Ma Dorkával a szép időjárás miatt délre időzítettük a napi sétánkat. Egyébként minden nap ilyen tájt szoktunk lemenni kicsit levegőzni. A kicsit; másfél-két órát takar. Felöltöztettem a vastag nacijába, a kabátkájába és a pom-pomos sisakot ráadtam, majd anya is felöltözött és irány a levegő. Elindultunk a szokásos körre, majd útközben eszembe jutott, hogy nálam készpénz, menjünk el az automatához. Innen már nincs messze a város sem, akkor sétáljunk el Brigihez is. Onnan már a Match is egy köpés, akkor vásároljuk meg a holnapi hidegtálas uzsonnához a hozzávalókat, ugyanis Krisz rokonsága jön hozzánk látogatóba. A húgáék is hazajöttek Szingapúrból, így teljes a galeri. Egy nagyon frankó blogról ellesett Lábtörlő nevezetű ételt fogok készíteni franciasalival. Ezzel meg is ragadom az alkalmat és megkérdezem az illetékes kisasszonyt, hogy szabad-e népszerűsíteni a blogját? Csak úgy önkényesen nem akarom kiadni! Szóval várom a választ!
Vissza kanyar: a körút vége az lett, hogy a lakásunkhoz inkább messzebb, mint közelebb jártunk már, amikor elkezdett szakadni az eső, nem volt értelme visszafordulni, hiszen ekkor már a belváros szélén voltunk. Aki ismeri Győrt: mi Szigetben lakunk, a város nincs annyira vészesen messze kb. 5 km, de babakocsival, még mindig nagyon fájó combbal megterhelő. Felhúztam a csuklyám, viszont közben leesett, hogy Dorka utazó alkalmatossága nem épp vízálló. Mindenesetre bíztam benne, hogy oda-vissza csak nem fogunk szarrá ázni. Meglátogattuk Brigit, majd bevásároltam ... volna, ha lett volna alap, de nem volt, így nápolyit, tejszínhabot, túró rudit és chipset vettem. Mind-mind csupa fontos kellék a holnapi naphoz. Csak zárójelben: egyik sem kell, nekem jó lesz esti bűnözésre a vásárfia. Hazafele még jobban leszakadt az ég, így kihagytam a Rossmant és az antikváriumot is, inkább hazafele vettem az utam. Elhaladtam a 14-es helyijárat mellett és láttam, hogy 1 perc múlva érkezik a következő busz. Megvártam, s tényleg annyi időm maradt csak, hogy elővettem a jegypénzt. 400,- Ft/jegy! Azt hittem a pofám leszakad. A tavalyi 305,-Ft-hoz képest komoly emelés. Jegyet váltottam, majd szólt a sofőr, hogy a harmadik ajtón toljam fel a babakocsit. Gondoltam az jó, legalább nem lesz lépcsős. De az volt, méghozzá 3 lépcsős. Mindenesetre a sofőrnek kellett volna segíteni felrakni a 10 kilós kocsit, Bubussal együtt 17 kilós hodályt, hiszen ez a dolga a vezetés és a jegy-, bérletkezelés mellett, nem tette. Egy fiatal srácnak szóltam, hogy legyen szíves kapja meg a kocsi elejét és rántsa már fel a buszra. Nagyon rendes volt, ugrott egyből. Elindultunk ... teljesen megértem Dórit, miért nem akar kijönni busszal hozzánk ... nekem fel sem tűnt terhesen az utak katasztrofális állapota, talán azért, mert én szülés előtt 2 nappal is buszoztam még és hozzá voltam szokva. Most hogy 3 hónapja buszt csak messziről láttam, így meglepő volt tapasztalni az összerázás fogalmának legmagasabb szintjét. Közben azt néztem, hogy Dorka ki ne huppanjon a kocsiból bundazsákostul, mindenestül ... hiába volt lerögzítve a kocsi, a zötykölődés miatt ez nem használt semmit sem ... nagyon durva. Végállomáshoz érve nem volt segítségem, így nekem kellett leevickélnem a járműről, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag ledobtam a babakocsit a buszról. Mindenesetre tanulságos volt a történet. Ha esőre áll az idő, nem indulunk neki több kilométeres gyalogtúrának, illetve ha legközelebb a városba akarok menni és látom, hogy hamarosan zuhi lesz, inkább kézben vagy magamra kötözve cuccolom Dorkámat, így a közlekedés is gyorsabb.
Túlestünk ezen is, már régóta szemezgettem a buszozással így kettesben, most megtörtént. Tanulságos volt és Dorka első buszozása kipipálva.
Jaj, de megtisztelő, hát persze, hogy szabad népszerűsíteni a blogot, hálás is lennék érte!
VálaszTörlés"Az illetékes kisasszony" ;-)
A 400 Ft-os buszjegyáron még most is tátva szám!!!! Azt hiszem jókat fogok sétálni!
VálaszTörlésMég a buszozás egy 10-15 percre nem is lenne súlyos, de 40 perc az sok, és ráadásul vannak szakaszok ahol még kátyúsabb az út, mint a belváros és a ti végállomásotok között.
Én meg még olyat nem láttam, hogy egy buszsofőr bárkinek segített volna, szerintem nem érzik ezt feladatuknak. Csak magadra számíthatsz sajnos, az ember jobban jár gyalog...
... és tudod mi a durva Dóri? Hogy én 38 hetes terhesen is a munkából busszal jártam haza, ami napi másfél órát jelentett várakozással együtt s mégsem tűnt fel az ennyire szar útviszony! Jobban jártam volna gyalog, de szarrá áztam volna a gyerekkel együtt, mert nem vízálló a kocsi, legalábbis nem szakadó esőre tervezték sajnos! Én annak idején nem gondoltam arra, hogy akár esőben is tolni kell :(
VálaszTörlésWow, ez kemény! Talán ezért vagyok hányingeres a buszon...mert sza**á ráz!!! Szegény Dorka, szíjjel rázta a járgány, de legalább újabb történettel bővül a közös élménylistátok :) Nézzük ezt az oldalát :)
VálaszTörlésA babakocsikhoz meg van esővédő, vagy nem tudom hogy hívják otthon. Mivel Angliában a szakadó eső nem ritka, sőt napi szintű, így nekem muszáj volt úgy néznem anno babakocsit, amihez volt ilyen cucc. Nagyon hidegben és szélben is hasznos, nézzetek körül használt cuccosokat árusító oldalakon, mert biztosan kapható a babakocsitok típusához való esővédő és akkor nem lesz gond, csak te is szerezz be esőkabátot, mert igen, a babakocsit tolni kell és ugyebár nem vagyunk polipok :D