Összes oldalmegjelenítés

2011. november 8., kedd

Gyermekágyi időszak

A mamám egyszer azt mondta, hogy a gyeremkágyi időszakban az édesanyákat nem engedték felkelni az ágyból, semmilyen munkát és emeléssel járó tevékenységet nem folytathattak. Egy dolgok volt, ellátni a csecsemőt. Ezen kívül minden más a komaasszony vagy a lánytestvérek feladata volt. Visszaugorva az időben, történelmi feljegyzések tanúsítják, hogy a gyermekágyi anyákat bezárták egy pajtába a babájával együtt, hogy ott nyugalomban és békességben legyenek. Ne zavarja őket semmi. Ilyenkor az asszonyok tisztátalanok voltak a gyermekágyi folyás miatt, ergo templomba se mehettek. 
Ez elég keményen szemben áll azokkal a történetekkel, melyeket a nagyszüleinktől lehetett hallani, miszerint az ő idejükben az asszonyok szinte kipottyantották aratás közben a földeken a gyereket és mentek a kombájn után azonnal betakarítani. Ez sem, az sem jó. Sőt kivitelezhetetlen.
Méhünk normál esetben 50 gramm, alig nagyobb egy érett fügénél. Terhesség alatt egy kilósra is megnőhet, és tágulhat. A szülés után elkezdi visszanyerni eredeti méretét, tehát a felesleg valahol távozik. Meglepő ugyan, de ez a folyamat is a gyermekágyas időszakon megy végbe, két módon, egy része felszívódik, egy része pedig a hüvelyen keresztül távozik természetesen vérzés kíséretében. Ahogy telnek a hetek a vérzés halványodhat és a tisztulás átmehet egy erősebb folyásba is, majd szépen el fog múlni magától. A gyermekágyi időszak másik fontos momentuma az, hogy a tejtermelés ilyenkor indul be rendesen, felveszi a kereslet-kínálat ritmusát. Erre az időszakra, sőt már a terhesség végére célszerű beszerezni pár jó szoptatós melltartót. A jó alatt két fontos funkciót értek: tartson és kényelmes legyen! Én nagyon megszívtam! Itt Győrben vásároltam cicifixet. Triumph bolt, 7500,- Ft akciósan! Hozzá kell tenni, hogy azért a drága bolt, mert lehet, hogy én vagyok hülye, de normális szoptatós melltartót én máshol nem találtam. Sportmelltartó van ezrével, de a célnak megfelelőt én nem leltem. Olyat, amit csak fogsz, lecsatolod az elejét, így csak a feltétlenül szükséges rész látszik ki, azon kívül takarva van minden. Ezért is merek bárhol szoptatni. Semmi sem látszik. Anyám jön 2 hét múlva: Devecser, Napocskás bolt, ugyanaz a melltartó 350,- Ft. Ahogy a húgom mondaná: "Erősen idegállapotba kerültem!" Konkrétan két infarktust kaptam! Nem hittem a szememnek. Szóltam neki, hogy hozzon belőle jópárat!
Sokan a szülés utáni depressziós hangulatot is a gyermekágyi időszakra teszik, azaz a szülés utáni 6 hétre. Sajnos sokan beleesnek, mely párosul sokszor tejlázzal s az annyira beteszi a kaput egyes nőknél, hogy életük végéig 'hibásak' lesznek. Vásárhelyen sokan küzdenek ezzel. Volt egy ismerősöm, aki szülés utáni depresszióban szenvedett, majd tejlázat kapott és a legfontosabb napi teendője az lett, hogy felült a biciklire és ment egész nap. Este lerakta, másnap újra. Emellett mást nem csinált (így értem a "hibás"-t). Zsu mondta egyszer, hogy senki sem beszél arról, hogy mi történik szülés után, hogy a hormonszint ezerről visszaugrik 1-re, hogy ott állsz egy gyerekkel és nem tudsz vele mit kezdeni, hogy még a krumplifőzeléken is tudsz sírni és minden szar és mindenki ellened van ... vagy legalábbis legtöbben. Ezért kellene valamilyen fórumot vagy elérhetőséget biztosítani a kismamák számára. Én nem éreztem öngyi-depi feelinget. Szerencsére! Volt nekem is kisebb megborulásom, de az még terhesség alatt volt és legfőképp a semmittevés tette be a kaput nálam. Ez nálam szerencsére pár nap alatt lement, mert találtam magamnak elfoglaltságot. A kórházi és a gyermekágyi időszakra visszagondolva egyszer volt pityergős hangulatom, amikor Dorka megszületett, akkor éjjel. Csak néztem és folytak a könnyeim, hogy milyen kis csúnyácska, de milyen aranyos, hogy itt van egy kisember, belőlem, Kriszből, egy tökéletes kis emberpalánta és nagy krokodilkönnycseppel konstatáltam, hogy MEGÉRTE! Én ezt a kérdést terhesség alatt nagyon sokszor feltettem magamnak. S csak most jöttem rá, mennyire buta kérdés is: Megéri majd? Ez nem egy termék vásárlása, aminek van célszerűsége, hasznossága vagy kihasználtsága. Jó, hogy megéri, hisz önző és gyarló az ember. Önző vagyok azért, mert nagyon akartam magamnak ezt a babát és csak magamnak egy kis szeletet belőle. S azt akarom, hogy mindig ilyen pici maradjon, hogy megvédhessem mindentől, hogy ne pasizzon, hogy ne szexszeljen soha ... mert akkor már nem lesz az enyém. Pedig dehogy nem! Ő mindig az én kicsi lányom marad, bármit tesz, csinál, alkot az életben. Én amíg élek, emlékezni fogok a szaros pelenkákra, a kis húsos lábacskáira, az első mosolyaira, az első öltöztetésére, az első sétára, az első ébredésére, a jó reggelt puszikra és amikor csak néztem és gyönyörködtem benne, hogy az enyém, egy kis része csak az enyém.
Lehet azért nem voltam depis hangulatban, mert nekem ez a kiscsaj akkora dicsőség! Én örültem annak, hogy végre itt van, lesz mit csinálni, s ki szerettem volna élvezni ezzel a kis drágasággal minden együtt töltött percet, amit az élettől kaptunk. Végre összejött, ki tudtam hordani - nálam büszkébb kismamát nem nagyon hordott a hátán a Föld -, hogy meg tudtam szülni, még ha nem is úgy, ahogy elterveztem, de sikerült! Megküzdöttünk egymásért, küzdöttem azért, akit nagyon vártam, a világon a legjobban. A kezemben tarthattam, éreztem, hogy valaki lettem. Még nem tudtam kicsoda, de VALAKI! Eddig is voltam gyerek, szeretője valakinek, majd a barátnője egy srácnak, egy barátnője egy barátnőmnek, iskolás is voltam és dolgozó nő, majd menyasszony, feleség lettem. Közben voltam nagyon boldog és mérhetetlenül szomorú. Volt, hogy feladtam és volt, hogy minden erőmmel küzdöttem. Küzdöttem egy olyan célért, aminek az eredménye itt a laptop mellett piheg édesen a babahordóban. Lettem valaki. Anya lettem ízig-vérig. Még gyakorlom, de jó úton haladok úgy érzem, még ha igyekszem nagyon lazán is csinálni az egészet. Vannak segítségeim, vannak, akik szeretnek, akiket én is szerethetek. Felnőtt lettem, pedig azt hittem az vagyok már. Felelősséggel tartozom valaki iránt, aki tőlem függ, velem él, bennem él tovább. Most már világos Antoine de saint-exupery mondanivalója a rókával és a kis herceggel.

3 megjegyzés:

  1. Hát Aliz....(ha még nem is kezdünk így mondatot) egyrészt a bejegyzés eleje azért tetszett nagyon, mert baromira hasznos volt és csak ittam a soraidat! Aztán szépen áttértél egy összegzésbe, ami meg olyan kedves volt, néhol megmosolyogtató...Valahogy kerestem a soraid között "magamat", próbáltam végig gondolni, hogy vajon ezeket majd én/mi hogyan fogjuk megélni - persze ehhez el kell hogy teljen május, hogy beszámolhassak. Tudod érdekes ám, hogy most hogy már ott van Dorka, kevésbb természetes az, hogy majd egyszer nő lesz a gyerekedből, és majd pasik költöznek az életébe, most már ezen a téren kicsit mintha másképp gondolkodnál, legalábbis másképp fogalmazol. Óvatosabban fejezed ki magad, hiszen már ott a kislányod, aki olyan kis védtelen, kis pici és úgy szeretitek. Persze lehet nem jól látom... de nekem ez az érzésem. :)

    VálaszTörlés
  2. Hát Dóri ... :) teljesen igazad van. Nagyon fura, amíg a hasamban volt, az volt a természetes és nem mindig gondoltam tovább, hogy egyszer kibújik és baba lesz belőle. Kézzelfogható. Majd amikor megszületett az lett a természetes, hogy it van. Most egyáltalán nem természetes, hogy egyszer óvodás, iskolás és majd nő lesz belőle ... s az eszemmel tudom, hogy egyszer úgyis meg fogják dugni ... de a szívemmel mégis remélem, hogy mindig az én kislányom marad :)S ez a nem óvatos kifejezés volt, ami nekem hiányzott a bejegyzésből. Jobban mondva nem akartam beleírni, mert azt hittem attól kevésbé leszek jó anya és kevésbé fogom szeretni ... de NEM!

    VálaszTörlés
  3. Azért szebb lett a bejegyzés anélkül a szó nélkül, mégha természetes is, hogy egyszer lesz olyan is! :D

    VálaszTörlés