Összes oldalmegjelenítés

2011. május 5., csütörtök

Egy újabb hétfő krónikája

Reggel fél 8-kor szülészeti osztályon kezdtük a napot, kicsit kellett várni, de addig elbeszélgettünk az egyik volt csoporttársammal, Évával-Renátával. Mert 2 neve van. 
Jött Maár doktor úr, aki koránt sem volt kedves, sem aranyos. Megkérdezte miért jöttem, mintha sosem látott volna. Kriszt előbb megismerte, mint engem...
Szóval elmondtam, hogy miért jöttem, mi történt velem a hétvégén. Valamit motyogott, vissza kellett kérdezni, hogy mit mondott.
Lementünk az ultrahang emeletére, ott 1 órás várakozás után ismét felhívtam, hogy kell-e sorszámot húzni? Nyilván a kérdésemben benne volt rejtetten az is, hogy mikor szándékozik már lejönni... Teljesen szét volt esve a drága doktorunk. Meg volt az oka, ez is kiderül a történetemből.
Lejött 9-kor, bementünk egy rendelőbe, ami a magzati szívhang-hallgató mellett volt, összenyílt a két szoba. Asztalra fel, most koránt sem tigris bukfenccel, mert kissé elegem volt már a 100.000 db kismamából és kísérőikből, illetve a nagyon szagos UH-ra érkezett hölgyeményből, aki miatt az ablakban lógtam, mert annyira rosszul voltam a SZAGÁTÓL!!! Aztán társult hozzám egy másik kismama is, aki hónap végére -május végére- van kiírva, őt is megviselte a kellemetlen érzékszervi tapasztalás.
Szóval vizsgálóasztalon fent, doki előttem ül, hogy ellenőrizze a méhszáj zártságát, egy asszisztens belém világít egy lámpával, aminek baromi erős volt a fénye, ha a szememet érte. Méhszáj nem látható, viszont annál több váladék igen. Ecsetelés következik. Combközépig kékes lilás lettem, még a derekamon is ez a lötty folyt. Világos szürke naciba mentem... nem készültem arra, hogy 2 perc alatt törpévé varázsolnak, méghozzá hupikék törpikévé. Szívhang hallgatás következett. Elég nehezen találta Pötty motorját, viszont amikor meglett, csak annyit bírtam kinyögni, hogy Krisz, hallod ezt s mielőtt elpityeregtem volna magam, meghallottam a szomszéd szobából kiszűrődő másik baba szívhangját. Pár dobbanás után egymásra hangolódva zenélt a két kis szív. Nagyon tündéri ének volt.
Szóval Törpilla nem sírt, csak figyelt, s mire feleszméltem, már Évánál voltunk, receptet írtak, megállapították, hogy a gyerekem a feje tetején áll. Vele minden rendben, csak a mamit kell kúrálni.
Tulajdonképp nem is lepődtem meg az ecsetelésen, hisz 4 hónapja mondogatom az orvosnak, hogy nagyon erős a folyásom. Akármikor mentünk, elmúlt, vagy épp nem volt akkor. Legalább most előjött és ki is lesz kezelve. Írtak fel 3 gyógyszert, amit szednem/szednünk kell s így a későbbi oda-vissza fertőzés veszélyét is kiküszöbölhetjük. Nem mintha a szexről szólna az életünk mostanában...

2 megjegyzés: