Összes oldalmegjelenítés

2011. november 22., kedd

Alma, alma, piros alma

Dorka 7 hetes korában megkapta élete első almáját. No jó, csak két kis kanállal. Hétvégén a győrújbaráti nyaralóból hoztunk mézédes finomságot. Tegnap lereszeltem, kifacsartam a levét és két kis kanállal bepróbálkoztam. Nagy dilemma volt, hogy kapjon-e még a gyerekem tejecskén kívül mást vagy maradjon a jól megszokott állapot. Aztán úgy döntöttem, jó, ha elkezd ismerkedni az ízekkel, attól ő még a tejcivel fog jóllakni és nem dobja el a cicit. Bevallom őszintén: féltem. Nekiálltam szoptatni s mikor mellet váltottam, akkor jött az újdonság. Magamat alapul véve először megszagoltattam vele a folyadékot. Én is, mielőtt bármit megeszek, orrommal illetem. Mikor a szájához emeltem a kanalat, megérezte a finom illatot és fülig érő szájjal fogadta el az almalevet, majd a következő adagot már szinte transzba esve, nagy szuszogások közepette követelte kis csücsöri szájacskájával. Nagyon aranyos volt. Attól paráztam, nehogy bántsa a pocakját. Bár úgy voltam vele, hogy két kis kanállal csak nem váltom meg a világot. Mindenesetre azt tapasztaltam, hogy Dorka gyomra kutyorgott hangosan, ennek ellenére jól tisztította a belecskéit. Nagyokat pukkant és kaksizik azóta. Bízom benne, hogy más mellékhatása nem lesz az almának. Nem ütötte ki, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez beválik. Ma újra megpróbálkozunk vele. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése