Ma voltunk 6 hónapos kontroll vizsgálaton. 9-re értünk oda 8 helyett, mivel Dorka reggel háromnegyed 8-kor kelt. Úgy voltam vele, hogy én aztán fel nem ébresztem s mivel tudnak várni, így hagytam békésen aludni.
Méréssel kezdtünk, 8 kiló Életke, majd jött a centi: 73. Azt hittem lehidalok. Azt mondja Márta, hogy sokan egy évesen ilyen magasak. Kiörömködtük magunkat, majd következtek a kérdések és a bemutatások. Dorc nagyon aktív volt és nagy örömmel mutatta be, milyen sokat fejlődött az elmúlt hetek során. Egyik kezéből a másikba átrakja a tárgyakat, ha leeseik valami, követi a szemével, majd egyből utána is veti magát, mindegy milyen magasságban van és honnan kell ugrani ... párhuzamos végtagmozgás és szemmozgás megvan. Egyedül, stabilan ül, ahova leteszem, egyszer sikerült háton fekvésből felülnie önállóan. Játszik, ehhez pedig hangokat ad ki, gyakorlatilag elszórakoztatja magát. Nagyon barátságos baba, mosolyog mindenkire, aki dicséri és aki azt mondja neki Tündér Dorka. A pasikkal szemben mindenki barát elv működik és mindenkit megszeretget a kezével, a lányoknál válogat, velük bizalmatlanabb. Viszont jó ellenpélda Dóri, akit meglátogattunk a héten és akkora nyálas puszit kapott egy szereti-szereti után, hogy csak na. Megérzi, ki az, aki szeretettel és őszinte barátsággal fordul felé, felé teljesen nyitott Dorka is.
Szóval produkálta magát ismét: megmutattuk, hogy egyedül megkapaszkodva áll, kezét fogva lépeget teli talpon, amin aztán teljesen beájultak. Kitolja magát hason, az egyik kezét játékra használja közben, a másikkal kapaszkodik. Kukac/hernyómozgással halad előre, amin egy idő után annyira el tud keseredik, mert elfárad, hogy teljes sírórohamot tud kapni. Kanállal időnként egyedül eszik, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A szájához emeli az evőeszközt szépen, de sokszor előbb csukja be a száját, mint kéne, illetve nem talál bele, ilyenkor a hajától kezdve a kis lábujjáig tiszta trutyi a gyerekem, de olyan édes és annyira igyekszik.
Pohárból iszik. Mindig abból ivott ... most már gyakorolja az önállóságot ebben is, ám általában a nyakában landol az innivaló háromnegyede. Babakocsiban ücsörög, minden érdekli, minden érdekes és még a fűszálakat is meg kell nézni, pontosan hogyan mozognak. Így a séta kissé körülményes lett, de már olyan jó, hogy 'beszélgetünk', nézelődünk. A kutyák mind nagy kedvencei és hosszú percekig magyaráz egy-egy állatnak. Menet közben sokszor berreg - nyálat köpköd - és minden alkalommal fogja a babakocsi tolókarját, így segítve anyának. Az idős emberekkel nincs kibékülve valami miatt.
Mártával beszéltünk még a táplálásról. Végighallgattam amit mondott ... ezen - kajákon - mi már hónapokkal ezelőtt túlléptünk és semmi gondja a gyereknek ... mindegy, most is elmondta, hogy úgyis én/mi döntjük el, mit hogyan csinálunk. Beírtuk, hogy csak kétszer szopizik már, hiszen nincs már annyi tejci, hogy jóllakjon s mivel a tápszerrel elküldött a búsba a csajom, így maradt a tejpép és a tejberizs pép, főzelék. Gyümölcsből csak a banánt hajlandó megenni nagyon ritkán, viszont a túró rudi belsejét imádja a kukival és a kölesgolyóval együtt. Naponta járunk jó időben fagyizni. Egy tölcsért elfogyaszt már hazafele fél-negyed kiflivel. Jó kis pocos, jó étvágya van. Imád napozni, utálja az esőt és ilyenkor kibírhatatlan. Olyan jó kis színe van a pofijának, kis barnaság. Szóval jóval meghaladja a korának való fejlettséget. Hozzáteszem vannak olyan napok, amikor meg vagyok győződve róla, hogy ez a gyerek nem teljesen normális, hiszen vannak neki is nehezebb napjai, bár nagy zárójelben hozzáteszem, hogy a héten nagyon jó baba volt, nagyokat játszottunk, nevettünk és olyan jó volt vele lenni, együtt átélni dolgokat ... majd holnap, már előre félek ... amikor rájön, hogy nem lesz kinti séta, hiszen itt a zimankó esővel, hatalmas dörgéssel és villámlással kísérve. Valami altatási technikát ki kell találnom, hiszen mostanában napközben kizárólag a jó levegőn aludt kint kocsiban. Ráadásul jön a húsvét, sütés-főzés és jó lenne időben végezni mindennel.
Mindenesetre Dorka szépen szerepel és én is el voltam ájulva az ügyességétől, de én nyilván full elfogult vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése