Eljött 24.-e délután fél 1. Dorka lefekvéshez készülődött, apa meghozta a fát, majd beraktuk a nappaliba és anya elkezdte díszíteni. Arany, bordó ruhát kapott a fenyőfa, miközben Maja nagy extázisban figyelte az eseményeket. Krisz, mint évben most sem láthatta a készülődést, Dorkának természetesen a Jézuska hozta a fát, így ő békésen szundikált a szobájában fél 5-ig. Annyira okos, ügyes volt egész héten, a legnagyobb segítségem ő volt nekem. Szóval 1óra alatt végeztem, még egyszer összeporszívóztam, felmostam és tökéletes volt a lakás higiéniája és karácsonyi pompája. Egy kívánságom volt, hogy most ne történjen semmi gikszer. Ugyanis, minden alkalommal, amikor valami fontos dologra készülök, valami sosem stimmel. Közben még gyertyát készítettem, arany szalaggal ünnepi köntöst kapott, közben elkészült a hidegtál, a sütiket felszeltem, kicsinosítottam magam, megjött apa is, ő is elrendezte magát, karácsonyi zenét kapcsoltam, majd megérkeztek Krisz szülei, testvére és egy családi jó barát, Kati. Dorka fél 6-kor kelt csak fel, így amikor kihoztam a szobájából nagy meglepetéssel konstatálta, hogy egyrészt többen vagyunk, mint kellene, másrészt mi ez a csilli-villi akármi, aminek ráadásul még fura szaga is van. Nagyon aranyos volt a csodálkozással teli kis pofija. Felöltöztettem a babámat egy tündéri kis szoknyában, melyet anyától kapott még, majd megtörtént az ajándékozás. Mi saját készítésű bonbont és egy süti egyveleget adtunk Dorka naptárral és Dorka képeslappal együtt. A naptárat Dórinak köszönhetjük, nagyon ügyesen megcsinálta nekünk. Kaptunk: kabátot, pulcsit, zoknit, süteményes könyvet, álomfogót és gyékény alátéteket. Dorka forgót kapott az ágya fölé, egy fejpárnával. Anyósomék ettek, Dorkáztak egy kicsit, majd hazaindultak. Dorka jól viselte a tömeget, bár a végére már nagyon nyűgös volt annak ellenére, hogy tejcizett cumisüvegből és egy kis banánt is kapott desszertnek. Összepakoltam a lakást, elmosogattam, addig Krisz szórakoztatta a manónkat, aki nagyokat sikogatott és fülig érő szájjal 'beszélgetett' vele. Majd felhívtam anyáékat és hirtelen, amikor felvette a telefont, elpityeregtem magam, őrülten hiányoztak. Az első nélkülük, otthon nélkül töltött karácsony volt. Majd Dorkát megfürdette Krisz, én lefektettem aludni és kettesben ültünk az urammal a fa előtt és baromi fáradtan mosolyogtunk egymásra és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak. Illetve azt, hogy minden karácsonyunk legyen ennyire szeretetteljes és mindig tudjuk a családdal együtt tölteni az ünnepeket. Ma anyáék voltak nálunk. Olyan jó volt!!!!! Nagyon vártam már őket! Együtt voltunk, rengeteg mindent kaptunk tőlük a saját készítésű citrus lekváraktól a Dorkának való pelusig mindent! Tele a fa alja! Dorka nagyon élvezte a társaságot. Anyát ismeri, apával keveset találkozik, mégis imádják egymást. Szívmelengető volt látni így az egész családot együtt, nálunk, már a lányommal kiegészülve. Anya most is segített, szegény Sári beteg volt, Erzsi is beszélgetett Dorkámmal, készítettünk pár fotót, majd elindultunk anyósomékhoz ebédelni. 3-kor jöttünk el tőlük, mert Dorka már nagyon nyűgös volt, valahogy idegen a hely neki és az alvás is kimaradt, a szopi sem volt az igazi ... így hiába a tologatás, hiába a fenékrázás, eltört a mécses és nem lehetett összeragasztani. Mi elindultunk haza anyáékkal egyetemben, csak ők még 80 km-rel arrébb álltak meg. Itthon Dorkát megetettem, lefektettem aludni, pihent egy órát, addig mi Krisszel beszélgettünk, majd felkelt a Kincsünk, játszottunk, Madagaszkarácsonyt néztünk, amit végig stand up-olt, felteszem majd ide a blogba,, érdemes meghallgatni, egy tünemény volt! Ismét eltelt a nap, fürdés, szopi, fekvés sorrendje következett és végül ismét kettesben maradtunk az urammal a fa alatt és jó volt együtt lenni, csak úgy, egymás kezét fogva, csendesen. Nekünk Dorka a legnagyobb ajándékunk, Dorkának mi és a Jézuska karácsonyfája. Nagyon szépen telt a szentesténk, a karácsony első napja. Most itt ülök a fával szemben, Maja szuszog mellettem, Krisz alszik Dorkával együtt, a fa csillog a sok izzótól és nyugalom van, olyan nyugalom, melyet nagyon ritkán érzek. Nem rohanok sehova, nem kell gyorsan ezt meg azt csinálnom. Nagyon szeretem a családom, a férjem és a lányom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy vannak nekem. Azt kívántam szenteste, hogy maradjunk mindig így, ilyen szeretetben és legyünk boldogok, egészségesek. A jó Isten védje meg Dorkát minden rossztól. Minden altatásnál és az esti szoptatásnál elmondom neki, hogy mennyire szeretem ... a világon a legjobban, tiszta szívből Krisszel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése