Összes oldalmegjelenítés

2012. március 29., csütörtök

Kérdez-felelek

Anya: -"Kincsem! Elverjük a mami fenekét, mert bent van a kórházban és nem jön hozzánk?"
Dorc nagy szemekkel néz, szinte felháborodva: - "Nnneemmmm!"

Tegnap este letettem Dorkát aludni, aki annyira aludt, hogy a szobájából hangos kurjantások, "ebböe"-k hallatszottak. Egyre halkult és egyre távolabbról jött a hang, így bementem meglesni mi van, hányszor tekerte rá a takarót a fejére, hát csak egyszer sikerült most ... szépen kiszedtem a csomag alól a gyerekem, megigazítottam, mert már ötször elforgott a kiságyban és a kezei-lábai tízfelé álltak égnek meredve a kiságyban. Ilyenkor sosem szólok hozzá, csak rendbe rakom a csatateret, megsimogatom és kijövök. Ezt játszottuk tizenötezer-nyolcszáznegyvenkétszer, amikor meguntam és ráüvöltöttem nagyon kulturáltan úgy, hogy a fél lépcsőház tőlem zengett éjjel fél 12-kor:
"Bazd meg, úgy forogsz ebbe a kurva ágyban, mint a búgócsiga, nem veszed észre??!!!" - már szégyelltem is magam az első és a kurva szóért ... és sűrűn kértem volna az elnézést, mire a gyerekem félszemmel kisandít a takaró alól, már látom, hogy össze van húzódva mandula alakúra a két gyöngy a fejecskéjén, de nem akarok mosolyogni, nehogy azt higgye, hogy tetszik a műsor és még öt órán keresztül provokálja magát, mire kiszól a takaró alól:
"Nnnneeeeeemmmm!"

Tökéletesen tudja használni a kifejezést:
- amikor aludni kéne, de nem akar a babakocsiban - csak nagy ritkán fordul elő - ... olyankor bárkivel leállok beszélgetni, nyújtja a kezecskéit kifele a kocsiból és mondja, hogy nem, nem nem ... csak valaki vegye ki, de gyorsan.
- amikor már elég az ennivaló, jóllakott
- amikor öltözni kell
- amikor megkérdezem tőle, hogy rossz voltál?
- amikor leszidom valamiért

2012. március 24., szombat

Az első puszi

Életkétől megkaptam ma - 2012.03.24. - életem legfinomabb és legjobban várt pusziját. Már tegnap is próbálkozott vele, de akkor még csak olyan odatolom az arcom és légy ami akarsz volt, de ma megtörtént ... olyan melegség öntötte el az egész testem. Olyan régóta vártam erre és annyira, de annyira jól esett!
Buksizunk - összeérintjük a fejünket - és tolja a puszit nagy fejöleléssel egybekötve. Még nem cuppanós, inkább nyálas :) Annyira, de annyira édes!  Azt vettem észre, hogy rafkós a gyerekem, Tudatosan levesz a lábamról ezzel, hiszen tudja, hogy mennyire kész vagyok tőle. Ma megszidtam, mert hisztizett, ugyanis 3 kukacnál nem kapott többet, amikor észrevette, hogy a sírással nem megy semmire, már tolta a kis fejét ... aranyos volt, jól esett, de nem kapott nasit. Gonosz anyja van ennek a gyereknek, de muszáj következetesnek lenni.
Ezekért a is dolgaikért csináljuk, ezekért küzdünk, ezek éltetnek és visznek minket előre. Ezek miatt nem gond, ha éjjel nyolcvanötször kelünk hozzájuk és ezért nem baj, ha ezer-tizenhétszer magyarázom el neki, hogy nem simogatjuk meg Maja szemét és nem húzkodjuk a virágot a függönnyel egyetemben. 
Egy-két kép a mai napból:
Dorka ma annyira, de annyira röhögött, azt hittem sokszor önkívületi állapotban van. A tokája és a pocakja is beleremegett, miközben már a nyálcsorgást sem tudta kontrollálni. Fel akartam venni kamerára, de féltem, ha elmozdulok, akkor abbahagyja ... meg hát önző módon élvezni akartam egyedül a műsort. Ennek a nagy nevetésnek az lett a vége, hogy hanyatt vágódott és égnek meredt kalimpáló lábakkal is rötyögött. A vigyorerdő kiváltója nagyon nonszensz: az öblítő szót mondtam eltorzított hangon, szótagolva. S ezen már én is nagyon mosolygok.






Ennyire bújós lett aranyom
Nincs is ennél szebb érzés





2012. március 23., péntek

Ígéret

Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó ... szól a közmondás. 
Ami annyit tesz, hogy Krisz megígérte, ha az olvasottság eléri a 10.000-et, akkor megírja a szüléstörténetet úgy, ahogy ő látta s mivel ez majdnem Dorka fél éves korára esik, így még jobban igyekszik belevetni magát s már a vázlata készül. Bízom benne, hogy az ő sorait is szívesen látjátok és örömmel veszitek a sorait.

2012. március 22., csütörtök

Születésnapra

A világ legjobb mamijának, édesanyjának és anyóspajtásának nagyon boldog születésnapot kívánunk!
Élj soká, gyógyulj meg teljesen és teljesüljön minden álmod az életben!
Nagyon szeretünk téged!

http://www.youtube.com/watch?v=QJvZCqKkln0&feature=related 

Egy hét eseménye

Ismét eltelt lassan egy hét úgy, hogy nem írtam. Annyira összefolynak a napok közben annyi minden történik, hogy sokszor csak kapkodom a fejem. Másrészt ez a szuper idő kicsalogat minket és gyakorlatilag fél napot a szabadban töltjük. Most is kint vagyunk a jó levegőn, Dorka békésen alszik a babakocsiban, így végre van lehetőségem nekem is blogozni egy kicsit napozással egybekötve, miközben Maja ekleveklézik körülöttünk. Beszélgettem anyukákkal és örök dilemmában szenvedünk az öltöztetést illetően. Ez pont az az idő, amikor túlöltöztetni se akarom, de azt sem szeretném, ha megfázna. Elkél a sapka és a kiskabát is, de a napon meg lehet sülni, olyan meleg van ... szóval kísérletezünk. 
Az elmúlt hét eseményei:
A legfontosabb: Dorka meggyógyult teljesen!! Minden lelete negatív lett, a porszívót ismét csak a szőnyegre és a parkettára használom csemetém legnagyobb örömére. Hozzáteszem, hogy a reggeli 'lakásösszerántás' során még vigyázban fekszik, amíg hangoskodom a géppel. Az orvosos kérdéshez kapcsolódik egy nagyon bosszantó történet: kedden mentünk kontrollra. Mielőtt behívnának minket értetlenül kérdezik, hogy mit keresünk itt és miért jöttünk, hiszen a papírok már el vannak rendezve. Néztem, mint borjú az új kapura, nem értettem ... hát Dorka kartonját átküldték a Tihanyi úti gyermekrendelőbe. Egy jó nagy mi van hagyta el a számat és még butábban néztem és még jobban nem értettem a dolgot. Hát a kérvényezésünkre nem ide kell már jönni vizsgálatra és tanácsadásra, hanem az új helyre. Értetlenkedtem, hogy ezt ki kérte és hol az aláírásom a papírról meg különben is mi a picsa ... hát kiderült, hogy a szomszédban lakók elköltöznek és átkérték a kartonjukat a hozzájuk legközelebb eső dokihoz és ahhoz a védőnőhöz, akihez tartozni fognak ... összekeverték a két lányt, az lakcímet és minden egyebet. Nem értem azóta sem az egészet, rendezték a soraikat és ezzel együtt a mienket is. Hápogtak, hogy ne haragudjak és elnézést, hogy összekeverték a lépcsőházban található ajtószámokat ... még ha csak ez lett volna a gond, de a nevek és egyébként semmi sem egyezett ... visszakerült minden a rendes kerékvágásba és újult erővel mehetünk a 'kedvenc' védőnéninkhez. 
Másik fontos esemény: Dorka ül. Egyedül, stabilan ... már amikor nem akar eldőlni. Ám olyan ügyes, hogy az oldalsó dőlések során kirakja a kis kezét és megtámasztja magát elkerülve ezzel a fejének beütését. A hanyatt dőléseknél csak úgy csattan a buksi a parkettába, de nem rohanok oda és kapom fel és nem ajnározom. Odamegyek a közelébe, rám néz, már biggyeszti lefele a száját, de gyorsan mondom, hogy nincs semmi baj és el is van intézve a dolog. Nagyon ritka amikor pityergéssel zárul ez a kis baleset. 
A nem szót abszolút jól használja. Amikor öltözni kell, amikor gyümölcsöt kell enni, amikor leszidom valamiért. Nagyon nagy arc a babám. Jobban mondva már nem is a babám, hiszen a régi baba jellege eltűnt és helyette lett egy kis csajom. Elkeseredve jegyeztem meg anyámnak telefonon, hogy Dorka már nem az én kis babám. Itt a kis-en van a hangsúly. Lánykásodik Életke. Mégsem várhatom el, hogy mindig akkora maradjon, mint amikor megszületett ... s tudjátok, hogy mennyire nem voltam erre felkészülve? S most tudom, hogy minimum gyagyásnak néznek sokan, de amikor terhes voltam, azt vártam, hogy megszülessen, amikor megszületett azt vártam, hogy szépen nőjön, fejlődjön, de azt, hogy ilyen gyorsan kezd önállósodni, cseperedni ... na azt nem gondoltam. Már akkor gyanús volt a dolog, amikor szoptatás közben észrevettem, hogy nem fér el egy karomban, mint mini korában, hogy lelóg jobbról-balról, hogy kinőtte már nemcsak az első garnitúra ruháit, hanem a következőt is, hogy a babakocsiban úgy ül, mint a cövek, hogy akarata lett és nagyon igyekszik érvényesíteni. Próbálgatja a határait, az enyémekkel együtt, közben ha valami ne sikerül neki, nagyon el tud keseredni és akkor világvége hangulatban torkaszakadtából sír. Itt olyan eget rengető dologról van szó, mint például négykézlábra állás, majd előre dőlés a mászás megkezdéséhez, ami természetesen még nem jön össze, hiszen elfelejti megtartani a nagy nehezen felhúzott lábacskáit és elfelejti mozdítani előre fele, inkább pocakra vágja magát és mint egy hernyó halad előre a fejét is egyensúlyozásra használva, gyakorlatilag 5 lábon. Bonyolult feladat ez, még gyakorolni kell. Annyira igyekszik, annyira nagyon akarja és annyira neki tud keseredni, ha nem jön össze. Még van ideje!
Étkezésben a spenót, a sóska, a parizer az újdonságok. A héten bepróbálom a kenyérhéjat. Ezekből az elsőt utálja, a többit megeszi. Továbbra is a No.1.-e étel a zöldborsó csirkehússal. Nem tudom beleerőszakolni a gyümölcsöt, most már semmilyent sem eszik meg. Az almán elcsócsál, de csak úgy, ha elfelezem, a magházat kiveszem és odaadom neki szabadfoglalkozásra ... csak nagyon féltem, nehogy nagyobb darab megakadjon a torkán. A szalonna és a sonka ízét imádja, rágóka helyett kapta párszor. Csak és kizárólag vizet hajlandó inni, amit egyáltalán nem bánok. Tud egyedül poharazni, az estek 99%-ában nyakon önti magát, de egyedül csinálja legalább. A kanálhasználatot gyakoroljuk. Ha nincs benne semmi tökéletesen megy és Pöttyöm Katicát is perfekt módon tudja etetni. A szopizások közül már csak a reggeli és az esti van meg, egyébként tejpépezünk, néha azért egy-egy nyugtató szopás előjön, de lassan haladunk a leválás felé.
A héten buszoztunk Áronhoz és Zsu keresztanyához. Babakocsi nélkül ülésbe ült a kisasszony, ami akkora büszkeséggel töltötte el, hogy az elején még levegőt se mert venni. Nagyon jól éreztük magunkat Zsuéknál, Ári még mindig a No.1-es pasi számunkra. Jól elvoltak Dorkával, megszeretgették egymást, ám a végére aranyom nagyon nyűgös lett, álmos volt, így elaludt már a lépcsőházba lefele menet. Elég nehéz volt cipelni úgy, hogy össze-vissza nyeklett-nyaklott. Természetesen mikor felszálltunk a buszra egyből kinyíltak a szemei és nézegetett jobbra-balra.
A napirend visszaállt teljesen a régi kerékvágásba, annyit módosult, hogy alvások alkalmával kint vagyunk a szabadban és babakocsiban szunyókál.
A fogacskákkal kínlódik még mindig, most egy hátsó jön neki teljesen szokatlan módon a gyerekorvos szerint, nagyon megkínozza. Olyan rossz, hogy egyik percben édesen nevet, a másik másodpercben keservesen sír és alig lehet megnyugtatni. Dentinoxot használunk, egy darabig jó neki.
GYED igénylését kellett megoldanom a héten - így Dorka a győri nagymamára volt bízva, aki tökéletesen tudja babakocsiztatni, így aludt végig, amíg mi ügyet intéztünk - annak ellenére, hogy tavaly már beadtam az igényt minden juttatásra egyszerre, de mivel tavaly volt, ezért úja ki kellett töltenem az igénylőlapot. Gyorsan végeztem, miután kiderült, hogy nem jó sorszámot húztam, korrigáltam és 5 perc alatt megoldhattam volna az igénylést, ha a cég könyvelője jó papírt adott volna és a netről sikerült volna letölteni a pótlapot, ám mivel minden ellenem szólt másfél napig, így 2 napba telt az igénylés és jóváhagyás. S közben Dorkához is vissza kellett rohannom. Anya kórházban van, így nehezebben megy a gyerekfelügyelet megoldása, jobban mondva nem megy most. Hozzáteszem a sztorihoz, hogy 19.-én jött egy levél elsőbbségivel és minden gyorsító eljárással, hogy 16.-án lejárt a TGYÁS-om, így azonnal rohanjak be. Ezért volt a nagy kapkodás és sietség.
Röviden így élünk mi.
Jaaaaaj!
Egy hiper-szuper fontos esemény a mai napra datálódik: 2012.03.22.
Dorka első copfja ma került a buksijára. Íme az eredmény:



Zajlik az élet körülöttünk, de így jó, ahogy van.


2012. március 21., szerda

Apa

Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben.
 

2012. március 17., szombat

Egy fantasztikus nap otthon

Egy csodálatos napot töltöttünk Vásárhelyen a nagyszülőknél. Nagyon jól éreztük magunkat, Dorkával nem kellett foglalkoznom, ugyanis kis túlzással elmondható: apám elvette tőlem a gyerekem és vissza se adta indulásig. Reggel 9-kor indultunk - már nem izgultam előtte -,
Dorka útközben nagyon gondolkozóba esett
... szépen végigaludta az utat, odaérkezve átmentünk a szomszédba keresztapát felkérni keresztszülőségre, aki nagy örömmel vállalta el a megtisztelő feladatot és mi nagyon örültünk ennek. Majd ebédeltünk, Dorka aludt a szabadban, a jó levegőn, napsütésben, csodaszép időben. Hozzáteszem, ennyit még nem voltunk kint a szabadban, rengeteg új élmény érte Kincsemet, jól lebarnult és elvarázsolt mindenkit, majd ezután jött az őrület:
Sanyi papa és Dorka úgy gondolta, hogy a szieszta után jár egy kis utánpótlás a pocaknak és erre a legmegfelelőbb a túrós-almás rétes Dorka-módra feltrancsírozva. Egy falat papának, egy majdnem a babának, természetesen csurrant-cseppent Cseppem szájába is. Nagyon élvezte ...  Még a hajából és a füléből is túrót mostam ki.
Majd egy gyors közös fotó a nagy hintázása előtt: Sanyi papa, Sacc és Dorka
Több, mint egy órát elvolt Dorka papa ölében, miközben a cicákat, kutyákat, minden izgő-mozgó dolgot megnéztek. Dorka hangosan sikogatott és magyarázott.


Rozi mama kendőjében csini volt Cseppem. Nagyon bírta, ahogy körülugrálta mindenki és imádta a kendőt. Meg is kapta örökbe.

Sanyi papa által készített ülőke, ami Dorkáé. Annyira édesen ült rajta. Ezen a széken pihenhet Életke, ha elfárad a nagy homokozásban.


Minden megengedett volt Dorkának. Tulajdonképpen duplán kellett figyelnem apámra és a gyerekre, mert az öreg állandóan valamin töri a fejét és természetesen mindig valami rosszaságon járnak az agytekervények. S természetesen a gyerekemet nem kell félteni, ha olyat kell csinálni, amit eleve nem szabad.
Apa még az utcára is kivitte, hátha összefut valamelyik ismerősével és eldicsekedhet neki az unokájával, aki olyan retkes volt már ekkor a ruháival együtt, hogy öröm volt nézni. Tényleg! A gyerek nekem akkor gyerek, ha maszatos. Hát Dorka az volt, nem is kicsit!
Ritkán tudunk hazamenni, de most, hogy itt volt az alkalom, nagyon jól éreztük magunkat. Dorka ezer meg ezer új élménnyel gazdagodott. Amikor hazaértünk, még úgy pörgött, mint a ventilátor, nem bírt túllépni az újdonságokon, úgyhogy amikor le akartam rakni aludni fürdetés után, még bő fél órán keresztül tekergett a kiságyban. Megpróbál felállni négykézlábra, miközben a feje lent van a talajon, mintegy ötödik láb vagy kapaszkodó és hangosan sikítva igyekszik előre haladni seggel az égnek meredve. 
Kipakoltam amit kaptunk a családtól, tömören hoztuk a fél házat ismét. Anya pakolt "egy kis" kaját, hogy holnap ne kelljen főzni, ez annyit tesz, hogy tele lett a hűtőnk, pedig nem kicsi és nem hogy holnap nem kell főznöm, de egy hétig kihúznánk habzsi-dőzsi módon. Emellett kaptunk sütit, Krisz kedvenc ropiját, Dorka ezer meg ezer cuccot - popsitörlőt, ami a világ leges-legjobb kendője, alátétet, babavizet, babakajákat, sőt, még anya készített külön spenótos krumplis csirkemelles kutyulmányt is és még Dorka holnapi ebédjéről is gondoskodott főtt zöldségekkel és mellel -. Úgyhogy el lettünk látva rendesen ismét munícióval.
Nagyon érdekes, hogy Dorka nagyon ritkán jut haza, mégis annyira felszabadult, jól érzi magát, nagyon jó kedélyű baba. Aput és Saccot ritkán látja, mégis teljes bizalommal és hatalmas szeretettel fordul feléjük. Húgom is nagyon édes volt Dorkával. Olyan természetességgel nyúl hozzá - van el vele. Teljesen beilleszkedett Dorka a családba, s ez nagyon jó érzés. Nagyon szeret Vásárhelyen lenni, itt nagy szeretet veszi körül s ő ezt nagyon érzi. Jól elfáradtunk!
Jó volt ismét hazamenni!



2012. március 15., csütörtök

Apa névnapja

Apának névnapja volt tizenharmadikán!
Még egyszer nagyon boldog névnapot kívánunk neked itt is.
Mivel Dorka beteg, nem volt lehetőségem bemenni a városba nézelődni, vásárolgatni és Muccal sem akartam nagy sétát tenni, tömegbe menni, ezért most csak egy kis szerény ünneplésre futotta itthon hármasban. Megbeszéltük, ha minden jól alakul, Csipetünk meggyógyul, akkor elmegyünk hármasban, majd a házassági évfordulónkat kettesben is megejtjük egyszer.
Mikor este Krisz hazajött, Dorkával egy kis aprósággal készültünk számára, ez volt az 'ünnepi vacsoránk':
kolbászhússal töltött szűz, rizzsel és egy kis szívecske, amin a köszöntésünk szerepel


Nagy ölelés

Csak röviden:
Ma olyan édes dolog történt:
Dorka és apa elmentek sétálni, addig anya tavaszi hangulatban kiszanált minden olyan dolgot, amire szerinte nincs szükség és rendet rakott Mucc szekrényében is. Összecsomagoltam azokat a ruhákat, amik már nem jók, illetve táskába raktam a kölcsön kapott ruhákat és kiegészítőket, Krisz pedig elfuvarozta nemrég a jogos tulajoknak, hiszen már jó ideje nem használunk belőlük semmit sem.
Egy óra múlva kopogtatott a két csavargóm az ajtón, s amikor beengedtem őket, megtörtént a csoda. Dorka rám nézett, hatalmasat mosolygott majd nyújtotta a kezecskéit, hogy átkéredzkedjen hozzám. Nagy ölelést kaptam tőle, majd hozzám bújt, vett egy nagy levegőt és hosszú másodpercekig így maradtunk, állával a nyakamban ... mintha egy hete nem látott volna ... olyan jó érzés volt, hogy hiányoztam neki és láthatóan örült annak, hogy viszont látott/láttuk egymást. Annyira, de annyira édes volt és én olyan nagyon szerettem érte. Március 15.-e nekem ezért is emlékezetes lesz. Ez volt az első ilyen megmozdulása Dorkának felém. Ölelés volt a múltkor, de ilyen nagy szeretetrohamot még nem tapasztaltam. Imádom!

Újra doki és újra él a napirend

Csipetke beteg. Elvileg. Gyakorlatilag semmi sem látszik rajta. Jövő hét kedden 12:10-re újra doki és meglátjuk a folytatást. Jó kedvű, érdeklődő, játszik, tesz-vesz egész nap, néha-néha köhint egyet, az orrát még mindig szívjuk, amivel elértük azt, hogy ha bekapcsolom a porszívót, Dorka hasra dobja magát és Majával együtt igyekszik spurizni a helyszínről, ami annyit tesz, hogy a lánykám teper, húzza-vonja magát, hiszen még nem tud mászni, a fenekét az égnek emelgeti, Maja Benő pedig igyekszik segíteni neki, tegnap épp oldalról segítette meg ... ha elkapom a csemetém, a kutya e lehető legmesszebbre szalad a leggyorsabb idő alatt, tulajdonképpen 1 ezredmásodperc alatt gyorsul százra. Ugye-ugye a mondás: minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?
Dorc kapott újabb gyógyszereket, a gyerekorvos szerint nem változott az állapota ... én határozott javulást veszek észre. Az orvos szerint az nem javulás, ha gyógyszerrel van teletömve és nem köhög ... az a javulás, ha nincs gyógyszer és ugatás sincs. Viszont jó hír, hogy éjjel nem kel óránként. Kétszer vagyunk fent: fél 12-kor és fél 5 körül. Az éjféli kelésnél 5 perc alatt visszaalszik, a másiknál szopizik rendesen. Éjjel már nem kell szívni az orrát. 
Megjött a tenyésztés eredménye, ami kimutatta azt, amit eddig is tudtunk: mellhártya-gyulladása van. Nincs mit tenni: várunk, napi kétszer gyógyszer, hőmérőzés és egy-másfél órás séta, hiszen a levegő kell és olyan jól érzi magát kint. 
Nagyon lassú menet ez a betegség, nagyon bízom benne, hogy elkerüljük a kórházat és szépen meggyógyul Életke és jövő hétre kutya baja sem lesz. Jó lenne újra közösségbe járni, barátokat fogadni.
Szépen beállt a napirendünk ismét: reggel 7-kor kel, reggeli, ezután fél 9-ig egyedüli szabad foglalkozás, ilyenkor anya összerántja a lakást és megissza a teáját, addig Dorka tevékenykedik egyedül, fél 9-kor masszírozás, felöltöztetem, elolvassuk Margit által készített Dorka betűket, megnézzük a szobát, hogy alváshoz mindenki megvan-e, Dorka becsukja az ajtót és segít a sötétítésben, majd 9-kor alvás újra. Ilyenkor 3/4 órát szunyál. Fél 11-kor ebéd, ami főzelék husival - ezt próbálom kicsit arrébb tolni-, délben alvás - ez a kinti alvás ideje, egy-másfél órát sétálunk -, majd játék, 3-kor alvás -szintén 3/4 óra -, majd uzsonna, ami tejpép és fél 6-kor egy kicsi pihi anya kezében szopival. Fél 7-kor vacsora - tejpép -, fél 8-kor fürdés, szopi és alvás. 

2012. március 12., hétfő

Jelentem: harc feladva

Jelentem: feladtam a harcot a cumisüveg - tápszer - Dorka rejtélyes háromszög nagy csatájában. El kell fogadnom, hogy a lánykám utálja a cumit, a cumisüveget és a tápszert is, mindemellett engem is, amikor próbálom belé tuszkolni. Egy hete már az ebédnél kapott főzelék mellett egyszer uzsonnára tejberizs pépet fogyaszt Dorka. Most már az uzsi mellett vacsorára is kap. Zsu javaslatára, amikor már végkimerülésemben hívtam, hogy mi a fenéért nem alszik a gyerek, mert ez már nem front, nem fog és nem tudom már mire fogni a 11-szeri, a 7-szeri és a sokszori felkeléseket, kaptam az ötletet, hogy próbáljam meg, hogy vacsira cici mellé kap egy kis kiegészítést. Először bepróbálkoztam a tápszerrel cumisüveggel, kedvenc pohárral, kedvenc kanállal kedvenc kistányérból, majd amikor sorra köpött pofán vele, rázta ki a hideg és a "nemmm-nemmmm" - ezerszer elhangzott Dorka szájából a "memm-memm" mellett, illetve amikor sugárba hányta ki az ezerféle módon ízesíteni próbált tápot jött az ötlet a tejberizs pépre. Málnás ízű, imádja - ha nincs benne tápszer, hozzáteszem zárójelbe, hogy mihelyst megérzi csak a szagát a tápszernek, Mucc rosszul van, kirázza a hideg: próbáltam átverni millió-féle módon, de nem ment. Anyámnak volt igaza: "A gyerek csak kicsi, de nem hülye!" -. Szóval Zsura hallgatva adtam neki egyszer vacsira egy kis kiegészítést. Ami aztán annyira ízlett neki, hogy bevert 2 tányérral belőle. Aranyom annyira jól lakott, hogy csak ült és böfögött, gondoltam, na ha most is fent leszel éjjel feladom, hülye vagyok, nem tudok mit kezdeni már a helyzettel. 
Hát persze, hogy fent volt egyszer - óránként egyszer. Szóval nem azzal van a baj, hogy éhes és amiatt kel, hanem egész más oka van. Most ráfogom a betegségére, az orrát kell szívni, hogy felébred arra, hogy nem kap levegőt normálisan, hogy jön a foga, mert tényleg jön és a szoptatás sem túl kellemes már. Harap, mint az őrült. Aztán azóta már nem csak vacsira kap tejberizspépet, hanem uzsonnára is és akkor is, ha elmegyek, nem érek haza pont felkelésre vagy etetésre és Krisz vagy anya, ha itt van csak összedobja, megeteti Dorkát és nincs sírás-rívás ... legalábbis azért mert éhes, már nem pityereg, meg hát anyával aztán egyáltalán nem sír Dorka, nem nyűgös, imádja és fordítva is.. 
Ott tartunk, hogy anyám - aki a fodrászával beszélgetés közben szintén a tápszer és cumisüveg nélküli tejpépes életről diskuráltak, hiszen Anita lánya sem fogadta el a tápszert és a cumisüveget sem ... szóval nem csak Dorka földönkívüli - is feldolgozta, hogy létezik gyerek cumi nélkül és most már gyerek cumisüveg és tápszer nélkül is. Éljen, éljen, éljen! 
Hozzáteszem, hogy ha az elejétől kezdve legalább a teát kapta volna cumisüvegből, akkor most fele ennyi fejtörést nem okozott volna a "ha elmegy a tejem" - krach beüt, akkor a "gyerek tuti éhen hal" - gondolatok. Bár ez is kétséges, ugyanis megvettem a Hipp almás-citromfüves babateát, amit Életke nagyon szeretett az első pár alkalommal, de marad a víznél és inkább azt kéri, ha van választási lehetősége ... és ugye ha víz, akkor pohár, nagyon szereti, ügyesen iszik már egyedül is ... igaz 3/4-e a nyakában landol, de igyekszik, próbálkozik és ez a lényeg. 
Az elején nagyon ellene voltam minden cumi és cumi végű dolognak tápszerestül, mindenestül, de az élet úgy hozta, hogy majdnem ráerőszakoltam a gyerekemre. Szerencsére Dorcnak több esze van és tudja, mi kell neki - hát a fent felsoroltak NEM! Feladtam a harcot és azóta nincs erőszakolás.
Most a nyugtató szopikról kell leszoktatni Dorkát és akkor lassan-lassan külön életet is tudunk élni. Az elalvás még csak úgy megy, ha megszoptatom és lerakom aludni. Anya el tudja altatni, de akkor ringatja én meg nagyon nem szeretném, hogy nálam is rászokjon, hiszen alig tudtunk leszakadni róla 6 hetesen, amikor szoptatás után a lakásban kellett fel s alá járkálni negyed-fél órát napközben ahhoz, hogy elaludjon. Ezután jött a megszoptatom és leteszem, max. 2-szer bemegyek hozzá majd elalszik történet - a blogomban volt egy írás róla, Bóbitától kaptam, nagyon jól működött 2 héttel ezelőttig - nem működik már, mert mihelyst belekerül a kiságyba, kinyílik a szeme, hasra dobja magát és mint a búgócsiga körbe-körbe kúszik az ágyban, miközben hangosan kurjongat. Meglesi Julcsi kukacot, a bárányt, és a feje fölött futó bohócokat, leszedi a rácsvédőt, megnézi mi van mögötte és ha még nem teljes a káosz és a ramazuri, a zokniját is eltüntetni úgy, hogy nehezen lehet csak megtalálni. Irigylem azokat, akiknek a gyereke mindig ugyanabban az időben kel, mindig ugyanannyit alszik, ugyanannyit eszik, ugyanakkor, akivel semmi gond sincs soha, mindenesetre a reggeli és esti szoptatást még meg szeretném tartani egy darabig, a többit fokozatosan kiváltjuk lassacskán. Az esti alvásnál nincs gond szerencsére. Megszoptatom, leteszem aludni és szépen magától megnyugszik és negyed órán belül durmol. Az éjszakai szopásokkal egyenlőre nem tudom mi lesz, hiszen mégsem állhatok neki etetőszékbe rakni, majd kanalanként megetetni, hiszen sosem végeznénk és nem is fogyasztaná el mindet, egy csomó kárba veszne, meg hát kinek van erre energiája. Jó lenne újra végigaludná az éjszakákat, ahogy minikorában tette. Megpróbáltam azt is, hogy szopi helyett megitatom, de nem nyugszik meg tőle, csak sír. Cici kell neki, pedig tuti nem éhes, mert 5 perc múlva alszik újra. Kísérleteztem azzal is, hogy nem veszem kis a kiságyból, csak simogatom, majd megnyugszik, hát nem. Baromira kitartó a gyerekem és inkább minél előbb tudjunk újra pihenni elv alapján kiveszem, megszoptatom és nyugalom egy ideig. Amilyen jó alvókája volt régen, most annyira rossz és kínlódunk éjszaka és akkor is, amikor szakad az eső és nem tudunk sétálni menni, az egyik délutáni alvás ilyenkor ugye kint szokott lenni. A a kinti alvást bentivel helyettesíteni?! Nagyon nehezen megy!
Nagy zárójel következik: (a rácsvédőről: úgy kaptam kölcsönbe mindkettőt, amiből az első 1-2 hónapig volt a kiságyban, mert utána funkcióját vesztette. A második, ami azóta van jobb egy fokkal, hiszen magasabb, de ha újra kellene kezdeni, akkor olyat vennék, vagy fogadnék el, ami elég magas ahhoz, hogy ha Dorka elfordul, ne tudja lehúzni, majd ne tudjon kikukucskálni rajta és a lábával ne rúgja le folyamatosan; sokszor azért ébred meg, mert belecsavarodik a lába a rácsok közé, hiszen a rácsvédőt le tudja tolni a szivacs magasságáig ... ha viszont nem sikerül letolnia, akkor felhúzza és már többször mentem be hozzá úgy, hogy a következő látvány fogadott: Dorka háton fekszik, a rácsvédő anyaga a nyakán feszül, hiszen alulról felhúzta és kikukucskál alóla, miközben játszik épp valamit vagy énekel. Másrészt jóval vastagabb kellene a mostaninál és több ponton rögzíthető. Még várok egy hónapot és leszerelem végleg azt hiszem, úgyis kell állítani a kiságyon, lejjebb kell rakni. Zárójel bezárva.) 
Visszatérve az eredeti bejegyzés témájához: nincs cumisüveg se cumi, se tápszer. Van Dorka, apa, anya, tejpép, pohár, kanál. Működik most már egy hete, ennél már csak jobb lehet. Panaszkodom itt jobbra-balra, amikor gyakorlatilag 5 hónapos korában már nélkülözni tud a mamival 9-től fél 1-ig ... fél munkaidő basszus :)

2012. március 9., péntek

Sorsfordító dátumok

Újabb sorsfordító dátumok kerülnek be  Dorka babanaplójába:
2012.03.05.- Dorka első ölelése anyának - amitől anya elolvadt és olyan, de olyan jó érzés volt, hogy                 elmondani nem lehet!
2012.03.07.- Dorka lezúgott az ágyról - egy hangja se volt -.
2012.03.07. - Dorka feltolta magát négykézlábra:
Annyira meglepődött, hogy ilyent is tud, mellé olyan édes kis pofát vágott hozzá.
Nagyon jót nevettem rajta.
Egy keveset már tud előre haladni, illetve nagyon édesen hintáztatja magát így, majd orra bukik.
Kis Pitbullom.
2012.03.08.- Dorka első nőnapi ajándéka - bordó orchidea apától
2012.03.09.- Dorka egyik kezéből a másikba tárgyakat rak át.
                   - A Hol a napocska és a hol a virág kérdésekre megmutatja a kérdezett dolgokat.
Napról napra okosodik Csillagom!

Dorka kálváriája

Folytatódik Dorka kálváriája. Édes kis csillagomnak nem elég a baja, még rájön egy lapáttal. Kezdem onnan a történetet, hogy a múlt héten kincsemet gyógyultnak nyilvánították. Tényleg semmi baja nem volt: nem volt bágyadt, nem köhögött, nem volt náthás, nem volt lázas, semmi jele nem volt betegségnek, rosszullétnek. Anya is épp itt volt, amikor a dokit hívtam, hogy Dorka szerencsére rendben, nincs semmi baj. Majd újra telefonáltam a gyerekorvosnak, hogy jön hozzám Pocakos Pacusos barátosném és megkérdeztem, hogy Dorka tuti, ezer százalék, hogy nem fertőző, mert nem bocsátanám meg magamnak, ha Dóri miattunk lenne beteg ... s nagyon régen találkoztunk, sajnáltam volna lemondani a randinkat. Megnyugtatott az orvos, hogy Dorka full egészséges, visszajött a kenetmintája, negatív lett így oda megyünk, ahova akarunk és azt fogadunk, akit akarunk. Azért felhívtam Dórit, hogy Dorka köhög egy kicsit, de biztosítottam róla, hogy nem fertőző ... majd jött is pocak Dóri, jót beszélgettünk, Dorkát teljesen elvarázsolta, sikogatott neki a csemetém, viszont feltűnt, hogy nagyon sokat krákog és egyre többet köhög. Másnap szóltam ismét a gyerekdokinak, hogy lehet, csak én fújom fel a dolgot, de szerintem nincs valami rendben. Mosolygott egyet a telefon végén és mondta, hogy vigyem be csütörtökön egy óra körül, ráhallgat a tüdejére. A vizsgálat napján már csak kint a levegőn tudott Dorka nyugodtan aludni és játszani, mihelyst felhoztam a lakásba, elkezdett fulladni, úgyhogy a garázs előtt éltük az életünk egész nap. Hozzáteszem, hogy éjszaka hétszer kelt, vele együtt én is és Krisz is, hiszen orrot kellett szívni, aztán bementem Dorkához 'aludni', hogy Krisz tudjon reggel menni dolgozni. Napközben 19-szer szívtam orrot, folyamatosan folyt a nózija, krákogott, nem kapott levegőt, kapkodott a levegőbe a kezével. Itt már gondoltam, hogy gond van. Szóval meghallgatta a dokink Dorkát, nagyon csóválta a fejét, majd lázat mért, 38,7. Azt hittem rosszul látunk ... megjegyzem, hogy Dorka full vigyorgós kedvében, semmi elhagyom magam, sőt megmutatta mit tanultunk a héten ... de még meleg sem volt, megdöbbentő és egyben félelmetes, hogy mennyire nem dőlnek ki a gyerekek, s pont ezért nagyon alattomosak ezek a betegségek, hiszen nem látszik rajtuk semmi jel. Talán abból tudnom kellett volna, hogy várható valami probléma, hogy a babám feneke pirosabb volt, mint általában s ez Dorkánál egyértelmű jel arra, hogy valami nincs rendben.
Szóval lázmérés után egyből beutaló a tüdőgondozóba, ami addigra már bezárt, így ma tudtunk elmenni röntgenre. Én még ilyen ellátásban nem részesültem. Figyeltek arra, hogy milyen csöpp a gyerek, 5 perc alatt behívtak minket, hogy ne kelljen a többi beteg ember között várakozni. Elkészítették a felvételt, szóltak, ha nem akarunk kimenni, maradjunk bent nyugodtan a vizsgálóban, nehogy elkapjon Dorka valamit még a mostani betegségre. Ugrottak a főorvos asszonyért, hogy gyorsan írja alá a diagnózist, ne kelljen várakozni. Azt hittem lehidalok ... mindenki körülöttünk ugrált, mindenki gügyögött, gagyogott, simogatta, becézgette Dorkát és nagyon megdicsérték, amikor ezt egy-egy hangos kurjantással vagy fülig érő mosollyal hálálta meg a sok-sok szeretetet és gondoskodást. Nagyon tetszett Kincsnek, hogy körülötte sürög-forog mindenki. A főorvos asszonyság egy tündér volt, megdicsérte Muccot, hogy milyen ügyesen viselte a vizsgálatot, ami 20 másodpercig tartott :) hozzátette, hogy tök szép neve van a gyermekemnek, végre valami, ami kimondható a sok-sok Hoszé Ármándó mellett. Megdöbbentő, hogy ahol eddig voltunk vizsgálatokon, annyira kedvesen, aranyosan, alaposan, odaadóan álltak Dorkához, annyira emberségesek, szívélyesek, bababarát orvosokkal, ápolókkal és segítőkkel találkoztunk. Azt hiszem ehhez kell az is, hogy Dorc annyira pozitívan áll mindenhez. Amikor a nagyobb gyerekek már a földhöz csapkodják magukat és hisztiznek - sebészeten annak idején -, akkor ő még türelmesen várakozik és a mosolyával, kedvességével, a világra való nyitottságával lehengerli és magával ragadja az embereket ... mint ahogy most is. Nagyon hálás kis teremtés, viszonoz minden jóindulatot és odafigyelést.
Szóval nagyon gyorsan végeztünk, majd hívtam a dokinkat, ő pedig mondta, hogy: "Dorkának nincs tüdőgyulladása, viszont van mellhártya-gyulladása. Keddig van ideje meggyógyulni, kap gyógyszereket. Ha addig nem jön helyre, be kell menni a kórházba." Zinnat-ot 2x2,5ml - ebből löttyöt kell csinálni meghatározott oldási aránnyal - kapott, Spiropen-t 2x1,5 ml pedig a légzéskönnyítésre. Emellett apa hozott neki Normaflore-t a pocakjára. Napi egy kapszulát kell feltörni és édes löttybe meginni ebédre. Érdekes, hogy most eszembe se jutott ellenkezni a gyógyszer gyógyszer-volta miatt és helyette homeós cuccot kérni,valahogy nem éreztem most helyénvalónak a 'próbálkozást'. Úgyhogy most gyógyulunk és nagyon szeretném, ha Dorka  minél előbb meggyógyulna. Már az első adag gyógyszer hatott nála, hiszen ma jóval kevesebbet köhögött és már fent a lakásban is elvan, nem kell folyamatosan levegőn lenni. Nem fullad annyira, mint egy-két nappal ezelőtt és az éjszakát is végigaludta úgy, hogy 8-kor letettem és fél 4-kor kelt először, picit szopizott és aludt fél 9-ig. Az éjszakát ismét bent töltöttem nála, egy percet sem tudtam aludni, hiszen mindig azt figyeltem még a légzésfigyelő mellett is, hogy tuti lélegzik-e s amikor nehezebben vett levegőt, már piszkáltam. Tudom, hogy hülye vagyok, de nagyon aggódtam érte. Sokszor szürcsögött, már kínomban azzal szórakoztattam magam, amikor beállt ez a fura hang: "Luk, én vagyok az apád!" - eltorzított hangon, mert tényleg olyan a hangja aranyomnak, mint Darth Vadernek a Star Wars-ból.
Szóval itt tartunk most. Remélem, hogy gyorsan kijön a betegségből Kincsem, mert nagyon sajnálom annak ellenére, hogy abszolút semmi sem látszik rajta, ugyanolyan jó kedvű, mosolygós baba, mintha mi sem történt volna. Nem adja magát könnyen Mucc és anya, apa segít neki mindenben.
Most már csak abban bízom, hogy nem kapja el senki és nem fertőzi a család apraja-nagyja oda-vissza egymást s remélem Dóri sem szedett össze semmit sem nálunk!
Egy kis kiegészítés a végére: újra kenetet vettek Dorkától, amit nagyon nehezen viselt ismét a vizsgálat során. Mellesleg hőemelkedése van, amit nem tudok hova tenni, mert lehet a fogzástól is és a betegségtől is. Lázcsillapítót még nem adtam neki, remélem nem is lesz rá szükség. Mindemellett a lakásban 55 centiig minden tiszta nyál, ugyanis "annyira csorog Dorka szája" - Krisz szerint, hogy ahova visszük vagy ahova eljut magától, ott mindenhol lóg egy kisebb nyálfolt. Imádjuk!

2012. március 8., csütörtök

Faldekor, avagy a tapétára ragasztott szirszarok

Aki teheti, ne engedjen a szekrényre, a kiságyra, a falra, a tapétára vagy bárhova dekort rakni, legalábbis olyat ne, aminek az egész felülete ragasztós és biztosan állítják, hogy le lehet szedni egy röpke mozdulattal bárhonnan, bármikor. Bemutatom a saját példánkat:
Eltelt a karácsony, gondoltam leszedem Dorka 'fáját' a falról.
 
Ami nagyon szép volt, amíg tartott az ünnep.
Aztán így jött le, volt olyan hely, ahol falig szedtem le tapétástul, mindenestül a díszt. Próbáltam késsel, körömmel, nyugodtan, idegesen, hajszárítóval, vizes szivaccsal, éjjel-nappal, alvás közben, játék során, még Dorka is besegített ... de semmi. Aztán egy kisebb idegbaj után jött a gyors megoldás és kreatívkodás és az eredmény szerintem nagyon aranyos lett:
Igen, igen, itt is vannak olyan kiegészítők, amit ragasztani kell, de ezek egy ponton rögzítettek, plusz ragaccsal tettem fel őket, többször megpróbáltam, lejött mindig úgy, hogy nem szedte falig a tapétát. A karácsonyfát csak úgy tudtam eltüntetni, hogy ráhúztam egy réteg tapétát az érintett helyre, hiszen nagyon csúnya lett. Dorka kedvencei a néma zsiráf és fáni-fáni elefáni is helyet kapott a falon a mérce mellett. A mércét anyától kaptuk, ami egy mondókás hajtogatós könyv Füzesi Zsuzsa rajzaival. Minden oldalon van egy mondóka, ami a növekedéssel, a kis termettel és a nagyra növéssel kapcsolatos. Be vannak jelölve centinként az oldal szélei, ezek jelölik a csemetém magasságát. Nagyon édes, még nem találkoztam ilyennel, anya megint alkotott, ezúton is köszönjük neki az ötletes mércét. Krisz vett egy éjjel világító delfin családot, ennek a tagjai fogják mutatni Dorka magasságát időről-időre:
Ismét bővült Dorka szobája, így újabb mondókákkal és mutogatni-valókkal gyarapodtunk.





2012. március 6., kedd

Naffaluban

Dorkával vasárnap reggel elindultunk Pestre ... azaz elindultunk volna, ha szokásunkhoz híven nem jött volna közbe minden. 9-re terveztük a kezdést, ami aztán fél 12 lett. Reggel Krisz autót cserélt és babaülést,amivel elszarakodott másfél órát ahelyett, hogy hazajött volna és ketten megoldottuk volna. Na mindegy, mérgelődtem egy sort, hogy miért nem lehet Dorka napirendjét figyelembe venni és hozzá igazodni maximálisan?! Majd indulás során kiderült, hogy a babaülés mégsem jó, legalábbis, ahogy be van rakva úgy biztosan nem. Következett egy óra, amikor jobbról-balról próbáltuk, de sehogy sem akart passzolni az ülés az autó hátsó ülésébe. Szerencsére a szomszédok mindezt végignézték és a kisegítettek minket egy kölcsön hiper-szuper Dorka üléssel. Ekkor végre elindultunk ... volna, ha nem állunk meg a virágosnál Lillának és Julcsinak virágot venni nőnap alkalmából s nem merül le az autó akkumulátora. Újabb fél óra cseszegelődés és várakozás. Mindezt a csajom a lehető legnagyobb türelemmel és mosollyal szórakozta végig. A végén csak nekivágtunk az útnak. Maja most itthon maradt, mert nem tudtunk, hogy a babánk hogy fogja viselni a hosszú utat. Természetesen semmi gond nem volt vele. Odafele végigaludta az utat a nagyon biztonságos babaülésbe, amiről én az elején azt gondoltam, hogy nagyon kényelmetlen lehet, de bebizonyosodott az ellenkezője. Sőt, rájöttünk arra is, hogy eddig Dorka azért ordított és feszengett eddig az üléseibe, mert nem volt kényelmes számára. Úgyhogy marad a kölcsön cucc ... egy darabig. 
Julcsiékhoz kipihenten érkeztünk meg, ugyanis én is elbóbiskoltam az autóban, így jókedvvel, mosolygással és sikogatással telt el az a pár óra, amit ott töltöttünk. Julcsi nagyon finom levessel és másodikkal várt minket. Egyszer megetettem Dorkát, hiszen a déli főzelék az indulás csúszása miatt elmaradt, akkor szopott, fél 3-kor pedig kapta a nagy kedvencet: zöldborsót csirkemellel pürésítve illetve Julcsi által készített húslevesből is kapott Dorkám. Lillával is 'játszott' Dorka és Lili kutya is nagyon helyes volt a babámmal. Julcsi természetesen 'elrabolta' a gyerekem és vissza sem adta indulásig. Dorkára egy szavam se lehet, édes kis pofa volt. Mindenhol feltalálja magát és jól alkalmazkodik a környezethez. Azt hiszem alapvető tézis az, hogy ahol érzi, hogy szeretik, ott jól érzi magát. 
 
Fél 5-kor indultunk haza, ekkor már egy-két brüm-brüm panaszkodás elhagyta a csemetém ajkát. Megszoptattam a kocsiban, a parkolóban, bele az ülésbe, bekötöttem és irány az autópálya. Dorka egy percet sem aludt, viszont végigjátszotta- és gügyögte magában az utat. Zenét hallgattunk, bohóckodtam neki a hátsó ülésen. Itthon még volt egy kis játék, Krisz visszavitte az autót, majd irány a kád, utána vacsi és a kiságy. Dorka gyorsan kidőlt, most nem volt könyörgés, hogy csak 5 percet még ébren ... nem volt hasra fordulás és elindulás a nagyvilágba - kiságy keretei közötti nagyvilágba -, ahogy leraktam, úgy kelt. Anya is gyorsan bedobta egy zuhany után a szundit, csak apa volt legény a gáton és maradt ereje tv-t nézni, netezni.
Összegezve elmondható, hogy Dorka ismét szuperül vette az akadályokat. Ügyesen túllépett olyanokon, mint a teljes bekötés és a "muszáj bent maradni az ülésben" kérdéskörön. Eddig szégyen ide, felelőtlenség oda, nem volt beszíjazva Dorka a gyerekülésbe, amikor városon belül közlekedtünk. Ha anyáékhoz mentünk, akkor az út 3/4 részét volt csak gyerekülésbe, a többin szopott, sírt és hisztizett, amikor megpróbáltam beletuszkolni az alkalmatosságba. Most már tudjuk, hogy a nem megfelelő ülés volt az oka a 'nemakarásnak'. Így most már minden rendben lesz és Dorka is biztonságban van utazás közben. 
A slusz poén a történetben, csak hogy ne érezzük magunk teljesen jól: az autón, amivel mentünk nem volt autópálya matrica és ez csak hétfőn reggel derült ki, így asszem sokba fog fájni a kis kirándulásunk. Hozzáteszem, hogy éves autópálya matrica szokott lenni a kocsin, mivel céges autó, leírható ... most ennek a vásárlása elmaradt ... kivételesen. Mindig van valami, ami miatt szívunk, ennek ellenére nagyon szuperül éreztük magunkat!
Egy kis kitérő: Krisz mindig háborog a naffaluban élők szóhasználata miatt.: mi FELmegyünk Pestre, ők LEjönnek Győrbe, vidékre. Holott a pestiek, ha hozzánk jönnek akkor nyugatra jönnek, mi pedig LEmegyünk vagy ELmegyünk Pestre, hiszen merre folyik a Duna? Föntről LEfele ... mi győriek feljebb vagyunk, mint a fővárosiak, így logikailag LEmegyünk Budapestre, ha megyünk. :)

2012. március 4., vasárnap

Ilyen volt, ilyen lett

Ilyen volt, ilyen lett - Dorka 1 napos az első képen, a másodikon 5 hónapos és egy napos -
 

 

Anya ilyen volt a 30. héten, s ilyen most, de bízzunk benne, hogy ez még közel sem hasonlít a végleges formához. A terhesség végéről nem készült fotó, amit nagyon sajnálok, mert igazán csak ezután nőtt nagyot a pocakom. Emlékszem, hogy a vasárnapi nagy sétánk után - 2011.10.02. - ajánlotta Krisz, hogy fotózzuk le a hasam, de nekem nem volt kedvem hozzá, mert nagyon fájt a derekam. Mondtam neki, hogy majd hétfőn megörökítjük ...hát örökíteni örökítettünk, csak nem anya pocakját, hanem magát Dorkát pocakon kívül .
S igen, a háttérben lévő rumos-csokis kalács nem használ :)

Dorka 5 hónapos lett - fotók és egy kis kiegészítés

Dorka tegnap 21:57-kor 5 hónapos nagylány lett. Íme pár fotó a mi kis csodánkról s ennek megünneplésére elmentünk a 'naffaluba' is, Pestre, ennek története a következő bejegyzésben lesz majd.
Szóval a képek Dorkáról:





Kiegészítés:
Dorka felfedezte, hogy milyen finom a lába.
Amikor befejezi az étkezést - másfél üveg főzelék - kirázza a hideg, összerázódik és ez jelzi, hogy kész, elég, púpra vagyok!
Szopizás elején dünnyörög.
Úgy altatja el magát, hogy egy pontot néz, általában a báránya az a pont és ringatja a fejecskéjét.
Sokszor úgy alszik el napközben, hogy fogja a zokniját, oldalra fordul és úgy ringatózik.
Ha fáradt, átölel és hozzám bújik.
Tud pancsolni.
Feltolja magát egy kis segítséggel fekvésből ülésbe.
Tud tánci-táncizni.
Azt hiszi, mindenki neki beszél a TV-ben és egyre többször válaszol is nekik.
Szeret megijedni, ilyenkor sikogat teli szájjal a legnagyobbakat. A képeken látható nagy mosoly oka apa bagzó macska-szerű nyávogása.
Gerjed a bénábbnál-hülyébb hangokra.
Szereti, ha feldobom, vagy 'leejtem' - bár ez nagyon káros, ezért vagyunk mi Krisszel ilyenek, mint amilyenek.
Kedvenc mondókája:
"Gyí, gyí katona,
ketten ülnek egy lóra,
hárman meg a szamárra,
így mennek a vásárra."
Beletalál egyedül a szájába bármivel, többnyire irányított mozgása van már.
Ha "brüm-brüm" sírás előjön, akkor nagyon nagy baj van s azt általában ringatással és cicivel lehet megoldani. Hozzáteszem Dorka általában nincs ringatva általunk, nagyon ritkán. Nálunk anyáé a "ringatós-szerep".
Nagyon szereti nézni, ahogy főzök, kap ilyenkor az etetőszékébe egy kis tányért, egy kanalat egy kis vizet és ő is főz velem, majd megesszük, amit kotyvasztottunk. Imádja nézni, ahogy bugyog a fazékban az étel.
Kanalat megfogva, segítséggel eszik. Próbáltam már vele azt is, hogy teljesen maga egyen, de akkor romtalanítani kell a lakást, mert a 47 négyzetméteren minden milliméter főzelékes. Inni iszik egyedül is már, ha odafigyel.
Nagyon szeret meztelenkedni és minden alkalommal bepisil.
Maja szemsimogatása elmaradt, marad a fültépés és a lábának a megcsócsálása.
Nagyon szereti a gyerekeket, barátkozó kislány.
Iszonyt csiklandós az oldalán, a talpán, a nyakán. Van a hátán egy pont, amit ha megnyomok finoman, kitolja a fenekét.
Szereti a hamm megeszem játékot és a megzabálom-üzemmódba kapcsolok játékot.
Felállt a kiságyban is az etetőszék után.
Minden este elforog az ágyában és még véletlenül se úgy kel, ahogy lerakom, sőt képes szexin levetkőzni reggelre hálózsákostul, pizsifölsőstül.
Alvásnál fontos, hogy a pocakja be legyen takarva, ha más nincs is, a has védve legyen. Csak háton és oldalt alszik, mindig ugyanabba az irányba fordulva.
Van kedvenc popsitörlője, amit saját maga választott ki - természetesen a színe és a zörgős papír miatt a No.1.
Fáni-fáni elefánival újra haverok a múltkori öri-hari óta. Ha meglátja, mosolyog á és ezer játék közül mindig őt választja ki.
Ha mosolyog, mosolyog az egész gyerek, s a világ vele együtt nevet.

Dorka meggyógyult+Egy kis kitérő

Jelentem: Dorka betegségének se híre se hamva! Pénteken telefonáltam a dokinknak a kenetminta okán és  megállapították, hogy negatív lett a teszt eredménye. Holnap lesz az utolsó gyógyszeres nap, már nagyon jó, hogy vége lesz, mert nagyon unjuk, főleg a Kincsem. A szemcseppet nagyon utálja, de annyira ügyeske és olyan hősiesen viseli ezt az egész herce-hurcát! A Cebion-cseppek maradnak az influenzás időszak végéig, a többit holnap jó messzire elhajítjuk - képletesen -. Tegnap óta köhög a babám, most szakad fel a száraz köhögése. Kicsit fura neki, mert nevetés, 'beszélgetés' közben is köhint egy rotyival összekötve és folytatja tovább az addigi nagyon fontos tevékenységét, de előtte körbe néz, hogy ez meg ki volt. 
Köszönjük szépen mindenkinek, aki gondolt rá és szorított neki, hogy meggyógyuljon!
Anya és apa már jól van. Anyának, amikor Dorka megbetegedett egy villámcsapással elmúlt a betegsége, hiszen egy mami sosem lehet beteg. Apa szerdán megy tüdő-röntgenre,de neki sincs már kutya baja sem.
Úgyhogy folytatódhatnak a dolgos és hasznoskodó hétköznapok, amik most kicsit döcögősen mennek. Apósom még mindig kórházban, így én is bementem dolgozni újra két napot. Addig anyukám tartotta a frontot itthon Dorkával. Nagyon nagy szerencsém van, épp Krisszel beszéltük, nem tudjuk mi lenne nélküle, de hogy nagy szarban lennénk, az biztos. Rengeteget segít, Dorka imádja, megbízik benne. Nem gond az sem, ha leteszem 9-kor aludni és nem vagyok itt, amikor felkel, hanem a mamival tölti a délelőtt hátralevő részét ebédig és az sem probléma, ha nem velem eszik, hanem vele. Így tulajdonképpen 9-től délig, fél 1-ig elmaradhatok. Ilyenkor jön az újabb alvás. Anya is el tudja altatni, ha arról van szó ... még nem próbáltam tovább kimaradni. Jók ezek a lopott pár órák, még ha a munkahelyemen is töltöm, már nem aggódok Dorka miatt, hiszen nagyon jó kezekben van. 
Az esték viszont nem telnek zökkenőmentesen és ébredés mentesen. Általában kétszer kel éjjel. Egyszer éjfél körül, egyszer 3 és 5 óra között. Nehezen viselem, fáraszt és nem tudok rendesen aludni, folyamatosan az egyik fülem sasol. Furcsa az éjszakai ügyelet, hiszen 2 hetes kora óta végigaludta az éjszakákat és most újra ott tartunk, ahol 1 hetes korában. Több ismerősöm is panaszkodik hasonló korú csemetéinél, hogy a jó alvóka elromlott. Lehet a fogzása van befolyással rá, lehet más, nem tudom, de volt éjszaka, amikor 11-szer 'keltem' hozzá. Érdekes, hogy rendesen szopik, majd szépen visszaalszik, ha leteszem. 
Próbálkozom a cumisüveggel is, mondhatni elég kevés sikerrel. Nem akarja elfogadni. Hozzáteszem minden szart a szájába vesz, mindet a szájával néz meg először, mindent szopik egyből ... na a cumisüveget csak úgy tolja magától elfele. Magával a gumi résszel van gondja. A sima nem tetszik neki a cici formájúval egyetemben, holnap megyek körbenézni a választékot s kipróbálunk mindent. Nagyon ellene voltam a cumisüvegnek, nem kellett volna, bár halkan megjegyzem, hogy eddig nem is volt olyan helyzet, amihez kellett volna, hiszen eddig csak ebédhez kapott Dorka vizet, azt pohárból. Nagyon szereti, egyedül inni még jobban szeret. Most jönne el az idő, hogy pótlással próbálkoznék meg annak ellenére, hogy a tápszernek is ellene volta, mégis be akartam vetni az esti etetésnél, ki akartam zárni annak a lehetőségét, hogy Dorka azért kel éjjel is fel, mert nem lakik jól szopással. Hát ez most nem jött össze, de próbálkozunk. A lehető legostobább technikát is bevetettem annak érdekében - mell mellé betoltam a cumisüveget, természetesen mivel nem hülye a gyerek, a cumisüveg végét kitolta a nyelvével, a cicit természetesen nem -. Éjszaka amikor megébredt, megpróbáltam a tápszert cumisüvegből, aminek a következménye fuldoklás lett és egy jó nagy adag lelkiismeret-furdalás. Viszont, a múltkor hűtőleolvasztás okán kimaradt egy adag anyatej és fél 11-kor nekiadtam Dorkának cumisüvegből. Gond nélkül elfogadta. Majd másnak teát kapott belőle ugyanebben az időben és akkor is megitta belőle ügyesen. Viszont máskor nem hajlandó. Megpróbáltam ma azt is, hogy 'kiéheztettem' a gyereket, de ez sem használt, mert nagy sírás és jelenet lett a vége, úgyhogy nyert Dorka és cicit kapott. Nem a tápszerrel van a gond. Milupa Jó éjszakát tápszert hozott Krisz 2.000,- Ft a Rossmannban, ugyanolyan ízű, de még az illata is teljesen megegyezik az anyatejével. Ezzel nincs baj.
Konklúzió: ne kövessétek az én példám. A cuminak ellene vagyok és azt nem fog kapni Dorka még rágás céljából sem, s nyilván vannak gyerekek, akik felnőnek cumisüveg nélkül is, akik hosszabb ideig szopiznak, de utólag azt mondom, hogy kellett volna Dorkának adni az elejétől kezdve néha-néha folyadékot cumisüvegből s most nem lenne gond. Igazából azért gáz egy kicsit, mert Krisszel a házassági évfordulónkon el akartunk menni 2 napra 'nyaralni', akkor anya jött volna vagy jönne bébicsősznek, de így nem tudom, hogy hagyjuk itt Kincsemet. Egyszerű a válasz azt hiszem, ha nem tanul meg cumisüvegezni addig, akkor sehogy. Másrészt úgy terveztem az elején, hogy fél évig szoptatok maximum, már ebben sem vagyok annyira biztos. Vannak nagy elképzelések, nagy tervek az elején. Aztán jön a gyerek és borít mindent! Anya tervez, Dorka végez - szoktunk vicceskedni. Változunk és idomulunk a gyerekhez, ő is hozzánk. Nem hiszem, hogy létezik olyan üdvözítő módszer, amit egy anya eltervez és ha törik, ha szakad, azt végig viszi a gyerek egész életén keresztül. Én elleneztem a legjobban a tápszert s most ott tartunk, hogy ezzel próbálkozunk. Eljött ez az idő is. Most így tanuljuk egymást ...
Ha van valakinek módszere a cumisüvegezésre, az segítsen nekünk! Csak azt a mondatot nem szeretném látni, hogy én odaadtam a gyerekemnek és kész, elfogadta, egyből szerette és nem hiányzott neki egyszer sem a szoptatás nyújtotta biztonság, meghittség, kötődés ... mert Dorka ehhez nagyon ragaszkodik.