Összes oldalmegjelenítés

2012. január 29., vasárnap

Álmomban már láttam

Pocakos élet előtt - mert ugye volt olyan is, bár nagyon halványan emlékszem már rá - egy vasárnap reggel felkeltem, elkészítettem a teám, bekapcsoltam a tv-t s amíg ment a Hupikék törpikék, bevackoltam magam, betakaróztam és elbóbiskoltam. Nem mélyen, hiszen nagyon messziről hallottam a történéseket körülöttem, mégis nagyon meghatározó élményben volt részem. Láttam, ahogy nekiállok a vasárnapi ebédnek, húsleves főzök, riszt és krumplit készítek hússal, a savanyúságnak valót is lereszeltem már és lassan teríteném meg az asztalt, de megszólal a gyerekem. Édes kis gügyögés töri meg a csendet és kérlel, hogy vegyem ki s kiságyból. Krisz szól, hogy majd ő megoldja én csináljam csak a dolgom. Majd összeülünk megebédelni, beszélgetünk közben, valamilyen borokkal kapcsolatos tévé műsor megy a háttérben, a gyerek valahogy most nincs jelen, legalábbis nem látom. Végzünk, elmosogatok, felmosok, mert zsíros lett a konyhában a kő, kifröcsögött az olaj a rántott hús sütésétől. Leülök, olvasok egy kicsit és kiteregetem a mosást is, lejárt a mosógép. Majd újra valahonnan előkerül egy gyerek, játszunk a szőnyegen, apa tévét néz, közben netezik, Maja ugrál körülöttünk, majd fogjuk magunkat és elmegyünk sétálni ... felébredek s könny szökik a szememben. Közben nagyon vágyom arra két vetélés után, hogy egyszer a valóságban is megtörténjen ez velem, hiszen tudom akkor, hogy kész, révbe értem, családom van, együtt vagyunk és ez a nap csak a miénk lenne. Többször is lejátszottam ezt a történést magamban s minden alkalommal jó érzés töltött el. Vágytam rá. Annyira akartam, hogy ez megtörtént ma. Ugyanezzel a forgatókönyvvel, való vált az álmom - még az olajfröcsögés is benne volt a felmosással együtt - és én nagyon boldog voltam. Tökéletes családi idill, ha csak egy kis időre is. Erre akkor ébredtem rá, amikor ebéd után Dorkával játszottam a szőnyegen, körbenéztem, apa tv-t nézett, közben netezett és a mosott ruhák friss illata megcsapta az orrom. Visszapörgettem az eseményeket és bejött ... minden. Egyből mondtam Krisznek, hogy menjünk sétálni. Na, ekkor véget is ért a tündérmese, mert az Aldiból visszafele Dorka végig visította az utat, így apa kézben hozta a gyereket én toltam a babakocsit egy kiló kenyérrel és egy 2 literes kólával - legalább nem volt üres -. Az, hogy az álmomban a gyerek ebéd közben nem volt jelen, annak volt köszönhető, hogy Dorka aludt, így nyugodtan tudtunk enni.
Majd a sétáról visszatérve jött a fél 5-ös etetés apával, játék, közben Krisz Halász Judit koncertet keresett neten és azt hallgattuk a csemetémmel, amin aztán el is sírtam magam, hiszen újra tudatosult anya lettem, családunk van és mennyire nagyon szeretem a babámat. 
Ajánlom mindenkinek, akinek van csemetéje, akinek nincs, akinek pocakban van a babája, akinek még nincs, aki volt gyerek, aki nem, aki szeretne bébit, aki nem gondolkozik rajta, aki szereti Halász  Juditot ... olyan nincs aki nem: http://www.youtube.com/watch?v=9313Gcz3Qro 4:14-től indul az a zene, amitől az összes könnyem kijött.
Van még egy nagy álmom, szeretném ha valóra válna és akkor nem lehet semmi gond.


2012. január 27., péntek

Dorka módra

Édes kis Pöttyünk minden nap megajándékoz minket valami újdonsággal és egyedivel. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket minden gyerek csinálja előbb vagy utóbb, ezeket minden gyerek tudja és ösztönből sok minden bennük van, ám mivel a sajátomról van szó, ezért nagy büszkeséggel tölt el Dorka ügyesedése és természetesen úgy élem meg, olyan boldogsággal és túláradó szeretettel, mintha egyedi és megismételhetetlen lenne. Régebben, ha azzal dicsekedett egy anyuka, hogy a babája hátról oldalra, majd onnan hasra fordul; vele örültem, de úgy voltam, hogy na bumm, én is meg tudom csinálni ... na, most nem így gondolom. A legügyesebb, könnyet fakasztó cselekedetek között tartom számon, mióta Dorkám van. Olyan átéléssel végzi a tevékenységet, édesen akarja, hogy sikerüljön. Miközben fordul, még a fülét is megfogja az egyik kezével és azzal is tolja magát, miközben hangosan dünnyög és közben egy-egy puki is elhagyja a popóját a nagy koncentrálás közepette. Mikor sikerül pocakra érkezni, az esetek 40%-ában még segíteni kell a keze elrendezgetésében , de ügyesedik ebben is és nagy mosollyal konstatálja, ha sikerül egyedül megoldania a feladatot. Ilyenkor természetesen anya nagy tapsviharban tör ki és fülig érő vigyorral üdvözli a forgolódást. Sokszor elakad még a feneke húzásában, de ilyenkor jön a rásegítés a fülhúzással. 
Dorka tudatosan nyúl a tárgyakért és minden egyes dolgot a szájával is 'megnéz'. Észrevettem, hogy vannak olyan játékok, amelyeket jobban szeret a többinél. Például Pöttyöm Katica a N.o.1.Julcsitól kapta a csemetém pár hete. Csörög, zörög, sípol, csillog-villog és minden idegesítő hangot kiad, amit csak lehet, mégis Dorka nagy kedvence, valószínű pont ezért. Van egy Pöttyöm Katica c. mesekönyve, amit mindig felolvasok neki és a plüss állattal el is játszom a történetet. Nyilván ez még engem boldogít elsősorban, viszont Dorkán látom, hogy nagyon élvezi. A másik nagy kedvenc Güngyörke, Dóritól kapott nyúl, amit tömhet a szájába ezerrel és nyálfogónak is tökéletes. Majd jön Zsigi Zsiráf, a csörgő, aki néma, hiszen még mindig ott tartunk, hogy nem mond semmit a hosszú nyakú. Ezt követi Fáni Fáni Elefáni és Julcsi kukac. Mindemellett természetesen alap a játszószőnyeg, hiszen azzal indul az 5 órától 7-ig tartó őrület, nyúzás, tépés. Ezen kívül van rengeteg játéka, mégis ezek a favoritok. Ha valamelyiket nem rakom ki, keresi a szemével ... és majdnem lemaradt a két mondókás könyv és az imás könyv. 
Bújós lett a lánykám. Olyan édes, amikor kiveszem a kiságyból alvás után 10-15 perces szeretgetés következik. Magamhoz ölelem, ő belebújik a nyakamba vagy a mellkasomhoz és még ott piheg egy kicsit. Ezt szeretem legjobban, hiszen amilyen szeretet, nyugalom, béke, kedvesség árad belőle ilyenkor, leírhatatlan az érzéssel együtt, hogy anya vagy ez csak neked jár, csak tőle. Olyan jó lesz ezeket elmesélni neki, amikor már nem fér bele az ölembe, csak próbálkozik vele. 
A 'beszélgetések' is egyediek, hiszen máshogy kommunikál velem, mint apával. Máshogy gesztikulál és máshogy használja a testét is. Apával incselkedik, anyával megbeszéli azt is, mit álmodott és milyen angyalkával találkozott álmában. 
Maja és Dorka kapcsolata egyre jobb lesz, bár azt hittem ezt már fokozni nem lehet. Maja nagyon nagy segítség a fejlesztésben. Mindent eltűr - lsd.: ha Dorka a szemét 'simogatja meg' -, játszik vele és nagyon vigyáz rá. Amikor a gyerek hason van és kicsit lankad a fejtartással párhuzamosan a kitartás is, akkor Maját Dorka elé 'parancsolom' és egyből újra éled a kedv a gyerekben. ilyenkor Maja is valahogy máshogy szemléli Bubust, mert egyből pucsít neki és játékosan közelít felé dünnyögve. Ha a kutya Dorkám mellett van, akkor a gyerekem keze kivétel nélkül valahol Maja Benő szőrén landol egy nagy tépés kíséretében, amit a kuttyunk fog összeszorítva visel hálás szemmel, Kincsem pedig visít rajta. 
Amikor sétálni indulunk és haladunk a lépcsőházban lefele, figyeli a virágokat, mindegyiknél megállunk hapcizni, ezeken jót rötyög, majd jön a babkocsi előrángatása a fél négyzetméteres helyiségből és indul a mandula. Anyának jó edzés a 2 órás séta hóban, sárban, szélben, fagyban, esőben mindig, minden körülmények között. Na jó, most túloztam: esőben nincs meg a két óra, de igyekszünk minden nap menni.
Észrevettem azt is, hogy egyre jobban alkalmazkodik az új helyzetekhez, helyekhez, emberekhez. Okosan veszi az akadályokat, sokkal jobban, mint én egy-egy újdonságot. 
Tudok mellette dolgozni napi 4 órát. Amikor alszik, akkor az én legnagyobb segítségem. Ezen kívül megcsinálok mindent itthon, naponta sütök-főzök, takarítok, mosok, vasalok, illetve tornázni is elkezdtem újra. Még csak kis léptekkel haladok előre: láb, popsi feszesítéssel kezdtem Rubint Réka edzéstervét nyomom kis átalakítással. Hozzáteszem egy hét után olyan izomlázam van - ma reggelre jött ki - hogy képtelen voltam megcsinálni a sorozatokat. Így 2 órás "terepséta babakocsival" váltottam ki a mai napi jó cselekedetet. Amikor Dorka játszószőnyegezik, addig anya két mondóka és egy fejen pörgés közben nyomatja a lábemelést és a guggolást. Azt hittem ennél multifunkcionálisabb már nem lehetek, de mégis.
Közben Dorka igyekszik előre kúszni, aminek minden alkalommal egy jó nagy pofára esés a vége. Ücsörögni is nagyon szeret annak ellenére, hogy nem tesz túl jót neki ... sőt feltolja magát állásba, ami tusom, hogy szintén nem oké, de ez van. 
Jókat eszünk... igen, Dorka is. Fél 5-kor már Dorka is uzsonnázik velünk. Krisz teljes mértékben átvette tőlem ezt a feladatot, így nekem csak meg kell főznöm az étket. Ma például cukkini és sárgarépa volt a menü, amiből még holnapra is tudtam berakni a hűtőbe. A meggyel most egy ideig nem próbálkozom, mert a lányom konkrétan pofán köpött vele.
Szépen okosodik, növöget a Kincsem. Napról napra elkápráztat engem, minket s mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy minket választott szüleinek.

