba.

Mai tanulság: a gyermekáldás rombolja az agysejteket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése