Összes oldalmegjelenítés

2012. május 31., csütörtök

Amiért érdemes élni

Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes élni, felkelni minden reggel, amiért küzdünk és néha belehalunk, amiért vagyunk a világon és amiért édesanyák lettünk:





Anya dokinál

A problémám nem új keletű, csak eddig nem foglalkoztam vele nagyon, mert Dorka volt az első és mivel sejtettem, hogy a doki azt a diagnózist és hozzá tartozó javaslatot adja - amit aztán ma megkaptam-, nem is sürgettem az orvoslátogatást. 
A gyermekágyi időszak pár hét alatt lement nálam, de ha őszinte akarok lenni, már a kórházból hazajövet alig-alig véreztem, köszönhetően az Arnicanak. A 6 hetes kontrollra amikor vissza kellett volna mennem, már menstruáltam, így a szoptatás nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miszerint amíg szoptatok, addig tuti nem ünnepelek. Na erre rácáfoltam. Aztán jött hónapról hónapra a gond. Az első a rendszertelen mensi. Hol nem volt 2 hónapig, hol volt 30 napon belül 2 is. Igaz szülés óta a Mikulás távozik maximum 3 nap alatt, de mégis gond volt a kiszámíthatatlanság. Nődoki azt mondta türelem, majd beáll, ha a hormonok is rendezik soraikat. Citológiát levette, gyulladást mutatott, amire írt fel bogyót, de nem szedtem be, mivel nem szedek gyógyszer, kiváltottam homeós bogyóval és minden rendben volt a következő alkalommal.
3 hónapja viszont egyszer Dorka séta közben kivettem a gyereket a kocsiból és elöntött a vér. Baromi kellemetlen volt,gyors hazarohanás, majd egy-két hétig semmi. Aztán a következő jött, amikor megemeltem a boltban a púpra rakott bevásárló kosarat. Még ezzel se foglalkoztam ... de a 2 héttel ezelőtti belvárosi eléggé kellemetlen helyzetem már nyomot hagyott nyilván nem csak bennem, hanem abban is aki látta ... Rossmannból kifele jövet tűsarkú, fehér miniszoknyában Dorkát akartam megigazítani a kocsiban, megemeltem a fenekét és újra elborított, majd a szoknyámon, lábam szárán folyt végig a pirosság. Gyors wc keresés, majd kénytelen voltam Kriszt hívni, hogy gond van. Végül a múlt heti ülésből felállás, majd ismét melegség és vértócsa után felhívtam a dokit, hogy baj van. Jól lebaszkurált, hogy nem vagyok normális, menjek be stb ... hát el is jutottam ma hozzá a holnap helyett ... épp itt volt Eszti barátnőm, aki elvitt és Dorkát pesztrálta addig, UH, majd vizsgálat: 1,5 centis cisztát nevelgetek. Vért vettek, hogy a hormonháztartásom megnézzék, mert szerinte totális a káosz. Amellett, hogy baromi kellemetlen a dolog, állandó fáradtság van rajtam és szédülök folyamatosan a vashiány miatt. A hasam görcsbe áll gyakorlatilag állandóan ... csak eddig nem foglalkoztam vele.
Azt javasolta, hogy a szoptatást hagyjam azonnal abba, mert ez is okozhatja a rendszertelen vérzést. Fogamzásgátlót nem szedhetek a vesém miatt, így más módszert kell találni a hormonjaim rendezésére.
Valahol erre számítottam, nem ért meglepiként a hír és a diagnózis sem. Kaptam gyógyszert, amit potom 24.715,- Ft-ért ki is váltottam. Most az egyszer beszedem ... mivel nem tudtak homeós bogyót adni rá. 
A vértócsákra nem tudja a magyarázatot, majd a vérvétel valamit kimutat ... okozhatja a ciszta is ... terhesség utáni méhfalamon elhelyezkedő sebem nincs teljesen összeforrva ... hozzáteszem szülés után voltam UH, akkor minden oké volt vele ... na mindegy ... kaptam vasat ismét.
A szoptatást akkor hagyom abba, ha Dorka betölti a 8. hónapot, addig már csak pár nap van hátra, így ez nem oszt, nem szoroz már.
Nekem nehezebb a dolog. Ma este is, ahogy behoztam az ágyra Dorkát és nekiveselkedtem a szopinak ... látni kellene a kis csillogó szemét, a kezecskéit, ahogy nyúl már előre az arcom felé, a mohóságát, ahogy nekikezd ... Ez az a tevékenység, ami csak a mienk, ami annyira intim itthon, kettesben, amit más nem pótol ... ami csak kettőnkké volt és hamarosan nem lesz. Igénye azt hiszem már nincs annyira rá, mint nekem, mégis születésétől kezdve ez velünk volt. Krisznek már pityeregtem egy sort telón. Új altatás lesz most ki kell találnom, mi legyen a szopi helyett. Asszem jön az esti mese. 

Sírósan ...

... indult a mai napunk. Sírt Dorka, sírtam én, még Maja is elbökött egy könnycseppet, apa meghatódott telefonon keresztül, szóval keservesen kezdődött a mai napunk.
Krisz elment ismét továbbképzésre, most szerencsére nem hetekre, hanem csak pár napra, így vasárnap már újra itthon lesz. Ehhez kapcsolódik a történetünk: tegnap este altatáskor az uram elbúcsúzott a csajától, ahogy szokott, megszeretgette, játszott vele, megölelgette, Dorka is hatalmas csókokat röptetett felé, majd leraktam aludni. Valamit megérzett, mert fél 6-kor fent kukorékolt, megitta a reggeli kakaóját, addig Krisz is összekészült, reggelit csináltam neki, fél 7 előtt kipakolta a bőröndjét a lépcsőházba indulásra készen, még volt pár dolog, amit megbeszéltünk, mire Dorka is odaért az ajtóhoz és indult volna apával ő is, már félig a táskában volt, amikor Krisz felemelte, elmagyarázta neki, hogy mikor vasárnap felkel, addigra itt lesz, majd odaadta nekem. Az addig teljesen nyugodt, mosolygós, magyarázós gyerekből hárpia lett. Sírt, ki akart mászni a kezemből, apához akart menni, de neki muszáj volt indulnia, így visszavettem. Nekem már ekkor elkezdtek folyni a könnyeim - nem Krisz miatt, hiszen hozzászoktunk a több napi távollétekhez - a helyzet okán. Megvigasztaltam Dorcot, leraktam a konyhába, kapott fakanalat és tálat, hogy ő is készítsen finom ebédet, de most nem érdekelte. Beült Maja mellé a bejárati ajtó elé és hangosan mondogatta "ÁPHÚ, ÁPHÚ, ÁPHÚ", miközben a keze Maja hátán pihent vigasztalóan. Annyira drágák voltak ott így ketten, Maja elárvult fejjel, mint mindig, Dorka a kakaómaszatos pizsamájában, mezítláb ...  ekkor már tényleg nagyon sírtam, hívtam Kriszt, hogy mi újság, ő is nagyon meghatódott ... ez az igazi szerelem azt hiszem. 
Az "ÁPHÚ" pedig már egyértelműen Kriszt, aput takarja.

2012. május 30., szerda

A zsűri kedvence

Életke oklevele Szemem fénye kategóriában:

Reggeli aranyosság

Dorka reggel fél 7-kor kelt, egy kicsit tett-vett az ágyában, majd nagy tolások közepette megvolt a reggeli pelus töltés, aminek annyira irgalmatlan szaga volt, amikor bementem a szobájába megnézni a csemetémet, hogy majdnem elájultam. Gondoltam kimegyek a fürdőbe, megmosakszom, fogat mosok, megfésülködöm, felöltözöm - max. 10 perc - hátha lesz még utózöngéje a történetnek ... mire megyek vissza, Dorka kakiló pozícióban törökülésben ül, fejét maga előtt a matracon támasztja, kezei hátracsapva helyezte el, így van az ágyában és alszik. Óvatosan emberi pózba helyeztem, nehogy megébredjen ... 8-kor kelt fel, addig összekaptam a lakást, sütit sütöttem, reggelit készítettem ... így indult a napunk. Csak nagyon halkan hozzáteszem, hogy a légzésfigyelőn még véletlenül sem volt rajta a gyerek, sőt a kiságy másik végében volt és nem jelzett még csak kattanni sem kattant egyszer sem. 
A fotó hiányát sajnálom az egészben, lemerült a gépünk, így ez sajnos elmaradt. :(

2012. május 29., kedd

Gyereknap és az esti fürdetés

Szerettem volna, hogy csemetém első gyereknapja csak róla szóljon, hiszen mégis csak utánam itthon ő az első számú kiskorú ... agyban ... meg minden téren ... szóval Dorka körül forgott a világ vasárnap. Délelőtt nagy játékok voltak, ma kivételesen majdnem mindent lehetett, természetesen normális kereteken belül. Apa is itthon volt egész nap, össze is zördültünk, de szerencsére pár perc alatt rendeztük sorainkat a ki mikor hova megy, kit visz és mikor kivel találkozunk kérdéseket illetően.
Felkelt Dorka a déli alvásából, ami nem alvás volt, hiszen negyed órát nem lehet hétalvós időnek nevezni, így kicsi félelemmel indultunk neki a délutánnak ebéd után. Gondoltam, biztosan nyügi lesz. Állatkert volt a cél, ahova a győri nagyszülők is eljöttek és jó pár ismerőssel is összefutottunk, sőt még egy közös profi kép is készült rólunk, amit azóta sem tudunk, hogy hol van.
Szóval természetesen a nem alvás okán Dorka már a kocsiban bealudt volna, ha hagyom, folyamatosan grimaszoltam neki, ő meg végkimerülésben rötyögött, majd amikor odaértünk az állatkerthez a legfontosabb dolgot a fényképezőgépet kezdtük el keresni, alig találtuk meg, hiszen minden pillanatot meg akartunk örökíteni Dorka első gyereknapjáról. Ebből aztán a következő valósult meg:
Megnézegették a felnőttek az állatokat, mert Dorka a lámáig eljutva bealudt - ez a második állatkarám volt - az elsőt is már csak fél szemmel nézte, úgyhogy amikor kijöttünk a 2 órás sétáról, fingja nem volt hol vagyunk, ő békésen végigszunyókálta anya és apa által nagy gonddal kiválasztott programot. Közben Halász Judit koncert volt, ugrálóvár, ami számomra nagyon morbidnak hatott. A süllyedő Titanicot formálta a játék, a gyerekek meg visítva csúsztak, ugrottak, másztak le róla és közben ismerve az eredeti történetet borsózott a hátam. Én ezt így nagyon nagy butaságnak tartottam. A mi időnkben a dínó nyakáról kellett lecsúszni, nem a süllyedő hajóról menekülni. Na mindegy is, túlléptem a sokkon, majd jött az Irigy Hónaljmirigy koncert, akikről most már tudom, hogy kicsodák ... ennyire vagyok csak képben a magyar előadókkal és dalaikkal sajnos és ez a műfaj meg aztán annyira messze áll tőlünk, hogy hűha ...
Kincskereső progi is volt a helyszínen, 8 kalóz kincs volt elrejtve, amit teljesen véletlenül - belerúgtam, ráléptem, átestem rajta stb ... - de megtaláltam, persze mindig átadtam egy kisgyereknek, mégsem én versengtem a filctollért, meg hát hülyén is nézett volna ki, ha sorba állok a nyereményért.
Az állatkertről annyit csak röviden, hogy katasztrófa. 3 éve voltunk Krisszel egyszer, amikor a fele le volt zárva átépítés miatt, de sokkal jobb állapotban volt akkor, mint most és több volt a látnivaló. Az állatok sincsenek túl jó állapotban, a karámok üresek, a hely is kissé el van hanyagolva. A hüllő részen alig van hüllő, viszont annál több ízeltlábú. Nagyon jót nevettem a lámák által kiközösített lámalányon, aki a lovakkal volt együtt kisebb identitás zavarral párosulva. Vágtatott a láma és rúgott is, a legviccesebb lény volt, akit itt láttam. Az árak nagyon elszálltak  Több, mint 5000,- Ft volt a belépő négyünknek, semmit nem fogyasztottunk és a fotóért is 990,- Ft-ot elkértek, de hát persze mindenki megveszi, hiszen rajta van, hogy ott jártál, meg minden ... Volt ingyen sör, ami nem érint sem engem, se az uram, volt kirakodó vásár és jégkrémet is osztogattak ingyen.
A nagy fotózásból - hogy majd ha nagy lesz Dorka meg tudjuk mutogatni neki az első gyereknapi élményeit - a következő valósult meg:

Hát igen, még jó, hogy készültünk rá ...
Állatkertnek vége , indulás haza Dorkát etetni, majd utána lementünk Majázni, hiszen neki is gyereknap volt. Nem tudom ki élvezte jobban a labdázást, az biztos, hogy Dorka előbb tanult meg focizni, mint járni, úgyhogy ha nem kézilabdás lesz, megvan a hozzá testhez álló sport. Maját totálra raktuk magunkkal együtt, majd 2 órás nagy játék és folyamatos Dorka sikogatás, hangos nevetés mellett elindultunk haza, következett a fürdetés és az altatás, ami nagyon nehezen ment, mert a kisasszony túl pörögte magát, aztán 9-kor csak sikerült kijönni a szobájából és elaludt végre, aztán mi is kidőltünk tisztálkodás után.
Jó kis nap volt.
Az esti fürdetésről pár fotó, nagyon drága volt Dorka, annyira produkálta magát, mint egy színésznő:

Apával bohóckodunk

Anya, most így fotózz!

... és így is!!!

Ha most kiveszel a fürdőkádból, megbosszulom, az tuti ! :)

2012. május 26., szombat

Ádám vs. Dorka és egy kis nüansz DóriAnyuról

Dóriéknál voltunk pénteken délután. Nehezen jött össze a találkozó, de a végén csak sikerült. 
Édes, tündéri, aranyos, nyugodt, mosolygós, babusgatni való, drága, puha, jó illatú ... hirtelen ezek a címszavak jutottak eszembe a kis pasiról, aki kész, levett a lábamról először engem, majd Dorkát is. Miután megérkeztünk, gyorsan kezet mostam és elkuncsorogtam Ádámot anyukájától és gyakorlatilag csak a végén adtam vissza, amivel hibát követtem el Dorka felé, viszont olyan jó érzés volt a karomban tartani ezt a csöppnyi kis emberkét, akiből olyan nyugalom áradt ... egyszer-egyszer sírt vagy csak sírásra tátotta el a száját és egy kis hangfoszlány kíséretében majd meggondolta magát aranyom, majd hatalmas mosolyok hagyták el a kis ajkait, ami után olyan fura fintorokat vágott, hát meg kellett zabálni ... és Dóri egyébként nagyon ügyesen csinálja, hogy az első nyikkanásra nem veszi el a babát, hiszen ha gond van, nála is csak nyűgösködni fog, szóval ügyes ez a DóriAnyu. 

Ringattam Ádámot, beszélgettem neki, elmondtam, hogy mennyire nagyon vártuk és ügyes legényke volt, hogy anyát nem kíntatta meg napokig a vajúdással és a szüléssel. Ahogy átadta édesanyja, olyan kis törékeny és pillesúlyú volt Dorka után, még majdnem meg is inogtam, hogy kell megfogni, jól tatrom-e, mit kell vele csinálni, de már másodperc alatt helyreállt a rend a fejemben és a kezeimben is. Nagyon szépen tartják Dóriék, nagyon büszkék a kisfiúkra, van is miért, ahogy ott szuszogott a karjaimban majdnem meggondoltam magam a plusz gyereket illetően, aztán Dorka szétkapta Dóriék nappalijának a közepét, kiöntötte a vizet és minden olyan dolog kellett neki, amit nem szabadott volna és eleinte nem értettem miért viselkedik így, hiszen itthon ha egyszer azt mondom neki, hogy nem vagy nem szabad, akkor nem tudom, hogy megérti-e már vagy csak ösztöni tiltásként működik benne a dolog, de valahogy ez nem működött. S utólag jöttem csak rá, hogy túlságosan belefeledkezem Ádámba, a csajom ezt észrevette és igyekezett minden lehetséges módon felhívni magára a figyelmet. Most is bemutatta a hangját, táncolt és nyuszi hoppolt is, én meg azon paráztam, nehogy Ádámot megzavarja, de szerencsére Dóriéknál sem gond a hang, amit szintén nagyon ügyesen csinálnak. 
Szóval miután a fél órás tervezett látogatás helyett másfél órát pofátlankodtunk Ádáméknál - ezúton is bocs Dóri, de baromira nem figyeltem az időt és nem akartunk eddig alkalmatlankodni - hazafele estek le a dolgok, Krisszel beszélgetve és figyelve Dorka reakcióit. Bújt hozzám az autóban folyamatosan, szeretgetett, puszikat adott, átölelte a nyakam és most nem kellett semmi figyelem - unalom - elterelő, csak elég volt neki, hogy átkaroltam és csak ő ülhetett mellettem.
Szóval, csak hogy értse mindenki: odaértünk Dóriékhoz, ahelyett, hogy Dorkát ismertettem volna egy kicsit a környezettel - bár nem először jártunk itt -, elkunyertam Ádámot, a gyerekemet leraktam a földre és valahogy ott maradt egyedül. Relatíve egyedül, Krisz kapta fel és vette az ölébe, amiről én úgy voltam vele akkor, hogy tök normális, mégsem esett jól a csemetém lelkének. Hiába apa a nagy szerelem, mégis anya, az anya. Én úgy vettem észre, hogy apánál jól elvolt, Eszter és Dóri is figyelt rá, dicsérgették, beszélgettek vele, én viszont nem figyeltem nagyon, hiszen ez a gyönyörűség lekötött teljesen. Éreztem én is Dorkán, hogy feszült és folyamatosan nézeget felém, de betudtam annak, hogy ismeretlen a környezet így, hogy még egy baba benne van és még meg is jegyeztem, hogy most Ádámról szól a dolog és nem a gyerekemről, most apáé a felügyelet. Ezt Dorkának is meg kell értenie. Na de honnan is tudta volna Dorc, hogy most mi van, hiszen senki sem mondta neki, nem beszéltük meg előre, ahogy mindent szoktunk és rávezetés sem volt. 
Mindenesetre akkor oldódott meg teljesen Életke, amikor odajött és megszerethette Ádámot és ez volt az a pillanat, amikor nekem is leesett, ahogy kapaszkodott belém, hogy elrontottam. Ahogy belenéztem a szemébe, megértettem mindent. Viszont aranyom olyan óvatos volt Dóriék kisfiával, olyan ügyesen simizte meg, majdnem elsírtam magam:
Itt látszott már rajta, hogy mennyire nem érti a helyzetet. Ki ez a pici a kezemben és ő miért nincs ott?
Mindegy is, tanultunk az esetből, figyelnem kell rá, hogy minden helyzetben Dorkának kell az elsőnek lenni és nem lehet  szőnyegre csak úgy lerakni és mással foglalkozni, hiába van ott apa. Túl vagyunk ez első féltékenységen? Nem is tudom lehet-e ezt így nevezni? 
Olyan jó volt látni Dóriékat. Olyan szépen nevelgetik Ádámot. Tanulják még Minikéjüket, s igaz BandyApu nem volt otthon, de nagyon szép kis hármast alkothatnak. Remélem legközelebb lesz alkalmam őket együtt látni. 
Dóri virul, fülig ér a szája és emellett végtelen boldogság árad belőle. Eszembe jutott az a kép is, amikor a beültetés sikerességén aggódott s vele együtt én is, bár a legelejétől biztosra vettem már akkor is, hogy olyan nincs, hogy nem sikerül, hiszen nekik már akkor megindult lefele Ádámuk egy masiniszta gólyával. Dorka akkor még a pocakomban volt és annyira nagyon szorítottunk nekik, hogy elmondani nem lehet. Most egy új Dóri állt/ült velem szemben, aki édesanya lett, aki Ádámjának a lehető legszeretőbb, legédesebb és legszebb anyukája.
Fura volt ... minőségben volt más a barátnőm: először Dóri, aztán az a Dóri, akinek Dorka produkálja magát pocakon belül, aki minden találkozásnál köszönt a pocakomnak is és aki szívvel örült velem együtt a terhességemnek, amit azóta is köszönök neki ... aztán jött az a Dóri, akivel aggódtunk, akivel órákat beszélgettünk, majd az a Dóri, aki óriási pocakos kismama, aki ül a kanapénk előtt, a játszószőnyeg szélén és azon aggódom, hogy oké leült, de hogy fog ekkorra hassal felállni, miközben Dorka a szőnyegen még csak nézegetett, majd bealudt. Aztán jött az a Dóri, aki megírta smsben, hogy "Elfolyt a magzat" - azóta is a kedvenc mondásom - majd itt van előttem élő nagyságban, mint ÉDESANYA és ez a folyamat kinőtte magát, innen továbbfejlődni még nem tudom hova lehet ... kétszeres anyuka ..., de érdekes a folyamat és az is, hogy vált simán aranyos, kedves Dóriból simán aranyos, kedves DóriAnyu.
Nem mellesleg egy ennyire édes, tüneményes kis Pacussal a kezén még csodálatosabbak.
Hozzáteszem, hogy még arra is vette a fáradságot, hogy fotózzon és a képeket átküldve meg is szerkesztett párat. Így a végére pár fotó:
A leges-legszebb Kincs

Dorka

Krisz&Dorc

Nem értem ...

Minnie egérke

Újratöltve

A lélek éneke



‎"Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.

A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal."
-Jack Kornfield: A lélek éneke.-

2012. május 25., péntek

Új nap, új kezdet

Az itteni hozzászólásoknak, anyám, barátnő tanácsainak - na meg a saját elképzelésem - összegzéseként hét eleje óta új életet kezdtünk. Konkrétan: Dorkának változott a napirendje, amire nagyon könnyen átállt és jól viszonyul hozzá.
A következőképpen vagyunk most:
Reggel 6, fél 7-kor kel. Jön a kakaó, pohárból. Imádja, tejporból, szuper jó. Ma még kapott mellé egy kis cicit is, de én voltam a hülye, ha nem tettem volna, nem hiányzott volna neki. Holnaptól nincs szopi reggel. Ezután apa keltése, bohóckodás apával, addig anya összerántja a lakást, reggelit készít.
9-kor alvás. Ez háromnegyed óra. Anya ilyenkor megfőz.
10-kor tízórai: tejbegríz, tejpép, mindegy mi, tej alapú legyen.
Innentől önálló játék van délig. Saját maga alakította így, nem von be és nem is igényli, hogy mellette legyek.
Délben alvás. Egy óráig alszik, majd 1 órakor ebéd. Főzelék hússal. Vagy rizs hússal, mindegy mi, csak hús legyen benne, laktató legyen és másfél,- két babaüvegnyi kaja legyen. Van itthon üres üveg és azzal mérem ki a főzelékét, amit elkészítek ... vagy ha nagyon lusta vagyok, akkor adok neki üveges ételt.
Ezt követően játék van, együtt, olvasunk, pakolunk, mesélek neki, zenét hallgatunk, fejlesztőt játszunk, mondókázunk, verselünk, szerelünk, építőzünk stb ... majd lemegyünk hintázni, boltba, kutyázni egy kicsit.
4-kor uzsonna következik - ami nagyon változó: tejpép, túrókrém kölesgolyóval, parizer, virsli kiflivel vagy kenyérrel, vagy joghurt - majd ismét alvás. Háromnegyed-egy óra szintén. 
Ébredés után játék, ilyenkor szoktunk vendégségbe menni - nagyszülők - vagy barátokat fogadni, fagyizni menni, másokkal találkozni.
7-kor vacsora, fél 8-kor fürdés, majd szoptatás és alvás. Az esti szopit meghagyom 8 hónapos koráig, aztán ez is kakaó lesz.
Így élünk mi.
Reagálás az alvásra:
Sokan írtátok, hogy lehet egy alkalmat ki fog váltani Dorka a múltkori nem alvás miatt. Én most már biztos vagyok benne, hogy a kettős front miatt nem tudott aludni, mert azóta is rendben van a pihenése. Ráadásul sokan megjegyeztétek, hogy a babáitok is szintén nyűgös volt.
Ha összeadjuk az alvás mennyiséget gyakorlatilag maximum 3 órára jön ki. Más babák igaz egyszer alszanak, de akkor ennyit egyszerre. Dorkának még kevés lenne a kétszeri alvás. Nagyon aktív baba. Krisszel figyeltünk meg a héten, hogy 2 percet nincs egy helyben. Mindig tesz-vesz, csinál valamit, mindig felkelti a figyelmét valami, szerel, pakol, alkot és gyarapít is, amennyiben a törött játékok számát nézzük az elmúlt egy héten. Segít főzni, mosni, sütni - imád tésztát gyúrni -, teregetni, porszívózni és felmosni, illetve ágyat is összerakunk már reggelente. A sajátjában édesen pakolja a takaróját. Viszont az éjszakát végigalussza jó ideje. Most, hogy feláll és kapaszkodva közlekedik mindenhol, ahol van lehetősége, még jobban elfárad.
Reagálás az étkezésre:
Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget itt kommentben és e-mailben is, nagyon sokat segítettetek s igazatok volt a délelőtti főzelék és a délutáni első étkezés felcserélésében, így tettem és valóban jobb.
Ami változás és tudom, hogy mindenki ellenzi, mégis győzött a dietetikus, anyám és egy csecsemős nővér meglátása az enyém mellett: Dorka kap tejet. Egy hete bevezettem neki az 1,5-ös bolti tejet. Az allergizáló hatás mellett - ez épp elég lenne - senki sem tudott más érvet felhozni ellene, viszont nap, mint nap érintkezik a gyerekem allergizáló dolgokkal, még sincs baja. Én is kaptam, sportolok, semmilyen allergiám nincs, egészséges felnőtt vagyok. A dietetikus azt mondta - én is ebből írtam a szakdolgozatom-, ha alapjáraton nincs meg valakiben születésétől kezdve az allergiahajlam tejporra, tejfehérjére, tejcukorra stb ... az nem lesz allergiás  ezekre csak azért, mert 7,5 hónaposan adom neki. Ajánlották az 1,5 előszöri hígítását felesre, sőt anya még ezt is feleslegesnek tartja, de azért én hígítottam, majd egy csecsemős ismerősöm tette fel az i-re a pontot, miszerint nem ártok vele. Nem ütötte ki Dorkát, emellett használok tejport is Zsu javaslatára. Ez azt jelenti, hogy a tejbepapit, tejberizst tejjel készítem, a kakaót tejporral kapja, így arányban van. Bejött a joghurt, amit egy hónappal ezelőtt még úgy utált, most natúrt eszik kölesgolyóval. 
Parizerben találtam nagyon jó minőségűt: 60% csirkehús, 30% pulykahús és 10% egyéb. Úgyhogy ez is mehet az én olvasatomban. Eddig is kapott parizert, de nem ilyet adtam neki. Virsli már múlt heti téma, másfél rúd kiflivel uzsonnára. A jövő hét zenéje lesz a májkrém. Csirkemájat 4 hónapos korában kapott, nagyon szereti most is. A gyümölccsel viszont teljes kudarcot vallottam, abszolút semmit semmilyen formában, minőségben nem hajlandó megenni, még játszásra sem használja az almát. Meghámozta, a kezébe adtam, gondoltam hátha az ínyét megvakargatja vele, hát semmi. Úgyhogy ezek újra a sutba vannak hajítva. Zöldség viszont bármilyen mennyiségben jöhet!
A jövő majd megmutatja, hogy mit csináltam jól és mit nem. A lehető legjobbat szeretném neki!
Reagálás magammal kapcsolatban:
Jövő héten pénteken megyek nőgyógyászhoz, megvizsgál, csinál UH-ot és akkor már okosabb leszek. Addig görcsölök, vérzek, ha nehezebbet emelek ... szép az élet.

2012. május 23., szerda

Dorka és a baba

Ezen a videón Dorkát láthatjátok - anyát hallhatjátok -, amint éppen élete első babáját mondja.
Tűzijáték, konfetti eső, halle-luja és papírgalacsin ... minden egyéb, ami a nagy ünnepléshez kell!
video



2012. május 22., kedd

TeszefoszAnyu avagy Dorka a csap alatt

10 után 5 perccel megjelent a védőnő nálunk. Végül is 2 héttel ezelőtti időponthoz képest nem késett ... na jó, megbeszéltük ezt a dátumot és javára legyen mondva tényleg időben itt volt. Kinyaltam előtte a lakást - bár tisztaság van mindig, a rend Dorc miatt most relatíve fogalom nálunk -, Dorka természetesen játszós ruhában volt, mert épp etetés végeztével csengetett Márta s már nem volt időm átöltöztetni a mamitól kapott Minnie egeres piros pörgős szoknyába, amit egyébként levett volna magáról pár perc alatt, mert nem mászásra alkalmas cucc. Az etetést előrébb hoztam fél órával direkt, hogy ne evés közben lássa a védőnő a gyereket, hiszen nem ezért jött, ha elhagytam volna a tízórait, akkor az lett volna a baj - visított volna éhségében szegénykém -. Mindent rendben talált, beszélgettünk az etetésről - erről majd kicsit részletesebben írok majd -, végigsasolta a lakást, majd elmondta mit gondol. Kiváló minősítést kaptunk, megdicsérte Dorkát, hogy a kortársai előtt jár, megy már az ülőgarnitúra, asztal és bármi mellett, aminél fel lehet kapaszkodni, sőt ma ismét megállt egyedül magához képest sokáig. Olyan édesen roggyantotta a térdét és fenekét közben, azzal egyensúlyozva, hogy zabálni-való volt. Krisszel persze nagyon megdicsértük, és ahogy Gabi mondaná, konfettieső, tűzijátékkal befigyelt. Nagyon drága volt a csajom: megérkezett Márta, Dorka odament hozzá és belekéredzkedett az ölébe. Megvizsgálta a színes szoknyáját, a még színesebb körmét, majd nyugtázta a dolgot egy hatalmas sikollyal és ment apázni ... ugyanis hatalmas a szerelem közöttük. Természetesen produkálta magát. Megmutatta hogyan tud nyuszi hoppolni, énekelni, beszélgetni, építőzni, szétszedni a lakást egy másodperc alatt és olyan őrült hangulatot teremteni, hogy zengett a lakás, a lépcsőház. 
Etetés: azt javasolta, adjak darabosat nyugodtan Dorkának, mert látja, hogy rág ügyesen - hozzáteszem tényleg harap, de azért a rágástól 2 foggal szerintem még messze van - majd jött a tej kérdése, amin aztán összevitatkoztunk. Mondja, hogy nem lehet adni tejet 2, újabb kutatások szerint 3 éves korig. Kérdezem, hogy miért nem, válasz: mert allergizáló hatás stb ... visszakérdeztem, hogy oké, ha tej nem adható, de a túró, a sajt, a joghurt igen, tudom, hogy savanyított termékek, de mégis a tej az alapja? Másrészt én pár hetes koromtól kaptam tejet, a húgom is és valószínűsítem, mindenki, aki a 80-as években vagy előtte született. Nekem semmi bajom, a húgomnak szintén nincs baja ... tudom, tudom, most mindenki mondhatja a környezeti hatásokat, meg nem olyan minőségű az innivaló, meg lehet ezer érvet sorolni, hogy miért nem lehet forralt tejet adni, amit természetesen elfogadok, de ugye a kazein, ami a tej egyik fehérjéje, átalakul forralás során. A tejpépeknél ugyanez a helyzet, sőt tejport is tartalmaznak, mégis adhatóak 4 hónapos kortól. Ezt az ellentmondást próbáltam feloldani vagy megoldást találni rá, de nem jutottunk közös nevezőre még akkor sem, amikor áttértem a kecsketejre. Valami megoldást keresek mindenképp a reggeli és a vacsora kiváltására. A babaitalt javasolta, kifejezetten piciknek való, illetve felvetette ötletként még, hogy próbáljak tápszerből kakaót készíteni ... megtettem, pofán köpött.
Erről ennyit, nem lettem okosabb, úgyhogy marad a tejpép vacsira és reggelire, az ebédet a javaslatok hatására dél utánra tettem át, az uzsi még egy próbatétel, de most újra bepróbálok mindent, ami eddig nem ment.
Vissza a mai napunkhoz:
Márta elment, eljött a dél, altatás. Háromnegyed órát próbálkoztam a vörös fejjel üvöltő gyerekemnél. Már a végén ringattam, a kiságyban is ráztam a fenekét, sajnáltam, egy idő után már mérges is voltam rá, hogy mi a fene van ... nagy nehezen gyakorlatilag álomba sírta magát és kevesebbet aludt, mint amennyit altatással töltöttünk. Nagyon nyűgösen kelt. Evett, de nagyon rosszul, dünnyögött közben, nyivákolt, minden falatért meg kellett küzdeni. Majd következett a játék idő, ami szintén nyűgösséggel telt, semmi sem volt jó, sehogy sem volt jó, úgy meg pláne, hogy ha én is ott voltam, ha nem voltam ott, akkor azért vinnyogott, - szó szerint -, esett-kelt, csúnya ilyet mondani, de már alig vártam, hogy 3 óra legyen és újra eljöjjön az alvás ideje. Baromi fáradt volt, dörzsölte a szemeit, ásítozott. Le akartam tenni, újra hiszti rohamot kapott, majd fogtam, betoltam a csap alá a fejét egy kis hideg vízre, melyet egy órás nyugtatás előzött meg, nem tudtam sem én, sem Krisz megbékéltetni, gyakorlatilag a saját kis világáról sem tudott és semmivel sem lehetett vigasztalni. Másfél órás altatás után aludt egy órát, ismét következett a kínlódás, a nyekergés, a hirtelen hangulat-ingadozás, csapkodott, sírt, majd hahotázott, kivinni az egész napos eső miatt nem tudtam, végig kézben akart lenni. majd fél 6-kor átadtam Krisznek, mondtam neki, hogy ezzel a szörnnyel csináljon valamit, mert nekem minden nevelési-oktatási elvem elszállt, minden módszer, empátia, szeretet-elv kudarcot vallott velem együtt és azt hiszen nem szeret ez a gyerek, de most utálom én is, sőt soha nem csináltam ilyet, de megráztam, hogy mondja meg miért csinálja ezt magával és velem ... és bevonultam a szobába, lefeküdtem. Mit hallok: nagy nevetés, sikogatás, jó kedv ... még cefetebbül éreztem magam, hogy menyire szar alak vagyok, hogy nálam ez miért nem működik ... fél órára visszakaptuk angyalkánkat, majd jött újra fürdés és vacsi előtt az ördögfatty. S ekkor átfutott az agyamon, hogy azt hiszem ennyire nehéz nem volt Dorkával egyetlen napunk sem, ilyen hisztisnek még nem láttam és nem is tudtam kezelni. Nem tudom, hogy az időjárásnak tudjam-e be vagy mi lelte a csemetém, de most először azt gondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha a családalapítást eltoltuk volna 35 éves korom után, hátha több türelemmel viseltetek addigra ... aztán egyből meg is bántam persze, majd Dorkától is elnézést kértem és Krisztől is ... Megfürdette az uram, jött az esti szopi és amikor vittem be a csajom, átölelte a nyakam és adott egy puszit, majd hozzám bújt. Na akkor már tényleg eltört a mécses és magam ostoroztam, amiért utáltam, amiért megráztam. Majd hívtam a nőgyógyászom egy eredmény miatt - nem vagyok jól mostanság - elmeséltem neki, hogy a "pótunokája" mit művelt és mondta erre, hogy az ő gyerekei ezt egy bevásárló központ kellős közepén csinálták meg magukat földhöz csapkodva s nem hogy megrázta őket, de úgy belerakta őket a kocsiba, csak úgy csattantak ... igaz, a lelkem könnyebb lett más nyomorúságán, s ahogy mesélt rájöttem, hogy nincs gond a lányommal, csak ma valami nem volt oké nála, engem is megviselt a kettős front, fáradt voltam egész nap. Tanulnom kell s ezeket a helyzeteket kezelni kell. Azt hittem eddig, hogy birka türelmem van, de még mindig kell csiszolni. 
Szóval tesze-fosza anya ma is alkotott ... szeretem nagyon.

2012. május 20., vasárnap

Etetési dilemma

Nehéz ügy ez az etetés. Sokszor elgondolkodom, jól csinálom-e, hogyan kellene csinálni? 
Most a következő felállás van:
Reggel fél 7 körül szopizik Dorka.
Fél 11-kor főzelék plusz kifli majszolás (harapás).
Fél 2-kor tejpép, majd nasi - kukac, kölesgolyó, tölcsér, mikor mi -.
Fél 5-kor tejpép.
Fél 8-kor tejpép, fürdetés 8-kor még egy kis szopi és irány az ágy. Azért így van az esti rutin, mert így alussza végig az éjszakát. 2 hetes korától végigaludta az éjszakát. Aztán a fogzásra vagy frontra vagy bármire ráfogtuk, hogy miért kel fel. Volt, hogy 2-3 alkalommal is szopizott, majd 5 perc múlva már durmolt is ... ez így oké is volt, csak én nem tudtam visszaaludni sokszor. Aztán Zsu kérdezte, mikor panaszkodtam neki, hogy nem éhes ez a gyerek? ... de éhes volt, azért ébredt meg. Kitaláltam, hogy adok neki tápszert vacsira ... aminek sok-sok nagy-nagy könnycsepp, sírás-rívás, kiütöm anya kezéből a cumisüveget, a poharat, a kanalat, ökölődés és nem evés lett az eredménye. Kínlódtam vele napokig, aztán feladtam. A cumisüvegről, már írtam, hogy a tápszer miatt vettem a leg-hiper-szuperebbet, amire a gyerekem nagy ívben szart gyakorlatilag és szó szerint is. Mini korában nem kapott cumisüveget, 4-5 hónaposan akartam neki bepróbálni, hát persze, hogy nem sikerült. A legelejétől poharazunk, kanalazunk, így csak azt tudom tanácsolni a friss anyukáknak, hogy a teát, vagy a vizet itassák cumisüvegből, mert ha bármi történik, elmegy a tej vagy olyan helyen van, ahol nem tud szoptatni, szívás van. Én eltoltam ... vagy nem ... már nem is tudom. Mindenesetre Dorkának dudlija csak játékra, maga előtt pörgetésre és Majával való játszásra van, amit egyébként minden este valamelyik szekrény alól, vagy a kutya helyéről szedek össze.
Vissza a kajához. A csajom 7 hónapos, azt hiszen ki kellene váltani neki még egy kaját, méghozzá a fél 5-öset valamire. A múltkor egy egész halat megevett, mégis kérte a tejpépet. Anyám szerint azért, mert nem adtam hozzá kenyeret vagy valamit, amitől jól lakna. Lehet igaza van. Viszont a szilárd kajával 2 fog lévén még fenntartásom van, mert tuti, hogy a gyomra nem tudja rendesen megemészteni. Parizer ... imádja, de hiába töröm össze, mégis darabos. Turmixoljam? Virsli ... holnap megpróbálom pépesítve ... de hát ahhoz is kell valami ... ha háztartási kekszet rakok hozzá ... na mindegy, ez a holnap zenéje lesz. 
Próbáltam neki gyümit adni, nem eszi meg még mindig. Próba volt joghurtra, kapufa. A babapiskóta szintén zenész. Csak kekszet meg mégsem adhatok neki, hiszen azzal sem fog jól lakni. Egy nap kétszer adjak neki főzeléket??!! Nem tudom. Akinek van tapasztalata ebben, segítsen légyszi!
Nagyon sok mindent megkóstolt már. A kakaótól kezdve a marha pörköltig, sonkán, szalonnán át a levesekig tényleg teljes a paletta szinte. Azt várom, hogy jöjjenek azok a fogacskák és akkor azt ehet, amit mi és egyszerűbb lenne az uzsi kérdése is. 
Lehet várni kéne kiváltással a fogak kibújásáig? Nektek mi a tapasztalatotok?
Vásárolni akarok - holnap körbe is  nézek a Rossmannban tejport illetően. Azt javasolják, hogy tejet ne adjak neki. A kecsketej viszont aniallergén ... de ki bírja elviselni a szagát ...
Marad a tejpor. S akkor ezzel a reggeli szopi is megoldódna, majd idővel az esti is.  
Egy kis tapasztalás:
Dorka eddig Milupa vagy Nestlé tejpépet evett, egy zacsi másfél, két napi étkezését fedezi. 799,- Ft egy tasak. Általában 14-17 fogy el egy hónapban. S akkor még nem vásároltam mást ... csak zárójelben (pelus, törlőkendő, ruha, vitaminok, kell többször üveges babakaja, mert borsót, epret nem hámozok  plusz ugye vagyunk mi is és a csekkek). S újabb zárójel jönne: amit tudok, saját magam megfőzöm Dorkának s szívesen eszi azokat is, de a paradicsompürés halat burgonyával és a spagettis cuccost szintén kész babakaja formájában adom neki.
Krisz talált egy nagyon szuper babylove bio HA teljes kiőrlésű gabonapépet 650,- Ft, 3-féle gabonából, mely 6 hónapos kortól adható. Most úgy etetem Dorkát, hogy fele adag Milupa vagy Nestlé megy a tálba plusz ezzel dúsítom. S ez annyira hatékony, hogy gyakorlatilag 2 kanáltól majdnem dupla adagra duzzad a pép, így sokkal gazdaságosabb.
A másik nagyon megdöbbentő tapasztalat, hogy kipróbáltuk a Babydream nevű tejpépet, anya 499,- Ft-ért vásárolta, fele annyi kell, mint a másikakból, mégis hígítás után ugyanannyi van belőle, mint például a Milupából. A grízes, stracciatellás és a kekszes nagyon ízlett a csemetémnek. Hozzáteszem, hogy Milupából a stracciatellára rá sem tudott nézni. Igaza is volt, hiszen nagyon gej már, annyira édes volt valóban ... s ugye Dorka nem szereti az édeset. Nestléből a vegyes gyümölcsös jött be, Milupából a csokis,  málnás, a kekszes és a vaníliás.
Régebben hülyén néztek rám, amikor mondtam, hogy nem tápszeres a gyerekem, de nem is tudom szoptatni. Az első kérdése mindenkinek az volt, hogy akkor mit eszik? Éhezik ... na komolyra fordítva a szót, sokan űrlénynek néztek a tejpép miatt, pedig sokan fogyasztják.
A másik, amin az emberek megrökönyödtek, hogy miért nem akarom sokáig szoptatni Dorkát ... itt nem arról volt szó, hogy akarom-e vagy sem, hanem hogy tudom-e vagy sem. S már tényleg csak a reggeli és az esti szopi van meg, de az esti inkább csak nyugtató jellegű. Ha megtalálom a megfelelő tejport, akkor a reggelit elhagyom, majd jó lenne ennek vagy a jövő hónapnak a végére az estit is. Azt hiszem ekkor fog jönni egy új dolog ... az esti altatás. Újra tanulunk, újra változik valami, így van ez rendjén.