2012. január 25., szerda

Éjszakai ügyelet

Dorka ismét - mint egy-két hetes korában - egyszer felkel éjjelente. Nincs előzménye, egyszer csak kinyílik a szeme, fülig ér a szája és elkezd beszélgetni, majd ha nem veszem ki és nem szoptatom meg, a sírási fázisa következik. Fél órát van fent maximum és szopás után vissza is alszik szépen, egyedül, de én egyre nehezebben megyek le alfába ismét. Reggel fél 8-kor kel, mint mindig, hétvégén általában még jobb kislány, akkor fél 9-ig is elalszik. Tudom, sokan mondhatjátok, hogy kezem-lábam tegyem össze, hogy csak egyszer kel fel majdnem 4 hónaposan, de annak, aki hozzászokott az egész éjszakai pihenéshez, nagyon nem esik jól a fél órás éjszakai ügyelet. Gondolkoztam azon is, hogy lehet nincs elég tejem ahhoz, hogy az esti 8 órás szoptatásnál teljesen jól lakjon és így pótol ... nem tudom. Napközben egy szoptatást, a fél ötöset a héten teljesen kiváltottuk, ekkor már nincs cici, csak trutyi. Olyan jóízűen eszi és nagyon érdekli minden újdonság. A héten a cukkini került terítékre burgonyával s nagyon ízlett neki. Mégis úgy érzem, hogy van elég tejci, sőt, így, hogy kiváltottam az uzsonnát, mintha több is lenne ... vagy nem is tudom. Dilemma most ez, mert jó lenne, ha a kisasszony visszaszokna az egész estét alvásra. Fél 5 után nagy játék következik és olyankor nincs már munka, nincs semmi más, csak Dorka maximálisan, teljesen le is fárad, mert rendszerint fél 7-től 3/4 7-ig, 7-ig  elájul ott és akkor, ahol éppen van és van egy kis sziesztája, úgyhogy erre sem lehet fogni az éjszakai felkelést. Lehet csak szimplán éhes s én bonyolítom túl a dolgot. Mindenesetre megbeszéltem vele, hogy ezek az éjszakai fent létekkel várhatott volna addig, amíg anya befejezi ezt a tendert, amivel dolgozik most ... tuti, ha vége a munkának, vége Dorka nemalvásának is ... Murphy törvénye alapján. 
A többi alvásával nincs gond, hiszen délelőtt is pihen rendesen és a délutáni 2 alvása is megvan.

2012. január 22., vasárnap

Apa etet videó

Apa széles mosollyal eteti Dorkát, miközben Életke ül a pihenőszékben felhúzott lábakkal, kezei lazán a térdén pihennek.
A mai napi uzsonna burgonya cukkinivel. 

video

Dorka és apa nyekereg videó

Csupa mosoly, nagy vigyor, jó kedv és nyekergés a köbön, miközben apa a kamera alatt bohóckodik, cuppog és egyebek ... :)

video

Mit mond a zsiráf?

Játék közben minden állatot bemutatok Dorkának és fordítva is. Megbeszéljük, hogy melyik állat mit mond, hogy néz ki, kinek van olyanja és hol találhatóak. Viszont elakadtunk. Épp egy csörgőt csapkodó, nyálcsorgató nagy játékban voltunk, amikor is anya elkövette a következő hibát: "Nézd csak kincsem, ez egy zsiráf, hű de hosszú nyaka van, milyen magas állat, az állatkertben található nálunk, egyébként természetes élőhelye Afrika szavannái! Mit mond a zsiráf Életkém?" ... na mit mond a zsiráf? Tudja valaki? - A kutya ugat vau-vau és közben négykézláb farok csóválva ugrálok előtte a szőnyegen, a cica miáú-miáú és a földön fetrengős dorombolós szituja, a mit mond a tyúk pi-pi, pi-pi és ekkor seggel az égnek meredve, fejem a földbe csapkodva szedem a magokat a parkettáról utánzás és 'anya komplett hülyét csinál magából' után várja a gyerekem a választ ... ezt bebuktam, mert nem tudom, mit mond a zsiráf! Nagyon meg kell gondolni mit mondasz a gyereknek, mert ha tudna beszélni, tuti lecsapott volna anya hiányosságára! 
Mindenesetre gyorsan kapcsol a felnőtt agy, így nálunk a zsiráf egy szép, kecses, hosszú nyakú NÉMA állat ... konzekvencia: nálunk minden olyan állat néma, aki nem tudom, mit mond. :)
Minden itthon létező plüss, műanyag, plexi, rongy és ezeken kívül eső anyagból készült, a lakás és plusz mínusz 80 kilométeres körzetben fellelhető állatnak pontosan utánanézek az állathatározóban az élőhelyének, nehogy butaságot mondjak Dorkának, de ezzel a zsiráf kérdéskörrel berongyoltam a gyerekem előtt.
Aki tudja, hogy mit mond a zsiráf, azt jutalomban részesítem :)

