Ismét eltelt lassan egy hét úgy, hogy nem írtam. Annyira összefolynak a napok közben annyi minden történik, hogy sokszor csak kapkodom a fejem. Másrészt ez a szuper idő kicsalogat minket és gyakorlatilag fél napot a szabadban töltjük. Most is kint vagyunk a jó levegőn, Dorka békésen alszik a babakocsiban, így végre van lehetőségem nekem is blogozni egy kicsit napozással egybekötve, miközben Maja ekleveklézik körülöttünk. Beszélgettem anyukákkal és örök dilemmában szenvedünk az öltöztetést illetően. Ez pont az az idő, amikor túlöltöztetni se akarom, de azt sem szeretném, ha megfázna. Elkél a sapka és a kiskabát is, de a napon meg lehet sülni, olyan meleg van ... szóval kísérletezünk.
Az elmúlt hét eseményei:
A legfontosabb: Dorka meggyógyult teljesen!! Minden lelete negatív lett, a porszívót ismét csak a szőnyegre és a parkettára használom csemetém legnagyobb örömére. Hozzáteszem, hogy a reggeli 'lakásösszerántás' során még vigyázban fekszik, amíg hangoskodom a géppel. Az orvosos kérdéshez kapcsolódik egy nagyon bosszantó történet: kedden mentünk kontrollra. Mielőtt behívnának minket értetlenül kérdezik, hogy mit keresünk itt és miért jöttünk, hiszen a papírok már el vannak rendezve. Néztem, mint borjú az új kapura, nem értettem ... hát Dorka kartonját átküldték a Tihanyi úti gyermekrendelőbe. Egy jó nagy mi van hagyta el a számat és még butábban néztem és még jobban nem értettem a dolgot. Hát a kérvényezésünkre nem ide kell már jönni vizsgálatra és tanácsadásra, hanem az új helyre. Értetlenkedtem, hogy ezt ki kérte és hol az aláírásom a papírról meg különben is mi a picsa ... hát kiderült, hogy a szomszédban lakók elköltöznek és átkérték a kartonjukat a hozzájuk legközelebb eső dokihoz és ahhoz a védőnőhöz, akihez tartozni fognak ... összekeverték a két lányt, az lakcímet és minden egyebet. Nem értem azóta sem az egészet, rendezték a soraikat és ezzel együtt a mienket is. Hápogtak, hogy ne haragudjak és elnézést, hogy összekeverték a lépcsőházban található ajtószámokat ... még ha csak ez lett volna a gond, de a nevek és egyébként semmi sem egyezett ... visszakerült minden a rendes kerékvágásba és újult erővel mehetünk a 'kedvenc' védőnéninkhez.
Másik fontos esemény: Dorka ül. Egyedül, stabilan ... már amikor nem akar eldőlni. Ám olyan ügyes, hogy az oldalsó dőlések során kirakja a kis kezét és megtámasztja magát elkerülve ezzel a fejének beütését. A hanyatt dőléseknél csak úgy csattan a buksi a parkettába, de nem rohanok oda és kapom fel és nem ajnározom. Odamegyek a közelébe, rám néz, már biggyeszti lefele a száját, de gyorsan mondom, hogy nincs semmi baj és el is van intézve a dolog. Nagyon ritka amikor pityergéssel zárul ez a kis baleset.
A nem szót abszolút jól használja. Amikor öltözni kell, amikor gyümölcsöt kell enni, amikor leszidom valamiért. Nagyon nagy arc a babám. Jobban mondva már nem is a babám, hiszen a régi baba jellege eltűnt és helyette lett egy kis csajom. Elkeseredve jegyeztem meg anyámnak telefonon, hogy Dorka már nem az én kis babám. Itt a kis-en van a hangsúly. Lánykásodik Életke. Mégsem várhatom el, hogy mindig akkora maradjon, mint amikor megszületett ... s tudjátok, hogy mennyire nem voltam erre felkészülve? S most tudom, hogy minimum gyagyásnak néznek sokan, de amikor terhes voltam, azt vártam, hogy megszülessen, amikor megszületett azt vártam, hogy szépen nőjön, fejlődjön, de azt, hogy ilyen gyorsan kezd önállósodni, cseperedni ... na azt nem gondoltam. Már akkor gyanús volt a dolog, amikor szoptatás közben észrevettem, hogy nem fér el egy karomban, mint mini korában, hogy lelóg jobbról-balról, hogy kinőtte már nemcsak az első garnitúra ruháit, hanem a következőt is, hogy a babakocsiban úgy ül, mint a cövek, hogy akarata lett és nagyon igyekszik érvényesíteni. Próbálgatja a határait, az enyémekkel együtt, közben ha valami ne sikerül neki, nagyon el tud keseredni és akkor világvége hangulatban torkaszakadtából sír. Itt olyan eget rengető dologról van szó, mint például négykézlábra állás, majd előre dőlés a mászás megkezdéséhez, ami természetesen még nem jön össze, hiszen elfelejti megtartani a nagy nehezen felhúzott lábacskáit és elfelejti mozdítani előre fele, inkább pocakra vágja magát és mint egy hernyó halad előre a fejét is egyensúlyozásra használva, gyakorlatilag 5 lábon. Bonyolult feladat ez, még gyakorolni kell. Annyira igyekszik, annyira nagyon akarja és annyira neki tud keseredni, ha nem jön össze. Még van ideje!
Étkezésben a spenót, a sóska, a parizer az újdonságok. A héten bepróbálom a kenyérhéjat. Ezekből az elsőt utálja, a többit megeszi. Továbbra is a No.1.-e étel a zöldborsó csirkehússal. Nem tudom beleerőszakolni a gyümölcsöt, most már semmilyent sem eszik meg. Az almán elcsócsál, de csak úgy, ha elfelezem, a magházat kiveszem és odaadom neki szabadfoglalkozásra ... csak nagyon féltem, nehogy nagyobb darab megakadjon a torkán. A szalonna és a sonka ízét imádja, rágóka helyett kapta párszor. Csak és kizárólag vizet hajlandó inni, amit egyáltalán nem bánok. Tud egyedül poharazni, az estek 99%-ában nyakon önti magát, de egyedül csinálja legalább. A kanálhasználatot gyakoroljuk. Ha nincs benne semmi tökéletesen megy és Pöttyöm Katicát is perfekt módon tudja etetni. A szopizások közül már csak a reggeli és az esti van meg, egyébként tejpépezünk, néha azért egy-egy nyugtató szopás előjön, de lassan haladunk a leválás felé.
A héten buszoztunk Áronhoz és Zsu keresztanyához. Babakocsi nélkül ülésbe ült a kisasszony, ami akkora büszkeséggel töltötte el, hogy az elején még levegőt se mert venni. Nagyon jól éreztük magunkat Zsuéknál, Ári még mindig a No.1-es pasi számunkra. Jól elvoltak Dorkával, megszeretgették egymást, ám a végére aranyom nagyon nyűgös lett, álmos volt, így elaludt már a lépcsőházba lefele menet. Elég nehéz volt cipelni úgy, hogy össze-vissza nyeklett-nyaklott. Természetesen mikor felszálltunk a buszra egyből kinyíltak a szemei és nézegetett jobbra-balra.
A napirend visszaállt teljesen a régi kerékvágásba, annyit módosult, hogy alvások alkalmával kint vagyunk a szabadban és babakocsiban szunyókál.
A fogacskákkal kínlódik még mindig, most egy hátsó jön neki teljesen szokatlan módon a gyerekorvos szerint, nagyon megkínozza. Olyan rossz, hogy egyik percben édesen nevet, a másik másodpercben keservesen sír és alig lehet megnyugtatni. Dentinoxot használunk, egy darabig jó neki.
GYED igénylését kellett megoldanom a héten - így Dorka a győri nagymamára volt bízva, aki tökéletesen tudja babakocsiztatni, így aludt végig, amíg mi ügyet intéztünk - annak ellenére, hogy tavaly már beadtam az igényt minden juttatásra egyszerre, de mivel tavaly volt, ezért úja ki kellett töltenem az igénylőlapot. Gyorsan végeztem, miután kiderült, hogy nem jó sorszámot húztam, korrigáltam és 5 perc alatt megoldhattam volna az igénylést, ha a cég könyvelője jó papírt adott volna és a netről sikerült volna letölteni a pótlapot, ám mivel minden ellenem szólt másfél napig, így 2 napba telt az igénylés és jóváhagyás. S közben Dorkához is vissza kellett rohannom. Anya kórházban van, így nehezebben megy a gyerekfelügyelet megoldása, jobban mondva nem megy most. Hozzáteszem a sztorihoz, hogy 19.-én jött egy levél elsőbbségivel és minden gyorsító eljárással, hogy 16.-án lejárt a TGYÁS-om, így azonnal rohanjak be. Ezért volt a nagy kapkodás és sietség.
Röviden így élünk mi.
Jaaaaaj!
Egy hiper-szuper fontos esemény a mai napra datálódik: 2012.03.22.
Dorka első copfja ma került a buksijára. Íme az eredmény:
Zajlik az élet körülöttünk, de így jó, ahogy van.
Étkezésben a spenót, a sóska, a parizer az újdonságok. A héten bepróbálom a kenyérhéjat. Ezekből az elsőt utálja, a többit megeszi. Továbbra is a No.1.-e étel a zöldborsó csirkehússal. Nem tudom beleerőszakolni a gyümölcsöt, most már semmilyent sem eszik meg. Az almán elcsócsál, de csak úgy, ha elfelezem, a magházat kiveszem és odaadom neki szabadfoglalkozásra ... csak nagyon féltem, nehogy nagyobb darab megakadjon a torkán. A szalonna és a sonka ízét imádja, rágóka helyett kapta párszor. Csak és kizárólag vizet hajlandó inni, amit egyáltalán nem bánok. Tud egyedül poharazni, az estek 99%-ában nyakon önti magát, de egyedül csinálja legalább. A kanálhasználatot gyakoroljuk. Ha nincs benne semmi tökéletesen megy és Pöttyöm Katicát is perfekt módon tudja etetni. A szopizások közül már csak a reggeli és az esti van meg, egyébként tejpépezünk, néha azért egy-egy nyugtató szopás előjön, de lassan haladunk a leválás felé.
A héten buszoztunk Áronhoz és Zsu keresztanyához. Babakocsi nélkül ülésbe ült a kisasszony, ami akkora büszkeséggel töltötte el, hogy az elején még levegőt se mert venni. Nagyon jól éreztük magunkat Zsuéknál, Ári még mindig a No.1-es pasi számunkra. Jól elvoltak Dorkával, megszeretgették egymást, ám a végére aranyom nagyon nyűgös lett, álmos volt, így elaludt már a lépcsőházba lefele menet. Elég nehéz volt cipelni úgy, hogy össze-vissza nyeklett-nyaklott. Természetesen mikor felszálltunk a buszra egyből kinyíltak a szemei és nézegetett jobbra-balra.
A napirend visszaállt teljesen a régi kerékvágásba, annyit módosult, hogy alvások alkalmával kint vagyunk a szabadban és babakocsiban szunyókál.
A fogacskákkal kínlódik még mindig, most egy hátsó jön neki teljesen szokatlan módon a gyerekorvos szerint, nagyon megkínozza. Olyan rossz, hogy egyik percben édesen nevet, a másik másodpercben keservesen sír és alig lehet megnyugtatni. Dentinoxot használunk, egy darabig jó neki.
GYED igénylését kellett megoldanom a héten - így Dorka a győri nagymamára volt bízva, aki tökéletesen tudja babakocsiztatni, így aludt végig, amíg mi ügyet intéztünk - annak ellenére, hogy tavaly már beadtam az igényt minden juttatásra egyszerre, de mivel tavaly volt, ezért úja ki kellett töltenem az igénylőlapot. Gyorsan végeztem, miután kiderült, hogy nem jó sorszámot húztam, korrigáltam és 5 perc alatt megoldhattam volna az igénylést, ha a cég könyvelője jó papírt adott volna és a netről sikerült volna letölteni a pótlapot, ám mivel minden ellenem szólt másfél napig, így 2 napba telt az igénylés és jóváhagyás. S közben Dorkához is vissza kellett rohannom. Anya kórházban van, így nehezebben megy a gyerekfelügyelet megoldása, jobban mondva nem megy most. Hozzáteszem a sztorihoz, hogy 19.-én jött egy levél elsőbbségivel és minden gyorsító eljárással, hogy 16.-án lejárt a TGYÁS-om, így azonnal rohanjak be. Ezért volt a nagy kapkodás és sietség.
Röviden így élünk mi.
Jaaaaaj!
Egy hiper-szuper fontos esemény a mai napra datálódik: 2012.03.22.
Dorka első copfja ma került a buksijára. Íme az eredmény:
Zajlik az élet körülöttünk, de így jó, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése