Összes oldalmegjelenítés

2012. április 28., szombat

Az első fogacska

2012.04.28.-án reggelre kibújt Dorka első fogacskája!
Ami önmagában is nagyon nagy szó, de úgy még nagyobb, hogy 9 hetes kora óta kínlódik vele Édesem. Most egyszerre ezen kívül 5 foga jön. Lilásra vannak búbosodva a helyei és folyamatosan próbálja enyhíteni a viszketést, fájdalmat.
Beindult aranyom, nap, mint nap történik valami, nem győzök figyelni, jegyzetelni :)

2012. április 27., péntek

Felállt Dorka (2012.04.27.)

Nagyban vasalok, amikor a következőre lettem figyelmes: Dorka hangosat sikított, ami egyértelműen jelzi, hogy valami nagy dolog készül ... vagy csak valaminek neki áll. Szóval elmászott a pihenőszékéig, ami most a kacatjainak a tárolására szolgál, ezt pakolja éjjel-nappal. A lim-lom hegy tetején volt az olvasókönyve, ami most, rögtön, azonnal kellett neki, egy másodperccel sem később. Felhúzta magát térdállásba, majd onnan kitolta a lábait, így gyakorlatilag előrehajolva derékszögben állt, majd következett a csoda, feltolta magát állásba, belekapaszkodott a pocakjába és pár másodpercig cövek egyenesen állt!!!!!
Annyira édes volt!!! Jobban meglepődött a dolgon, mint én, még levegőt sem mertem venni, nehogy elessen, természetesen egyből ugrottam a fényképezőgépért és kameráért, de sajnos addigra egy nagyot zakózott aminek sírás-rívás lett a vége, illetve anya nagy hanyatt csapkodása és földbe seggverése a nagy örömtől!!! 
Annyira ügyeske, hogy elmondani nem lehet. Majd a megnyugtatás után készítettem egy fotó magunkról, hogy a nagy nap valahogy mégiscsak meg legyen örökítve. Kíváncsi vagyok mikor csinálja újra a nagy mutatványt.
Íme a fotó 2012.04.27-e, amikor Dorka először állt:


2012. április 25., szerda

Egy kis jó kedv

Egy kis jó kedv:

 http://youtu.be/Qx37rCOk2PM

Jó szórakozást!

Sorozat angyalszárnyakon

A következő jelenet játszódott le ma reggel a hálószobánkban:
Dorka úgy szállt be angyalszárnyakon a  szobába, mert annyira hangtalanul érkezett meg, mint ahogy felhúzta magát az újságtartó elé. Viszont szerencsére megvan az a jó szokása, hogy bármit kezd el csinálni, sikít egyet előtte, így bármennyire is láthatatlan akart maradni, nem sikerült az inkognitót megőrizni.

Mondtam neki: Dorka anya azt mondta nem szabad kipakolni az újságtartót, mert apa dolgai vannak benne. Mondom NEM! Erre hátranéz és egy gyors eboo-val elintézte a dolgot és még mintha azt is mondta volna, hogy én csak megnézem, mi van itt és nem csinálok semmi rosszat, meg különben is a láthatatlanná tévő köpenyem is rajtam van ...

... majd elfordítom a szemem annyira csak, hogy megnézzem a kioldót és már egy újság kint van, a következő lap a kezében és óvatosan pakol kifele.

Rászólok még egyszer nyomatékosan, hogy NEM SZABAD - nagyon tagoltan, kellő hangerővel, amire  fogja magát és elkezdi rázni az újságokat, mintha ők tehetnének arról, hogy lebukott aranyom, vagy hogy kijöttek maguktól a tartóból. Jól megrendezte őket.

Majd a harmadik felszólításra elfeküdt és mint a nagyok elkezdett 'olvasni', miközben kinézett rám, azzal a nézéssel, hogy azt azért nem tilthatod meg, hogy művelődjek ... hozzáteszem, nagyon szereti az 'olvasnivalót'' ... hát ennyit az anyai szigorról, a következetességről és ennek a szaros 6 hónapos Dorkának az észjárásáról.


2012. április 24., kedd

A kétkedő(k)nek

Ez a bejegyzés az állításom igazolására szól.
A történet ott kezdődik, hogy kaptam egy nagyon buta be(hozzá)szólást, miszerint csak vetítek Dorka mászását illetően és hogy egy 6 hónapos baba nem mászik még. A videót 2012.04.10.-én vettem fel, ekkor volt Dorka 6 hónapos és egy hetes. Azóta 1 másodperc alatt gyorsul a lakásban!
Hát tessék:
video


Séta

Többször neki álltam írni ezt a bejegyzést, de valahogy sosem jött úgy ki a mondanivalóm, ahogy azt eredetileg terveztem. Most úgy döntöttem nekiveselkedek még egyszer és ahogy esik úgy puffan alapon bízom benne, hogy mindenki érteni fogja, hogy mi a célom ezzel a poszttal.
Minden nap délben indulunk az első nagy sétánkra Dorkával. Mivel már nagy lány a csajom, ezért lazán ül a babakocsiban úgy, hogy az egyik lába mindig kilóg és a másik kezével mindenképp fogja a tolókart, ezzel segítve anyának a nagy ellenszélben. Ha most nagy arc lennék, azt írnám, hogy ő tol engem, de ez még arrébb lesz, mondjuk 80 év múlva ... s azt nem baba, hanem kerekes kocsinak fogják hívni. 
Elnézeget Életke, közbe integet, ha kell, ha nem, beszélget, berreg és nézzük az autókat, virágokat, kutyákat, embereket, épp mikor melyik utcába járunk. Az estek 99%-ban ugyanarra megyünk. Indulunk egy jónak mondható környékről, átmegyünk a gettón és gyakorlatilag a Jedlik-híd vagy ahogy mindenki ismeri a színes híd után már csak ritkán jutunk el. Mindegyik helynek megvan a  maga varázsa, a maga veszélye és gyakorlatilag ma jöttem rá, hogy egy-egy kereszteződés rejti magában a választóvonalat élet és élethelyzetek között. Hogy érthetőbb legyen: tavalyi évig az utcán nyugodtan nyitva lehetett hagyni az autónkat akár 3 napig, a kutya sem nyúlt hozzá. Most, majdhogynem, mint a bicikliket le kell láncolni, mert a szomszédságban elszaporodott románok már mindent megengedhetnek maguknak. Emiatt mindennaposak a razziák, a satufékkel megálló rendőrautók, az uzsorások, a behajtók és egyéb kellemes foglalkozású és kinézetű emberkék. Hozzáteszem a szomszéd utcában történt vasárnapi kettős gyilkosság sem használt a környék jó hírének, ami azt jelenti, hogy 5 sétából kétszer megfenyegetnek nagyra nőtt 140 kilós kétajtós szekrények, hogy a séta útvonalát másfele kellene orientálni - mindezt 2 általános végzettséggel -. Ami önmagában nem lenne gond, mert nem vagyok az az ijedős fajta, hiszen az előző párom kapcsán közöttük voltunk, de ez a leszámolós-feeling most nagyon nem tetszik a szlovák rendszámos batár állat autókkal egyetemben. Mindegy is, hiszen az egyik agyon iskolázott nagy ember felismert, így megengedték, hogy tovább folytassam utam ... mindenesetre nagyon szép és nemes gesztus volt - remélem a kissé elharapózott irónia érződik ... aztán amikor a vértől áztatott utcán haladtam a tragédia helyszíne felé, meggondoltam magam, tényleg nem kell ez nekünk. Plusz kiegészítésként leírom, hogy egy ismerősöm halt meg a vasárnapi incidensben. 
Szóval folytatva a sétám eljutunk a mi 'jó' környékünkről a gettóba, ami tömbházakat, faablakokat jelent, olyat, amiről az ezer éves nemtörődömség rí le, ahol a függönyök évek óta nincsenek kimosva, ahol nincs játszótér "mer minek" alapon, ahol az idősek a kulcscsomót is karabinerrel rögzítik a ruhájukhoz, ahol egy kiló kenyér a legolcsóbb a városban, ahol 3 éve használnom kellett a gázspraymet, ahol az emberek sorban állnak az amúgy is szétrugdosott telefonfülke előtt, ahova nem süt be a nap, csak az ellenkező oldalon található impozáns csalási házakra ver a nap sugara s eközben akkora kontrasztot ad, hogy már szép. 
Az emberek a lelakatolt kukát próbálják kiüríteni, a nyitott konténerekben étel után kutatnak, a buszmegállóban csikket gyűjtenek és a gyerekek ütött-kopott játékokkal játszanak. Ahol koszos pofik néznek vissza az ablakból, miközben mivel nem záródik rendesen az amúgy nagyon retkes ablak, hallatszik az anya üvöltése. Ezzel szemben a fák összeérnek, mint egy naptalan árnyas ligetben és minden szürke. Az úton a szétkapott autók sorakoznak, szemben egy zöldséges próbál megélni védelmi pénz ellenében. Majd kiérve az utcából egy virágárus működik, akitől ma Dorka kapott egy fehér-lila színű nagyon különleges cirmos virágú ibolyát. Még sosem láttam ilyet. A kisbolt maga a fény a szürke házak végében. Vidám sárga színekben, még nyusziról megmaradt csilli-villi pompában. Dorka egyik kedvenc helye, sokat szoktuk itt nézegetni  a növényeket és beszélgetünk az eladóval. Szemben a padon ma egy anya a gyerekét püfölte, mert kiverte a kezéből a cigarettát. Legszívesebben átmentem volna a túloldalra és a szájába tömtem volna égő felével a cigiket, hogy csak hadd szívja. A környék egyébként hétvégén nagyon barátságos. Kiszabadulnak a gyerekek és a járdán játszanak, krétával rajzolnak, megállítanak mindenkit beszélgetni vagy épp egy kifliért vagy bármiért, csak halljanak egy jó szót. Vasárnap 4-5 kifli alatt el sem indulok itthonról s ha van valami kisebb nasi, azt is viszek. Lassan cukros néni leszek a környéken, de egyszerűen annyira sajnálom ezeket a kölköket ... mehetnék másfele is ... a Kossuth utcára, ahol akár rám is lőhetnek és még nem is figyelmeztetnek. Vagy mehetek az ellenkező irányba a kurva sorra ... vagy egy-egy kis utcába, ahol perc múlva zsákutcára futok a töltés miatt. Vagy akár bemehetek a városba is - ahova egyébként fagyizni járunk sokat - de itt gyakorlatilag, ha nincs egyéb programunk, mint bábszínház, Baba kiállítás vagy találkozók ... kirakatokat nem nézegetek. Egyébként is utálok vásárolni. Mindegy is, ha a városba megyek, akkor is át kell mennem az előbb említett részen.
Ezt nézzük Dorkával nap, mint nap. Tanulunk belőle? Nem tudom. Mindenesetre minden nap azt kívánom, hogy az én gyerekemnek ne kelljen kukázni, ne kelljen csikket szedni, ne kelljen piszkos fejjel koszos ablakon nézegetni, miközben mi Krisszel totálisan elborult alkoholos fejjel veszekedünk. Ne kelljen látnia sem? Nem hiszem, hogy ez a jó megoldás, hiszen kénytelen ... nem tarthatom burokban, álomvilágban,.hiszen járunk védőnőhöz, gyerekdokihoz, ugyanezzel találkozik. Találkozik azokkal a gyerekekkel, akiknek kiflit adunk, akiknek ilyenkor hatalmas mosolyt dob és ha úgy van kedve és nem nagyon nyűgös, az ő kezéből vehetik el az ételt vagy a nasit. Nem tudom elszeparálni, azt hiszem nem is szeretném, mégis jó lenne azt hinni, hogy nem kerül és nem kerülhet soha ilyen helyzetben. Nem kell árulnia magát, hogy megéljen. Segítjük, amíg élünk és sosem fordulunk el tőle egyetlen percre sem. Mindig mellette leszünk, az utolsó erőnkkel azon dolgozva, hogy neki jó legyen, hogy könnyebb élete legyen és mindent megkapjon a normális keretek között, amire feltétlenül szüksége van. Minden alkalommal elmondom neki, hogy ezeknek az embereknek nem a legjobb az élethelyzetük vagy épp nincs senkijük, aki segíthetne nekik, akit felhívhatnának vagy akivel beszélgethetnének úgy, hogy előrébb jussanak. 
Látjuk ezt minden nap, szerencsések vagyunk? Nem tudom, az biztos, hogy megteszünk mindent a boldogulásért, hogy jobb legyen egy kicsit. Dolgozunk mindketten, s igyekszünk azon működni, hogy Dorka ebből mit se érezzen, hogy mindig legyen rá idő s ő legyen az első. Hogy mindig legyen ölelés, mindig legyen mosoly, egy jó szó ... hogy tudja mi mellette vagyunk ... hogy tudja, nagyon szeretjük s ezt minden nap elmondjuk neki. Nyilván nem ettől fogjuk jobban szeretni és ő nem ettől fogja jobban szeretve érezni magát, mégis ... tudja ... érezze.
Köszönjük, hogy vagy nekünk Drágám!

2012. április 23., hétfő

Kedves Szakácsasszonyság!

A blogból egy kis kitérő és mindenkinek nagyon-nagy szeretettel ajánlom a blogot:
http://elsoreceptjeim.blogspot.com

Szóval Kedves Szakácsasszonyság!
Megkésve, de millió köszönettel írom e levelet, hiszen ezek a húsvéti csibék a mi konyhánkban is életre keltek tojásostól, töltelékestül, mindenestül. Arról nem beszélve, hogy eszméletlen finom és hiper-szuper jó nézett ki. Dorkám egy gyors "ebböe-brüüe"-vel konstatálta a kreálmányokat. Ne kérdezd, mit jelent, fogalmam sincs, majd ha nagy lesz megkérdem tőle.
A vendégeink kisebb ideg-összeroppanást kaptak, amikor meglátták a csibéinket, amikor elmeséltem nekik, hogy mennyire nagyon egyszerű elkészíteni, lehidaltak. S tényleg nagyon egyszerű. Én nem tettem be a hűtőbe a krémet, hanem a sonka köré sorakoztattam a baromfikat, amiket ráültettem egy fűtálra s így kerültek be a hidegre. Nem folyt szét, nem esett szét, tökéletes volt!
Amellett, hogy a mosogatnivaló szinte nulla, azért szeretem a receptjeidet, mert ahogy leírod, tényleg úgy kell pontosan megcsinálni és annyi összetevővel, ahogy itt szerepel.
Köszönöm még egyszer ezt a húsvéti csodát! Várom a további jó ötleteket!
Hű rajongóid: Liz&Dorka ... és a bizonyíték:





Csüccs

Dorka ma másodszor felült egyedül s mivel agyon lett tapsolva, dicsérve, körbeugrálva, azóta folyamatosan hanyatt csapja magát, oldalra fordul, behúzza a lábait és feltolja magát az egyik kezével. 
A másik újdonsága, ami nagyon vicces: leülök vele szemben, belemászik az ölembe, ráhajtja a fejét a combomra, majd felnéz sunyin és köhint, mintha nagy beteg lenne és amikor utánozom, hangosan sikogat. 
Tegnap megmutattam neki, hogy kell Majának jutifalatot adni, azóta folyamatosan mászik a falatos vödörhöz, úgyhogy ez is más helyet kapott, még mielőtt Maja, a yorki lány egy ónémetjuhásszá növi ki magát Dorcus táplálásának köszönhetően.
Eljátszik szépen egyedül, miközben hangos 'beszélgetéssel' kíséri a tevékenységét. Bár ő mászás elején is mindig sikít egyet, ezzel jelezve, hogy: elindultam. Most belegondolva, bárminek nekikezd, bejelenti :)
Hozzáteszem, mindez 2 nap alatt.
Olyan kis Édes! Minden nap megajándékoz minket valami újdonsággal.
Az eddig kiadott hangok mellé társult a majdnem hellónak hallható hangfoszlány.
Miközben Dóriéknak kérünk sok.sok nagy szurkolást, hogy holnap hazaengedjék őket!

2012. április 21., szombat

Nekem olyan Dorkám van ...

Nekem olyan Dorkám van ...
- aki a reggeli felkelésnél is mosolyog és ha alszik, mosolyt csal annak az embernek az arcára, aki nézi
- aki 6 hónaposan mászik és közben téged is invitál, hogy tarts vele:
- aki ha anya hagyja, egyedül is tud már enni, bár apa szerint ez a kép olyan, mintha valaki lefosta volna Életkénket, pedig csak csokis tejpépet evett:
- aki okosan olvas. A brüm.brüm, a beöbe, a brűűű és a püe hangokat tökéletesen ejti. Ehhez természetes hozzájön két hónapja a nnneeemmmm tökéletes használata
- aki annyira huncut, hogy elmondani nem lehet. Többször rászólok egy nap, hogy a kaspóhoz nem megyünk oda és nem szedjük le róla a fonatot és amikor már nyolcvanötezer-kilencszáznegyvenháromszor mondom, hogy nem, nem szabad, mit mondtam akkor elzavarom onnan és megkérdezem tőle, hogy szabad-e iylet csinálni, ilyen pofát vág ... hát nem túl meggyőző ...
- akinek mindig csillog a szeme és akinek mindig valami rosszaságon jár az agya
- aki most annyira anyás, hogy még babakocsiban sem tudja más altatni
- aki képes úgy mászni, hogy a nyelve folyamatosan kint van és 50 centiig minden tiszta nyál a lakásban a radiátortól a tv állvány üvegajtaján keresztül az etetőszék kerekein át a kukáig minden ... mindez pár másodperc leforgása alatt
- aki a konyhából bemászik a hálószobába, miközben Maja kutya legféltettebb értékeit kipakolja és a szájában viszi vagy maga előtt görgeti, eközben a kutya az életéért jajveszékel, követeli vissza a cókmókját és közben veszekszik a gyerekemmel is és próbálja akár a szeme világának az árán is elszedni Dorkától a jogos tulajdonát
- aki kedvéért itthon katonás rend van: anya áll elöl, majd apa követi szorosan a gyönyörködésben
- aki már csak úgy hajlandó sétálni, hogy ül cövek egyenesen a babkocsiban, nézeget, majd egyszer csak elájul és alszik szépen, édesen
- aki úgy röhög, hogy zeng a lakás tőle és akkorákat kurjongat, hogy a határban is ezt lehet hallgatni:

- aki már tud pá-pát inteni két esetben: ha tök idegennek kell és amikor nem kell. Ha anya mondja neki, hogy Édeske, mutasd meg szépen hogy kell pá-pát inteni, tuti nem csinálja és természetesen akkor sem, ha ismerőssel találkozunk
- aki mellett most már bármit meg lehet csinálni, csak az egyik, vagy épp a harmadik szememnek mindig rajta kell lenni
- aki minden állatot imád
- aki ha leesik valami az ágyról, tigrisbukfenccel veti magát utána
- aki ha eldobja a játszós labdáját, egyből keresi a szemével Maját, hogy hozza vissza
- akit ha lerakok a játszószőnyegre fél 11-kor, elpakol, sikogat, beszélget délig, majd ugyanezt megismétli délután is
- aki imád fürdeni, pancsolni, úszni és mindent, ami vízzel kapcsolatos
- aki már meg tudja 'mutatni=nézni' a radiátort, a széket, a kanapét és a párnát. (ujjal még nem mutogat)
- aki állandóan valamit csinál és azt nagy hanggal végzi
- akinek zsizsik van a seggében
- aki hülyét csinál mindenkiből, aki körülveszi
- aki olyan és szeretettel bújik hozzám, ami páratlan a világon
- aki puszit tud adni, olyan nyálasat, hogy elmondani nem lehet, de a legédesebb csók a Földön
- aki képes egymásba rakni a kockát és a kört úgy, hogy számomra elképzelhetetlen
- aki ügyesen buszozik és mosolyog mindenkire közben
- aki képes hangtalanul és észrevétlenül odalopózni bárki lábához és baromira megharapni 
- aki pelenkázás közben ha kell, ha nem nyújtja a testápolót
- aki élvezi ha mozgás van körülötte
- aki imádja a Grut és az Up-ot
- aki már megannyi kis kósza léleknek segített anyát és apát találni itt lent a Földön és akivel annyit szorítottunk megannyi embernek
- akin sokszor olyan édes bölcsesség lesz úrrá
- aki képes bebújni a szőnyeg alá és onnan sikítani, hogy valaki segítse ki onnan
- aki ismét végigalussza az éjszakákat
- aki annyira szereti a halat, mint még senki
- aki egyedül iszik ... bár anya nagyon nem szereti, mert úgy veszi el a szájától a poharat, hogy nem dönti vissza a vizet benne és mindent eláztat
- aki imádja a kiflit, a tölcsért és minden olyan ételt, amiben hús van és a kölesgolyó-buláta-kuki hármasán képes lenne elélni egy lakatlan szigeten
- aki úgy utál minden gyümölcsöt, hogy elmondani nem lehet
- akit ha korlátozok a tevékenységében, belázad
- aki egy másodperc alatt képes kihozni az embert a sodrából
- aki miatt érdemes minden nap felkelni
- aki miatt érdemes minden nap meghalni egy kicsit, majd újra építkezni
- aki a legdrágább a világon
- akiért az életem is odaadnám
- akinek anya minden este elmondja lefekvéskor, mennyire nagyon szereti




Megszületett Dorottya is!

Bóbita blogjáról másolom be apuka szavait:
A mai napon 13.45-kor (ez még nem hivatalos- az órámon ennyi volt) megszületett Szalay Dorottya, méretei: 2640 gramm és 47 cm.
11 óra körül mentünk be a szülőszobába, aztán 13.15 körül Dr. Busznyák Csaba bejelentette, hogy császár lesz, mert még 5-6 órát kinéz a dologból, amire véleménye szerint a Móninak, és különösképpen a Dorottyának nincs szüksége!
A Móni jól viselte a műtétet, Dorka szintén. Az orvos a fizikai vizsgálat alapján egészségesnek mondta a babát. Jelenleg a koraszülött osztályon van, a kora miatt!

Köszönjük a drukkokat, a Móninak is biztos nagyon jól fog esni!

Sziasztok,
Szalay Richárd

2012. április 20., péntek

Bóbita Dorottyája is összecsomagolt!

Én már nem bírom ezt a sok aggódást és szorítást!!!
Bóbita Dorottyája is összecsomagolt és elindult felfedezni a világot!
Hajrá lányok, ügyesek legyetek!
Nagyon szorítunk nektek!

Meglátogattam Dóriékat

Ma meglátogattuk Dórit és Ádámot a kórházban. Még amikor Pacus pocakban volt, nem akartam bemenni, mondtam is Dórinak hiszen emlékszem rá, hogy én mennyire nem akartam a családomon kívül mást látni azzal a leharcolt, szörnyű ábrázattal, a több hónapos kialvatlansággal, a szülés utáni pöffeteg fejjel és szétfolyt testtel, ami rám volt jellemző akkor. Dóri kérem szépen, mintha nem is szült volna és terhes sem lett volna soha. Teljesen kisimult arc, a mindig mosolygós, jóságot és szeretet árasztó szemek nézek rám és úgy irigyeltem. Az a nyugalom, amit árasztott magából, egyből átjárt, még Dorka is leállt a pörgéssel egy pillanatra. Nagyon jó volt látni őket és ezúton is köszönöm, hogy megengedte, hogy bemehettünk hozzá. Az anyaság még szebbé és bájosabbá varázsolta arról nem is beszélve, hogy a hangja is teljesen megváltozott és nagyon édes anyuka! 
Ezennel hivatalosan kijelentem, hogy Dóri barátosnőm belépett a klubba és az új becses neve mostantól: DÓRIANYU!
De hát mit beszélek én össze-vissza, hiszen nyilván mindenki a leghelyesebb és legcsodálatosabb Ádámra kíváncsi, akit csak hordott a hátán a Föld. Kérem szépen, Aki szeretné tudni, hogy néz ki, kérem Dóri blogján nézze meg a 4D-s UH képeket, mert tök ugyanolyan csak már nem bent van, hanem kint. Egy csoda ez a kisgyerek. Alszik, alszik, alszik, amikor sír is édes, bár hozzáteszem annyira aranyos, hogy a sírás is inkább kis elégedetlenségnek vagy éhségnek szól. Nem is nevezném sírásnak. A szeme tiszta Dóri, egyébként egy az egyben Bandy. Olyan csöpp, hogy elmondani nem lehet. No azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy Dorkához képest pici, hiszen a csajom már 6 és fél hónapos. Ahhoz képest, hogy a 37. héten született és Dóri méreteit ismerve hatalmas baba! A bőre nagyon szép, sem egy ránc, sem egy gyűrődés semmi nincs rajta. Szép kisimult édes csöppség. Külsőleg nem viselte meg a hosszú vajúdás. Ottjártunkkor csupa kékben volt és nagyon jól állt neki, a kiszokni is kék színben pompázott. Jól be volt bugyolálva, hiszen fázós még, ami nem is csoda, hiszen még 3 hétig kellett volna élveznie az anyaméh melegét. Édesemre minden ruha nagy még, de ez is jól áll neki. Sütöttem nekik sütit, jobban mondva 2 nagy tál az osztályé lett az egyik a csecsemősöké, a másik a nővéreké, hogy normálisan álljanak Dóriékhoz, feldíszítettem szépen a csomagot, illetve anyuka is kapott kóstolót. Ádámnak egy katicát vittem, hogy ennek a szerencséje kísérje végig az életét. Amikor legelőször megláttam, majdnem elsírtam magam, de aztán mégsem, nem akartam bőgőversenyt rendezni, nem tudom anyában hogy dolgoznak a hormonok. A következő mondat jutott az eszembe: "üdvözöllek a nagyvilágban drága Ádám. Szóval te vagy az, akiért annyit aggódtam, akire már nagyon kíváncsi voltam, aki megrugdosta a kezem két héttel ezelőtt, amit megsimiztem, ahányszor csak találkoztam anyáddal. Miattad fájt csütörtök egész nap a hasam és a derekam. Vigyázz magadra nagyon és okozz a szüleidnek sok-sok örömet.. Legyél nagyon boldog és Dorkának igyekezz sokat udvarolni, hiszen nagyon várt már ő is pocakon belül és kívül is." - aztán amikor véget ért a látogatás és kiértünk az autóhoz, elpityeredtem magam, hiszen annyira édes ez a kölyök és annyira valószerűtlen egyszerre, hogy itt van velünk végre és nem Dóri hasában figyel, annyira megindító, hogy mennyit küzdöttek érte, mennyit izgultak, mennyire várták. Annyira megérdemlik, annyira jó emberek és szeretetreméltóak, nagyon helyre érkezett ez a kis emberke, akinek a megszólításától nagyon féltem, hiszen nem akartam Pacusnak hívni, pedig Dórival épp arról beszélgettünk egyszer, hogy jó-jó, pocakban oké a megszólítás, de idekint? Hát ő nagyon Ádám, nagyon illik hozzá. Nem KisÁdi, nem Ádika, hanem Ádám. S aki látja rajta azt a hatalmas bölcsességet, ami sugárzik róla, biztosan mindenki egyetért velem. Én csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mind Dóriról, mind a gyermekéről.
Egy kis rosszallás mégis maradt bennem: Beával is lebeszéltem a találkozót, bemutattuk neki Dorkát, kicsit babázott ő is, viszont így nem tudtam Dórival úgy beszélgetni, ahogy szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a fél óra, amit ott töltöttünk csak róla, róluk szóljon és hát szólt rólam is, Dorkáról is a beszélgetés okán, s emiatt nagyon lelkiismeret-furdalásom is lett. Mindemellett jó volt Beával is dumálni, bemutatni neki, akiért annyit kínlódtunk közösen. Nagyon megdicsérte Dóriékat a vajúdás és a szülés alatti "teljesítményükért". Hazaérkezésük után remélem lesz alkalmam majd megbeszélni, kivesézni mindent. 
Úgy megszottyongattam volna, úgy megölelgettem volna, de aztán nagyon kellett harcolnom saját magammal és az ösztöneimmel. Nem akartam még a baba számára egyetlen biztos helyet megbolygatni, meg hát mégiscsak Dóri az anyukája, ő fogta, én sem adtam ki a kórházban a kezemből senkinek sem szívesen annak idején Dorkát - most belegondolva mégis mindenki megfogta, bár hozzáteszem hozzám csak a családtagok jöhettek be, senki más, aztán így is elkapott Dorc valami fertőzést, amit még idejében észrevettek és kezelték-. Elfogott egy fura érzés. Annak a 0,00000000000000000000000000000000001 százaléknyi fura érzés egy pici babára, de mire hazaértünk, szerencsére ez a nagyon kicsi őrölt kósza gondolat elpárolgott.
Közben Dóri tisztába tett Életkéjét, majd mivel megéhezett elindultunk haza, nem akartuk zavarni őket!
Valóra vált egy újabb álom, valóra vált Dóri és Bandy vágya. Leszületett a gyermekük a lehető legjobb helyre. 
S úgy néz ki, hamarosan újabb Életke érkezik ...

2012. április 19., csütörtök

Megszületett Pacus!!!!

Még nem hivatalos az infó, mert nem az érintettektől tudom, hanem a szülésznőtől, Beától - akinél én is szültem -,  reggel megkértem, hogy vigyázzon nagyon rájuk.
Szép, egészséges és Dórival együtt nagyon jól vannak. Ha már tudok többet, jelzem!!!!!!!
Éljen, éljen, éljen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ÚJ INFÓ: 15:34-KOR 50 CM-REL ÉS 3130 DEKAGRAMM!!!!!!!!!!!!!
A többit majd DóriAnyu elmeséli!

Pacus csomagol, megindult megnézni anyát, apát

Tegnap este Dóri a következő smst küldte - szó és betű szerint - 22:59-kor:
"Elfolyt szerintem a magZat, hívhatlak?"
Hát mit mondjak ... egyből kaptam két infarktust, annyira elkezdtem izgulni és olyan boldogság futott át rajtam, hogy elmondani nem lehet! Gyorsan felhívtam, hogy azonnal menjenek be a kórházba, nincs se borotválkozás, se semmi. Azóta egy szemhunyásnyit nem aludtam, szerintem ők sem. Hajnali 3 óta baromira fáj a hasam és a derekam ... asszem ezt a gyereket együtt szüljük meg! :)
Reggel 6:20-kor a következő sms jött:
"Szia, még egyben. A fájások is csak 2 órája vannak, most már erősödnek. Majd jelentkezünk, ha már 3-an leszünk. Hat majdnem 20.-a lett boszikám. Puszi"
A majdnem 20.-a azt jelenti, hogy hetekkel ezelőtt, amikor beszéltünk, álmodtam a szüléssel és április 20-ra esett a dátum, ugyanígy napközben. Dóri édesanyja is huszadikát jósolt!
Mindenki nagyon szorítson nekik és sok-sok pozitív energiát küldjetek!
Gyere Pacus, már nagyon várunk!!! Segíts anyának, hogy minél gyorsabban túl legyetek ezen az úton!
Dorka is türelmetlen! Aliznak már baromira fáj a pocakja és a dereka, úgyhogy siess Kis Csillag! :)

2012. április 18., szerda

Dorka mászik

2012.04.18.
Dorka mászik. Nem hernyómozgással - csak ha elfárad és nekikeseredik -, hanem rendesen, négykézláb, mint a nagyok. 6 és fél hónaposan! Nagyon ügyeske!

2012. április 17., kedd

Reminiszcencia

Most, hogy egyre több ismerősöm fog életet adni a babájának vagy babáinak, egyre több olyan emlék jut eszembe a szüléssel, de legfőképp a kórházban töltött napokkal kapcsolatban, amik eddig a homályba folytak. A babás csajok közül természetesen Dóri barátosném a legkedvesebb, érte izgulok folyamatosan, néha-néha ráírok, hogy mi újság vele - hozzáteszem sokkal többször szeretnék -, de nem akarok az idegeire menni, mert tudom, hogy engem annak idején a "hogy vagy?" és az "egyben vagy még?" kérdésekkel ki lehetett üldözni az élők sorából. Segíteni nem nagyon tudok neki, mert itt már nincs mit. Pacusuk lassan megindul, sőt ő már szépen  teszi a dolgát odabent ... és nekik "csak" annyi lesz a dolguk, hogy szépen egymást segítve, apával egymás kezét szorítva életre segítség a kis drágájukat. Már valahogy én is úgy vele, mint a húgom annak idején vele, jó lenne, ha már megszülne, mert kikészülök az állandó szülésről szóló álmodástól és a folyamatos aggodalomtól. Ezt most nagy-nagy mosollyal írom s remélem érti mindenki.
Szóval reminiszcenciám apropója a szombat esti fürdéssel indult meg. No nem azért, mert csak akkor tisztálkodtam, hanem mert teljesen véletlenül Krisz ugyanazt a Palmolive tusfürdőt vásárolta, amit a kórházban  használtam s mikor megéreztem az orchidea illatot, elöntöttek az emlékek. A legelső, ami beugrott, hogy fekszünk Dorkával az ágyon, mellettem a szobatársam sír a telefonban, hogy nem engedik haza, mert nem cseperedik a babája súlya. Dorka szuszog mellettem, az ágyban - nem aludt a kiságynak kijelölt ketrecben egy percet sem az elektromos vezetékek miatt - próbál szopizni, nagy nehezen sikerül túljutni az első esetlen mozdulatokon és cumizik szépen. Elalszunk egy takaró alatt, Dorka a kórházi pizsijében, ami 2 számmal nagyobb. Nézem az arcát egy darabig és gyönyörködöm benne, majd magam fényezem, hogy tudtam egy ennyire gyönyörűen csúnya kis csajnak életet adni, mekkora király vagyok. Egyszer csak eltörik a mécses és a rég nem hallott "le-le-le" csatakiáltás üti meg a fülem. Igyekszem megnyugtatni, nem akarom újra cicire rakni, hiszen nemrég bóbiskoltunk el. Fölé hajolok, megpuszilgatom a halántékán és halkan elaltatom: "ssssss". Ma ugyanez megismétlődött annyi különbséggel, hogy nem pizsiben voltunk és nincs már "le-le-le". Nagyon jó érzés volt így feküdni egymás mellett. Elmeséltem Dorkának, hogy amikor megszületett ugyanezt csináltuk. 
Dorc a héten ismét lezúgott az ágyról. Gyakorlatilag ez jelezte a mászás kezdetét, amióta egy perc nyugtom sincs, hiszen ha a helyváltoztatás legapróbb lehetőségét felfedezi, jön a "büe-be-be" és indul a mandula alapon nekilódul aranyom és húzza a kondenzcsíkot maga után. A kedvence a konnektor, virágtartó, gyertyatartó és  tévéállvány négyese, amiből a tartókat már evakuáltuk, a konnektortól igyekszem távol tartani, a tévéállvány tükrös részében pedig hosszú percekig tud gyönyörködni és nyalogatni folyamatosan mondja, hogy "be-be". Szóval leesett a franciaágyról Életem akkora koppanással és olyan gyorsan, hogy felkapni se volt időm ... nem gondoltam, hogy nekiáll mászni ... hát nekiállt. Hozzáteszem az ágy mellett álltam, teregettem és gyakorlatilag végignéztem, ahogy letép fejjel lefele. Nem sírt, nem csinált semmit sem, ami még riasztóbb volt számomra, mintha bömbölt volna, így másnap elvittem dokihoz, nézze meg. Elmondtam mi történt, kiröhögtek, de én akkor nyugszom meg, ha tuti nincs semmi baja. Természetesen semmi gond. Annyival zártuk a dolgot, hogy nem teszem többet ágyra úgy, hogy nincs körbebástyázva, bebetonozva a gyerek, mert ez már a második alkalom volt és egyiknél se gondoltam, hogy megtörténhet úgy a baj, hogy mellette vagyok és effektíve asszisztálok a dologhoz. Kórházban mindig úgy mentem zuhanyozni, hogy Dorkát az ágyon hagytam, mert ha beraktam a katrocba, üvöltött. Kipárnáztam minden oldalról és ahogy letettem, úgy találtam a pár perces tisztálkodás után. Persze a szobatársam lelkére kötöttem, hogy nagyon figyeljen rá ... nem mintha számított volna. Eszembe jutott, még jó, hogy nem esett le onnan, hiszen sokkal magasabbak azok a fekhelyek ... persze most sokan gondolhatnák, hogy pördülhetne le egy gyakorlatilag magatehetetlen újszülött ... én már semmin se csodálkozom. Szóval zuhany idejére vagy kiságy, vagy megőrző.
Éjjel zuhant rám/nk - a második héten volt egyszer -, megszólalt a mindenki által rettegett őserő, a légzésfigyelő. Nagyon hangosan visított, rohantam ki, át a nappalin, kicsapva nagy hanggal Dorka ajtaját, pördítettem oldalt fekvésből - mert hát ő már nagylány és csak így alszik - egyből ébreszteni próbáltam, ami nem sikerült, majd jött a pánik, hogy miért nem nyitja ki a szemét. Erre már feloltottam a villanyt s akkor vettem csak észre, hogy lecsúszott a talpakról. Annyira mélyen aludt édesem, hogy fel sem ébredt a nagy kapkodásra. Szépen visszatakartam, de még jó sokáig kellett kint maradnom, hogy megnyugodjak. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha baj történik ... A héten egyébként már másodszor riasztott be, hiszen Dorka pörög-forog a kiságyban, jön-megy álmában és ide-oda tekeredik. Nem hiszem, hogy van még értelme a kütyünek. Krisz jól lebaszkurált, hogy még minek kivenni, meg biztos, ami biztos alapon még maradjon egy éves koráig ... hát nem tudom ... én fél év után ki akartam venni. Napközben már be sem kapcsolom, csak éjjelre. 
Szóval így, hogy Dórinak is közeleg a nagy napja, egyre többször jönnek elő emlékképek, melyeket eddig nem tartottam fontosnak, vagy csak elfelejtettem, de olyan jó visszagondolni és elemezni. S eszembe jut az is, hogy hányszor mentem mindenkivel szembe terhesség alatt ... hogy "siettem" be a kórházba szülni és amit annyira akartam, annyira vártam, annyira készültem rá s utólag tök természetes dolognak tűnik s ha nem éltem volna át, majdhogynem megkérdezném, hogy miért olyan nagy kunszt. Pedig nagy dolog életet adni a gyermekemnek. Nagy dolog nap, mint nap helyt állni, anyaként működni a sok más szerep mellett. Nagy dolog, hiszen erre készülünk, várunk, akarunk valami ismeretlent, valami újat, mást. feltesszük magunknak a kérdést, felkészültünk, megvan-e minden, majd szülés előtt közvetlenül bennem felmerült a kérdés a szülőszobába menet, hogy akarom én ezt egyáltalán? Mit fogok én csinálni itt és majd ha hazamentünk ... mi vár ránk ... és nem tudjuk ... hiszen meglehet nézni ezer és ezer szülős videót, meg lehet hallgatni milliónyi történetet, ismerősök, ismeretlenek sztoriját, nem leszünk vele előrébb. Mindenkinek magában, a babájában és a segítőjében kell hinni, bízni. Szülőágyon fekve, amikor már ott voltam, hogy ennek sosem lesz vége ennek a szörnyű fájdalomnak és utálok mindenkit, aki körülöttem van mondtam Krsznek egy mondatot, ami a múlt éjszakai riadalom után jutott eszembe: "a kezedbe teszem mindkettőnket, vigyázz ránk kérlek, ne hagyd, hogy a babánknak bármi baja legyen, ő a legfontosabb" - s ezzel elindult a csoda, a mi csodánk, Dorka.

2012. április 14., szombat

Pöttyöm Dorka képekben

Pénteki diagnózis: a doki szerint Dorka elkapott két héttel ezelőtt valami vírust cseppfertőzés útján - talán a bábszínházban - és ez jött ki lázzal együtt. Nem himlős szerencsére. Azt is megjegyezte, hogy nem szabadott volna hagyni ennyi ideig lázban. Erre csak az ügyeletes 38,8-as "hőemelkedést" mondtam és a Germicid plusz Nurofen hatástalanságát annak ellenére, hogy máskor negyed órán belül semmi gondja nem volt a gyerekemnek. Illetve a vizes ruházást, a hűvösebb vízben való fürdetést is említettem. Mindenesetre megegyeztünk abba, hogy legközelebb ha már fél napja lázas, nyugodtan hívjam fel őt és kijön, megnézi. Továbbá a felhólyagosodás és kifakadás okán lett rajtam is milliónyi apró pötty. Lassan rendezzük sorainkat és javuló tendenciát mutatunk mind a ketten.
Egy kis írás a krémekről: Citromsavas kenőcsöt és gyógyászati lemosót kaptunk a kiütésekre. Hozzáteszem, hogy a fürdető úgy csúszik, hogy alig tudtuk ketten megfogni Dorkát a kádban, a krém pedig annyira csíp, hogy amikor Dorcot már a pelenkázóra tettem és meglátta a tégelyt, előre sikogatott. Hozzáteszem, hogy a nunija kívül-belül tiszta piros volt és ki is fakadtak a foltok ezen a területen ... ha azt mondom, hogy a nem-nem-nem hatalmas könnycseppekkel párosult, akkor nagyon lájtosan fejeztem ki magam. Édesem nagyon sírt. Én is ezzel kentem magam és nagyon nem kellemes.
Pár kép a betegségről:
Dorka itt már elég bágyadt volt.

... és a pöttyök, ekkor még csak a kezdet volt.

...majd jöttek a foltok, a búbok ...

Dorka pofija, nyaka, füle is pöttyös ... a kedve viszont sokkal jobb.

Édesemet itt már 39 fokban már csak Maja tudta jókedvre deríteni

2012. április 11., szerda

Pöttyöm Dorka

Pöttyöm Katica mellett lett a családban egy Pöttyöm Dorka is, ugyanis a gyerekem egy merő pötty a térdétől a feje búbjáig. Ma voltunk dokinál, aki vett mintát és közölte, hogy nem meri egyértelműen kijelenteni, hogy himlő, mert sokáig tartó láz is okozhat ilyen csúnya pontokat, így pénteken menjünk vissza, addigra meglesz az eredmény. Addig tartsam jó melegen, írt fel fürdető krémet és testápolót, mérjem a hőjét napi ötször és jegyezzem fel. Mondtam neki, hogy hétfőn voltunk ügyeleten is, ahol egy Szevasz Julissal és a 38,8 fokos hővel kitessékeltek minket, miszerint az nem láz. Nagyon fel volt háborodva és mondta, hogy legközelebb inkább őt hívjam, kijön és szívesen megnézi Dorkát. Tényleg nagyon jó fej a dokink. 
Nem elég, hogy jön 4 foga, nem elég, hogy tiszta kiütés, még viszket is neki, mert folyamatosan húzkodja a bodyját a testén, ezzel enyhítve a kínján. Nem baj, mindenen egyszerre átesik, addigra anya és apa már a végkimerültség határát fogja súrolni. Ugyanis napközben el teng-leng aranyom, tegnap előtt hajnali fél 5-kor sikerült elaltatnom, tegnap éjjel fél 2-től fent volt folyamatosan. Nagyon keveset eszik, viszont szerencsére sokat iszik. Szóval én most csak tapasztalatból azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ha nem sikerül levinni a csemete lázát fél napon belül, azonnal orvoshoz kell vinni. Nálunk sem a Germicid kúp, sem a Nurofen nem használt egy idő után, viszont  mondta a gyerekorvos, hogy erre vannak a szurik, amik gyakorlatilag pár órán belül kifejtik jótékony hatásukat.
Most ápolgatjuk, szeretgetjük. Anya nem volt bárányhimlős, de az első terhesség alatt kimutatták, hogy immunis a szervezetem rá, úgyhogy nem félünk ...  viszont az én hasam is pöttyös.
Lehet Katica, Dorka után lesz egy Pöttyöm Anya is?

2012. április 9., hétfő

Chamomilla fogzásra

Alapanyaga: kamilla. Az Arnica montana-val és az Oscillococcinum-mal együtt ez a szülők számára legismertebb homeopátiás szer.

Jellemző tünetek:
  • A fájdalomra való rendkívül erős érzékenység, nyugtalanság és düh kíséretében.
  • Javul az állapot passzív mozgás hatására - pl.: ringatás vagy a babakocsi ide-oda tologatása.
Gyermekeknél történő alkalmazás:

  • A csecsemő fogzás, düh kíséretében.
  • Hasgörcs, hasmenés, láz fogzáskor.
  • Ingerlékeny, nyugtalan, dühös gyermek.
Van egy nagyon szuper könyvem: Dr. Jacques Boulet: Homeopátia és a gyermek. Nagyon hasznos, én ebből szoktam mindent pontosan kinézni és tanulmányozni. Ebből gépeltem ki a fenti szöveget.
A gyógyszertárban pedig megerősítettek a döntésemben és valóban ezt ajánlották ők is. Napi egyszer-kétszer öt golyót fel kell oldani pici vízben és megitatni a gyerkőccel. Dorkánál nagyon hatékonynak bizonyul eddig a szer, hiszen nem dörzsöli az ínyét folyamatosan és durván, nem lóg a nyelve állandóan és nem szívja be az ajkát. Egyszerre jön 4 foga, megkínlódik vele. Mára már a gyerek ott tartott, hogy fél zacsi kukit megevett, mert azzal tudta az ínyét dörzsölni; ha rágókát vett a szájába, egyből sírva fakadt, hiszen a keményebb anyaggal való zsurmizás már fájdalmat okozott az amúgy körömnyi nagyságra duzzadt ínyén. Nyugodtabb lett most. 
Bizton merem ajánlani mindenkinek aki Dorchoz hasonlóan megszenved a fogzással.

Dorka első nyuszija - full lázzal -

Vasárnap reggel megérkezett Dorka első nyuszija. Korán reggel eldugta a lakásban a fajátékokat, a csokoládét, amit aztán megkerestünk és nagyon örvendtünk neki. Majd gyors készülődés után indultunk Devecserbe Bogi és Bori látogatóba, ami nagy örömmel töltött el, hiszen Bogit az esküvőnk óta nem láttam, ahol koszorúslányom volt, Boriban még csak képek formájában gyönyörködhettem. Anyuka és tündéri lánya szuperül néznek ki, s nagyon-nagyon jó volt látni őket, beszélni velük kicsit. Sajnos sokáig nem tartott a látogatás, hiszen Dorka már éhes volt és indultunk haza vásárhelyre. Mamiéknál már nagyon nyűgös volt a csajom, nyekergett folyamatosan, nem akart enni és sehogy sem volt jó, bármit csináltunk vele, görbült a szája lefele. Pedig olyan szép nyuszifészek várt minket millió-féle ajándékkal - az általam nagyon utált - Hello Kitty-s homokozótól elkezdve a csokin keresztül az ágyhuzatig és a tündéri kis cipőig minden volt! Annyi mindent kapott Dorka, hogy alig győztük kicsomagolni, majd jöttek a kereszt apjáék, akik szintén hoztak meglepit Angyalékkal együtt. Mindenkinek nagyon szépen köszönünk mindent! Annak ellenére, hogy Dorka már a nyűgösségtől és a hisztitől magáról se nagyon tudott kipróbáltuk a hintát, ami nagyon tetszett neki, majd anyát visszavittük rehabra és elindultunk vissza Győrbe. Mire hazaértünk Dorka még rosszabbul lett és csak záporoztak a könnyei. Gyorsan megfürdette Krisz és esti szoptatás közben megmértem a lázát. 39,6-ra kúszott fel a szombat esti 38,8 után. Vasárnap reggel semmi baja nem volt még induláskor, de ahogy a mamiéknál telt-múlt az idő, egyre melegebbnek éreztem már a homlokát. Betudtam a fogzásnak és nem is nagyon törekedtem lázcsillapításra, hiszen az ügyeletet felhívva azt az infót adták, hogy 38 fokig nem kell gyógyszeres vagy kúpos kezelés, hadd égesse a gyerek magából a bacikat ha vannak. Ha nincsenek és tényleg csak a foga kíntatja meg ennyire, akkor sincs teendő. Gondoltam akkor jó, mert azon kívül, hogy lázas volt, minden rendben volt. Evett-ivott rendesen. Mindenesetre este már adtam neki háromnegyed Germicid kúpot, majd 2,5 ml Nurofen Baby-t, így hatott és egy óra múlva már csak 37 volt a testhője. Vasárnapi katasztrófa kedv után ma reggel ismét láztalan volt, jókedvű, mosolygott apa locsolása után, majd anyósomékhoz mentünk ebédre, utána egy hatalmasat aludt kint a jó levegőn, ébredés után nem akart már enni és kicsit meleg volt a fejecskéje, viszont a kedve nagyon jól alakult. Elindultunk Tényőre, ahol apám testvérei jöttek össze a gyerekekkel mamáméknál és mivel még mindig van olyan rokon, aki nem látta Dorkát, így bepótoltuk ezt és itt is begyűjtöttük az ajándékokat. Egy óra elteltével Dorka ismét nyűgös lett és újra belázasodott ... még Zsuékkal volt megbeszélve a találkozó, de hozzájuk már nem jutottunk el. Hazafele ügyeletes patika felé vettük az irányt, vásároltunk lázcsillapítókat és Chamomillát - homeós bogyó, írok róla majd -. Itthon aludt Dorka egyet, vacsi után ismét lázasnak éreztem, majd igazolta a lázmérő is. Gondoltam már leszarom az ügyeletet, akikkel napi kapcsolatban állok már. Beviszem. Liezen-Mayer úti terhesgondozóban van az orvosi szoba, ahol alaposnak cseppet sem mondható ellátást kaptunk gúnyos megjegyzések közepette, miszerint a 38,8 fokos hőt inkább hőemelkedésnek mondanák, mint láznak ... és szervusz Julis felkiáltással kiraktak minket, miszerint egyszerre jön 4 foga, mit várok ... na hát okosabbak és gyógyultabbak nem lettünk ... plusz infóként megkaptam, hogy a dokinő inkább hisz a vírusokban, mint holmi fogzásban, mégis ez van a zárójelentésre írva. Mindenesetre megjegyeztem, hogy 3 napja lázas a gyerekem - ma délelőtt nem, de ezt leszámítva folyamatosan - és megnézem azt a felnőttet is, aki 38,8-nál vígan, frissen, üdén csinálja a mindennapi dolgait. Nagyon fel voltam háborodva. Szóval nincs gond a doki szerint, mégis lázas azóta is Dorka, úgyhogy kapja a kúpot és a Nurofent felváltva. Dentimox-szal kenem az ínyét, bár a Chamomilla sokkal jobbnak bizonyul. Mindenesetre holnap felhívom a gyerekorvost is, nézze meg ő is.
Így telt el Dorcusunk első nyuszija. Jó lenne, ha a nyuszi tojna neki egy fogacskát és ennyivel könnyebb lenne az élete.

2012. április 7., szombat

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk ezzel a fotóval. 
A lányoknak sok locsolót, a fiúknak még több hímes tojást!
Puszi tőlünk:

2012. április 5., csütörtök

Lendülés ... formába lendülés

Elhatároztam, hogy meglátogatok egy edzőtermet, hogy újra lendüljek, méghozzá formába lendüljek. Szülés után és a terhesség alatt felszedett 33 kiló meghozta a nem várt kellemetlenségeket és mivel nagyon hiú vagyok, mint minden egészséges nő; nem csak a csajomnak akarok tetszeni, így elindultam körbenézni. Hiába mondja mindenki, hogy felesleges meg hogy már lementek a felesleges kilók, én tudom mi van a ruha alatt. Duna Centerre esett a választás, hiszen ez van a legközelebb hozzánk. Csak körbe akartam nézni, hiszen Dorka is velem volt, nem akartam edzeni, de hajtott a vérem és a kíváncsiság, így csak nem álltam meg. A pultos srác bevállalta Életkét, így volt bébicsőszöm, majd a terem tulajdonosai segítettek eligazodni a gépek világába ... már olyan régen voltam, hogy elfelejtettem azt is, hogy kell átöltözni. Fél órás kezdő kört csináltam, ami arra volt jó, hogy felmérjem saját magam, a határaimat és hogy rájöjjek arra, hogy az ízületeim teljesen tropára mentek és a szülés közbeni combizomszakadás okán gyakorlatilag terhelhetetlen a bal lábam. pozitívum, hogy karra és hátra nem kell edzeni, mert azt Dorka elintézi helyettem. Ami fontos lenne: has-comb-fenék. Ezek feszesítése, formálása. A hasamon van némi bőrnyúlás - amikor szülni mentem 147 centi volt a kerülete a pocakomnak -, amit jó lenne eltüntetni és újra kockás hasat szeretnék, ez lenne a végcél. A comb és a fenék csak feszesítés. Kell a jó állóképesség is. 
Amit egyből kijelentettem, hogy futni nem fogok, mert a halászlé után ezt utálom a legjobban. Ha szeretném, már nekiálltam volna, hiszen nem azért fizetek ki egy csomó pénzt edzőterem bérletre, hogy az edzés nagy részében padon fussak zárt helyen. Fociban is csak azért voltam kapus, hogy ne kelljen szaladgálnom ... inkább bevállaltam, hogy agyonrugdossanak. 
Azért döntöttem a sport/edzőterem mellett, mert fogyózni nem tudok, soha nem is tudtam és még ami rajtam van, az egyrészt zavar, másrészt máshogy nem tudom eltüntetni, harmadrészt világ életemben mozogtam, így már hiányzik.
Kíváncsi leszek, hogy fogom beleilleszteni a napirendbe ezt az egy órát, de szeretnék heti 3-szor eljárni Dorka nélkül. Ezekre az időszakokra bevállalta Krisz a gyereket. Meglátjuk mi sül ki belőle.
Most aztán zabálok össze-vissza, hiszen jövő héttől megyek már sportolni ... kiélvezem az utolsó lehetőséget. 

6 hónapos státusz

Ma voltunk 6 hónapos kontroll vizsgálaton. 9-re értünk oda 8 helyett, mivel Dorka reggel háromnegyed 8-kor kelt. Úgy voltam vele, hogy én aztán fel nem ébresztem s mivel tudnak várni, így hagytam békésen aludni. 
Méréssel kezdtünk, 8 kiló Életke, majd jött a centi: 73. Azt hittem lehidalok. Azt mondja Márta, hogy sokan egy évesen ilyen magasak. Kiörömködtük magunkat, majd következtek a kérdések és a bemutatások. Dorc nagyon aktív volt és nagy örömmel mutatta be, milyen sokat fejlődött az elmúlt hetek során. Egyik kezéből a másikba átrakja a tárgyakat, ha leeseik valami, követi a szemével, majd egyből utána is veti magát, mindegy milyen magasságban van és honnan kell ugrani ... párhuzamos végtagmozgás és szemmozgás megvan. Egyedül, stabilan ül, ahova leteszem, egyszer sikerült háton fekvésből felülnie önállóan. Játszik, ehhez pedig hangokat ad ki, gyakorlatilag elszórakoztatja magát. Nagyon barátságos baba, mosolyog mindenkire, aki dicséri és aki azt mondja neki Tündér Dorka. A pasikkal szemben mindenki barát elv működik és mindenkit megszeretget a kezével, a lányoknál válogat, velük bizalmatlanabb. Viszont jó ellenpélda Dóri, akit meglátogattunk a héten és akkora nyálas puszit kapott egy szereti-szereti után, hogy csak na. Megérzi, ki az, aki szeretettel és őszinte barátsággal fordul felé, felé teljesen nyitott Dorka is. 
Szóval produkálta magát ismét: megmutattuk, hogy egyedül megkapaszkodva áll, kezét fogva lépeget teli talpon, amin aztán teljesen beájultak. Kitolja magát hason, az egyik kezét játékra használja közben, a másikkal kapaszkodik. Kukac/hernyómozgással halad előre, amin egy idő után annyira el tud keseredik, mert elfárad, hogy teljes sírórohamot tud kapni. Kanállal időnként egyedül eszik, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A szájához emeli az evőeszközt szépen, de sokszor előbb csukja be a száját, mint kéne, illetve nem talál bele, ilyenkor a hajától kezdve a kis lábujjáig tiszta trutyi a gyerekem, de olyan édes és annyira igyekszik.
Pohárból iszik. Mindig abból ivott ... most már gyakorolja az önállóságot ebben is, ám általában a nyakában landol az innivaló háromnegyede. Babakocsiban ücsörög, minden érdekli, minden érdekes és még a fűszálakat is meg kell nézni, pontosan hogyan mozognak. Így a séta kissé körülményes lett, de már olyan jó, hogy 'beszélgetünk', nézelődünk. A kutyák mind nagy kedvencei és hosszú percekig magyaráz egy-egy állatnak. Menet közben sokszor berreg - nyálat köpköd - és minden alkalommal fogja a babakocsi tolókarját, így segítve anyának. Az idős emberekkel nincs kibékülve valami miatt.
Mártával beszéltünk még a táplálásról. Végighallgattam amit mondott ... ezen - kajákon - mi már hónapokkal ezelőtt túlléptünk és semmi gondja a gyereknek ... mindegy, most is elmondta, hogy úgyis én/mi döntjük el, mit hogyan csinálunk. Beírtuk, hogy csak kétszer szopizik már, hiszen nincs már annyi tejci, hogy jóllakjon s mivel a tápszerrel elküldött a búsba a csajom, így maradt a tejpép és a tejberizs pép, főzelék. Gyümölcsből csak a banánt hajlandó megenni nagyon ritkán, viszont a túró rudi belsejét imádja a kukival és a kölesgolyóval együtt. Naponta járunk jó időben fagyizni. Egy tölcsért elfogyaszt már hazafele fél-negyed kiflivel. Jó kis pocos, jó étvágya van. Imád napozni, utálja az esőt és ilyenkor kibírhatatlan. Olyan jó kis színe van a pofijának, kis barnaság. Szóval jóval meghaladja a korának való fejlettséget. Hozzáteszem vannak olyan napok, amikor meg vagyok győződve róla, hogy ez a gyerek nem teljesen normális, hiszen vannak neki is nehezebb napjai, bár nagy zárójelben hozzáteszem, hogy a héten nagyon jó baba volt, nagyokat játszottunk, nevettünk és olyan jó volt vele lenni, együtt átélni dolgokat ... majd holnap, már előre félek ... amikor rájön, hogy nem lesz kinti séta, hiszen itt a zimankó esővel, hatalmas dörgéssel és villámlással kísérve. Valami altatási technikát ki kell találnom, hiszen mostanában napközben kizárólag a jó levegőn aludt kint kocsiban. Ráadásul jön a húsvét, sütés-főzés és jó lenne időben végezni mindennel.
Mindenesetre Dorka szépen szerepel és én is el voltam ájulva az ügyességétől, de én nyilván full elfogult vagyok.

2012. április 4., szerda

Nosztalgia 2008.04.04. 4 óra

4 évvel és 2 héttel ezelőtt Krisz megkérdezte este egy vígjáték közben, mikor épp rágyújtani készültem, hogy el tudnám-e képzelni vele az életem. Ekkor nem egész egy éve ismertük egymást. Rávágtam egyből, hogy persze. Majd folytatta, hogy de úgy sokáig ... mondjuk egész sokáig ... mondom: Igen! Majd másnap elkezdtük szervezni az esküvőt. Mivel nem vagyunk egy átlagos pár, így a polgári esküvőnk sem volt az. A lánykérés után 2 héttel már férj és feleség voltunk.
Szóval a szervezés a következő dolgokból állt:
Akkor egy olyan cégnél dolgoztam, ahol enyhén szólva nem nagyon akartak kifizetni, így nagy könyörgések árán megkaptam a pénzem, adott volt egy összeg, amiből gazdálkodhattunk. Pannonhalmán néztük ki a helyet Zsuék után szabadon. Elmentünk, lebeszéltük az időpontot az anyakönyvvezetővel. Fizetni kellett összesen 1.500,- Ft-ot a szertartásra, gyertyákra és az emléklapra, ami a házassági anyakövi kivonatunk volt. Majd Pápán - Vásárhely és Győr között pont félúton hazafele menet belefért -, ahol bementünk egy menyasszonyi ruhakölcsönzőbe és azt hazudtam, hogy táncot tanítok - ami egyébként nem volt kamu - és szalagavatóra készülünk, kell gyorsban egy ruha, mindegy milyen, csak fehér legyen, egyszerű és kész. 10.000,- Ft-ért kölcsönöztük ki így. Ha azt mondom, hogy esküvőre kell, akkor 75.000,- Ft lett volna, ám mivel sokkal több eszünk volt, a fátylat, a kesztyűt Téten vettem összesen 5.000,- Ft-ért, amit megtarthattam, illetve a kék combkötőt egy szexboltban vásároltam 1.500,- Ft-ért. A régi a gyűrűm volt, az új a fátyol és a kesztyű ... így megvolt a legfontosabb elv: a valami kék, a valami régi, a valami új és a valami kölcsön a nyaklánc lett, amit Erikától kaptam kölcsön. Majd jött a csokor: 10.000,- Ft, a pasik kiegészítőivel, anyák csokrával és a teremdísszel együtt. Következett a tanúk kiválasztása: az akkori két jó barát - akiknek azóta se híre se hamva -. Megrendeltem a tortát 3000,- Ftért, készítettem itthon sütiket, vettünk 2 üveg kölyökpezsgőt, mivel egyikünk se iszik alkoholt. Kiválasztottuk a zenéket: a bevonulós zene Tiesto volt, amin hanyatt vágódtak. Majd jött a legfontosabb dolog: a meghívók elkészítése. Mindenkit nagy-nagy szeretettel meginvitáltunk a MDOSZ - Magyar Diákok Országos Szövetsége - előadására, ahol én tartottam előadást a hátrányos helyzetű gyermekekről Pannonhalmára az Önkormányzati Hivatalban 2008.04.04. délután 4 órakor. Ez sem volt senkinek sem fura, hiszen nem ez lett volna az első ilyen alkalom. Krisz elment a szüleimért Vásárhelyre, anyósomék, Kati, Zsuék, Erikáék voltak meghívva. Összesen sem voltunk anyakönyvvezetővel együtt 20-an. Mindenki megérkezett, a polgármester várta a vendégeket, hellyel kínálta őket és végigkamuzta a fél órát, miközben engem dicsőített, milyen sokat teszek a gyerekekért. Krisz természetesen fél órát késett a szülőkkel én már páni hangulatban szívtam a második doboz cigimet az emeleti tárgyalóban, miközben az járt a fejemben, tuti meggondolta magát, biztosan lelépett ... megérkeztek. Leültettek mindenkit, még tábla is volt készítve az MDOSZ szövetségi jelképpel ... jöttem én is menyasszonyi ruhában, csokorral, remegő lábakkal és kézzel, majd anyám hangját hallon: "hogy kiöltözött ez a leány erre az előadásra", majd ránézek anyósomra, majd apósomra, akiknek ekkor még mindig nem esett le, hogy mi van. A biztonság kedvéért rendeltünk orvost is, hogy ha bárki rosszul lenne, legyen segítség. Nem volt rá szükség szerencsére. Majd lement a Tiesto dal, bevonultunk, Krisz feszített mellettem és azt mondta, halkan, hogy "én még életemben nem voltam ennyire büszke, mint most". Én nem merek már kinézni a vendégekre, csak az anyakönyvvezetőt hallgatom, aki sűrűn kéri az elnézést: nem akartunk hazudni mi senkinek sem, csak meglepit szántunk. Összeadott minket, az anyaköszöntésnél már sírt mindenki, a húgom azt hajtogatta, hogy "elviszik a nővérkémet, nem lesz nővérkém" - talán őt sajnáltam a legjobban és már most is könnyben van a szemem, soha sem felejtem el az az ölelést, amit akkor kaptam tőle, míg élek, végigkísér. Anyósom egyre csak azt hajtogatja, "hogyha ezt tudom, akkor a szép ruhámat veszem fel" - hozzáteszem a kamera felvételén mást nem lehet hallani a két igenen kívül, csak ezt az egy mondatot, mert a kamerásunk anyósom mögött állt. 
Egy órás állófogadást tartottunk utána ott a teremben, mindenki hitetlenkedett, evett-ivott, majd anyáékat hazavittük Vásárhelyre. Mikor éjjel megérkeztünk, apám megkérdezte: "Te akkor most férjhez mentél?" - mondom igen ... majd visszaindultunk és közben Krisszel is azon gondolkoztunk, hogy ez most tényleg megtörtént ... hűűűűhaaaa!
Hajnalban kimentünk Győrújbarát-hegy legmagasabb pontjára és ott néztük meg a napfelkeltét és Krisz akkor mondta először, hogy a kicsi felesége vagyok. Majd onnan küldött egy nagyon szívbemarkoló smst mindenkinek, hogy révbe értünk, hogy egy család lettünk. Vasárnap 400 emberrel együtt ünnepeltünk a Hajógyári szigeten Budapesten egy hatalmas buli keretében az egybekelésünket. Életemben nem buliztam akkorát, mint ott és soha ennyi ember nem vett körül minket egyszerre. Jó döntés volt, hiszen azóta megszületett Életke is és megannyi buktató és nehézség után 4 éve házasok vagyunk, illetve 5 éve vagyunk együtt. 
Köszönöm a sorsnak, hogy utamba ejtett azon az ING-s oktatáson és köszönöm neked, hogy nem engedted el a kezem sohasem. Szeretlek!

Fél éves lett Dorka

Dorka baba 2012.04.03.-án fél éves lett!
Tiszta szívből szeretünk téged édes kislányunk! 
Kívánunk neked jó egészséget, boldogságot és sok-sok örömöt az életben!
Köszönjük, hogy vagy nekünk és megajándékozol a kis lényeddel minket nap, mint nap.
Nincs is csodálatosabb dolog a reggeli összebújásoknál, a 'beszélgetéseknél' a legfinomabb pusziknál, az édes ölelésednél, a legdrágább mosolyodnál, ahogy ránk nézel ... amikor játszol, csak nézünk és gyönyörködünk benned, milyen szép, okos vagy. Amikor alszol, őrizzük álmod, vigyázunk rád. Betakargatunk, óvunk, védünk. Mindig számíthatsz ránk az életedben és mindig te leszel az első számunkra. A te jó léted, a te boldogságod, a te mosolyod, a két csodaszép szemed, a kezecskéid, lábacskáid jelentik számunkra a MINDENT, az életet, amiért érdemes élni, felkelni reggel, amiért végigcsináljuk a napot, még ha pityergéssel is van néha tarkítva. Azt a szeretetet, amit érzünk irántad, elmondani nem lehet, leírni és megfogalmazni nem tudjuk apával, de igyekszünk kimutatni.
Szeretünk!

Mamáéktól egy sms:
"Drága, gyönyörű babám! Nagyon-nagyon boldog FÉLÉVES szülinapot kívánunk Neked! Már alig várjuk, hogy újra lássunk! Sok puszi gyönyörű kis arcodra! Papi, mami, Saci, Erzsi"

2012. április 2., hétfő

Nyuszira készülünk

Egy hete már készülünk Dorkámmal a nyuszi érkezésére. Mondókákat mondunk, locsolóversekkel ismerkedünk ... na nem azért, hogy elmondja, hanem ha hall valami hasonlót, akkor tudja merre kell menekülni. Meséltem neki, hogy sokszor úgy kiöntöttek locsolás alkalmával, hogy mínusz tízben 3 pasi lefogásával álltam a jéghideg slag előtt, majd a következő évben úszott a lakás, vele együtt a színes tévé. Aztán egyik éven április elsejére esett húsvét hétfő, így Zsuval nekiindultunk meglocsolni a minket minden évben kiöntő pasikat. Hát mit mondjak ... volt csodálkozás hajnalban, amikor egy szál boxerban futottak a fiúk két lány elől. Milyen jó kis murik voltak! 
Hamarosan a csajomat jönnek locsolni, így az idén már baba piros tojásokkal is készülünk s mindenki kap, aki meglátogat minket. A tojásfa kész s miközben díszítettünk, elmeséltem Dorcnak, hogy tavaly ilyenkor még a pocakomban volt és már akkor is közösen csináltuk ezt a feladatot. Most sokkal jobb, igaz nehezebb is, hiszen amíg bőrön belül navigált Életke, nem volt ennyire körülményes minden. Ennek viszont megvan az szépsége és varázsa, hogy végre együtt csináljuk, hogy közös élmény, hogy nagyon segít mindenben ... az első nyuszi érkezik, az első locsolókkal, az első nyulas ajándékokkal, amit természetesen a garázs melletti füves részen található fészekbe fog rakni Nyulam-bulam.
Mi így várjuk:
Készül a fa, Dorka dirigálásával és a szokásos "ebböe" magyarázattal lassan-lassan haladunk és nagyon élvezzük a közös munkát. Már nagyon vártam, hogy ténylegesen együtt tudjunk alkotni /ne csak úgy, hogy azzal segít, hogy alszik/. Most már annyira szeretne önállósodni, hogy túlontúl maga akar csinálni mindent.
 Egy kis bohóckodás a Nyuszi ül a fűben c. mondóka közben.
A háttérben anya már a szőnyeg mosásával is végzett, az ablakok pucolása, az ágyneműk tisztítása és a függönymosás van vissza és takaros az egész lakás.