A fagyi visszanyal, avagy Edvy Dorka "NEM"-je és Maja Benő okossága

Komoly szituációkon vagyunk túl édes kincsemmel, amit elhinni sem akarok, mégis megtörténtek. Úgy érzem, hogy a fagyi visszanyalt és anya makacssága, nagyszájúsága visszaköszönt Dorka szájából egy édes "NEM"- vagy "NMMEM"- vagy vagy "NÜÜÜMME" vagy valami hasonló tagadó szóval, amihez tudatosításként még a fejét is megrázta. Ráadásul többször egymás egymás után. Annyira kellett röhögnöm, hogy eldobtam a kezemből az etető kanalat és egyértelműen a visszanyal a fagyi kifejezés jutott eszembe. Honnan tudja egy ekkora csemete, hogy kell ellentmondani és fejrázás közepette kifeszíteni magát, ha már nem kell neki több "Dorkatrutyi". Soha nem szoktam semmit sem úgy Dorka szájába adni, még a vitamint sem, hogy előtte meg ne kóstolnám ... hiszen hogyan készíteném fel egy olyan dologra, amit én sem tudok, hogy micsoda. Most az egyszer betettem lemeózás nélkül a szájába az általam készített krumpli-alma egyveleget ... aztán megkóstoltam én is a fél 5-ös étkét a gyerekemnek és egyből megráztam magam, fintorogtam és szinte megfeszítettem magam, annyira szar íze volt. Anya, ezt jól kifőzted!
Eljutottunk odáig, hogy a drágámnak önálló akarata van és ellentmondást nem tűrő metakommunikációval és hangokkal a tudomásomra is hozza, ha valami nem tetszik neki. Olyan, mint én s ezért olyan büszke vagyok rá: a nem nemet jelent és nem talán-t. :)
Van, amikor összeveszik velem és kioszt. Ilyenkor olyan elánnal magyaráz valamit és szívem szerint megkérdezném, mit mond. Mennyire nagy lenne, ha 2 évesen mondjuk visszakérdezhetnénk tőlük, hogy emlékszel erre és arra ... s ilyenkor mit mondtál? 
Egyébként a heti nagy bemutató tegnap altatás közben ért minket. Dorka segítség nélkül hátról oldalra fordult egyedül, segítség nélkül, gyorsan kiabáltam apának, hogy szaladjon, le ne maradjon róla és közben szorítottam Dorkának, hogy ne boruljon vissza ... ügyes volt az angyalkám. Minden nap mutat nekünk valami újat. 
Sikogatni ritkán sikogat már, inkább dünnyög, berreg és a magánhangzók helyett mássalhangzókkal próbálkozik. Maja ugatására összerezzen, ha Maja produkálja magát Dorka előtt, ezt a lánykám röhögőgörccsel hálálja meg. A fél 5-ös uzsonna után nagy játék következik nálunk a játszószőnyegen ezer játékkal, állattal, könyvvel. Ilyenkor leveszem Dorka zokniját és minden zavaró tényezőjét a hab testéről. Ezt a pozíciót Maja kihasználva hozza a kötelét és móka céljából Dorka lábára akarja rakni mindenféle képen. Ha nem megy, akkor nekiáll nyalogatni Dorka talpát és ekkor indul a nap fénypontja. Dorka csilingelő kis nevetése betölti a szobát. Édesek együtt és Maja nagyon okosan viselkedik a babával. Ha bemegyek a fürdőszobába és Dorka marad a játszószőnyegen a kutyával, úgy csinálok, mintha becsuknám az ajtót és közben leskelődöm, hogy viselkednek egymással. Ilyenkor Maja leül a játszószőnyeg szélére és figyel az ajtó felé, miközben fél szeme a gyereken van folyamatosan, így őrzi, vigyáz rá; ha Dorka megnyekken, már ott terem mellette, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e és visszamegy a szőnyeg szélére; ha nekiáll pityeregni a gyerekem, akkor ugatással jelzi, hogy jó lenne, ha sietnék a dolgommal. Kinyitom az ajtót, kilépek a fürdőből és Maja rohan elém, magyaráz - gondolom elmeséli mi történt abba a 3 másodpercben, amíg nem voltam ott -. Olyan okos és nagyon jó, hogy ennyire megszerették egymást, főleg Maja Dorkát. Az elején egy kanyi vasat sem adtam volna fogadásból azért, ha valaki azt mondja, ez így fog alakulni. 
Szóval zajlik az élet körülöttünk és velünk. Dolgozom ismét, kicsit nehezen indult, kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, de megfogadtam, ha vége ennek a tendernek, újra csak anya leszek ... viszont ennek sikerülnie kell. Amíg Dorka alszik, anya dolgozik. 
Minden nappal egyre könnyebb, minden nap valami újdonsággal elkápráztat a kis csodánk s minden áldott nap rácsodálkozom a világra, a Kincsemre és hálát adok a jó Istennek, hogy van nekem! 

2012. január 19., csütörtök

Büszkeségünk

A mi kis Csodánk ismét megmutatta magát! S nézzétek csak, íme az eredmény:

Mutattam Dorkámnak is, hogy nézze meg mit csinált és egy tündérien édes szégyenlősséggel elintézte a dolgot. Aki szép, az szép ... elfogultság nélkül. :)
Nagyon büszkék vagyunk a mi drága Kincsünkre!

2012. január 18., szerda

Mai napi kedvenc

Mai napi kedvenc nagy-nagy mosollyal:
http://www.youtube.com/watch?v=iovA_33tAIA&feature=related
Ha már minden kötél szakad, akkor jönnek a Pom-Pom mesék! 

Dorka kaja

Nálunk van Maja kaja és Dorka kaja. Nyilván nem egy tálból, nem egy időben s nem egy helyen.
Sok helyről hallottam már, hogy boltban vásárolják a bébiételt. Megnézegettem az összetevőit, az adalékanyagait ezeknek az ételeknek, végigvettem, hány hónapos kortól lehet adni a gyereknek és tapasztalatom szerint a bébiételek 99%-át 4 hónapos kortól javasolják. Természetes alapanyagokból készülnek, mesterséges színezéktől mentesek. Áruk 250,- Ft-tól felfele ... - amit én néztem, lehet természetesen olcsóbb is ettől függetlenül -.
Dorkának magam készítem a fél 5-ös ennivalót. Minden alkalommás más és más kutyulmány - csak így hívom - kel életre a fazékban. Sárgarépa burgonyával, sárgarépa almával, banán, barack, sütőtök stb ... A tegnap előtti menü épp sárgarépa-krumplis egyveleg volt, alapanyagokat számolva 40 Forintból kijött. Megfőztem a hozzávalókat, összeturmixoltam, babavízzel hígítottam és mivel nagy adag lett, kettévettem. Az egyik adag a hűtőben landolt, a másik Dorka pocakjában. Azzal nem vagyok tisztában, hogyan lehet tárolni ezeket az étkeket? Vannak üvegeim, abba töltöttem bele, de nem tudom, hogy mélyhűtőben lehet-e pakolni vagy csak sima hűtőben? S mennyi ideig lehet ezeket eltárolni? Ha valaki képben van ezekkel kapcsolatban, légyszi segítsetek!
Nagy étvággyal fogyasztotta a Lelkem a kutyulmányt, olyan kis édesen nyammogott rajta. Észrevettem, hogy ha az első kanál után nagyot fintorog, az tuti ízlik neki majd, amit csak pörget a szájában, azzal gond lesz. Íme az eredmény:

8 hete zajlik a hozzátáplálás. Először almával kezdtem, amit alaposan megmostam, meghámoztam, lereszeltem és apránként adagoltam ügyelve arra, nehogy darabos legyen, még véletlenül se fulladjon meg, majd jött banán, burgonya, sárgarépa, barack, narancs, sütőtök. Eleinte megszoptattam Dorkát, majd az adott gyümölcs következett kis adagban s ismét szopi. Mára csak a kiválasztott napi plusz van terítéken. Mindig csak egyet próbáltam meg, kis adagban, majd vártam, hogy kiüti-e, hasmenése lesz-e vagy épp székrekedése ... türelemjáték ez, de ki kell kísérletezni, hogy jó legyen a babáknak. Ha 2-3 napig csak banánt kap, akkor a gyermekem kakija csak forralt almával távozott a szervezetéből, így figyelni kell a változatosságra is most már, hogy tudom, a fent említettek nem bántják Dorkám pocakját. Most ezek kombinációit ízlelgeti a lyánykám. Igyekszem a lehető legjobbat tenni a gyerekemnek és ha valami nem ízlik neki, nem erőltetem. A krumplival volt Dorka úgy először, hogy pofán köpött vele konkrétan, de amikor mást is adok hozzá, a legnagyobb cuppogással eszi.
Próbálkozunk.  
Hozzáteszem, hogy vegyi árukkal is foglalkozik a cégünk, de az almafolt kitisztítására nem találtam megfelelő szert az ecetes ollón kívül. Ezért az állandó mosási kényszer és a folyamatos foltosodás miatt döntöttem a partedli mellett, a nyakba rakható konyharuha és ruhapelus után, ami nem rongy anyagú, simán le lehet törölni etetés után. Így spórolok is. Ennek egy hátránya van: ha a kaja maradék a partedlin landol Dorka szája helyett, akkor azt egyből törölnöm kell, mert a lányom kifejlesztette pár hét alatt azt a képességét, ami megmutatja, hogy lehet a sárgarépát a fejem tetejére is felkenni egy mozdulattal a pocakomról egyenes vonalban érintve a számat, az orromat, mindkét szemem, a homlokom és a hajam is. Nem tudom ki hogy tud etetni és hogy lehet tisztán etetni, nekem ez nem megy ... leeszem magam folyton még 28 éves fejjel is, mit várok attól, akit etetek. :)

2012. január 16., hétfő

Szeretet

Sokféle szeretet létezik. S mi a fogalma? Lehet definiálni? Nem hiszem, mégis megpróbáljuk. Íme gyerekszájjal a szeretetről:
"A szeretet az,amikor egy lány bekölnizi magát,a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát,aztán elindulnak hogy szagolgassák egymást." 
A szeretet az,amikor elmondod egy fiúnak,hogy tetszik az inge,erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." 
"Szeretet az,amikor apa izzadt és büdös,de anya akkor is azt mondja neki,hogy sokkal helyesebb mint Robert Redford."
"A szeretet olyan,mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok,még azután is,hogy jól megismerték egymást."
Majd jöhet egy másik megfogalmazás Biblia/ Újszövetség/ Pál Korinthusiakhoz írt 1 levele 13.vers:
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
Tegnap este, miután leraktam Dorkát aludni és elcsendesedett a lakás, végiggondoltam a napom, mint minden este. Eszembe jutott egy momentum, mely minden alkalommal ugyanúgy ismétlődik, minden nap. Leteszem a csemetémet aludni 8 órakor, betakargatom, átölelem és elmondom neki mennyire szeretem. Ő ilyenkor mosolyog egy hatalmasat, egy jó éjt puszi, ajtó becsuk, légzésfigyelő bekapcsol és indul az esti műszak. Elmosogatok, eltörölgetek, vacsorázunk apával, elpakolok, lezuhanyzom kis beszélgetés, társasozás Krisszel és alvás. Minden lefekvésnél elmondjuk, hogy szeretjük egymást, elmondjuk Dorkának is és mégsem tudom megfogalmazni, mit jelent. Mamáéknál töltött idő alatt a családon belüli feltétel nélküli szeretet kézzelfogható volt. Tegnap figyeltem magunkat a gyerekkel és nálunk is tapasztalok hasonlót. Szeretem, valami mélyről és egész embert kívánó, átjáró dologról van szó. Valami olyanról, ha nem lenne, hiányozna, ha baja lenne, rosszul esne, nem csak úgy, hanem csigerből fájna, minden porcikám megszakadna és a szívem ezer millió darabra hullna szét ... és örökre tart. Zsu egyszer úgy fogalmazta meg, hogy ő Áriért az életét is odaadná ... s valóban, én is érzem ... annyira értékes ez a kis ember.
Dorka előtt is voltak szüleim, testvérem, férjem, akikért ha kellett volna, tűzbe megyek. Mégis valahogy a gyerekem megváltoztatta ha nem is a fontossági sorrendet, az érzelmi szálakat mindenképp. Valahogy nem tekintettem a mi kis hármas közösségünket - Dorka, Krisz, Liz - egy egységnek, hanem egy nagyobb egység részeként. S ahogy Bogi blogját is olvastam, akkor tudatosult igazán bennem, hogy nekem már ez a két ember a családom. S lelkiismeret furdalásom lett egyből ... akkor már anyáék nem is a családom? - tettem fel magamban a kérdést. De ők is a részei, csak már egy nagyobb egység részei s mi hárman vagyunk az elsődleges kapocs egymásnak. Szóval így sikerült tisztáznom magamban a dolgokat. Bugyutának tűnhet a dolog, mégis nehézséget okozott. Nem tudom kinek mit jelent a szeret, vagy elgondolkoztatok-e már azon, hogy mi a szeretet és hogyan látjátok magatokat, a kialakult vagy kialakulóban lévő családotokat az egységen belül. Hova teszitek magatokat és hogyan mondjátok, hogy szeretlek? Vannak a közvetlen környezetemben olyanok, akik minden nap elmondják a másiknak, hogy szeretlek, mert már megszokták. Én tényleg komolyan mondom minden alkalommal. Valahogy azt érzem ilyenkor, hogy megremeg a kezem is, amikor Dorkának mondom elalvás előtt, annyira bensőséges.
A 'nagy családunkon' belül észrevettem, hogy mindenki másképp szeret, viszonyul Dorkához. Vannak, akik önzetlen, szívből jövő. Vannak, akik szeretnek, de nem tiszta szívből, csak ezt mutatják és van a legrosszabb, akik csak azért szeretnek, mert muszáj vagy mert az illem megkívánja. Dorkának ettől se jobb, se rosszabb nem lesz, nyilván nekem sem. Érdekesek az emberi kapcsolatok, sokat lehet tanulni belőlük. Főiskola óta hobbym a metakommunikáció megfigyelése az embereken. Még Dorka előtt többször volt alkalmam egy fagyival beülni a Baross útra és csak nézni az embereket. Mindent meglehet tudni. Alapvető mondásom, más mond a száj, mást mutat a test. S ez minden emberre igaz. A metakommunikációval nem lehet hazudni, mert önkéntelenül elárulod magad. Minden egyes beszélgető partneremnél figyelem a jelzéseket s ezek ismerete sokat segített a rangsorolásomban. Most, hogy itt van velünk Életke, nincs idő és energia mindenkivel jó pofizni ... meg alapvetően nem is az én asztalom, mégis az elmúlt évben kétszer is megalkuvást kellett kötnöm egy-egy nagyobb vita elkerülése érdekében. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a nagyon 'megalkuvós' fajta, de most, hogy már el tudom rakni a kapcsolatokat oda, ahova kell, nagyban megkönnyíti a helyzetem, Dorka helyzetét. 
Mi szeretjük és ez a legfontosabb.

2012. január 15., vasárnap

Mamáéknál

Tegnap este óta itthon erősítjük a mini családunk egy, azaz egy darab itthon maradt tagját: Apát. Kedden mentünk haza édesanyámékhoz és péntek helyett szombaton jöttünk vissza Győrbe. Annyira jó volt otthon lenni, annyira nem kellett semmit sem csinálnom, annyi energiával feltöltve érkeztem meg, hogy elmondani nem lehet! Anya kész menüsorral várt minket. Minden napra előre kigondolt "Liz mit szeret a legjobban" szisztéma alapján készültek a finomabbnál finomabb ételek, sütemények. Nem tudom anyámban honnan van ennyi energia, ennyi vitalitás, de 2 sütemény, egy reggeli, egy tízórai, egy leves és egy rakottkrumpli között még Dorka pesztrára is marad ideje. Eszméletlen nő! Dorka anyáékkal aludt egy szobában - hordozható kiságyban -, én Saccal, a húggal. Az ágya még mindig nem kényelmes, de megoldottuk. Ő elfeküdte a nyakát, nekem a hátam fáj. De nem baj, ez is hozzátartozik, így legalább tudom már mit kap legközelebbi ünnep alkalmával. 
Dorka nagyon jól idomult mindenhez. Az új környezethez, az emberekhez. Az első pillanattól kezdve jól aludt egy tök idegen ágyban, helyen, szagok között annak ellenére, hogy itthon este a szobájában néma csönd van, otthon még a forgolódás és a hangos szuszogás sem zavarta. Apám még horkolni is elfelejtett. Kétszer volt nyűgösebb, amikor őrült módon fújt a szél, de ennyiben ki is merült a negatívum vele kapcsolatban. Annyira féltem, hogy fogja kezelni a helyzetet, de ahogy reméltem, semmi gond nem volt vele. Saccba egyértelműen szerelmes a lányom. Ha csak ránézett a húgom, már fülig ért a szája. Mondtam Dorkának, hogy ezt meg is kell becsülni, hiszen Sacc nagyon finoman kifejezve is rühelli a gyerekeket;  Dorkát imádja és szerintem bármit megtenne érte. Nyilván apu és anyu a legelfogultabb a csemetémmel kapcsolatban, mint valami transzba esett emberek veszik körül és szállnak a boldogságtól, ha Dorka a közelben van, ha felvehetik, dajkálhatják, játszhatnak vele, akkor a transz szó édes kis semmiség ahhoz az érzéshez képest, amit akkor éreznek. Lélekmelengető volt látni a szüleimet, Dorkát és Saccot így együtt, mennyire szeretik, féltik, óvják. Tudom, hogy jó kezekben van náluk minden körülmények között. Tetszett az is nagyon, hogy nem kell senki kezébe adni, mindenki viszi a gyerekem, mint a cukrot. Nagyon közvetlenek vele és Dorka ezt sok-sok mosollyal, kacagással, sikogatással és berregéssel hálálja meg. Új dolgokat tanult: pl: Hogy megy apa autója? - kérdésre berreg ezerrel. Ha azt kérdezzük tőle, hogy Mit csinált Dorka a kiságyba csütörtök reggelre? - akkor bü-zik. Igen, büdit csinált. Beszart. Nem kicsit, nagyon. A gyerek hónaljig, a fejvédő egy nagy foltban, a takaró több nagy foltban, a pizsama egészben egy merő kaksi volt, a plédjéről nem is beszélve. "Jobb kint, mint bent" - tartja Shrek. Kisebb röhögőgörcs kapott el, amikor ez a látvány fogadott reggel, de anya segített lemosdatni a gyereket, így megoldódott a problematika. Segítséggel hátról hasra fordul a kincsem, amikor is olyan édesen fordítja a kis fejecskéjét már előre, menetiránnyal megegyezően. A csörgőt megtartja és ha kedve van hozzá, úgy rázza, mint bolond az ólajtót, miközben néha-néha orrba vágja magát.
Közben voltak nálunk ismerősök, rokonok, mentünk sétálni minden nap szinte, Eviéket, Erzsit is meglátogattuk, voltunk az iskolámban, a postán, a boltban és a gyógyszertárban, szóval minden olyan helyen, ahol mindenki láthatja, mindenki megcsodálhatja és mindenkitől begyűjthetjük a sok-sok dicséretet, bókot. Zsuzsa néni, a volt töri tanárom nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy lehet-e egy gyerekre olyat mondani, hogy gyönyörű? Mondtam, hogy természetesen szabad, hiszen tényleg az! Dorka mindenkire mosolygott, nagyon barátságosan állt mindenkihez.
Nagyon büszke vagyok rá, olyan kis okos és én annyira szeretem. Ügyesen vette az akadályokat, sokkal-sokkal jobban, mint ahogy én azt a legtitkosabb álmaimban remélni mertem volna. Izgultam, teljesen feleslegesen. Anyukám minden alkalommal reggelit készített teácskával, ágyba kaptam a reggelit többször, amit stílszerűen fotelben költöttem el. Bármit kértem - a képviselőfánkon kívül - mindent megcsinált. Sacc is baromi rendes volt, jókat beszélgettünk és Dorkával amilyen tündérien bánt, megmelengette a lelkem. Apu is totális szerelembe esett mini manómmal és Dorka is bájos volt. Megfogadtam, hogy 2 havonta beütemezünk 4-5 napos hazamenetelt, annyira jó volt. Azt mondták, hogy várnak minket legközelebb is, úgyhogy bízom benne, hogy ők is jól érezték magukat. Hozzáteszem, egy baromi nagy bőrönddel mentünk, 5000 váltóruhával, amiknek volt még egy váltóruhája és egy pótfelszerelése menetfelszereléssel, amiből 3 darab ruhát használtunk, mert anya non stop mosott, fertőtlenített, vasalt. Elpakoltam mindent. A Chrysler-rel mentünk le, ami másfélszer akkora, mint a Mondeo, mégis alig fértünk el az autóban. Minden olyan dolgot felpakoltam, ami Dorka kényelmét és az itthoni feelinget tartalmazza. Aztán rájöttem, hogy tök felesleges volt, hiszen anya tisztított mindent és mindene volt otthon. Dorka kegyszer-vegyszereire szükség volt mindenképp, hiszen azok állandóak. Másrészt lassan meg kell tanulnia a csemetémnek, hogy itthon itthon van, ott meg a mamáéknál. Szerencsére mióta hazajöttünk, ugyanúgy végigalussza az éjszakákat, a napközbeni alvásokkal van kisebb probléma, konkrétan az, hogy alig alszik, úgyhogy most ez a visszaállás/visszaállítás következik. Másrészt kicsit lazítottam egy kicsit magamon. Eddig még a légzésfigyelőt is néztem, hogy megy-e, pittyeg-e, Dorka lélegzik-e ... stb ... anyáéknál nem volt légzésfigyelő, mert nem tudtuk berakni az ágyba, ráadásul nem aludtam vele. Mindig megnéztem esténként, hogy rendesen veszi-e a levegőt, de már sokkal lazábban veszem. Nyilván nem a lélegzetvételt, hanem azt, hogy nem parázom túl az alvás közbeni figyelést.
Jó volt otthon, nagyon jó!
Hálás vagyok nekik és örülök, hogy ők a családom! 

2012. január 9., hétfő

Borostyánlánc


A fogzás nagyon kellemetlen a babának de annál is rosszabb tud lenni nekünk kismamáknak, hiszen az addig nyugodt, kiegyensúlyozott, egészen jól alvó baba egyszer csak elromlik. Fogzás ellen nincs recept, a fogzás tüneteit, a nyűgösséget csökkenthetjük azonban természetgyógyászati módszerekkel.
A borostyán megkönnyíti a fogzást és csökkenti a fogzási fájdalmat, kiegyensúlyozottabbá teszi a babát. Sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban, de akik kipróbálták általában elégedettek az eredménnyel. Ausztriában és Svájcban a patikában kaphatóak ezek a láncok, és Németországban is támogatják az orvosok a viselését. A borostyán nemcsak jó fájdalomcsillapító, de ellenállóbbá is teszi a kicsiket a betegségekkel szemben, így a gyengébb immunrendszerű, gyakran megbetegedő gyerekeknek is ajánlott. Emellett számos bőrbetegség és az allergia ellen is véd a borostyán.
A borostyánkő gyógyító hatását már az ókorban ismerték: fájdalomcsillapító hatása miatt amulettként viselték, de olajat is készítettek belőle. A borostyán a helyi fájdalmak kiváló gyógyítója és a nyugtalanságra, szorongásra is jó hatással van, ezért ajánlják szívesen a természetgyógyászok már csecsemőkorban is.
Sokan azt hiszik, hogy a borostyánt rágni kell és ezáltal csillapítja a fájdalmat, de ez nem igaz: egyszerűen csak a baba nyakába kell tenni a láncot és kész.
Nem fogja elszakítani és lenyelni a láncot a baba, ha kifejezetten csecsemők számára fűzött láncot veszünk, aminek minden szeme közé egy csomót tesznek, így egy esetleges szakadáskor nem tudnak szétguruni a gyöngyök, valamint a lánc két végét tekerős kapcsolóval látják el, hogy a baba ne tudja kikapcsolni a láncot. A babának olyan láncot válasszunk, ami nem túl hosszú, így nem tudja rátekerni a nyakára. (Optimális méret 32-34cm )
Sajnos manapság a borostyánt is hamisítják, ezért lehet, hogy vásárolsz borsos áron egy láncot és borostyán helyett műanyag van rajta, így aztán nem is lesz semmilyen hatással a babára. A valódi borostyán tapintása meleg és puha 
A másik ok, ami miatt nem használ a borostyánlánc, hogy nem jól teszed fel. Ahhoz, hogy a hatását kifejtse, egész nap a babán kell lennie és a nyakába tedd. Sokan nem merik a baba nyakába tenni a láncot, a csuklójára vagy lábra helyezve, vagy az ágy fölé lógatva azonban nem tud segíteni.
Így meglett Dorka első nyaklánca, apa vette számára, hogy megkönnyítse a mindennapjait. Igaz, mi még messze vagyunk az igazi fogzástól, de nagyon rossz, amikor aranyosan gügyög a Kincsünk, nagy játékban van fülig érő mosollyal és egyik pillanatról a másikra keserves sírásban tör ki, alig vigasztalható állapotba kerülve és eszement módon dörzsöli a nyelvével az ínyét. Mi ezt egyértelmű jelnek vettük a fogíny fájdalmára utalva. Megelőzve a nagyobb gondokat, előrelátóak voltunk és ügyesek. 
Győr, Baross út eleje, Ásványbolt. 1950,- Ft.

Nagy utazás ... holnap

Holnap hazamegyünk 'nyaralni' a vásárhelyi mamiékhoz. Nagy a készülődés, még nagyobb az izgalom. Ez lesz Dorka első olyan hete, amikor nem a saját ágyában tölti az estét és nem csak pár óráról szóló látogatásról szól a történet. Nyilván ő ebből a készülődésből még nem fog fel semmit sem, nekem a szívem majdnem kiesik a helyéről, annyira kalimpál. Krisznek megfőztem, tele a hűtő ennivalóval, sütöttem neki sütit is, így tuti nem hal éhen. A lakást kiglancoltam, takarítania nem kell, bár hozzátettem elég világosan, hogy ugyanilyen rendet és tisztaságot szeretnék, mire hazajövünk, mert nem pakolással akarom tölteni az első itthoni napunkat.
A saját cuccaimat már elpakoltam, nem volt nehéz, hiszen ha melegítőnadrág és póló van, akkor rendben van minden. Na egy kis túlzás és önirónia van a dologban, de hellyel-közzel igaz a megállapítás.
Ám rengeteg Dorka motyó van. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent használunk nap, mint nap. Minden olyan dolgot el szeretnék vinni magammal, ami biztosítja őt arról, hogy a saját kis környezete is vele van. Már észrevettem többször, az esti altatásnál, hogy minden alkalommal végig sasolja Dorka a kis szobáját és ha minden a helyén van, akkor jöhet az alvás. Most Sacc osztozik velünk a szobáján, ő volt az első, akit felhívtam, hogy hazalátogatnánk és befurakodhatunk-e az életterébe ... hát kíváncsi leszek nem akar-e kivágni minket a második éjszaka után?! Valahogy csak megleszünk.
Beszereztünk Dorkának egy utazóágyat, amit viszünk anyáékhoz, ez az övék lesz és innentől kezdve bármikor hazamegyünk, alvós helye már van. Nyilván 2 összetolt fotelban is elfért volna, de a légzésfigyelőt abba nem tudtam volna elrakni rendesen és mégiscsak kell egy ágy, ahogy kényelmesen elvan, ahova be tudom tenni neki a dolgait. Másrészt a rácsvédőt is viszem, hiszen annak megvan az itthoni jelentősége és szaga. Dorka ahhoz bújik hozzá minden elalvásnál, tulajdonképpen befordul a rácsvédőhöz és a színes formák nézegetésével alszik el. Lehet hülyeséget csinálok, hogy ennyi mindent elviszek, mégis szeretném megteremteni otthon is azt a biztonságot számára, amit itthon érez és ezt a saját életterének egy részével tudom biztosítani számára egy relatíve idegen helyen. Észrevettem Dorkámon, hogyha az alvással minden rendben van, akkor a napja is jól alakul általában. Bekészítettem még ezen kívül a szokásos játékait, a kegyszer-vegyszereit, ruháit, úgyhogy minden kész, nagy koffer tele, indul a mandula!
Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog alakulni Dorka és hogy alkalmazkodik az új helyzethez, mindenesetre én be vagyok szarva ... úgy rendesen. Attól függetlenül, hogy már tapasztaltam többször is, hogy amitől én tartottam, ahhoz Dorka nagyon rugalmasan és könnyedén állt hozzá, lépett túl dolgokon és helyzeteken.
Abban biztos vagyok, hogy a nagyszülők nagyon fogják várni és Dorkám is nagyon szereti őket.
Holnap indulunk, pénteken jövünk vissza s érkezem a beszámolóval.

2012. január 7., szombat

Parrot's diary! Köszönöm!

Kedves Miss Parrot's diary!


A receptje fantasztikus volt! Hatalmas sikert aratott. Dorkámmal megsütöttük a két szingapúri csodánknak és Krisz szüleinek. Annyi változtatást eszközöltünk a recepten, hogy egész kömény,- és szezámmagot raktunk még a tetejére. Másrészt hagytunk ki a tésztából, s a 'feleslegből' készítettünk zöldséges batyut és sajtos-virslis bucit. A lábtörlő mellé franciasalátát kínáltunk.
Íme az eredmény:
 Lábtörlő nyersen
... és sütve: 

Zöldséges batyuk és sajtos-virslis bucik
Nagyon szépen köszönöm a receptet! Egy az egyben úgy kell elkészíteni, ahogy a blogíró ajánlja. Érdemes nézegetni a blogot, én már több ételt is elkészítettem innen!
http://elsoreceptjeim.blogspot.com/2011/12/labtorlo.html

Mini manónk újratöltve

Mini manónk újratöltve:
video

2012. január 4., szerda

Boldog szülinapot Bori!

Drága Borika!
Első születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk, jó egészséget, kitartást az élet kisebb-nagyobb nehézségeihez. 
Kívánjuk, hogy legyén nagyon-nagyon boldog, hogy nőj nagyra, apa és anya lelje benned örömöd!
Kívánunk neked emellett még sok szerencsét illetve jó pasikat!


Sokszor ölel és puszil téged: Dorka, Liz és Krisz


Fogadd tőlünk sok szeretettel a következőket:
http://www.youtube.com/watch?v=Eg27RyD4U3Y&feature=related


Egy Éves
Egy éves lettél.
Kicsi gödrös kezed arcomra teszed
kedvesen, ha hozzád beszélek,
tündérmosollyal porcelánarcodon
megpihensz egy percet.
Egyetlen gyertyádat még elfújni nem,
csak csodálni tudod,
de apró kezeddel örömöd győztesen
a tortába tapsolod...

Dorka első buszozása

Ma Dorkával a szép időjárás miatt délre időzítettük a napi sétánkat. Egyébként minden nap ilyen tájt szoktunk lemenni kicsit levegőzni. A kicsit; másfél-két órát takar. Felöltöztettem a vastag nacijába, a kabátkájába és a pom-pomos sisakot ráadtam, majd anya is felöltözött és irány a levegő. Elindultunk a szokásos körre, majd útközben eszembe jutott, hogy nálam készpénz, menjünk el az automatához. Innen már nincs messze a város sem, akkor sétáljunk el Brigihez is. Onnan már a Match is egy köpés, akkor vásároljuk meg a holnapi hidegtálas uzsonnához a hozzávalókat, ugyanis Krisz rokonsága jön hozzánk látogatóba. A húgáék is hazajöttek Szingapúrból, így teljes a galeri. Egy nagyon frankó blogról ellesett Lábtörlő nevezetű ételt fogok készíteni franciasalival. Ezzel meg is ragadom az alkalmat és megkérdezem az illetékes kisasszonyt, hogy szabad-e népszerűsíteni a blogját? Csak úgy önkényesen nem akarom kiadni! Szóval várom a választ!
Vissza kanyar: a körút vége az lett, hogy a lakásunkhoz inkább messzebb,  mint közelebb jártunk már, amikor elkezdett szakadni az eső, nem volt értelme visszafordulni, hiszen ekkor már a belváros szélén voltunk. Aki ismeri Győrt: mi Szigetben lakunk, a város nincs annyira vészesen messze kb. 5 km, de babakocsival, még mindig nagyon fájó combbal megterhelő. Felhúztam a csuklyám, viszont közben leesett, hogy Dorka utazó alkalmatossága nem épp vízálló. Mindenesetre bíztam benne, hogy oda-vissza csak nem fogunk szarrá ázni. Meglátogattuk Brigit, majd bevásároltam ... volna, ha lett volna alap, de nem volt, így nápolyit, tejszínhabot, túró rudit és chipset vettem. Mind-mind csupa fontos kellék a holnapi naphoz. Csak zárójelben: egyik sem kell, nekem jó lesz esti bűnözésre a vásárfia. Hazafele még jobban leszakadt az ég, így kihagytam a Rossmant és az antikváriumot is, inkább hazafele vettem az utam. Elhaladtam a 14-es helyijárat mellett és láttam, hogy 1 perc múlva érkezik a következő busz. Megvártam, s tényleg annyi időm maradt csak, hogy elővettem a jegypénzt. 400,- Ft/jegy! Azt hittem a pofám leszakad. A tavalyi 305,-Ft-hoz képest komoly emelés. Jegyet váltottam, majd szólt a sofőr, hogy a harmadik ajtón toljam fel a babakocsit. Gondoltam az jó, legalább nem lesz lépcsős. De az volt, méghozzá 3 lépcsős. Mindenesetre a sofőrnek kellett volna segíteni felrakni a 10 kilós kocsit, Bubussal együtt 17 kilós hodályt, hiszen ez a dolga a vezetés és a jegy-, bérletkezelés mellett, nem tette. Egy fiatal srácnak szóltam, hogy legyen szíves kapja meg a kocsi elejét és rántsa már fel a buszra. Nagyon rendes volt, ugrott egyből. Elindultunk ... teljesen megértem Dórit, miért nem akar kijönni busszal hozzánk ... nekem fel sem tűnt terhesen az utak katasztrofális állapota, talán azért, mert én szülés előtt 2 nappal is buszoztam még és hozzá voltam szokva. Most hogy 3 hónapja buszt csak messziről láttam, így meglepő volt tapasztalni az összerázás fogalmának legmagasabb szintjét. Közben azt néztem, hogy Dorka ki ne huppanjon a kocsiból bundazsákostul, mindenestül ... hiába volt lerögzítve a kocsi, a zötykölődés miatt ez nem használt semmit sem ... nagyon durva. Végállomáshoz érve nem volt segítségem, így nekem kellett leevickélnem a járműről, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag ledobtam a babakocsit a buszról. Mindenesetre tanulságos volt a történet. Ha esőre áll az idő, nem indulunk neki több kilométeres gyalogtúrának, illetve ha legközelebb a városba akarok menni és látom, hogy hamarosan zuhi lesz, inkább kézben vagy magamra kötözve cuccolom Dorkámat, így a közlekedés is gyorsabb. 
Túlestünk ezen is, már régóta szemezgettem a buszozással így kettesben, most megtörtént. Tanulságos volt és Dorka első buszozása kipipálva. 

2012. január 3., kedd

Megálmodni és újra megélni!

2011. JÚLIUS 26., KEDD
Álom, édes álomFáj a pocakom és a derekam. Szólok Krisznek, hogy menni kéne, mert itt az idő. Krisz válaszol: "majd ha felkel a nap" - ő éjjel biztos nem megy sehova sem, nem fog látni a sötétben és nagyon fog fázni, meg Maja ugatását sem hallja majd oda, ahova megyünk. Nem értem. Megvárjuk a reggelt, felkel a nap. irány a kórház gyalog. Nagyon hosszú és fájdalmas utat kellett megtenni az épületig, de Krisz kitartó volt, a végén már ő vitt a kezében és közben noszogatott, hogy szedjem össze magam, mert kell az erőm. Az út során néha inni ad, mert kiszáradok nagyon. Megérkezés után felvesznek a szülészetre. Bea jön, segít. Beöntést ad, megborotvál, beszélgetünk két fájás között, mit hogy szeretnék. Elmondom, hogy szülni akarok és odaadom a homeós bogyókat. Krisz közben végig fogja a kezem és mondogatja, hogy már nincs sok hátra. Közben a dokim is megérkezik, aki egy hosszú, fekete göndör hajú nő és megvizsgál. Nem tágulok, viszont a fájások nagyon erősek, egyre nehezebben viselem. Krisz feje és válla is fáj nagyon már. Mondja, hogy valamit csináljanak már velem, mert nem bírja ezt a kínlódást, valami miatt egyre nehezebben kap levegőt, s a nyakán lévő sálat hiába cibálja nem tudja levenni. A doktornő a császár mellett dönt. Nem kapok epidurális érzéstelenítőt, csak altatni akarnak, mégsem sikerül Bármennyi gázt szívok, nem álmosodom. Krisz egyre rosszabbul van. Kapok a vállamba egy szurit, melytől elbódulok, de érzem a hideg szike élét a hasam alján és a fenekem fölötti csíkban. Vágnak. Mégsem fáj, csak hűvös, szinte nyikorog a kés a hátamban és a bőrömön. Krisz arca az utolsó kép, amire emlékszem, majd keltegetnek és én követelem a babámat. Azt mondják 2000 g és 50 cm Dorka, nagyon pici, nem adhatják oda, Krisz vele van, ne aggódjak. Áttolnak egy nagyon szép fehér szobába, gépekkel és csövekkel vagyok körülvéve. Hasra fektetnek, semmit sem érzek, csak pisilnem kell ... nagyon. Mondják, hogy adjam oda a kórházi csomagom, mert felöltöztetnek és Tena Lady-t is rakjam ki magamnak a bugyikkal együtt. Mondom, nekem se kórházi cuccom, se Tena Lady-m, se bugyim. Csak egy tangám van, egy fehér zoknim és a ruhám, amiben jöttem. Kriszt próbálom hívni, nem veszi fel. Jó lenne valakit elérni, hogy segítsen, mert itt vagyok bent, szültem és nincs semmim. Egyedül maradtam és egyre jobban fázom. Közbe-közbe egy nővér bejön és rám néz. Nagyon vérzem. Egy lepedő van betömködve a lában közé. Nem értem a helyzetet és nem tudom miért érzem ezt a baromi nagy nyugtalanságot, hisz a babával van az apja, akkor nem lehet baja. Biztosan elmúlt Krisz fejfájása is már, de miért nem jön senki sem segíteni? Megpróbálok felállni, hogy lemenjek és vásároljak magamnak valami ruhát, bugyit és betétet, majd egy körrel megkeresem Dorkát is. Elindulok .... és csörög az ébresztő óra.
Tegnap volt egy kis időm és visszaolvastam a blogom az elejétől kezdve és kirázott a hideg, amikor a fent olvasható bejegyzésem olvastam. Tulajdonképpen egy az egyben megálmodtam Dorka születését úgy, ahogy aztán történt a császármetszést leszámítva. Vagy inkább máshogy fogalmazok: az érzések, az érzetek azok, amiket Dorka átélhetett ténylegesen. Írtam akkor is, hogy álmomban Kriszre vetítődött ki Dorka pocakomban lévő kínlódása. A nyakán lévő sál fojtogatása, az hogy nem kap levegőt, ezt mind-mind Bubus élte át a szülőcsatornán kifele haladva. A sál a köldökzsinór volt, kétszer nyakra rátekeredve. Krisz feje és válla is azért fájt, mert Bea Dorkát ezen testrészek fogásával rántotta ki belőlem. Az álmomban is követeltem a babámat a valósággal megegyezően, s nem kaptam meg egyből sem a leírtakban sem élőben. Ráadásul hiába voltak már előtte éjjel komoly jósló fájások, nem indultunk el a kórházba szülni, csak reggel, amikor felkelt a nap, s ténylegesen Kriszre kellett várni a borotválkozási mizériája miatt, mint ahogy álmomban is. Mint ahogy igaz az is, hogy nagyon hosszú utat - szombat délelőttől hétfő 21:57-ig - tettünk meg a gyerekemmel együtt ahhoz, hogy végre kint legyen, azzal együtt, hogy a valóságban sem tágultam rendesen csak a fájások voltak meg.
Félelmetes most visszaolvasni a bejegyzésem, félelmetes végiggondolni és újra megélni a történéseket, remeg a kezem a billentyűzeten, üdv kicsi lány a nagyvilágban! 

Túl a harmadik oltáson (2012.1.3.)

Na, kész! Túl vagyunk a harmadik oltáson is és a 3 hónapos kötelező vizsgálaton. Fél 1-re volt időpontunk, gyorsan be is kerültünk, de okos 3 gyereke anyuka ismét osztotta az igét szerencsétlen 6 hetes anyukának arról, hogy miért kell mindig minden körülmények között cumit használni. Nem szóltam, mert megfogadtam új évkor, hogy sokkal türelmesebb leszek a kismama társaimmal és én leszek az utolsó, aki vitába belefolyik. Most megálltam. Szóval bementünk a rendelőbe, Dorkát meztelenre vetkőztettem, súlymérés következett: 6610 gramm, majd a magasságát mérték meg: 63 cm. Hatalmas baba a kortársaihoz képest - állapították meg. Ezt követte a 3 hónapos státuszvizsgálat. Nem részletezem írásban, a fotón látszik minden, mit kell tudni egy 12 hetes bébinek:
A dokumentáció hozzáfűznivalója:
Dorka nem csak emeli a fejét 45 fokos szögben, hanem gyakorolja a kitolást is, még nem megy neki teljesen, de igyekszik erősíteni magát. Belekapaszkodik az ujjamba és a segítségemmel felhúzza magát ülő helyzetbe és pár másodpercig ül egyedül. Ám mivel felfedezte a lábát is, így előrebukik minden alkalommal, mert mihelyst észreveszi a tappancsait, hangos szuszogással igyekszik elérni, aminek rendszerint egy fél bukfenc a vége. A gőgicséléssel kapcsolatos kérdésnél elmondtuk, hogy veszekedni és velünk vitatkozni nagyon tud, néha Maját is megrendszabályozza a gyerek. Sikogat és szabályosan nevetőrohamot kap a szilveszteri általunk csak TOMITROMBI-nak hívott eszköztől. Tomitól kapott trombita - lefordítva. Annyi mindent megtanult már Dorka, jobban mondva annyi mindent megmutatott már magából ez a kislány ... s hol van még a vége. Napról napra ügyesebb lesz s minden áldott nap rácsodálkozok valami újra, valami másra.
Szerencsére a szájpenésze is elmúlt, a sérve is visszahúzódott majdnem teljesen annak ellenére, hogy sokkal későbbre jósolták.
Dorka nagyon jól viselte a magpróbáltatásokat, mosolygott mindenkire, nagyon bájos kislány volt. Aztán jött a szuri. Mint mindig, Krisz most is velünk volt, mert én a lefogást nem vállalom be, egyszerűen nem visz rá a lélek arra, hogy erőszakot alkalmazzak Dorkán. Sajnos én ezt máshogy nem tudom értelmezni. Tudom én, hogy kell az oltás ahhoz, hogy ne legyen beteg stb ... nem is az oltással van a gondom, hanem magával a lefogással. Úgyhogy ez ismét apa reszortja lett. Kicsi pityergés, majd egyből felvettem az ölembe és magamhoz öleltem, elmúlt minden gond és bánat. Azt sajnálom, hogy futószalagon mennek a gyerekek. Ugyanis ha még lett volna időm arra, hogy Dorkát kicsit tovább magamhoz szorítsam s ne kelljen egyből öltöztetni és kivonulni, akkor nem kezdett volna eszeveszett üvöltésbe, amikor leraktam ismét a vetkőztetőre, hogy felöltöztessem s nem visított volna hazáig. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez az ölelés olyan volt, hogy jól van nyugodj már meg, mit sírsz és nem olyan, hogy jól van na, nincs semmi baj, anya, apa itt van, gyorsan felöltözünk és kész, el is felejtjük az egészet. Van különbség a kettő között az én olvasatomban.
Mindenesetre előjött az ugye csak szoptatok kérdéskör is és amikor feleltem, hogy Dorka 6 hetes korától kapja a gyümölcsöket egyből az volt a védőnő kérdése, hogy ezt megbeszéltük, kinek a tanácsára csinálom? Mondtam, hogy anyám javasolta, én is így nőttem fel, a húgom is, mégis élünk. Erre már nem volt semmi reakció. Most valahogy úgy láttam, hogy nem az a 'szaranyavagy' nézés volt, hanem már beletörődtek abba, ahogy én Dorkával viseltetek. Írattam fel Vigantolt, mert lassan elfogy. Ezt kell napi egy cseppel adagolni a babáknak egy éves korig, majd utána megbeszéljük az adagolását. Nekem még egy cseppet sosem sikerült kisajtolni az üvegből, mindig több lesz (azért nem kell félni, hogy túladagolom a gyereknek, de 2-3 csepp az alap nálam).
Bubus lába kezdett bedagadni, úgyhogy hideg vizes borogatással igyekszem enyhíteni. Germicid C kúpot már a múltkor írattam fel, ugyanis belázasodott Dorka az oltás után. Most is mérem a hőjét folyamatosan, ha elkezd felkúszni, akkor egyből kapja a kúpot. Most alszik, szegénykémet lefárasztotta a doktor nénis história. Olyan kis helyes volt, amikor jöttünk ki és öltöztettem a meleg ruhájába, olyan kis szépek voltak a szemecskéi, ahogy könnytől áztatva rám nézett ... hálás a vigaszért, az ölelésért és egy hős a kislányom! 

Éjféli csoda

Tegnap éjjel lefekvéshez készülődve megigazítottam az ágyam, Krisz elrakta Maját a helyére, közben még elpakoltam a mosogatóból, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd Krisz nyugovóra tért. Csend lett a lakásban, csak a Hold világított be a tetőablakon és érdekes fényt vetett a karácsonyfán keresztül a virágaimra. Néztem egy darabig, mert nagyon érdekes formák keletkeztek ezáltal, majd észrevettem egy szívecskét az egyik nagy levelű virágomon. Ebből az inditatásból benéztem Dorka szobájába. Elfelejtettem lehúzni a rolót a tetőablakán és pontosan a csemetémet világította meg a Holdsugár; pont olyan szélességben és hosszban, ahogy Dorka feküdt. Olyan édes és békés volt, olyan nyugalom volt rajta. Lehajoltam hozzá a kiságyba és elmondtam neki, mennyire szeretem, az életem értelme, hogy mennyire vártam és mennyire nagyon örülök, hogy megérkezett hozzánk. Majd felemelkedtem és egy angyali mosoly ült ki a babám pofijára. Olyan tündéri volt a lányom és amikor kiléptem a kisszobából 0:00 mutatott az óra. Kirázott a hideg.

2012. január 1., vasárnap

Dorka első szilveszteri bulija. Helló 2012!

Dorkának nagyon jó sora van. Nincs még 3 hónapos sem, de máris túl vagyunk az első szilveszteri partyn. Hát hiába, a név kötelez alapon jobb minél előbb belecsapni a lecsóba. Zsuék babaZSUrt szerveztek s ide voltunk hivatalosak. Nagyon vártam már, hiszen a csemetémnek ez volt az első olyan közösségi bemutatkozása, ahol anya-apa-és Áron szerint DO is jelen volt. Fél 5-kor kelt Dorka, szépen összekészítettem. Tomi kedvéért szép szoknyát adtam rá sárga csillogós harisnyával, majd Krisz is elkészült velem együtt és elindultunk. 5 után értünk oda. Készültünk mindenkinek egy kis új évi szerencsehozó sütivel, aminek a csomagolására egy dísz és egy jókívánság került, illetve mivel Zsuékkal még nem találkoztunk karácsony óta, így a Jézuska ajándékát is közvetítettük feléjük. Összesen 4 család volt jelen. Nagyon jól éreztük magunkat, Zsuék nagyon kitettek magukért. Külön pohár családonként, finom ennivalók a kukitól a szarvas pörköltig - csak zárójelben, asszem' szarvas volt, de nem mernék megesküdni -, felcicomázva a lakás, szólt a zene, ráadásul Do-nak külön játszószőnyeg volt kikészítve kérem szépen. Áron DO-nak hívja Dorkát. Tündér kis pasi! Nagyon figyelmesek voltak a házigazdák, körbeugráltak minket. Dorkának is nagyon tetszett a lakás, új volt neki, mégis nagy biztonságban érezte magát. Mosolygott, hahotázott, sikogatott, a pasiknak fülig érő szájjal mosolygott, szóval érezte, hogy szeretik és ő ezt így hálálta meg. Annyira nyugalomban volt, hogy Krisz ölében bealudt a konyhai beszélgetés közepette, majd tovább folytatta a hömbölgőn eme nemes tevékenységet. Majd beszélgetett Petivel, Tomival, Zsuval és Zsófival is röviden, aztán fél 7-kor eltört a mécses. Aranyom éhes volt, 6-kor ennie kellett volna, de sajnáltam felkelteni az alvásból, így összekészülődtünk és elindultunk hazafele. Nagyon aranyosak voltak Zsuék, még figyeltek arra is, hogy ha megakarom szoptatni Dorkát, akkor abban is maximálisan támogattak volna. Inkább az otthon etetést választottam, hiszen a gyerekek olyan édesen játszottak Áron szobájában, sajnáltam volna kitoloncolni onnan őket, Dorka meg kibír 10 percet cici nélkül. A bulin a gyerekek táncoltak, játszottak, tulajdonképpen egy egész mesebirodalom játékországgal összekötve épült ki 1 óra alatt a lakásban s olyan jó érzés volt, olyan szívmelengető! Okosan, szépen játszott egymással Anna, Zsófi és Áron. Mindenesetre mondtam Tominak, hogy jól beszervezték Árinak a csajokat! Alsó hangon 1 Árira 3 csaj jutott s magamat, Áron legnagyobb rajongóját még bele sem számoltam. Mi - 'felnőttek' - jókat beszélgettünk, Kriszt még nem láttam így nem itthoni környezetben apaszerepben tetszelegni, de tetszett, amit láttam. Áronnal már régóta jóban vannak, így nem voltak idegenek egymásnak. Krisz nagyon közvetlen volt a gyerekekkel, nem félt tőlük, Dorkával is foglalkozott és mosolygott folyamatosan, ő is nagyon jól érezte magát. Annával és anyukájával egyszer találkoztunk, Zsófiékat nem ismertük, mégis nagyon oldott és feszengésmentes volt a kapcsolat. Ilyen jó babaZSUrban még nem voltunk! Köszönjük szépen még egyszer a meghívást!
Pár kép:
Hozzáteszem a kaptunk party sisakot és trombitát is a házigazdáktól! Örökbe! :)
Úgy gondolom mini manónk mini méretéhez képest jól viselte a 'megpróbáltatást'. S annyira egyértelmű volt: jó helyen volt s nem volt semmi gondja, tényleg biztonságban érezte magát, mindenki nagyon nagy szeretettel viseltetett irányába. Ő ezt nagy mosolyokkal hálálta meg. Mellesleg a jó társaság miatt én is sokkal jobban el tudtam engedni magam, nem feszengtem, nem szóltak le nagy slunggal és néztek totálisan idiótának, mert már kap a gyerek gyümölcsöt például. Olyan közvetlen volt az egész, s jó emberek gyűltek össze, akiktől tényleg tanulni lehet és tapasztalat szerzésre tökéletes volt az este.