Összes oldalmegjelenítés

2011. augusztus 16., kedd

A legkisebb közös többszörösünk I.

Ma UH-on voltunk. 12 héttel ezelőtt láttuk a legkisebb közös többszörösünket utoljára.
Ma van a házassági évfordulónk is ... így nagyon megható és intim pillanat volt mindkettőnk/mindhármónk számára a nagy találkozás. 3 órára volt időpontunk. Egész nap a kezem tördeltem idegességemben. 2-kor lezuhanyoztam, felkötöttem a hajam, majd hisztiztem egy sort, mert nem találtam a szerencsehozó bugyimat. Természetesen meglett, a helyén volt, mindenhol néztem, csak ahol kellett volna, ott nem. Magamba burítottam egy fél literes kólát, két Bounty szeletet, egy tábla Milka csokit és már ott is voltunk a Kyncs Kft.-nél. Az üdítő és az édességek azért feltétlen létszükségletek, mert ezekre bepörög a gyerek, így ismét élvezetes műsort kaptunk Dorkától. Dorkával még egy gyors egyeztetés az autóban ... Maca már várt minket a szokásos széles mosollyal és örök optimizmussal. Mindenki nagyon jókedvű volt, így bennem is oldódott a feszültség, már csak Krisz kezét szorongattam lilára. Asztalra fel, bugyiba be a 'törölköző', jéghideg UH zselé és ismét széles mosolly és egy jelzés a gyerek részéről, hogy már most elege van az egészből. A nemzetközi jelzésként is ismert 'kapd be' bemutatással indult az UH-os csoda. Annyira röhögtem, hogy a könnyem is folyt. Az én lányom. Büszke vagyok rá! A lényeg: 2239 grammal és 52 centivel - apa ekkora volt, amikor megszületett - figyel drágaságunk fejjel lefelé a mami pocijában. Nagyon jól érzi magát odabent a doktor bácsi szerint és a szülés várható idejét szeptember 15 és 22 közé tették - ismét -. Nagy műsort láttunk most is. Hatalmas terpesszel indítottunk a bemutatás után. Krisz szerint már most olyan, mint az anyja. Mindenkinek szétrakja a lábacskáit ... poén volt. Nagy pocakja van, édes vastag szájacskája, ami be nem állt a fél órás vizsgálat alatt. Csücsörített, magyarázott, mosolygott és tátogott, ujjat számolt - már amikor nem mutatta az X-faktor jelet, benne megvan - közben a tappancsát fogta mindkét kezével, majd csak az egyik lábujját szorította a homlokához. Csavarodott jobbra-balra. Simult apa kezéhez és látványosan újra egymásra hangolódtak.  Ahogy Maca megrázta a pocakomat Dorka haja csak úgy hullámzott a magzatvízben. Sűrű és hosszú haja van, fedi a tarkóját. Nekem meg ezért ég a gyomrom a néphiedelem szerint állandóan és baromira.
Nagy félelmem, hogy ne legyen nagyon-nagyon ronda a gyerek. Hogy amikor meglátják ne azt mondják rá, hááát, végülis aranyos ... mert én minden csúnyább gyerekre ezt mondom ... tudom, nem szép dolog, de mégsem bánthatok meg embereket ... hiszen mindenkinek a sajátja a legszebb. Mindenesetre nekünk Dorka a legjobb csaj a világon. Átvette Krisznél ezt a pozíciót is tőlem. Én már csak a legjobb hordozó csaj vagyok a világon. Mindenesetre Nagy Sándor prof. is elégedetten konstatálta, hogy 10 éve nem látott ilyen szép, formás kislányt és a Kyncs Kft. kedvence lett Dorkánk ismét. Általában vele példálózódnak és most is büszkén vettük tudomásul, hogy a lányunk volt a "bezzegDorka..." Mindene rendben van, mindene MEGVAN! Nyitogatta a szemecskéit és közben kaján vigyort dobott felénk, amitől mi természetesen elájultunk ismét.
Van egy jó csajunk. A 2 csajos 1 pasis felállást nem így képzeltem el ... de így is jó.
Nagyon fura, hogy kicsi ET-nkből milyen nagylány lett. Hogy nemrég még 665 gramm volt, sőt volt 10 mm-es is, most kész nagylány. Születésre kész, jobban mondva lassan kész. Még pár hetet maradjon bent és utána jöhet a vízözön ...
Bennem van, bennem él. Közösen hoztuk létre, közösen küzdöttünk érte s elérhető távolságra került tőlünk. Nagyon várom, nagyon várjuk. Minden nap arra kérem a jó Istent lefekvés előtt, hogy vigyázzon rá odabent, ne legyen semi baja Dorkának. S úgy néz ki, meghallgatásra találok!
Mikor kijöttünk az épületből hétágra sütött a nap s mi csak öleltük Krisztiánnal egymást és folytak a könnyeink. Ennél szebb házassági évfordulós ajándékot nem is adhattunk volna egymásnak. A csodaszép kislányunk jól érzi magát odabent, mi szeretjük egymást és örökre hálásak leszünk a legkisebb közös többszörösünkért, életünk fő művéért, hisz ennél szebbet, jobbat nem csináltunk az életben.

2 megjegyzés: