Terhesgondozás?!

Mindenki tudja, mi a véleményem a győri terhesgondozóról és a mai nap tett látogatásom a Liezen-Mayer utcában csak még jobban alátámasztotta az eddigi elképzelésem, véleményem és felháborodásom. Reggel fél 9-re értünk a tett helyszínére 1, azaz egy darab táppénzes papírért, 6, azaz hat darab kibaszott sorért. Természetesen tele a váró kisebbnél kisebb pocakos nővel, pasival és babakocsis gyerekkel. Vártam 47 percet, mire kiméltóztatott jönni az asszisztens nő azzal a felkiáltással, hogy "most nem szedek be semmilyen papírt!" - akkor miért nézeget ki ... először nem értettem. Mindegy, levontam a konzekvenciát, 13.764-en vannak előttem, plusz a sorszámosok, plusz a doktor úr magánbetegei - ezért a nagy kinézegetés az asszisztensnő részéről -. Majd az 50. percben kitesz a papírost, miszerint a doki ma csak délig rendel, mindenki szíves elnézését kéri. Egy óra telt el, mire beszedte a kiskönyvem, nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy le szeretném zárni a mai nappal a táppénzes állományomat, így nem leszek az állam nyakán ingyenélő s szeretném elindítani a TGYÁS-t. Mikor nekiállt volna szemforgatással közölni a kioktatását leállítottam, hogy tudom mi a menete a dolognak, hogy nem itt kell kérni a TGYÁST, hanem a Szabolcska utcában, de a táppénzes papír lezárása kell hozzá, addig nem adják ki ... nem a hangos és megalázó véleményéért jöttem ide, hanem 6 darab sorért, úgyhogy húzzon be írja meg azt a papírt, mert igaz, hogy holnapra vagyok kiírva, de egy órája állok itt, majdnem leszakad a derekam és a hasam ... akkora tirpák állatok vannak itt, hogy a 13.764 emberből eddig egy 3 éves kisfiú ajánlotta fel, hogy üljek le a helyére, de nem fogadhattam el, mert gipszben van a lába szegényemnek, az anyja meg keddre van kiírva szülni ... Nő bemegy, végignézek a termen, mindenki szájtátva kapja el a tekintetét az enyém elől. Gondoltam magamban, hogy nézhettek bazd meg, én még 40 hetes terhesen is átadom a 80 éves nőnek a helyemet, de lehet én vagyok a hülye ... Mindegy, bementek szépen a protekciósok, a doki magánbetegei, majd jöttek a sorszámosok, táppénzes papír még mindig sehol. 2 órája várakozom állva. Kisfiú ismét szól - akivel azóta baromi jót beszélgettünk az italautomata beüzemelésétől az ital kiadásáig az összes gombot és lehetséges variációt megbeszéltük a kombinatorika zeg-zugaiba is belemélyedve - hogy biztos nem akarok-e leülni, mert az ő anyukája is gyorsan elfárad Árminnal a pocakjában. Mondom neki: "nagyon aranyos vagy, hogy felajánlottad a helyed, de neked beteg a lábad most, ülj csak nyugodtan, nagyon okos vagy, nem úgy mint itt  melletted a sok buta néni és bácsi!" - s elmélyedtem, hogy a bácsik miért is ÜLNEK a terhesgondozóban? Mert az, hogy elkísérik a párjukat, egy szép gesztus, nagylelkűen támogatják a terhesség minden szakaszában életük párját, de ne már engem hátráltassanak a leülésben ... azon gondolkoztam megkérdezek pár pasit, aki jó dolgát végezve ücsörög a párja mellett, hogy miért nem áll már fel a adja át a helyét, mire mondták a nevem. 2,5 óra. Ennyi a terhesgondozóból ma épp elég volt s tiszta szívből örülök, hogy ez a 2,5 óra nem februárban történt meg velem 13.764 ember társaságában egy jó kis influenzás időszakban. Ismét egy érv a magánrendeléses időre érkezem és fizetek 5.000,- Ft-ot történetemre. Felháborító az emberek viselkedése. Krisz minden egyes alkalommal eljött velem vizsgálatokra, vérvételre, UH-ra, táppénzes papírt kitöltetni, eredményekért ment vissza ... le is ült a terhesgondozóban, de mihelyst látta, hogy már nincs sok szabad hely, ő volt az első, aki átadta a helyét másnak, vagy szólt, hogy jöjjön ide valaki. Ma is volt az uramnak egy beszólása s ismét nagy igazságot mondott: a 8, 16, 24 hetes kismamák szerinted nagyot néznének, ha a nőgyógyászati papír mellé kapnának egy beutalót gerincvizsgálatra is? Mert úgy állnak fel a székből, mintha nagyon fájna a derekuk, hátulról tolják fel magukat, miközben szuszognak s úgy tesznek, mintha a világ minden fájdalma rajtuk lenne s hónapok óta táppénzes papírért járnak csak ide, miközben a 4-szer akkora macilánya 2,5 órája áll ... igaz, nem zokszó nélkül. 

Nesze neked terhesgondozás!

... a Szabolcska utcában le a kalappal az ott dolgozó személyzet előtt ... kinyalták a seggem és mindent el tudtam intézni 10 perc alatt tündéri, aranyos ügyintézőnővel soron kívül ... látva az állapotom előrehaladottságát. Vannak még jó emberek ... de egyre kevesebben vagyunk. 

Védőnő kicsit máshogy

Ma reggel 8-ra mentem védőnőhöz. Nem volt Márta, a kolléganője, Bea nézett meg, amit egyáltalán nem bántam. Hogy én miért nem hozzá kerültem, hogy 9 hónappal ezelőtt miért nem Ő nyitott ajtót a rendelésen??!! ... mert ennyin múlt a dolog.

Nagyon aranyos, kedves, fiatal hölgyemény, jó humorral, hasonló kórelőzménnyel, mint amellyel én dicsekedhetek. Neki is 2 vetélése volt és harmadjára jött össze a babájuk október 6-án szült ... csak pár évvel ezelőtt. Kicsit beszélgettünk, ismerkedtünk, majd megnézte a vizeletem, minden rendben volt vele, vérnyomást mért, ami magamhoz képest magasra sikeredett, de nem baj, ez jó, meg szokott emelkedni a szülés előtti napokban. 150/110 Hgmm volt az érték. Fokozatosan emelkedik, remélem Dorkánk is fokozatosan készülődik. Kicsit beszélgettünk, megnézegette az NST-s papírjaimat s szerinte napok kérdése és karunkban tarthatjuk a babánkat. Biztonság kedvéért kidobattam vele a barna üveget, ebben szoktam vinni pisit ellenőrzésre. Jelképes eltávolítás volt, hogy többet ne kelljen használni és vinni sem ... így menni sem vagy legalábbis nem így 'túinvan' állapotban. Súly: 82 kiló. Ez azt jelenti, hogy 1 hét alatt 1 kiló 80 dekát híztam. Ez a gyerek súlyának növekedése és a vizesedés következménye, mert hogy nem magamra híztam, az biztos. Alig eszem az étvágytalanság és az állandó hányinger miatt. Megvan a bűvös 30 kiló.

Dorka alig mocorog. Most kicsit átalakult az ébrenlét-alvás ritmusa. Reggel 8 körül kel, kicsit partyzik, majd szunya. Dél körül ismét fent van, akkor sokkal finomabb bálnamozgással adja tudtomra, hogy minden rendben van vele és legközelebb csak este 11 órakor hallat/láttat magáról. Nagyon fura az én hiperaktív lányomtól, hogy ennyire lenyugodott. Nyilván a helye is egyre kisebb odabent. A jóslófájások ugyanúgy megvannak, sőt erősödnek napról napra, mondhatni fájásról fájásra. Mindig annyit, hogy még épp elviselhető, de ha egy hajszállal jobban fájna, már megőrülnék. Nem baj, egyre közelebb vagyunk és azt mondják, hogy a jósló fájás csökkenti a vajúdás tényleges idejét. Pocakkeményedés egyre több van, majdhogynem egész nap kemény. 

Érzem, hogy már nincs sok vissza.

Szopogatni, nem lenyelni!

Saját példámból kiindulva, másoknak okulásként!

Őrült egy nőszemély - Krisz szerint nőszemélyzet - vagyok. Soha semmi gondom nem volt a homeopátiás szerekkel. Használom őket évek óta, ezzel gyógyítom magam amikor nagy ritkán kell. Szerencsémre utoljára januárban voltam kicsit náthás, azóta nem voltam beteg. Soha egyik bogyóval sem jártam úgy, ahogy a mostaniakkal - Cimicifuga 9ch, Arnica 30ch, Caulophyllum 9ch -. Ma bemegyek a Szent István úti gyógyszertárba, ahol egy régi ismerős arc üdvözöl. A szülésznőm, Bea egyik jó ismerőse, régen együtt dolgoztak a szülészeten nagy homeós a csajszi s egy faluban laktunk évekkel ezelőtt. Beszélgettünk, hogy képzelem a szülést, vannak-e extra igényeim ... ide csak egyetlen dolgot soroltam, hogy ne fájjon nagyon a dolog ... megjegyezte, hogy ez elég extra kérés. Jól kimosolyogtuk magunkat, majd mondom neki, hogy őszintén szólva én még nem jártam homeós bogyóval úgy, ahogy ezekkel, hogy ne hozták volna azt a hatást és segítséget, amit ígértek velük kapcsolatban vagy amit én elgondoltam, mert nem vagyok meggyőzve egyáltalán. Végigvettük, melyiket hogyan kell szedni, mi után mi következik ... a sorrendem jó, ezzel nincs baj ... az időpontokat is betartom ... a mennyiségeket is ... gondolkodunk, gondolkodunk, mint Micimackó és Malacka - ebből természetesen én vagyok Micimackó, alkatomnál fogva -, már csak a csupor méz hiányzik a pultról, mire megszólal a gyógyszertáros csaj: "Tudom, hogy hülye kérdés, mert fel sem merülne egyébként bennem veled kapcsolatban, hiszen régóta használsz homós bogyókat, hogy ugye szopogatod, nem vízzel veszed be?" - azt a döbbent fejet és arcot, amit akkor vágtam, amikor felfogtam a kérdés lényegét és értelmét ... akkora ökör állatnak éreztem magam ... 3 hete vízzel veszem be a homeós szülésre felkészítő bogyókat, amiket tulajdonképpen 5 percen belül kipisilek. SZOPOGATNI! NEM LENYELNI! Hát persze, nyálkahártyán keresztül szívódik fel! Basszus, hogy eddig ez nem esett le! Pedig evidens volt és tényleg a legtöbb bogyót így kell szedni, nagyon kevés az, ami gyomron keresztül szívódik fel és onnan hat.

Hát kérem szépen, mint akit leforráztak ... még jó, hogy nem feltételezték rólam, hogy ennyire hülye vagyok :)

Nagyot mosolyogtunk ezen az egészen, mától szopogatok és remélem meghozza a várt hatást szombatig. Hiszek benne s most hogy már helyesen szedem, hatni is fognak. 

Tanulságos volt a felfedezés miatt is a találkozó, illetve más szempontból is hasznos volt. Rájöttem, hogy nem csak én vagyok ám olyan, aki kis cipőt tesz az ágy alá, lépcsőzik és feng-shuival próbálkozik, hogy jöjjön már ki az a gyerek a pocakból. A gyógyszertáros csajszi még üres babakocsit is tologatott az udvaron fel-alá éjjel, - nem napközben, világosban - ... hogy ne nézzék bolondnak, csak hogy pszichésen is rásegítsen a történetre. Nála természetesen a szülés kiírása után majdnem 2 héttel született meg Marci fia.

Zsu javaslatára Tonicot iszom. A világ fájdalma rajta van az arcomon, amikor kortyolom, mert olyan bűn rossz ... utálom ... de azt mondta, a kinin segít. Ezt is kipróbáljuk ... 

Szóval bolondok ezek a kismamák mind s szerintem csak az nem csinál ilyeneket, akinél idő előtt jön a KicsiKincse.

Amnioszkópiás vizsgálat - magzatvízvizsgálat

Az amnioscopia/amnioszkópia, a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat. Azt mutatja meg, hogy a megelőző napokban, órákban fennállt-e átmeneti oxigénhiányos állapot a magzatnál. Tartós oxigénhiánykor ugyanis a magzati vérkeringés átrendeződik, az életfontosságú szervekbe, a szívbe, agyba, mellékvesékbe továbbra is elegendő vérmennyiség áramlik. A vázizmokban, vesékben, bélrendszerben viszont csökken a vérellátás. Emiatt a gyomor-bélrendszer működése fokozódik, és ennek következtében a baba meconiumot (magzatszurkot) ürít a magzatvízbe, azaz belekakil. A víztiszta folyadék emiatt zöldesen elszíneződik. Általában a szülés kiírt időpontja környékén végzik (kétnaponta), vagy túlhordáskor (ilyenkor már naponta), azért, hogy ellenőrizzék a baba állapotát ezzel az egyszerű, informatív, megbízható módszerrel. A 37. terhességi hetet ki kell várni, mert a vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. Másik szövődmény a vérzés, mely akkor léphet fel, ha a lepény túl mélyen tapad, vagy ha durván végzik a beavatkozást. Enyhébb vérezgetés, pecsételés előfordulása viszont gyakori a vizsgálatot követően 1-2 napig. A fertőzés veszélye is fennáll, a higiéniás szabályok betartásával azonban ennek az esélye minimális. A vizsgálatot elöl fekvő lepény, vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni. 

Ha a méhszáj még teljesen zárt és a méhnyak hossza sem rövidült még meg, akkor a beavatkozás kissé kellemetlen lehet a kismama számára, hiszen ekkor a vizsgálóeszköz felvezetése nehézkesebb. De ez a ritka. Az is sokat számít, hogy az orvos elég kíméletesen, óvatosan végzi-e a vizsgálatot!

Az esetek kilencven százalékában azonban nem jár több fájdalommal, mint egy 'kacsával' végzett általános nőgyógyászati vizsgálat, vagy méhnyakrák-szűrés. Amnioszkópia előtt a szeméremtestet és a hüvelyt fertőtleníti az orvos, majd a méhszájon és a méhnyakon keresztül egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú fémcsövet vezet be, egészen a magzatburokig. Ebben az acélcsőben egy fényforrás is található. Az ezzel megvilágított magzatburok áttetsző, ezért a mögötte található magzatvíz színe, tisztasága, mennyisége jól megítélhető. Normális esetben a magzatvíz tiszta, esetleg apró fehér pelyhek (flocculusok) lehetnek benne, melyek a magzatmáz darabkái. Ha ezt látja a vizsgálóorvos, akkor nincs ok az aggodalomra. A baba biztos, hogy nem szenved tartós oxigénhiányban, és 48 órán belül nem is kell számítani ilyen jellegű károsodásra. A kismama a vizsgálat után nem igényel fokozott kíméletet, pihenést, vagy kórházi tartózkodást.Viszont a zavaros, zöldesen elszíneződött, meconiumos magzatvíz oxigénhiányos állapotra utal, ezért a szülést meg kell indítani, és a magzatot fokozottan figyelni, valamint kímélni kell a szülés során.

2011.09.27.

Reggel 7:30-ra mentünk NST-re, ám kivételesen időben felkeltünk, megreggeliztünk és 7 óra után pár perccel a kórházban voltunk. Be is hívtak, nagyon örültem, végre hamar végzünk, doki megvizsgál és mehetünk haza ... a kényelmes bőrülőgarnitúrába huppantam, felkötöztek és indulhatott a móka. Azaz indulhatott volna, ha Dorka nem makacsolja meg magát. Jobban mondva nem aludt volna annyira mélyen, mint amennyire ... 100-at vert a kis szíve, "ez elég kevés" - mondták, majd tovább folytatták a vizsgálatot. Fél óra alatt 23-at mozgott és ez nem tetszett az orvosomnak. Megnézte a korábbi papírjaimat, ahol 20 perc alatt mozgott akár 40-et is s azt javasolta egy gyenge 9-es érték után, hogy menjünk le egy UH, biztos ami biztos alapon nézzük meg a babát, nyomjunk késő terhességi UH gombot, ott kevesen vannak, mondjuk, hogy sürgős lenne a vizsgálat. Lementünk, gomb megnyom, 503-as sorszám, 18 várakozóval magunk előtt. Másfél órás várakozás után megjelenik a kijelzőn a számunk, nagy örömködés, berobogunk a 2-es vetkőzőbe, behívnak a kis szobába, majd szólnak, hogy nem jó gombot nyomtunk. Mondtuk, hogy ezt mondta a doki. Na jó, adjuk oda a kis könyvet, soron kívül megnéznek, látja, hogy sürgős ... - másfél óra várakozás után - várjunk pár percet. A pár percből 1 óra lett. A tököm tele volt már, éhes és szomjas is voltam, mellette végig keményedett a pocakom és fájt a derekam is, kurva kényelmetlen volt a baromi hideg, 50 kilós lányokra tervezett szocreál székben várakozni. Kijön egy kismama, szól, hogy XY-né - ez vagyok én - 1-es vetkőző. Visszakérdeztem, biztos 1-es vetkőző, az előbb onnan zavartak el. Azt mondja a csaj, tuti. Bemegyünk, ajtó kinyit, szonográfus szól, hogy mehetünk ... majd lebaszarint, hogy megmondta már egyszer, hogy nem ide kell jönnünk. Szóltam neki, hogy az imént távozó kishölgy 2-szeri visszakérdezés után is váltig állította, hogy az 1-es vetkőző. Mindegy, túllépünk rajta, már röhögök, hogy ilyen szar napot! Nem igaz, hogy sürgős vizsgálatra jöttem és 2,5 órája itt baszom a gyöpöt, közben mi van a gyerekkel ... Behívnak, 3-as vetkőző. Újra találkozom a hosszú ujjú, francia kinézetű UH-os dokival, aki egyszer már vizsgált, a 18. heti UH-ról nem adott fotót, mert nem volt nála épp csekk. Most eszünkbe sem jutott fotózkodni, a lényeg az volt, hogy a babával minden rendben legyen. Szegény Dorkánk úgy nyomorog bent a pocakomban, hogy nem lehetett megkülönböztetni a kezét a lábától, a pocakját a fejétől. Semmit sem lehetett látni, nem Kyncs Kft.-s UH gépről beszélünk és nem 3D-ről. Lehet hűházni, lehet megszólni, hogy nem a látvány a lényeg, hanem hogy a gyerek jól van. Nekem fontos volt, hogy egyben láthassam a babám ... láthassam a pofiját, a kis combiját, az ujjacskáit ... és mindenét. Lássam az arcát, hogy minden rendben van-e vele s ÉN lássam az arcán, hogy minden rendben van ... úgy egyben. Ezt egy 2D-s UH nem adja vissza, akárki akármit mond. Nem vagyunk gazdagok, mégis azt mondom, utólag tök megérte eljárni kórházon kívüli leskelődésre. Nekem az nem volt kielégítő, hogy egy fekete foltot látok a monitoron, mert nem győződhettem meg arról, hogy minden OK ... jártunk mi Dorkával úgy, hogy tökmindegy volt mit mond az orvos, mi tudtuk, hogy az nem úgy van ... és nekünk lett igazunk ... konkrétan arról van szó, hogy Dorka a pocakomban van-e vagy sem ... csak a francia stílre hajazó doki motyorgása törte meg néha a csendet, amit nem nekünk mondott, hanem az asszisztensnek. Mintha ott sem lettünk volna: egy élő magzat, fejvégű fekvésben, teljesen bent van a feje a V alakban. A lepény a bal oldalon tapad, jó helyen, III. fokban érett. A magzatvíz mennyisége átlagos. Súlybecslés 3367 g. ... éééééssss ennyi. 2 perc.

Most figyeljetek! Itt jön a poén: a terhességi kor 38 hét 2 nap - UHT alapján. 

Kész, infarktust kaptam, egymás után 2-szer. Mondom, ez lehetetlen, hogy számolják?! Kikarikáztuk, kiszámoltuk, Kyncs Kft. hiper-ultramodern gép szerint is 39 hét 3 napnak kell lennie. Nem lehetek egy héttel elcsúszva. Jön a dokim méhszájvizsgálatra, mondom neki van, olvassa ő is, elő a karika, elő az ujjacska, számol oda-vissza 39 hét 3 nap. Átadja a stafétát - a karikát, az ujj marad - ... Gabónak, aki az NST-t végzi, hogy számolja már ki ő is, mert itt valami nem oké. Ismét nézegetés, számolás: 39 hét 3 nap. Akkor ennyi. Maradhat ... mint a húsboltban. Szülés várható dátuma: október 1., szombat. Be is rendelt NST-re szombatra 9:30-ra, majd NST után magzatvíz vizsgálatra, amnioszkópiára, amit nem az orvosom, hanem hétvége és meccs lévén egy hölgyemény fog megcsinálni. 

A méhszájvizsgálaton egyébként minden rendben volt, nem nyílt tovább, amit furcsállott is a dokim, mert vizsgálat közben volt egy erős jóslófájásom és tapasztalta ő is, hogy ez már az a jó fájás, amelyik érleli a méhszájat ... majd alakul. Megbeszéltük, ha nem jön Dorka vasárnapig, akkor onnantól 2 naponta kell NST-re menni reggel fél 8-ra, majd naponta és ha még mindig nem akar világra jönni magától, akkor október 12-én lesz megindítva a szülés. Ha ki kell várnom, akkor abba beleőszülök és lelkileg olyan rottyon leszek addigra, hogy elmondani nem lehet. Bízom az amnioszkópiában. Eddig mindenkitől azt hallottam, Zsu is ezzel nyugtatott ma ... ezután a vizsgálat után 24 órán belül megindult a szülés. 

Lassan be kellene költöznöm a kórházba, vagy legalábbis le kellene sátoroznom elé, annyit kell odajárnom. Tök jó volt, amíg nem zaklatták a gyerekem a pocakomban. Aranyomat ma is kétszer sokkolták természetesen tök fölöslegesen. A terhesség elején alig vártam, hogy vizsgálatra keljen menni és szerettem  kórházba járni, a vérvétel is élmény volt, most viszont baromira unom az állandó egrecíroztatást. "Mozog ő, ha akar ... csak most mélyen elaludt"- vonta le a konzekvenciát az orvosom a nagy riadalom és a 4 órás kórházban tartózkodás után.

Ma értettem meg, miért jó magánorvoshoz járni és miért volt értelme minden egyes UH-ért 10.000,- Ft-ot kifizetni. Ennyi kellett a jó ellátáshoz, ahhoz, hogy élvezhessem Dorka látványát, hogy én láthassam a babámon, hogy minden rendben van vele ... hogy normális körülmények között időpontra érkezve és egyből behívva emberséges körülmények között lehessen !megbeszélni! s nem az asszisztensnek elmotyorogni a dolgokat, szarni bele abba, hogy én ott fekszem az asztalon, Krisz ül a széken pánikban s kérdeznénk, kérdezünk, de majd a papíron minden rajta van válasz jön ... másrészt ne egy szőke piccs oktasson ki, hogy hányas szarrágó vetkőzőbe kelljen mennem, miközben oda úgy küldenek, a gombot úgy nyomatják velünk ... a szívem majdnem kiugrik az izgalomtól, a 2,5 órás várakozástól, attól, hogy nyelem a könnyeim és Krisznek mondogatom csak, hogy ugye nincs baja a babának. A múltkori egyik megjegyzésre itt a válasz ismét. Sajnos itthon ennyit számít ... legalább is az én 9 hónapos csodámban ennyit számított, hogy fizettem-e vagy sem. Minden pénzt megér, hogy a lányom rendben legyen.
Most értettem meg azokat a leendő édesanyákat is, akik internetről nézegetik a leleten található értékeket, számokat, mértékegységeket s teszik fel az ostobábbnál butább kérdéseket a fórumokon, hogy ez meg az a szám jó értékhatáron belül mozog-e?! Ilyen motyorgós médecin - franciául orvos - mellett nem csodálkozom, hogy ennyi félretájékoztatott anyuka van. Pedig mindenki megérdemelné, hogy a legjobb ellátást kapja, hiszen mindenkinek a sajátja a legfontosabb, a legszebb és a No.1.

Mai napi telefon anyától

Reggel üzenetet küldtem anyámnak, hogy nem volt jó a megérzése, Dorka nem jött meg az éjszaka, így kérjük a további instrukciókat. 

Krisz megjegyezte, hogy azért nem gyenge a "kiscsajom", hogy már most ellent mer mondani Donna Róza Mammának. Meglesz még ennek a böjtje. Ha emlékeztek, anya azt mondta a terhességem legelején, hogy ez a baba szeptember 25.-én megindul, s nagyon csalódott lenne, ha nem így történne. Hát nem így lett. Anyósomnak sem lett igaza, így marad az örök érvényű megállapítás: a baba majd eldönti mikor kell érkeznie s akkor is fog jönni. Eléggé öntörvényű a gyerek már most.

Aztán anya telefonált pár másodperc múlva s a következő mondat hagyta el a száját:

" Jó lesz, ha már megszülsz, mert azt beszéltük Sárival, hogy nagyon elfáradtunk már abban, hogy minden este szülünk álmunkban ..." - azt a megveszekedett .... mondtam, "még jó, hogy ti vagytok fáradtak, én 4 napig nem aludtam ...!!"

 Ez az én családom! Ezt a mondatot, míg élek nem felejtem el, annyira röhögök tőle, hogy folyik a könnyem.

Imádom őket!

2 óra mennyország

Hihetetlen, de megtörtént a csoda: 4 nap után végre sikerült aludnom 2 órát. Ez a két óra, mindennel felért ... odaadtam volna érte a fél lábam.  Már a végkimerülés után voltam mind testileg, mind szellemileg, mindenhogyan. Tegnap este már azon imádkoztam, hogy Dorka nehogy meginduljon az éjszaka folyamán, mert képtelen lennék megszülni, nem tudok lemenni az autóig sem, nincs bennem annyi erő, hogy felvegyem zuhanyzás után a pizsamám.  Totál káosz, pánik és erőtlenség lett rajtam úrrá. Kényelmesen elhelyezkedtem, kipárnáztam magam, Krisz is korán nyugovóra tért, Maja is befészkelte magát és ALUDTUNK! Annyira jó volt ... aztán arra ébredtem, hogy iszonyatosan görcsöl a vesém. Jobban mondva azt hittem, hogy az fáj. 14 évesen volt egy nagyon komoly - majdnem elvitt a betegség - vesemedence-gyulladásom, s a fájdalom ahhoz a görcshöz hasonlított, de egy idő után elmúlt. Felkeltem, Kriszt hagytam tovább aludni. Kijöttem a nappaliba és figyeltem 20 percenként jött ez a szarság. Na ezzel nem kellett lépcsőzni, ezzel nem kellett nyögni, ezzel nem lehetett semmit sem csinálni. Ezek közel sem olyanok voltak, mint a jósló fájások, amikről eddig azt írtam, hogy popsiösszehúzó, görcsös élmény. Ezek kib@szottul fájtak. Felhívtam Beát, a szülésznőt, hogy ez mi?! Ezt nekem senki sem mondta ... "ez már az"- mondta ... Akinek derékfájással kezdődik a vajúdás és nem magzatvízelfolyással vagy nyákdugó kilökődéssel, annak nincs nagy szerencséje, mert ezek a fajta fájások akár 4 napig is eltarthatnak ... nyilván az sem kizárt mondta, hogy "ebből baba lesz estére". Ha a magzatvíz elfolyna, onnan már nem engednek 4 napot kínlódni, hiszen árt a babának. Ezzel a derékfájdalommal viszont ki lehet húzni egy darabig. Na, mondom az fasza ... nem tudom mivel érdemeltem ki ezt is. Eddig is mindenért meg kellett dolgoznom, soha semmit sem kaptam ingyen, ez miért lenne kivétel?! Dorka a pocakomban nagyon nyugtalan, így próbálok most minél többet pihenni, Mamma Cass-t hallgatunk - Dream A Little Dream Live, Dorkát ez a zene nagyon megnyugtatja, nagyon szereti. http://www.youtube.com/watch?v=vZPmZ64m3_4 vagy Doris Day - http://www.youtube.com/watch?v=gAIIKuSI2Z0&feature=related

Aztán rájöttem közben arra is, hogy eddig nem jól csináltam ezt a pihenéses dolgot, hiszen amikor kialudtam magam, vagy nem voltam annyira fáradt, akkor nekiestem a lakásnak, sütni, főzni vagy bárminek, csak valamit csinálhassak, hogy teljen az idő és ne érezzem magam semmittevőnek. Nyilván ennek következtében ismét nagyon gyorsan leszedáltam magam ... 

Ma a pihenésé, a zenehallgatásé, az olvasásé a nap. Este azért sütök valami finomat, mert az olvasott regény nyomán megkívántam a gyömbéres kekszet, de asszem inkább linzert fogok készíteni, azt Krisz is nagyon szereti fincsi házi baracklekvárral.

Nagyon jó volt ez a két óra alvás. 2 óra mennyország. Felfrissültem kicsit, a lelkem is megnyugodott, az uramhoz, Majához is jobb lett a hozzáállásom. Gondolom ez már mindenkinek kellett :) Tényleg jöhet Dorka, le tudok menni az autóhoz, talán a pizsimet is fel tudom venni este alváshoz, bár jobban örülnék neki, ha már trizs helyett a kórházi hacukát kellene magamra öltenem. Kicsit türelmesebben tudom szemlélni a világot s - visszaolvasva a bejegyzéseimet - már nem vagyok olyan, mint a Top Thrill Dragster a legnagyobb és leggyorsabb hullámvasút a világon.

Készülődés

Hogy kell menni szülni?!

Jó kérdés ... én feltettem magamnak, anyámnak, Krissznek, anyósomnak, barátnőknek és ismerősöknek, sokszor a terhesgondozóban ismeretleneknek, orvosnak, szülésznőnek. Senki sem tudja rá a helyes választ. Talán nincs is, hiszen minden szülés más, minden születés egy apró csoda  a világegyetemben.

Odáig mindenki eljut, hogy összekészíti a kórházi cuccosát magának, a babának, még pluszba a hátha nem lesz elég és a ki tudja hogy kell-e kategóriát is igyekszik az ember lánya kielégíteni. Szerintem minden épelméjű ember a lehető legrövidebb ideig szeretné élvezni a kórházban töltött napokat picinyével. Én 3 napra készülök. Ennyit kell hivatalosan bent lenni - 72 órát be kell tölteni a babának - hüvelyi szülés esetén, császárosoknak 5 napig. Én elpakoltam mindent. Külön a szülős csomagot, külön a gyermekágyasat. A gyerekszoba 3/4 részét a steril vattától a plüs játékig mindent. Magamnak tisztálkodószereket, ruhákat. Eddig szerintem nagyjából mindenki eljut, nyilván lesznek olyan dolgok amiket kifelejtettem vagy nem is gondoltam rá, hogy kelleni fog ... ezért vannak az önfeláldozó, a szülést már alig váró édesapák, akik futkározhatnak a kórház és az otthon között az apró-cseprő dolgokért. 

Hogy mikor kell menni? Halvány lila gőzöm sincs ... azt vagy érzi valaki - nekem ez az egy félelmem van, hogy nem fogom tudni, amikor kell indulni -, vagy úgyis be kell menni ... bent nem marad a gyerek!

De mégis hogy kell menni? 

A lehető legrövidebb és legsimább felületű úton. Mi ezt már lejártuk Krisszel százszor, maximum 10 perc, dugóban is ... Útvonal kipipálva.

Ami biztos, itt Győrött annak nem örülnek, ha valaki intim szőrzettel megy be. Nem szeretnek borotválni. Külön szólnak, hogy ha lehet, ezt mindenki oldja meg maga otthon vagy a párja - nem magának, hanem az asszonynak -. Nekünk erre a szülésznő külön felhívta a figyelmet. Mi jó diák módjára tanulunk az urammal és edzünk. Olyan tökélyre fejlesztettük a technikát és a kipárnázást a fürdőszobában a mosóporokkal és az 5 literes tisztítószerek segítségével, ha 3 percesek a fájások, akkor is bőven végzünk eme nemes feladattal időben. 

Próbakészülés: leborotváltam a lábam teljesen - halkan hozzáteszem a helyhiány és a látási viszonyok miatt 4 helyen vágtam el magam - majd a hónaljam következett vérengzés nélkül. Lábápolással, sarokreszeléssel, körömvágással is végeztem, Krisznek szóltam, hogy fesse ki a körmeimet s ő hősiesen helyt állt itt is. Hajat mostam, szárítottam, hajat egyenesítettem, bőrt radíroztam, arcot ápoltam, természetesen szempillaspirál - aki ismer, tudja, anélkül egy tapodtat sem, valószínű ezzel a kis szerszámmal fognak eltemetnek - fogat mostam, bekentem magam olaj alapú, jó illatú testápolóval és tulajdonképpen indulásra készen voltam. 

Amit még pluszban elkövettem:

Julcsi javaslatára narancsot ettem, mert állítólag segít a szülés megindulásában.

Bogi után szabadon megnéztem a tőle kapott videót, ahogy keletkezik az élet, hisz TündérBorija a film után indult útnak. 

Lépcsőztem, mert állítólag ez is segít.

Ittam oxigénes vizet és málnalevél teát.

Homeós bogyót szedtem dupla dózisban.

Újra megcsináltam a nagytakarítást.

Ellenőriztem feng-shui szerint is a gyerekszobát, hátha valami akadályozza a gyerek érkezését, de tökéletes az elrendezés, szabad az út! 

Vizualizáltam, ahogy Dorkánk kezd bújni kifele, sőt meg is beszéltem vele, hogy visszavonom az a kijelentésemet, miszerint úgy elverem, hogy beszarik, ha kibújik a sok kínlódás miatt.

Egy-egy fájásnál mondogattam magamban, nem baj, hogy ilyen szar most, nemsokára a kezemben lesz a kis manónk, ez a szarság visz most előrébb. 

Kis cipőt raktam az ágy alá - néphiedelem - sőt az összes szőnyeget kimostam, hogy a por se legyen akadálya a gyermek lakásba jövetelének.

Krisszel nagyon beszegtük a baba fülecskéjét ... 

Imádkoztam, könyörögtem, követeltem. Sírtam és hisztiztem, majd nagyon röhögtem magamon és megnyugodtam.

A többi ökörséget már fel sem sorolom, mert szerintem ennyi baromság csak nekem juthat eszembe azért, hogy minél előbb túl legyek a szülésen. 

Kész vagyok ... teljesen ... a végső kimerültség állapota ... és nagyon szeretném már. 

Szerintem megtettem mindent, hogy Dorka el akarjon indulni a világ fele, s mindent elkövettem azért, hogy a szülőszobára teljes menetfelszereléssel és a hülyék teljes nyugalmával ám annál magabiztosabban mehessek!

ANYA! AZT MONDTAD, MA MEGLESZ AZ UNOKÁD! HOL VAN?!

Kontrázz Dorka, kontrázz!

Már csak panaszkodni járok a blogra ... most is a változatosság kedvéért ezt fogom tenni. S természetesen hozzáteszem a végén, mi akartuk, mi vártunk rá és milyen happy minden ... tök jó a terhesség ... mindenki vállalja csak be nyugodtan ... a napi bölcselet és pozitív gondolat sem fog elmaradni.

1. Panasz:

Tegnap egész nap jöttünk-mentünk, bevásárlás, anyósék, nyaraló, délután nagymosás, takarítás, este egy epres frappé az Astro-ban, beszélgetés ismerősökkel, fincsi vacsi kettesben Krisszel, éjfél utáni lefekvés, szóval totális fáradtság, hogy biztosan jól menjen az alvás végre napok óta újra. Természetesen nem sikerült. Dorka egész nap alig mozgott - ami az elmúlt hét jellemző változása - lefekvés után percekkel kinyílt a csipája s jó leány módjára nem hagyott aludni. Egy órájára jött a pisiroham fél óránként, és ezeket minden alkalommal erős görcsök követtek. Szem kipattan, hátha itt az idő, víz lever ... térdnaci és pulcsi fel, ajtó kinyit, Krisz bezár és reggel fél 6-ig róttam a lépcsőket a lépcsőházban, közben egy-egy fájás során kapaszkodtam minden erőmmel a korlátban. Természetesen semmi ... nincs itt az idő, viszont a hasam keménységi rekordokat döntött a görcsök számával egyetemben az éjszaka folyamán, a víz kiment a szervezetemből teljesen, újra van bokám, csuklóm s külön-külön tudom mozgatni újra az ujjaimat. Másrészt látom végre a reggeli Matinében ismét a korai Hupikék törpikéket, illetve megismerhetem Győr bulizó közönségét a reggeli hazamenetel közben. Katasztrofális állapotok uralkodhattak egy-egy ember fejecskéjében és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a lányok ezért a hajnali szakadt kurva kinézetért készülődnek órákon keresztül este?!

Esti konzekvencia: nem is olyan rossz ez a terhességes dolog, főleg az utolsó hét! Reggel 8:20 van és kész az egész vasárnapi ebéd húslevesestől, krumplipüréstől, húsostól, savanyúságig s a blogot írom kérem szépen! Tanulság: lehet két darab 3 perces fájás között krumplit pucolni, majd egy következőnél felrakni főni, egy másiknál Maját pisilni vinni a ház elé. 

Krisz még alszik. Nem akartam éjjel zavarni, inkább bezártam a hálószobába, mert minden rezdülésemre felriad és a szokásos mondatát elmotyogja félálomban: "Úr Isten, menni kell???!!!!" 

Fáradt már Ő is, rólam nem is beszélve. Tegnap éjjel eljutottam odáig, hogy ez a gyerek engem már most utál, mert nem hagy normális életet élni így a terhesség végére ... és én is utálom ... természetesen imádom, meg pityergés, meg minden, hogy gondolhatok ilyet az én drága kis babámról ... majd egy story jutott eszembe. Nagy Anikóval - akiről egyszer írtam már, hogy csigaszeműnek csúfoltam és a tanár néni meghallotta, büntiből ezerszer leíratta velem, hogy nem csúfolom Anikót csigaszeműnek ... és én baromira haragudtam Anira, hogy miért van csigaszeme s eszembe se jutott, hogy milyen görény vagyok, hogy így szekálom ... - szóval bicajoztunk a csajjal. Ő ült elöl és a csomagtartón háttal, hogy minden irányban rendben legyen a látási szög. Annyira belemerültünk 10 évesen a 12 éves tuti helyes pasikba, hogy nem vettük észre a 10 méter hosszú sövényt a falu közepén, így végigszántottuk mindenki szeme láttára. Anikó csak azt üvöltötte, hogy kontrázz Liz, kontrázz! Az egész falu rajtunk röhögött, a pasikról nem is beszélve. A bicajunk totálkáros lett és elég sokáig emlegették a történetet. 

Tegnap este egy-egy fájás után, hogy felülkerekedjek Dorkán és az egész szánalmas helyzeten, magamban motyorogtam és egy -egy mosoly is kísérte, már amikor kedvem és erőm volt hozzá: Kontrázz Dorka, kontrázz!

Gondolatokba mélyedve

A tegnap este és éjjel nagyon nehezen telt el. Sokat forgolódtam, pisilni jártam fél óránként, aztán mérgemben fogtam egy Steel könyvet és nekiálltam olvasni. Krisz elbóbiskolt a nappaliban, nem is szóltam neki, hogy jöjjön be a hálóba, így legalább tudott egy keveset pihenni az éjszaka első felében, aztán "jóférj" módjára kísérgetett kézen fogva a nappali és a hálószoba közötti egyenesen, hátha könnyebb elviselni a jóslófájásokat, amiről egy idő után meg voltunk győződve, hogy akár lehetnének rendesek is. 15 percről indultunk és mentünk le reggelre 3 percesre. Igazi popsiösszehúzó, belegörnyedő, Krisz kezét majdnem eltörő görcsökkel ajándékozott meg minket a természet s reggelre, mintha mi sem történt volna, megszűnt minden fájdalom. Ekkor eltört a mécses nálam, mert úgy voltam vele, hogy már ebből igazán megérdemeltünk volna egy szülést vagy legalább egy magzatvíz elfolyást, de semmi. Délelőtt fájdogáltam egy kicsit, majd ismét abbamaradt. Nagyon furcsán érzem magam. Olyan semmilyen sem vagyok ... nincs rá jobb megfogalmazás. Görcsölget a hasam alja most is, sokszor beleszúrkál, sokszor a combom fáj, a derekamról nem is beszélve. Bekeményedik a hasam, majd pár másodpercre elernyed ... Nézem az órát, nincs rendszeresség. Próbálok lépcsőzni, hátha ... de semmi. Olyan érzésem van, mintha lázas vagy beteg lennék, teszek-veszek napközben, de igazán semmihez sincs kedvem és erőm. Nagyon nagy fáradtságot érzek. Dorka nem mocorog, alig érezhető néha-néha. Maja pánikban van. El nem mozdulna mellőlem, amikor leülök, idejön, a pocakomra teszi a mancsát vagy a fejét és néz. Néz reggel óta egyfolytában, a szemét sem veszi le rólam. Ennék, de nem tudok. Éhes vagyok, de ha melegítem az ételt, megérzem a szagát/illatát, elkap a hányinger. Próbálok beszélgetni a babával, hogy valami jelet adjon, hogy készülődik-e kifele, vagy még bent marad, de most nem kommunikatív velem egyáltalán. Nem segít Dorka és nem akarja megkönnyíteni a dolgom. Valahogy máshol lennék, más feladatokkal, más élethelyzettel, más reményekkel és más céllokkal  ... mintha kívülről szemlélném magam, mégis minden fáj, mégis mindent én érzek ... sírnék egyszerre és nevetnék ... lehet kissé bepánikoltam? beijedtem? és most ezért érzem magam olyan "sehogyansem". Olyan, mintha magamra maradtam volna, pedig ennyien nem álltak mellettem, mellettünk soha sem, mint most. 

Nem akarok hálátlannak tűnni, mégis elmenekülnék ... magam elől is.

Nem tudom mi ez.

Mai napi bölcseletek

Reggel, amikor félig sírós hangulatban az ismételt nemalvástól dúlva-fúlva viharzok ki a hálószobából medvemozgással, azon idegeskedve, hogy miért ilyen vézna az uram, hogy egyik pólója és nadrágja sem jön rám ... hát milyen férfi az ilyen ... most mit vegyek fel, minden a TE hibád s Maja ne akard egyetlen olyan tangabugyimat kiszedni a kezemből, ami még rám jön valahogy ... meg különben is, ez a szerencsehozó bugyim, úgyhogy hol a helyed?!

Krisz:

"- Miért szerencse, mert szerencse, hogy még felmegy rád?" - no comment ... ezekért a reggelekért érdemes élni.  

A másik aranyköpés mára ismét anyukámhoz fűződik telefonbeszélgetés közben:

"Az a tudat vigasztaljon, hogy már egy kezeden meg tudod számolni, hány nap van vissza szülésig ... már nem kell hozzá mindkét kezed ..." mert ugye szerinte 25-én fog megérkezni Dorka manónk.

Ezt muszáj ...

Szóval itt van a mondóka, amit tapsikálva költöttünk Borival: 

"Tapsi-tapsi Aliznak, simit adjon Dorkának,

Tapsi-tapsi Dorkának, bújjon elő Anyának!"

Kérek mindenkit, hogy aki olvassa a blogom, minden nap 2-szer tapsolja végig ezt a mondókát, hogy Dorka mielőbb kibújjon! :-)


Köszönöm Bogi és Borsika! Tündérek vagytok!

Isten hozott Kicsi Paca!

Drága Barátosném! 

Olvastam blogod, láttam a sztárfotót és nagyon örülünk nektek!

Készülj Anya! Innen nincs visszaút! Dorka jól hívogatta a kicsinyeteket, Ti betartottátok a megállapodásunkat!

Fogunk együtt babakocsit tologatni, nagyon vigyázz magadra, magatokra! Innentől felelősséggel tartozol a babátokért, szeretgesd, simogasd és beszélgess vele nagyon sokat. Érezze, hogy szeretitek, hogy mennyire akartátok és mennyire várjátok! Megérdemeltétek, hiszen két nagyon jóemberről van szó!

Szorítunk nektek és ha bármi segítség kell, szólj nyugodtan!

Egy vers nektek

Új élet készül teremni...
De még pici. Alig egy centi.
Szinte nincs rajta semmi,
Kicsiny teste mogyorónyi.
Csak verdeső szíve jelzi:
Hé, hagyjatok megszületni!

Háromnegyed évig vagy otthona,
Az előzmény? Egy éjszaka.
Vágyunk elménk letaglózta,
Szívünk összedobbantotta.
Nem volt tervben, szó se róla,
Mégis megfogant a csoda.

Két pillanatcsepp találkozott...
A lélegzetünk is kihagyott.
Szívverésünk száguldozott,
Testünk eggyé varázslódott,
A külvilág elmosódott,
Gondolatunk szertefoszlott.

Sosem hittem... Velem? Ilyen?
Hát... Az a nap felejthetetlen.
És már látom, ott nő bennem,
Félelmetes... Kis alien,
Kit sötétségbe bújtat méhem.
Belőle lesz a gyermekem.

Pulzálva szálldosó hópihe,
Lágy, puha zsákba költözve.
Biztos ágyban kényeztetve,
Szeretettel körbevéve.
És a hangja gyors üteme!
Élni akar, nincs kétsége.

Még nem fogtam fel, még nem érzem,
A ruhatáram sincs veszélyben.
Egy dolog van: örömünk - töretlen,
S szerelmünk, mi végtelen.
Hagyjuk magunk a reményben,
Hol sodor az ár az élet-tengeren.

NST II.

Ma ismét NST-n jártunk. Éjjel megint nem aludt egyikőnk sem, úgyhogy reggel frissen, üdén állítottunk be a tett helyszínére. Éjjel riogattam Dorkát, ha nem alszik legalább 2-3 órát, reggel úgy megsokkolják, hogy baromira nem fog neki tetszeni, de tök mindegy volt, mit mondok, mert party volt ismét. Hajnali fél 8-kor pontosan be is hívtak, ruha fel, madzag és korong rám köt majd ismét hallgathattam Dorka kicsi szívének dobogását. Nagyon el tudok merülni benne . Közben simogatom, kényeztetem, magamban beszélgetek vele. Ő ilyenkor ficánkol, mocorog és mutatja a papíron a nagyobbnál nagyobb görbéket. 128 és 182 között vert a szív. 20 perc alatt 40 mozgást rögzítettem. A dokim majdnem infarktust kapott, amikor meglátta a szalagot, közben jót mosolyogtunk azon, ha délután fél 3 és fél 5 között mennénk, akkor mennyi felfele jelző nyíl mutatná Dorka hiperaktivitását. Ugyanis KicsiKincsünk akkor éli a legaktívabb időszakát. Most vizsgálat előtt reggeliztem parizert kiflivel és banánnal, megittam a szokásos teácskámat, még a kóla is kimaradt s lám, milyen ügyes volt a pindúr pandúrunk. 10< értékelést kapott, amit a magyarázatból kivettem az az volt, nem kellett ébreszteni - sokkolni -, a görbék tökéletesek és baromi sokat mozog, ezért a < jel. A doki viccesen megjegyezte, hogy túlértékeli, s mivel piros tolla nincs a piros ponthoz, ezért kapja a < jelet. Majd következett a méhszáj vizsgálat. Hát mit mondjak ... az agyamig hatolt a fájdalom, még a lapockám is szúrt. "Kicsit" rásegítünk a dolgokra" - mondta. Nem változott a tágulás mértéke az előzőekhez képest, viszont azóta zárt lábbal ülök, bármennyire is görcsöl a hasam tőle, mert úgy érzem, hogy beszarok, annyira fáj azóta mindenem ... még a combom is sajog a 'kisebb' vizsgálattól. 

Mindenesetre ma is tanulsággal hagytam el a kórház épületét és ismét tanultam valami újat. Nálam a jósló fájás  azt jelenti, hogy baromi erősséggel görcsöl a hasam, csak kapaszkodva és segítséggel tudok megállni két lábon ... ma szóltak, hogy az is 'jóslásnak' minősül, ha a pocak teljes terjedelemben bekeményedik - alul, felül - és alhasi tájékon görcsöl. Erre a dokim hívta fel a figyelmet, ugyanis mikor felfeküdtem a vizsgálóasztalra, megnézte a hasam és kérdezte, hogy mit érzek. Mondtam neki, hogy ez az állapot, amit ő is tapasztal, két hete állandósulni látszik, úgyhogy ehhez már hozzászoktam. Egy kicsit kellemetlen, de majd elmúlik. S ekkor szólt, hogy ez is a fent említett történethez tartozik. Beával beszéltem, mondtam neki, mit mondott az orvos, s mondta, hogy az tök jó, hiszen ezek csökkentik a vajúdás és a szülés idejét. Poénosan megjegyeztem, hogy ha összeadom ezen fájások mennyiségét és idejét, akkor lassan Dorkának kell engem megszülnie. Bea nagy vigyorral az arcán hozzátette, hogy csak mókázzak, majd meglátom ezek a jósló fájások mennyit fognak segíteni élesben, na akkor majd nem leszek ennyire vicces kedvemben. Mindenesetre ma és holnap nem szülhetek, mert az orvosom nem lesz itthon, ezt megbeszéltük vele, s ő is megdumálta Dorkával. 

Anya ma ismét elmondta, hogy hétvégi gyerek lesz anyósommal kánonban ... pedig össze sem beszéltek. Anya nagyon aranyos volt, úgy érzi, hogy nagyot fog csalódni és egy világ omlik össze benne, ha nem 25.-én fog megszületni az unokája, mert ő annyira azt érzi. Megkérdeztem tőle, ha véletlenül nem 25.-én lát napvilágot a gyerek, akkor már látatlanban utálni fogja, mert keresztülhúzta a számításait?! - természetesen jót vigyorogtunk rajta. Krisz egyre türelmetlenebb s minden nap százszor megkérdezi, hogy mikor megyünk már szülni ... mintha rajtam múlna.  Beszélje meg a kislányával, hogy bújjon ki. Én örülnék neki a legjobban, ha már nem lennénk 2:1-ben. Tegnap este beszélgettünk apajelölttel, hogy ki miért várja a babát. Én dadajgatni, szeretgetni szeretném, és őszintén szólva már kurvára unom ezt az állapotot. Krisz azt várja, hogy megfoghassa, hogy szeretgethesse és már várja, amikor lehet neki magyarázni, amikor felfedezi a dolgokat, hogy pl. van keze. Lehessen vinni sétálni, Majával hogy fognak összeszokni ... Szóval magára erre a kis lényre vagyunk kíváncsiak, aki örökre megváltoztatja az életünket és beteszi a kaput ... a személyiségére, a mozdulataira, a sírására, az ásítására, a szagára, illatára és mindenre, ami vele kapcsolatos. Nagyon akarjuk Őt!

Mai napi bosszúság

Fel vagyok háborodva! S ezt a bejegyzést a közös képviselőnknek is el fogom küldeni.

Heti takarítási rendünk van a lépcsőházban, ahol lakunk, ami azt jelenti, hogy fel kell söpörni és fel kell mosni 2 lépcsőfordulót, az alsó belépőt és a legfelső szintet, ahol mi is lakunk. Ablakot, korlátot, ajtót, mérőórákat stb ... nem kell tisztítani, mert azt egy hölgy és egy pasi csinálja félévente, ráadásul Ági, az egyik lakó a lépcsőházban lévő növényeket nagyon lelkiismeretesen gondozza. Szóval tényleg csak söprés és felmosás. Hát erre a lakóink kibaszottul nem képesek. 8 lakásos a lépcsőházunk, újra mondom, minden hétre egy lakás tulajdonosnak kellene takarítani. Ági, Barbi és én takarítunk. Ki lehet számolni, hogy 2 havonta kerül mindenki sorra.  Most 3 hetes mocskot kellett felvakarnom a lépcsőkről, ugyanis 3 lakó kivételével mindenki - többi 5 - szarik bele abba, hogy olyan retek van már, hogy szégyen bárkit beengedni. Van egy takarítási napló, ami természetesen alá van írva. Akkor lehetne aláírni, ha a takarítás megtörtént s nem csak a saját lakása előtt mos fel a tulaj, hanem az egész épületben. Most lefotóztam, az előttem sorakozó 3 rubrika  tök üres, ami azt jelenti, hogy fel sem vikszoltak és alá sem írtak 3 hete. Ha ezt az írást kiteszem a faliújságra, márpedig ki fogom tenni, keddre alá lesz írva minden kitöltetlen hely, de akkor kurva élet mellé teszem a fotót, melyet ma - vasárnap - délután készítettem. Hozzáteszem, nekem a 39. hétben tartott hát- és derékfájással, feldagadt kézzel és bokával fél órás munkámba az egész történet. Ha mindenki felnyalná minden héten a területet, akkor maximum 15 perces munka lenne hetente. Amikor arról van szó, hogy szavazzunk lakógyűlésen - mert nem új keletű a "nemtakarítási" dolog - akkor mindenki szabadkozik, hogy tiszta lesz a környezete és becsületes lesz. Természetesen ez 1 hónapig tart. Múltkor a közös képviselőnk felajánlotta, hogy emeljük meg a közös költségünket 2.000,- Ft-tal s akkor nem kell takarítani, megoldják egy céggel hetente. Hát erre én is azt mondom a másik két becsületes lakóval egyetemben - hozzáteszem a soha nem takarítók is mindig fel vannak háborodva, hogy ők aztán nem fizetnek többet - igaz, nem is takarítanak, de majd mostantól ... - hogy nem fizetünk, meg tudjuk mi is csinálni a felmosást és felsöprést. Csak az a nem mindegy, hogy 3 hetes szart vakarunk, vagy egy heti 'koszt'. 

Úgyhogy ezúton kérem a közös képviselőnket, hogy engem/Kriszt rakjon a takarítási rendbe Ági mögé, ő mindig kitakarítja a lépcsőházat, így ne már én legyek a kiváltságos, aki egy heti mocsok helyett 3 hetit pucerál fel MINDEN EGYES ALKALOMMAL! 

Összetett

Nagyon aranyos mindenki! Facebookon és minden egyéb fellelhető helyen írnak s érdeklődnek, hogy mi újság velem, velünk, van-e Dorka vagy nincs vagy mi van?! Bogi is írt ma, Csilla is mindennap érdeklődik és küldi folyamatosan a hidegfrontokat, hogy Édes KicsiKincsünk kiakarjon már végre jönni. Ezek az érdeklődések jól esnek, nem úgy, mint a buta szemtől-szembe kérdések ... Anyával is beszéltem s ő azt mondta, hogy mához egy hétre itt lesz a babánk a kezünkben. Kíváncsi leszek az 'öreglány' megérzései bejönnek-e most ...  

Ma egy kicsit nehezebben indult a nap, mint ahogy szokott. Éjjel 2 óránként fent voltam, pisiltem, de igyekeztem minél kisebbre nyitni a szemem a mosdó fele menet, hogy vissza tudjak aludni egyből, ez sikerült is. Az oxigénes víz csodavíz, azóta is csak ezt iszom. Szóval a szokásos reggeli rutinfeladatok Majának, Krisznek és nekem, majd irány a fürdőszoba s onnan alig tudtam elszabadulni. Visszatért életünkbe kis Vuk. Ma egész nap, tegnap is és egy hete szinte minden nap ... Mindenki azon poénkodik, hogy a fiús anyukák szoktak hányni terhesség végén ... ám nekünk az UH puncit mutatott minden kétséget kizárva. Krisszel most végignéztük a babacuccokat, a babaszobát s szerencsére nem találtunk túl sok ekte lányos cuccot, így ha véletlenül Dorka helyett Zalán érkezne, akkor sem lenne semmi baj. Maximum a kórházban nem adom rá az "Anya jó kislánya vagyok" kezdetű rózsaszín bodyt.

Mindenesetre nehéz ez az utolsó időszak. 38 hetesek elmúltunk. A bébibogyónk mocorog a pocakomban, jobban mondva bálnamozgással adja tudtomra, hogy épp hol tart a könyöke, a térde. Nagyon sokat keményedik a hasam, a tetejétől az aljáig. Éjjel mindig úgy ébredek, hogy görcsöl a hasam alja, fáj a lábam és csomóban húzza a görcs a kezem és a vádlim. Ülni nagyon nehezen tudok, viszont ha kivételesen mégis, akkor akkora terpeszben kell végeznem e műveletet, hogy 3 görögdinnye beférne a lábaim közé, de így is nagyon kényelmetlen, mert ilyenkor a pocakom veri a széket s úgy érzem, mintha a baba fejét visszafele tolnám. A sok kellemetlenség mellett a legjobban mégis az ezer és ezer apró pötty zavar a lábamon, ami egyre jobban  viszket. Nem tudom mi lehet ez ... már nem hiszem, hogy a méregtelenítés következménye ... Mégis valahogy könnyebben viselem ezt az 'áldatlan' állapotot. Tudom, hogy nincs sok hátra s ezt már tényleg kézen állva is kibírom. A jóslófájásokat is próbáljuk úgy felfogni, hogy tanuljunk belőle és gyakoroljuk a jó masszírozás technikáját. Krisz valahol látott egy szülés közbeni gerincmasszázst, s fájás közben próbáljuk kitapasztalni, hogy jó, melyik az a technika, mely számomra a legjobban csillapítja a fájdalmat. Haladunk ... s nagyon becsülöm Kriszben, hogy ennyire igyekszik, próbál segíteni. Ilyenkor mindig jobban s jobban szeretem.

Plusz egy jó hír:

Megszületett gödi barátaink Nina babája 16.-án, délután négy órakor császárral 4040 grammal és 55 centivel. Isten hozott Nina baba! 

Lilinek pedig boldog 2. szülinapot kívánunk! 

(Lili, Nina nővérkéje. Lili tegnap ünnepelte a 2. születésnapját. Jó kis ajándékot kapott anyájától és apájától) :-))

Ma napi teendők

A tegnapi 6 órás alvás után a mai napi teendőimet sokkal jobban el tudtam látni és gyorsabban végeztem mindennel. A reggel szokásos módon indult: Maja kaja, Krisz kakaó, Liz tea, Mosogatás, készülődés, pisi és védőnő. 8-ra értem oda, egy 14-15 év körüli lányka-kismama várakozott előttem. Szerencsére Márta időben elkezdte a reggelt s be is hívott "mindenórás" felkiáltással a csajszi előtt. Vizelet szép, tiszta negatív. Vérnyomás 120/115. Az eddigiekhez képest kissé megemelkedett, ami szülés közeledtével teljesen normális. 

Súly: 80,2 kiló. Átléptem a bűvös határt, amit magamnak szabtam a terhességi súlygyarapodás tekintetében. Igaz még van 1 kiló 80 deka ahhoz, hogy elérjem a 30 kiló pluszt, de nagyon nem szerettem volna. Hát így biztosan meglesz. Mindegy, most nem a súlyom a lényeg, de megdöbbentőek mégis az értékek. Kicsit megriadtam. Mindenki azt mondja, hogy nem látszik annyinak, mégis én cuccolom minden nap s én már érzem a medvemozgás hátrányát. Krisz aranyosan macilánynak hív. 

Mindegy túlléptem a mérleg által mutatott számokon, a vérnyomásmérésen és Mártán s elindultunk Krisszel a Liezen-Mayer úti terhesgondozóba a táppénzes papíromért, hisz itt volt az ideje az utolsó előtti  lejelentkezésnek. Ismét megdöbbenéssel konstatáltam az ottani személytelen, futószalagon működő és ősi harci állapotokat idéző mivolton, leültem vártam negyed órát, bekérték a kiskönyvem, majd újabb 15 perc elteltével végeztem is. Találkoztam közben egy régi ismerős ismeretlennel. A nevét nem tudom, amikor én 13 hetesen a Down-szűrés vérvételére mentem, akkor elegyedtünk beszédbe. Már van egy kisfia, most is azt várnak, 32 hetes terhes, de folyton ellenőrzésre kell járnia, mert a baba le van maradva a fejlődésben s a pocakméretei - centis módszer - sincsenek akkorák, amekkorának kellene lennie ilyenkor. A babája 1040 g volt az UH mérése alapján - mellékesen Dorka egy héttel később 2229 g volt -, a pocakja - méh fundusától a méh aljáig - 32 hetesen 23 cm volt. Általában azt szokták mondani, hogy ahány centit mérnek, annyi a terhességi hét. Én úgy tudom, hogy pár centi eltérés még nem a világ vége, hiszen nálam is eltértek a számok mindig 1 cm-rel. Hol több, hol kevesebb volt, de azért 9 cm ... szerintem nagyon sok. Nagyon pici pocakja van, ha nem néztem volna meg alaposabban s nem emlékeztem volna rá, hogy kismamaként találkoztam vele, nem tűnt volna fel a 'másállapota'. Remélem minden rendben lesz vele és a babájával, s jó egészséget kívánok nekik! 

Szóval végeztem a Liezen-Mayerban, majd patikába mentünk steril vattáért, amit aztán nem vettem meg, mert nem javasolták köldökcsonk tisztításra, inkább sima gézlapot ajánlottak az elakadásmentesség miatt ... igazuk volt. Elmentünk vásárolni az urammal, majd hazajöttünk, ebédeztünk, Majáztunk, kitakarítottam, kimostam, kivasaltam és most jól megérdemelt pihenésem töltöm Dorka babámmal és Majámmal. Csak Krisz hiányzik a családi idillből, bízom benne, hogy hamarosan itthon lesz. 

Új észrevétel magamon, bár nem tudom mit jelent: tej szivárog a cicimből már elég régóta ... eddig nem tapasztaltam az első pár hónapot leszámítva, most 2 napja viszont nagyon feszülnek a melleim és meg vannak duzzadva. Észrevétel 2: valami angyali nyugalom vette úrrá magát rajtam. Békés beletörődés vagy átalakulás ... nem tudom ... mégis jó érzés.

Napsugaracska

 Mikor elkezd lemenni a nap, már utálom, hogy jön az este és megint a forgolódás, a nyüglődés, az ülve próbálok aludni, de nem megy szindróma majd a felkelek és csinálok valami történet zajlik hónapok óta reggelig. Most viszont aludtam! 6 órát egyhuzamban. Annyira jól esett és annyira kellett már, mint száraz földnek a víz! S víz, ez a titka mindennek. Krisz már az ezredik tanács és próbálkozás után, hogy tudjak aludni vett végső elkeseredésében ásványvizet, mert a következő felirat volt rajta:

Miben segít az oxigén?

• a méregtelenítésben
• a jó és pihentető alvásban
• a légzési panaszok csökkentésében
• keringési és emésztési zavarokban
• a szervezet öngyógyító képességében
• a krónikus fáradságérzet leküzdésében
• a betegségekből való gyorsabb felépülésben

Joy's magnetizált szénsavmentes oxigénes víz. Oxigén 52mg/l pH 7,9. Nagyon alacsony a sótartalma, így nem vizesedtem fel tőle. 3 kortyra megittam 1,5 litert belőle tegnap délután. Nem szeretem a vizet! Sőt, ki nem állhatom! Ez iszonyat jól esett! Nem fájt tőle a gyomrom, nem voltam szomjas, igaz pisilni jártam és a lábamat ellepte ezer és ezer apró pötty - valószínű a méregtelenítés miatt - de bekentem és jobb lett egyből. Dorkának is ízlik és a mami is kiegyensúlyozottabb lett. Hangsúlyozom: másfél litertől! Nem hittem benne, de Krisz erőszakoskodott, hogy próbáljam csak meg, már úgyis mindegy hogy mitől nem alszom éjjel s ezért az ötletéért nagyon szerettem. Baromi rendes az uramtól, hogy próbál könnyíteni az amúgy nem egyszerű helyzetünkön s igyekszik segíteni ahol tud. Ára: 270,- Ft. Nem túl olcsó, de megéri. Ma vettünk egy kartonnal, mert eztán csak ezt iszom. 

Ma reggelre mintha kicseréltek volna a pihenés miatt. Nem voltam ingerült, több dolgot tudtam elintézni, jobban mondva hatékonyabban meg tudtam szervezni a délelőttöm, kisimult az arcom, Dorkával is sokkal türelmesebb tudtam lenni. Éjjel is mocorgott, de máshogy. Nem volt buta. Morzsolgatta most is a kezecskéit és a tappancsaival is szorgosan lépegetett a bordáimon, de sokkal finomabban, mint máskor. Nyugodtabb volt Ő is. Állítólag ezzel az oxigénes vízzel sok hasznos cuccost tudunk bevinni a babának, ami segít neki és táplálja. Most már nem szedek magzatvédő vitamint - Femibiont -, így ezzel is hozzájárulok, hogy ő jól érezze magát odabent. Rákaptam pár napja a sajtra. Sima, natúr Trapista sajt! Imádom! Kilónyit meg tudnék enni belőle. S mivel tejterméket alig fogyasztok - nem szeretem őket - így legalább a napi 5 óriás Pöttyös túró rudit kiegészítem ezzel. 

Szóval napsugaracska költözött életemben s nem csak a felhős oldalt látom most. Egyébként biztosan hozzájárult a mostani időjárás is a kedvem javulásához. Eddig a nagy melegben teljesen be kellett sötétíteni a lakásunkat, hogy ne süljünk meg s így is 28 fok körül volt idebent a hőmérséklet. Már baromira untam ezt a barlanglakó stílust. Öngyi-depi hangulatba kerültem az állandó sötétség miatt, nem tudtam töltődni ... Ma viszont egész nap világos és napsütéses volt az egész lakás. Szeretem a ferrari piros - amit én rózsaszínnek látok - nappalink színeit, amikor fény-árnyék játékot űz vele a nap, a bordó függönyön keresztül. Végre 23 fok van a lakásban. Felüdülés! Mindez kellett nagyon ahhoz, hogy a tegnapi csalódottságomon felülkerekedjek s egy új oldaláról tudjam nézni a dolgokat. S első körben a fejemben kellett rendet rakni ahhoz, hogy odabent is rendben menjenek a dolgok, majd a környezetemben is javítani kellett pár dolgot. Hiába pucoltam ki az egész lakást oda-vissza, elölről-hátra, valahogy mégsem éreztem azt a megelégedettséget, amikor ilyenkor szoktam. Hiányzott az alvás, a kiegyensúlyozottság kis részlete. Most már csak az kell, hogy a szeretteimmel is minden rendben legyen, senkiért se kelljen aggódni, s Dorka egy nyugodt mamit és papit fog kapni egy szerető családdal s egy örökmozgó,hiperaktív kutyával :) 

Ez már nagyon kellett a lelkemnek és a testemnek!

NST, avagy a mai nap csodája

Elérkezett a szerda reggel! Kezdem a történetet kicsit korábbról. Elérkezett a kedd este. Dorka valami eszméletlen őrült nagy partyba kezdett a pocakomban. Hozzáteszem épp a tegnap írt poszban jegyeztem meg, hogy egyre kevesebbet mocorog, egyre nyugodtabb a babám. Kellett nekem elhamarkodott gondolatokat levezetnem. Szóval indult az esti dizsi fél 8 körül. Lezuhanyoztam, megborotvált Krisz - gyakorlunk az 5 perces fájások közbeni szőrtelenítésre - mert ugye dokihoz is készültünk vizsgálatra. Az egész éjszakát végig pörögte a csajom, majd reggel fél 7 körül elaludt. Természetesen egy percre sem hunytam le a szemem, a pár nappal ezelőtti elbaszott graffiti hasonlat már sokkal durvább formát öltött, nem találok szavakat magamra. Mindegy, nagy nehezen lezuhanyoztam ismét, kakaót, teát készítettem, felkeltettem az uram és Maját, reggelit adtam nekik, majd irány a bolt. Bevásároltam plusz banánt, sajtot, csokit és mivel a reggeli teának nem volt semmi hatása, kólát vettem. Ittam pár kortyot s oda is értünk a kórházba. Az első utam a mosdóba vezetett, pisi, kézmosás és irány a baromi kényelmes fotel fél órára. Az NST-s szoba kicsi, 3 fullextrás bőrfotel lábtartóval. Na, itt tudtam volna alukálni, de nem lehetett. Egy csaj volt bent velem, akinek Vivien babája lesz, később jött egy Noeles anyuka is. Rám kötötték a szalagot egy kör alakú izével egyetemben. Ez a kör alakú izé méri a baba szívverését és annak számát. Ez hozzá van csatlakoztatva egy monitorhoz, ahol lehet látni az előbb említett számot. Dorka baba szíve 148 és 180 között vert. 148-158 között volt nyugalmi állapotban, ha mocorgott, akkor ment fel 160-180 közé. Az elején úgy gondolta a hölgyemény, hogy bármi is történik itt, ő szunyókálni fog. Megnyomkodtam, könyörögtem neki, nem ezt beszéltük meg ... semmi  reakció. Megfenyegetettem, csúnyán szóltam ... semmi válasz 10 percig. Így hát jött az általam csak sokkolónak nevezett henger alakú valami, ami hülye hangot ad ki és ráz/bizserget. Dorkámat 3-szor megsokkolták egymás után. Na, ez nagyon nem tetszett az én kis drágámnak, így 20 perc alatt rögtön 47-szer nyomtam a gombot. Ugyanis minden mozgásnál meg kell nyomni a gépen található alsó kék gombot. Őrült tempót diktált a gyerek, az NST-s nővérkének nagyra meredtek a szemei, Bea, a szülésznő, aki szintén bejött - nagyon-nagyon rendes volt - csak mosolygott, hogy hiperaktív lett a gyerek pár másodperc alatt, aminek az elején még örültem is, de negyed óra után keményedések és görcsök jöttek az intenzív mozgás hatására. S a pocakhotel helyhiánya miatt sem esett már jól a túlzott mocorgás. Megtapogattak és csodálkoztak nagyokat, hogy ez bizony jó fájás, ez tágít rendesen. Mondtam nekik, hogy érzem, higgye el, hiszen a seggem is szorítottam már kínomban. Úgyhogy gép kikapcs, Maár doki elkap, értékelés 9-es, mert ébreszteni kellett Dorkát és mert túl sok a mozgás. Azt mondta a dokim, hogy a 8, 9, 10-es értékek nagyon jók. Így minden rendben, viszont aki 20 perc alatt 47-szer mozdul, az nem készülődik kifele. Türelem. Mindenesetre a dokimmal ma baromira nem voltam megelégedve. Engem nem érdekel az esti műszak, az 5 perc múlva már itt sem vagyok történet, mert nekem a saját gyerekem a legfontosabb én baromira leszarom, ki szült és mennyit az éjjel s hány órája dolgozik valaki. Vizsgálat elmaradt, az értékeléssel és a véleménynyilvánításommal együtt 2 percet nem tudtam beszélni az orvossal. Nem így készültem. Jó lett volna, ha megvizsgál, ha méhszáj állapotot mond, vagy hogy haladtunk-e előre valamit a homeós bogyóknak köszönhetően, de semmi. Csalódott voltam, amikor eljöttem. S még ráadásul Ő adta az időpontot NST-re majdnem lebaszott, hogy miért nem kedden jöttem ... mondom talán azért, mert maga kérte, hogy így jöjjek.

Mindenesetre elbasztam. Erre most jöttem rá hazafele a kocsiban. Nagyon beleéltem magam a múltkori jósolgatásokba, hogy Dorka előbb fog érkezni, hogy már mindjárt vége, hogy megindítják ... kár volt. 

Úgy kell hozzáállnom, hogy senkire sem hallgatok. Hivatalos, UH szerinti első kiírás időpontja október 1. Erre készülök. Leszarom a doki által mondott szeptember 15-22 közötti dátumot. Ha előbb jön, akkor majd

jól meglepődök és nagyon fogok neki örülni, de most beletapostak kicsit a lelkivilágomba és nem esett jól. Majd jön a lányom, amikor jönni akar, nyilván tudja mikor van itt az ideje. 

S eldöntöttem azt is, ha még egyszer valaki megkérdezi, hogy mikor fog megszületni, azt fogom felelni, hogy decemberre tuti a karjaimba lesz s akkor nem adok fals infót.  

Viszont a napi boldogságom is megvolt. Bea a szülésznőm kellemes meglepetést okozott. Tegnap felhívtam telón, hogy lenne pár kérdésem, mikor tudnánk beszélni. Ma bejött NST-re, megbeszéltünk minden még fel nem tett kérdésem, mire kiderült, hogy miattam jött csak be s nem is dolgozik ma. Nagyon megörültem neki és nagyon jól esett a lelkemnek, hogy valaki így figyel rám, s ennyire lelkiismeretes. 

Mocorgások

Dorka babám egyre kevesebbet mocorog. Meg is ijedtem tegnap, hisz a nagyokosok azt mondták, hogy a legaktívabb időszakában kell számolni 10 darab mozgást. Na jó, jó, de nincs egy nap aktív időszaka? Akkor mit számoljak és mennyit ... és ezzel a mozgásformával, amit a kicsinyem végez, hol az eleje és hol a vége? Szóval para volt tegnap nem tudtam hova tenni ezt a nyugalmat, hisz nem megszokott. Vettem a mindent tudó könyvem és az azt írta, hogy a babák a terhesség végére egyre jobban lenyugszanak, egyre kevesebbet mozognak, így megnyugodtam egy kicsit. Nyilván a helyhiány miatt megváltozik a mozgás milyensége és mennyisége is. Most egy nagyra nőtt bálna mozgásához tudom hasonlítani azt, amit érzek. Elindul egy lágy, kellemes érzés, ami melegséggel tölt el és látom a pocakomon az útvonal minden négyzetmilliméterét, majd egy nagyobb hullámzás következik és ha szerencsém van ez a tornagyakorlat csak pár bordámat érinti. Röhej, de csikorog, nyikorog, amikor a talpacskáival vagy a térdecskéivel eléri a csontokat és végighúzza rajta a testrészeit. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges. Egy hete figyeltem fel Dorka könyökére. Szokásos rutinná vált, ha lerakom este a fejem a párnára, kitámasztom magam a szokásos párnáimmal szám szerint mind az öttel, megjelenik a baba könyöke. Annyira látványos és egyértelmű jelzés ... és baromira szúr. Bárhogy fordulok, sétálok, guggolok reggel fél ötig ott van a picinyke könyök, aztán eltűnik.

A hirtelen és nagy számba menő nagyon fájdalmas ficergések elmúltak. Most egy sokkal nyugodtabb időszak vette kezdetét, ami nem feltétlenül jelenti, hogy kellemesebb is. Hiszen folyamatosan pisilnem kell, nyom-szúr-bök mindenhol egyszerre s sokszor a combjaimban érzem a feszülést. Bekeményedik sokszor az egész pocakom, majd elernyed. Mostanában este aktív a babánk. Próbáltam számolgatni a mozgásokat, de feladtam. Ha nagy baj lenne, úgyis érezném ... remélem ... Ezek a mostani változások arra voltak jók, hogy gyakoroltam az NST-re. Egy képzeletbeli gombot nyomkodtam, amikor a mozgásokat éreztem. Minden baba más és más. A holnapi NST-t lebeszéltük Dorkával, remélem mindent úgy csinál, ahogy megegyeztünk, hogy jó eredményei legyenek. 

Tudom, hogy most ez hülyén fog hangzani, de bízom abban is, hogy legalább egy görcs vagy egy keményedés is befigyel s legalább a gép kimutatja az értékeket. Legalábbis ezt beszélgettük az egyik kismamával, aki 1 héttel van előttem és már sokkal jobban unja a 'túinvan' állapotot, mint én ... pedig azt hittem ilyen nincs ... s mégis van! :)

Mix

A szüleim és a húgom nálunk voltak vasárnap. Sajnos nem tudtak sokáig maradni, amit bántam, mert mentek tovább egy programra. Így anyának volt lehetőségem megmutogatni a konyhai dolgokat, a gyerek cuccokat, hogy mit hol talál, hol van a plusz liszt, cukor stb ... hol van a garázs ... szegényem azt hajtogatta csak, hogy meddig akarsz te bent lenni a kórházban? Mondtam neki, hogy 3 napot, de utána úgyis fent leszel egy hétig s akkor is jó lenne, ha főznél-sütnél ... ugyanis én akkor fogom bepótolni a babavárás alatt elmulasztott alvási időmet méghozzá hason fekve. Álom, édes álom ... ahogy én elképzeltem ... Evi barátosnőm küldött anyáékkal Dorka babának cuccokat. Ezer kis pulcsit, nacit, réklit, rugit, pólót, bodyt, zoknit, sapkát és még ki tudja mit ... Egy hatalmas nagy táska telis-tele ruhával .. úgy képzeljétek el, hogy egy szekrény 2 polcára fértek csak el az apróbbnál-apróbb dolgok. Nem tudom kinek küldte ezt a sok mindent ... nekem akart segíteni Gerda és Bogi lánykái alapján ... mert ha 8-as ikreket szülnék is elég lenne 10 évig ez a mennyiségű textil, de mivel csak egy babánk lesz, így ha minden nap tízszer beszarik se kell mosnom 35 éves koráig. Nagyon szépen köszönök mindent! Ha ezt tudtam volna, akkor egy darab ruhát sem vásárolok!

Mindezt még anyámék megtoldották egy táskányi frissen mosott - anyát ismerve Domestossal kifertőtlenített tisztítószerrel átöblített - plüssállattal, amit falra és ágyra is egyaránt lehet rakni. Így egy rózsaszín nyuszi és egy kalapos béka kerül a pelenkázóasztal fölé Dorka szórakoztatására, a többi a szintén rózsaszín Hello Kitty-s puffra - amit eredetileg én kaptam Krisztől két éve -. Még jó, hogy semmiből sem akartam rózsaszínt! Nincs menekvés, lányos szülők leszünk!

A múltkor írtam, hogy végső elkeseredésemben egész nap csokit zabáltam, kólát ittam, zenét hallgattam és a pocakomat cseszegettem, hogy Dorkát ne hagyjam aludni ... úgy terveztem, hogy majd jól elfárad és akkor tudok végre éjjel aludni. Na az egész napos bűnözésnek az lett az eredménye, hogy én a sok koffeintől nem tudtam aludni, a gyomrom égett a rengeteg édességtől és zúgott a fejem a hangos zenétől. Jól kitoltam magammal és a babámmal is, ugyanis Dorka fent viribült egész este. S nem kicsi rúgásokkal jelezte felém, hogy kellett ez neked anya?! Mindenesetre tanulságos volt a történet. Senki ne csináljon még hasonlót sem, mert fordítva sül el s megtapasztalja mennyire érzékenyen érintik az ember babáját a cseppet sem egészséges dolgok és mennyire kis bosszúálló picsák tudnak lenni az ember hőn szeretett lánykái. Dorka élő, érző és már most baromi nagy önérzettel rendelkező emberke. Fura ilyet írni, de így van. 

Most már tudom, hogy a holnapi NST-t sajttal és banánnal indítom., ha ez nem válik be jön az UH-on tanácsolt kóla és csoki. 

Buta kérdések

Nem értem az embereket. 

Esküvő után mindenki azt kérdezgette, mikor jön a baba. Erre a válaszom mindig az volt, hogy nem azért házasodtunk össze az urammal, mert már terhes vagyok, vagy mert babát akarunk, hanem azért, mert szeretjük egymást s mert megkérdezte egyik este, hogy el tudnám-e képzelni vele az életem hátralévő részét s jövő héten hozzámennék-e feleségül ... s én hozzá mentem rá egy hetére.

Amikor terhes lettem mindenki azt kérdezgette, mikorra vagyok kiírva. Elmondtam mindenkinek, amikor már publikus volt az örömhír.

Ma reggel nagy pocakkal, alig bandukolva tipikus medvemozgással, izzadságtól csurgó arccal viszem le a szemetet amikor is a szomszéd lépcsőházból megkérdi visítva a csaj, hogy még egyben?! 

Mondom neki: szerinted? 

Megyek a boltba, a sarki CBA-ba, ahol szintén ismerős lányok csapata állít meg s arról faggatnak, hogy nem szültem-e még meg?! Feltettem a költői kérdést: Szerintetek Maját nyeltem le mind a 8 kis tesójával együtt vagy egy görögdinnyével szórakoztam reggel vagy mi a fasztól van ekkora hasam??????????? Mitől van eltorzulva a fejem és mitől izzadok úgy, mint egy ló, ha nem attól, hogy nem bazd meg, még nem szültem meg!!!

Ennyire buta, ostoba kérdéseket minek tesznek fel amikor egyértelmű a válasz?! 

Nem értem az embereket!

Ez már a véghajrá a 38. hétben vagyunk ... a türelem és a tolerancia elfogyott, az izzadság és a pisilési inger nem. Erről az állapotról egy dalrészlet jut eszembe:

"Ki mondja meg

vajon meddig lehet

hogy mindennap, mindenhol erős legyek

A csönd volna jó, 

kicsit könnyebb napok

Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok!"

Állítsátok meg Alizanyut!

Döbbenet, hogy a takarítási- és a 'minden fertőtleníteni kell' vágy mit ki nem hoz a kismamákból. A szomszédasszonyommal és szintén állapotos barátnőmmel beszélgetve jöttem rá arra, hogy nem csak én nem vagyok normális, hanem a terhes nők 99 százaléka biztosan nem az. A szomszéd, akiknek 2 hete született meg Borbála babájuk, ugyanazt élte meg, mint én. 

Ma reggel úgy keltem fel, hogy ha törik, ha szakad, nekem ma lejmolnom kell. Újra megpucoltam az ablakokat, kimostam a függönyöket és a takarókat, áttörölgettem a radiátorokat, kiszedtem a szekrényekből és az ágyneműtartóból mindent,, összehajtogatva visszapakoltam. Átfertőtlenítettem a baba- és a fürdőszobát századjára is. A nappaliban és a hálószobában minden fellelhető porszemet összeszedtem és egyszer csak azon kaptam magam, hogy délután fél 5 van és a mosógép még nem állt le 5 percnél hosszabb időszakra. Ekkor kérdezte meg Noémi, hogy mosodát nyitottam-e vagy mi van, mert a gyereke lassan már csak akkor tud aludni, ha nálam megy a mosógép. Szóval mindez, amit felsoroltam tök felesleges volt, mert 1 hete ezeket már megcsináltam egyszer. Nem baj, fő a bacimentesség. Annyit újítottam a dolgon, hogy most más öblítőt használtam és üvegkaparóval nekiestem a bukóablakoknak biztos, ami tiszta alapon. Majd hajthatatlan vágyat éreztem a mobilklímánk elcsomagolásához. Ez egy ősrégi, nekem derékig érő szerkezet, mely az ablak alá van rakva s tavasztól télig ott áll. Eddig nem volt útba, most viszont ha nem pakolhattam volna el, nagyon nagy  tragédia érhetett volna. Szóval elraktam annak ellenére, hogy tudom, 30 fokot mondanak hétvégére ismét. s 100 %, hogy használni kell ... de mondom, ki nem bírtam volna, hogy a helyén maradjon.
Majd következett a konyha ... na ezt tényleg takarítani kellett, mert a múltkor csak félig-meddig végeztem a kijelölt feladatommal. Átnéztem a szavatossági időket, kidobáltam minden 1 napja lejárt cuccot. Van egy hűtőnek álcázott szekrényünk. Ami hűtő volt régen, de ma már nincs eredeti funkciójában használva. A sütéshez szükséges dolgok kerültek bele a lekvárokkal és a paradicsomsűrítményekkel együtt. Eztán a szekrények kiürítése következett. Ha finoman akarok fogalmazni, katasztrófa, mennyi felesleges dolgot rejtenek a polcok és mennyi itt is a lejárt cuccos. Amikor a szanálással végeztem elmostam és kifertőtlenítettem minden poharat, edényt, lábost, műanyag tárolót és rattan tartót, tányért, kiskanalat és nagyot a villákkal, késekkel együtt a mikrón át. Feltöltöttem a fűszertartóimat, mindent púpra raktam, összeírtam 3 dolgot, hogy mi az, ami nincs a konyhában és bármikor kellhet: kakaó, zsemlemorzsa, bazsalikom. Hazudtam: van mindenből 1 csomag, de ínséges és bolt nélküli életre készülve plusz 1 KELL mindenből. Majd le akartam menni a boltba beszerezni őket, mert úgy éreztem, hogy ezek nélkül lehetetlen pihennem. Ekkor vettem észre 2 darab 120 literes sittes zsákot, amit a konyhai dolgokkal teleraktam. Szépen levittem őket a közös tárolós szemétlerakóba, majd felfele bandukolva eszembe jutott, hogy lehozhattam volna a bankkártyámat s akkor el tudtam volna menni a boltba a feltétlenül szükséges cuccokért. Felfele menet összepakoltam a szomszédaim által a lépcsőházban tárolt dolgokat - virág, kisszék, felmosóvödör stb... - növekvő sorrendben, majd amikor beértem a lakásba és tekintetem a fűszertartóra tévedt, akkor röhögtem el magam, már kínomban, hogy bazz .... nem vagyok normális!! A fűszereket növekvő és ABC sorrendben helyeztem el a polcon ügyelve az összhatásra tetéztem a színek harmóniájával is.    Begolyóztam ... a hangos nevetésemre a nyitott ajtóhoz sorolt Anita és Noémi is, akik szintén szakadtak azon, amit a lépcsőházban műveltem, de nem mertek szólni, hisz tisztában vannak a fészekrakási-ösztön 'nemtudokvelemitcsinálni' megnyilvánulásival. Úgyhogy segítségükkel visszaraktam mindent eredeti helyére a lépcsőházba. 

Most várom az uram haza ... egész nap Pesten volt áru-beszerzőkörúton. Ha hazaér, biztosan jól lebaszkurál azért, amit csináltam. Ha nem most, majd holnap, ha elolvasta a bejegyzésemet. Bár túl nagy változás nincs a lakásban: élén-, derékszögben áll és csilli-villi minden. Tisztaság- és friss öblítőszag terjeng a lakásban. Fél 9-kor, reggeli után kezdődött ez az ámokfutás, most 5 óra múlt és azon kaptam magam, hogy alig ettem, ittam a nap folyamán, leszakad a derekam, a lábam és nagyon kemény a pocakom. Arany Dorkámmal nem is foglalkoztam napközben. annyira el voltam foglalva a mániámmal. Jó kislány Ő, bírja a strapát.
Visszaolvasva a bejegyzésem, nagyon mosolygok a hülyeségemen és ismét bebizonyítottnak érzem a tényt: mekkora ösztönállat vagyok. Biztosan mindenki megmosolyog most, de én biztos vagyok aban, hogy a már terhességet átéltek arcán a mosoly annak a lökött tyúknak szól, akiben most magukra ismernek a történetemmel ... a most várandósok a bajszuk alatt mormolják, hogy ők aztán nem lesznek ilyen bugyuták ... viszont van egy rossz hírem: de lesztek ... akik nem terhesek: csak röhögjetek, titeket sem kerül el a végzet. Most lepihizek, Dorkát megsimogatom, Maját megszeretgetem és olvasom a tegnap elkezdett Dannielle Steel regényt. 

Ő

Ő...

Ki szíve alatt kilenc hónapon át hordott,
s nehezen vagy könnyen a világra hozott,
Ő az ki napjait neked szentelte,
s míg kicsi voltál perceit veled töltötte!

Ő az ki téged oly nagyon szeret,
s ha örülsz, Ő veled együtt nevet,
hát becsüld meg őt és szeresd nagyon,
mert Ő téged becsül és szeret nagyon!

Ő az ki soha nem panaszkodik,
Ő fáradtan is rólad gondoskodik,
Ő érted is küzd egy életen át,
szeresd hát az egyetlen anyát!

Mert anya csak egy van!
Bárhol jársz Ő veled van!
ha alszol álmodat őrzi,
minden lépésed figyelemmel követi!

Ha bajban vagy csak fordulj hozzá bátran,
s mond el neki: - Anya megint hibáztam!
Ő majd meglásd vigaszt nyújt neked,
szívedben begyógyítja a fájó sebet!

Ő megbocsájtja minden hibádat,
szeresd hát szívből Édesanyádat,
öleld magadhoz amíg csak lehet,
hisz neki köszönheted az életed!!

Poccjelentés

Poccátmérő 113 cm. 
Növögetünk, növögetünk. Pocak alja egyre lejjebb kerül, ami nekünk jó hír, így Dorkánk is helyezkedik lejjebb. A búzacsíra olajnak köszönhetően nem repedezett ki a bőröm a hasamon, remélhetőleg nem is fog már. Bogi barátosnémtól kaptam a tippet!

Mínusz 2 kiló plusz homeo

Nagyon nehezen keltem ki az ágyból ma reggel. Túlpihentem magam. Az éjszaka folyamán aludtam 3 órát egybe, pisilés, forgolódás, haskeményedés nélkül. Megcsináltam a teácskámat, Krisznek a kakaóját, Majának enni adtam, levittem a szokásos egészségügyi sétára. 8-kor szépen átslattyogtam a védőmhöz, Mártához. Jobban mondva slattyogtam volna, ha félúton nem kezd el szakadni az eső, úgyhogy gyors iramban szedtem a lábaim. Ennek a következménye az lett, hogy úgy bekeményedett a pocakom mire odaértem, hogy csak szuszogni tudtam. Vizeletteszt eredménye: szép tiszta. Vérnyomás 110/60 Hgmm. Súly: -2,5 kiló = 75,4. Meg vagyok döbbenve. Én is megnéztem az eredményt, a védőnő is. Egy hét alatt két kilót fogytam. Igaz, hogy mostanában alig eszem, ismét visszajött az émelygés és a hányinger, de azért ez nem túl jó. Én arra gondolok, hogy a víz elkezdett távozni a szervezetemből. Talán emiatt lehet a súlycsökkenés. A sót teljesen kiiktattam az étrendemből ... nyilván, amit készen vásárolok, abból nem tudom kivonni a 'mérget' ... s Dórinál is tegnap ropit ettem, viszont már az ásványvíznél is megnézem az összetevőket a vizesedés miatt. A lábam napok óta nem nőtt óriási méretűre leszámítva a tegnap estét ... bedagadt egy kicsit ... eltűnt a bokám konkrétan ... ez jó hír, ugyanis sokszor az ogre kifejezés nem volt egyenes arányban a látvánnyal. A tökmagfüggőségem legyőztem és chipset sem eszem régóta. Egy szó, mint száz: a mínusz 2 kiló nem túl jó, viszont a közérzetem javult az elmúlt napokban a pisilési ingerszámom az egeket veri. A Guiness-rekordok könyvében nyugodtan elférnék az óra/WC-re járás arányát tekintve.

Elkezdtem inni a málnalevél teát. Állítólag segíti a méhnyak puhulását és segít a tágulásban ezáltal. A 36. héttől szabad fogyasztani. Én egy kanál teát forrázok le 3 dl vízben és ezt iszom reggel s este. Sokat nem szabad belőle inni, ugyanis lecsökkenti a vércukorszintet. 

Azt is hallottam hogy terhesség tervezésekor is lehet inni, ugyanis nagyon jó méregtelenítő hatása van. Többségében jó tapasztalatokkal rendelkeznek a kismamák a teát illetően és nagyon dicsérik a homeós bogyókkal való együtt fogyasztást is. A homeós bogyókat szombaton kezdem el szedni. Hétköznap a Cimicifugát (méhnyakizom-tágító) napi 1x5 golyót, Vasárnap az Arnicát (Vérzésmegelőző) napi 1x5 golyót. Következő héten hétköznap Caulophyllumot (méhnyakizom-tágító hatása miatt lerövidíti és megkönnyíti a vajúdás időszakát) napi 1x5 golyót, vasárnap Arnicát napi 1x5 golyót. 

Még jó, hogy ezek fel vannak írva és nem kell külön megjegyeznem akkor, amikor már a nevem és a születési dátumom is problémát okoz.

NST

Non-stressz teszt

Az NST mozaikszó a non-stress test kifejezés rövidítéseként adódik. Ez egy olyan vizsgálat, amely során a magzat mozgásait, a méh reakcióit papírszalagra rögzítjük. A terhesség 36. hetétől minden héten egy alkalommal végeznek NST vizsgálatot. A vizsgálat során (mely kb 20 percet vesz igénye) a kismama vagy az oldalán fekszik, vagy egy széken ül. 2 gumipántot rögzítenek a hasára, melyek 1-1 tappancskával van ellátva. Az egyik tappancsot a méhcsúcshoz közel rögzítik a gumipánt segítségével, ez a méhösszehúzódásokat jelzi, illetve a fájástevékenységeket vizsgálja, a másik tappancsot a baba szívéhez közel teszik, ezzel figyelik a baba aktivitását, és a szívritmusát.

A műszer az idő függvényében a méhösszehúzódásokat figyeli. Konkrétan pedig azt, hogy a magzat mozgásának hatására a méh milyen mértékben húzódik össze, illetve emiatt a baba szívverése mennyire gyorsul föl. 

Az eredmény háromféle lehet:

Reaktív : a görbe jó, a magzat aktív és a magzatmozgásokra a görbe rövid ideig tartó emelkedéseket mutat.

Suspect :  azaz gyanús. Kisebb eltérések láthatók a görbén, melyek nem egyértelműen kórosak. 

Néha csak az a magyarázat, hogy a magzat alszik, inaktív.  Ilyenkor 30-60 perc múlva ismétlés szükséges.

Nem reaktív :  a görbe kóros jeleket mutat (120/perc alatti tartós szívfrekvencia, beszűkült görbe, süllyedések). További vizsgálat szükséges, mivel oxigénhiányos állapot fenyeget.

Hidegfront

Éjjel megérkezett nem kicsi lehűléssel és nagy szélviharral a hidegfront. Bíztam ebben is, de a tegnapi orvoslátogatás eredménye után minden bizodalmamat elfújta a szél. Az éjszaka nagyon lassan telt legfőképp a nemalvás miatt, majd jöttek fél 2 körül a görcsök és a szúró fájdalmak a hasam aljában és a tegnapi vizsgálat helyén tetézve a szokásos haskeményedésekkel. Kellett egy kis idő, mire megtaláltam azt a pozíciót, amiben a legkevésbé volt kellemetlen létezni, ám ez sem tartott túl sokáig, hiszen mint tudjuk, a pisilési ingerencia mindenek felett áll ... ha jön, nincs mese, menni kell. S mint tudjuk, az ágyból kikelés már művészeti-technikai kifejlesztést igényel. Mint egy gnóm vagy mint egy hullámzó nagyra nőtt giliszta, aki igyekszik kievickélni a sáros dagonyából próbálom magam kiszabadítani a takaró, a terhespárna és a további  85 darab kispárna fogságából. Nagyon vicces, főleg Krisz röhög nagyokat segítségnyújtás közepette, miközben tehetetlenül karmolássza össze a karom a sötétben, mert még véletlenül sem találja el a helyes fogás technikáját ... de nem szólok neki, mert legalább megpróbálja. S amikor már úgy érzem, végre sikerül, még figyelni kell Majára is, aki az ágy mellett pihen, hogy rá ne lépjek habtestemmel, mert szerencsétlen kutyából menten matrica lenne, álmában ölném halálra szegénykémet. Szóval jó kis éjszaka volt, Dorkát nem hozta meg, engem megcsinált teljesen és a fejem is fáj most nagyon, olyan vagyok, mint a mosott szar. Nem baj, betudjuk a hisztinek és a már nagyon elég életérzésnek ... mégis mindemellett azt mondhatom, hogy megnyugodtam kicsit. Ma, hogy felhívtam az NST-s nővérkét a biztos időpont miatt, van egy újabb kitűzött célom, célunk Dorkával. Itt is jól kell szerepelni, jó eredményeket kell elérni s próbálom pozitívan felfogni a történéseket. Nem véletlenül nem akar még a babánk kibújni, jól érzi magát. Az NST egy új dolog lesz, ahol még nem voltunk és nem azzal vagyok most elfoglalva, hogy hű mikor érkezik már ez a gyerek, hanem új célunk az NST-n való részvétel. Azt mondják tök jó élmény ... alig várom. Úgyhogy Dorkának jövő hét szerdáig maradnia kell pocakban.

Dokinál

Tegnap voltam dokinál. 10-en voltak előttem, fél 4-re értem oda, fél 6-kor került ránk a sor. Most nagyon izgatott voltam, pedig sosem szoktam izgulni a nőgyógyászati vizsgálatok előtt. Dorkával minden rendben van ... ezt tudtam már a váróban is, hiszen ismét bemutatkozott felettébb híres akrobatikus mutatványaival a nénik bácsik előtt. Nagy szem és szájtátás - és jön a következő általam nagyon szeretett momentum - szájról fülbe terjed a hír a várakozók között, hogy nézd azt a sárga fölsős csajt, hogy hullámzik a pocakja ... és ott egy láb ... a lányom mindenhol megmutatja magát. Kissé exhibicionista, ami nem gond, csak most már ezen látványosságok alatt leszakad a vesém, a lépem, a gyomrom és minden olyan belső szervem, amit a 3 kilójával és ötvenakárhány centijével elér. 

Szóval bementem, 'felpattantam' a vizsgálószékre, ami azt takarja most már, hogy nagy segítségek közepette felevickéltem valahogy ... szeretek ebben a félig fekvő, félig ülőalkalmatosságban lábaimmal a nyakamban héderezni vizsgálat közben, mert baromi kényelmes. Dorka szívhangját nézik először mindig. 147-et vert. Tökéletes! Majd jön az általam nagyon nem díjazott könyékig eltűnök vizsgálat. Hát mit mondjak ... az, hogy alaposan megnézett, az nem kifejezés. Fájt nagyon. Még hazafele is görcsölt a hasam alja és valami nagyon szorította a popsiizmom és azóta is tart... kicsit rásegített a dolgokra. Nem nyílt tovább a méhszáj, maradt a 2 ujjnyi nyitottság, a baba feje lejjebb került, de még mindig nem annyira, hogy ebből szülés legyen a héten. Na, most már tudom miért izgultam. Ezt nem akartam hallani. Olyan jó lett volna, ha azt mondja, hogy na anyuka, akár pakolhat is és mehetünk is kart karba öltve a szülészetre ... a múltkori beijesztés után ezt vártam, ez esett volna a legjobban. Talán túlságosan is rákészültem erre. Beszélgettünk szülésmegindításról, de az eszem győzött és tudom, hogy Dorkára ráfér még 1-2 hét odabent. A szívem nem ezt súgja, mégsem lehetek önző, hisz már rég nem rólam szól a történet. Olyan javaslatokat kaptam, hogy a homeós bogyókat szedjem most már, pihenjek nagyon sokat, és kezdjük el szegni Dorka fülét szorgalmasan. Krisszel azon mosolyogtunk, hogy jókor javasolja a hegesztést a dokim ... amikor bezzeg 55 kiló voltam és még élveztem is volna a dolgot, mozgásban sem gátol senki és semmi, akkor nem lehetett szex-szelni. Most, hogy közelebb vagyok a 80-hoz, mint a 70-hez, a pocakom akkora, hogy 3 párnával is nehézkes a kitámasztás, mocorog bent folyamatosan a lánykám, Krisz azt se tudja hol fogjon meg, ráadásul kényelmes póz sem létezik ... na ilyenkor élj meghitt szexuális életet. Hát valljuk be őszintén ... én a 3-as szex-szet nem így képzeltem el ... 

Mindenesetre rendes volt az orvos, ellátott jó tanácsokkal, megbeszéltük, hogy magánrendelésre nem kell többet mennem szülésig. NST-re szeptember 14-én reggel fél 8-kor vár, ami a kórházban van az UH mellett. Ha végeztünk, fel kell mennünk a szülészetre, kielemzi Dorka eredményét és megbeszéljük a továbbiakat. 

Már nem ringatom magam vágyálmokba és nem reménykedek. Nem hallgatok senkire, mert anyámon kívül mindenki azzal áltat és én is magamat, hogy hamarosan itt lesz Dorka. Anya szerint 25.-e előtt nem lesz meg ... csak nem lesz igaza most az egyszer ... Jön, ha jönni akar, ezek szerint még jól érzi magát odabent.