Ezt tanultuk múlt héten

Tapsi-tapsi apának, tapsi-tapsi Majának ... ezek mennek.
Tapsi-tapsi anyának ... naaagy-naaagy értetlen boci szemek ... utál már ez a gyerek engem.
No jó, ha nem is utál, de nem vagyok most arany pixisbe, az tuti.
Nézzétek milyen drága és én olyan büszke vagyok rá!
video


Kis Nyuszkó megindult reméljük megnézni anyát, apát

Tegnap este egyik olvasóm hagyott egy üzenetet Facem-en, hogy aszt hiszi megindult a csemetéje kifele. Bízzunk benne, hogy nem kíntatja meg anyát és gyors, fájdalommentes szülése lesz Vivinek. 
Írta, hogy már nagyon fáj ... de rendszertelenek, aranyomat nem akartam elkeseríteni, hogy higgye el, ez még nem fáj :) Május 15-re volt kiírva, eredeti dátuma május 19 volt, de módosították. Ezek szerint az első kiírás volt a nyerő.
Itt az üzenet:

    • azt hiszem itt van
      jönnek a fájások, de rendszertelenek de nagyonfájnak
  • 12 órája
    • mostantól írom,hogy mikor van, ha rendszerességet látunk, megyünk.
    • mert mostmár tényleg nagyon fáj.

Egy szó, mint száz, mindenki egy hatalmas energiagömböt küldjön nekik. 
Petra, neked meg ahogy írtam, küldjük a nagy-nagy energiahullámokat, de ha az óceánon innen lennél, sokkal gyorsabban elérne hozzád, így viszont a Bermuda-háromszög elnyeli ... :(
Most már aztán tényleg te jössz.

2012. május 17., csütörtök

A múltkori kiegészítése a légzésfigyelőhöz

Hogy legyen értelme a blognak és bár tudom, hogy nem megváltó, de hasznos infókat tudhattok meg az alábbi videóból:

http://babybooz.com/hirek/oktatofilm-gyermek-ujraelesztese

Pöttyöm Dorka és az őrült kacsa

Az otthon töltött pár napra jutott látogató. Kiemelném közülük egy nagyon jó barátomat Balázst, akit csak Bobatnak hívok és leendő asszonykáját Beust, akik hoztak sapka mellett a csajomnak egy játékot is: egy kacsát. Ami szimpla fürdővizes izgő-mozgó akárminek tűnik, de annál sokkal jobb, vizet spriccel a fején. Dorkának most találkozott először ilyen őrült kacsával és nézzétek csak mennyire élvezte velünk együtt - érdemes figyelni azokat a pofákat, amik akkor szabadulnak fel Dorkából, amikor szemközt spricceli a fenevad:

http://www.youtube.com/watch?v=mdxNZjkKa-s&feature=youtu.be

Nyár elejei telelésünk, avagy a soron következő Pötty-bejegyzés

Szombaton a nyárból lassan, de biztosan haladtunk először az őszbe, majd Vásárhelyre érve a télbe, de minden fölé kerekedve nagyon szuper 5 napot töltöttünk a nagyszülőknél Dorkával.
Minden napra jutott valami érdekesség, látogató, újdonság eldobom az agyam feeling. A legnagyobb szám, hogy Dorka egy másodperc alatt bárhol feláll és kapaszkodva bárhova elmegy ... már ha nem felejt el fogódzkodni. Az egyik kezével fogja az ágy, szék, akármi akármilyét, hogy felálljon, a másik kezével keres mindig valakit, hogy biztonságban érezze magát. Amikor nincs meg a visszacsatolás, na akkor van bajba a csajom, mert olyankor a saját kis eszét, kitartását, szorgalmát és akaraterejét kell felhasználnia a továbbjutás érdekében. Nem számít, hogy teljesen stabil dolog mellett áll, vagy két cérnaszálba kapaszkodik imbolyogva, mindenesetre nagyon tud magának örülni és meg is tapsolja azt a nagyon ügyes lányt, aki ezt csinálja. Egyáltalán nincs tisztában az én-képével, de alakul, formálódik azáltal, hogy önállóan képes helyváltoztatásra. 
Pakol. Őrült módon pakol mindent ki-be, össze-vissza, szerte-széjjel, ide-oda és még lehetne sorolni, hogy mit hova dugott el mamiéknál. 
Állatbolond. Mindegy, hogy cica, kutya, disznó, kismadár, csirke, kakas ... csak állat legyen. A sertésekkel szemben némi fenntartással viseltetik a hirtelen mozdulatok miatt, a röfögésről nem is beszélve, aminek jót kuncogott. A cica újdonság volt ilyen közelről, ráadásul kettő meg a kicsinyei ... nagyon tetszettek neki és Dorka is Rudi cicának, körbe szeretgették egymást. Dorka legfőképp megdögönyözte Majával együtt. Szerencsére mindenki jóban van mindenkivel, kivéve Kormi macsekot - akinek vannak most kisbabái -, aki az 1 másodperc ezredrésze alatt úgy megruházta a kutyánkat, hogy köpni-nyelni nem volt időnk ... de nem is gond, most legalább helyre rakta magát a kutyánk, így tisztában az erőviszonyokkal és azzal, hogy ki van otthon és itthon. 
Dorkára nagyon jó hatással volt a falusi, tiszta levegő. Gyakorlatilag evett - baromi jól - aludt - hol így, hol úgy - nevetett non-stop és bohóckodott Rozi mamival és Sanyi papával. Imádják egymást mindenki mindenkivel. Papa 2-kor jött haza minden nap az erdőről, üdvözölték egymást, igazi nagyszülői szerelem ... arról nem is beszélve, hogy a mami ... hát igen, ő a nagy betűs MAMI. Mindent, az ég világon mindent megcsinál, megvesz, előállít, megsüt, megfőz és tényleg mindent megold. Nekem csak néha kellett Dorkáznom illetve ezen kívül segget meresztettem, aminek plusz akárhány kiló eredménye lett.
Jó is volt egy kicsit függetlenedni a csajomtól, hiszen apa hetek óta csak egy-egy napot van velünk munka miatt, így én azt hiszem - a legnagyobb őszinteséggel felétek -, hogy Dorkának is elege volt már belőlem és nekem is sok volt már az állandó gyerektársaság. Meg lehet szólni ... nem érdekel. Én azt hiszem mindenkinél eljön az az idő, amikor vágyik felnőtt társaságra és arra, hogy ne mindig a gyerekről, a büfiről, a kakiról, a pelusról, a kajáról, a pisiről, az isziről, a hercegnős kutyafaszáról, a gyerekdalokról és mondókákról legyen szó és ez most végre megvolt. Itthon is eljárok minden héten egy napot Dorka nélkül, de ez most más volt. Teljesen feltöltődve jöttem vissza, ami úgy an block nagyon jó hatással volt rá, ránk és úgy mindenre. Újra jó együtt lenni. 
Az alvásról pár szó: rémálmom, hogy mi van, ha nem alussza végig idegen helyen az éjszakát ... másokat felkelteni, meg mi lesz itthon, amikor a saját ágyában már az egész estét végig piheni ... újra semmi gond nem volt. Este háromnegyed 8-kor letettem és reggel 7 körül kelt. Napközben 3-szor aludt, bár nem sokat, de szundított. Abszolút semmi idegen hely varázsa nem volt Dorkának. Mintha mindig is otthon lakott volna. Nagyon gyorsan alkalmazkodott a környezethez, a szokásokhoz ... bár zárójelben hozzáteszem minden nekünk volt alárendelve. :)
Új dolgokat fedezett fel. A rojtok ... hűűűű, azok valami eszméletlen érdekes valamik. Nagyon sokáig le tudta kötni a papucsokkal és a bőrönd pakolással egyetemben. A pelenkázás kész harci művészet, sokszor rohant a gyerekem, én meg mamival utána és kettőnknek sikerült az ágyon nagy nehezen lebirkózni az elszabadult vadat, aki történetes a lányom volt hatalmas bivalyerővel, akarattal ...
Hinta: bárhol, bármikor, akármennyi időre jöhet kikapcsolódásként, kutyanézegetésként, elbóbiskolásként, papával rötyögésként vagy csak úgy ... imádta. Minden alvás előtt löktem negyed órát és gyakorlatilag 5 perc se volt egy-egy altatás. Van itthon is, ha megjön Krisz, szólok neki, szereljük fel, nagy segítség lenne, akkor is, ha csak akkor rakom bele, amikor épp nem akarom, hogy láb alatt legyen pár percre. 
Tanulunk: nagyon sok új inger érte Dorkát mind élőlények, tárgyak, helyzetek terén. 
Az állat siserehadat már írtam, ami nemsokára kiegészül pár bikával. 
A helyzetek: láttunk menyasszonyt, felvonulósat, falusi szokás szerint sorfalat álltunk neki, hisz a szomszédunk ment férjhez ... aki nagyon tetszett neki. Majd találkoztunk egy régi osztálytársammal, aki a teljes magatehetetlen bénultságból odáig jutott, hogy beszél, jár, tisztában van mindennel és nagyon megható volt, ahogy Dorka "szereti-szereti"-re nyújtott a kezét felé. Elmagyaráztam a beteg és egészséges ember viszonyát, hogy segíteni kell a fogyatékkal élőknek, hiszen nem lehet elmenni mellettük, s akkor meg pláne érintett, ha a közvetlen családban van fogyatékos. Mi a húgommal így nőttünk fel, ez a természetes, Dorkának is a természetes közege között lesz egy "más" ember s ez így jó. 
Életemben először mondtam ki hangosan, másnak, hogy ő az ott a kislányom ... olyan jó érzés volt ...
Találkoztunk idegenekkel, mármint a lányomnak idegenekkel, mindenki jól agyon dicsérgette, megsimogatta, megnézte, Dorka mindenkire mosolygott s bebizonyította, hogy tényleg igaz a mondás, amilyen pocakban, olyan kint is. Bent amikor tömegben voltunk, mindig produkálta magát úgy, hogy minden szem a hasamra szegeződött kivétel nélkül. Földi életében sincs ez másként. Mihelyst x embernél több tartózkodik egy helyen, x nagyobb-egyenlő 4 fő, feltűnési viszketegség lesz úrrá rajta és minden lehetséges módon felhívja magára a figyelmet és természetesen el is várja mindenkitől, hogy őt nézze, dicsérje, vele foglalkozzanak. NINCS MÁS LEHETŐSÉG!!! A kereszt apjáék előtt, mint az őrült, sikogatott, nyuszi hoppolt - mert már olyat is tud - énekelt, felállt, ment kapaszkodva, puszit adott és még sorolhatnám, de ezt látni kell, mert képtelen vagyok azt az őrületet visszaadni szavakkal, ami ilyenkor történik vele, velünk és a társasággal. Abszolút el van mindenkivel, a pasikkal incselkedik ráadásul - tiszta anyja, mit tagadjam :) - eszméletlen. Aki volt már több ezres nézőjű kézilabda meccsen és átélte egyszer is azt a feelinget ... na ez ahhoz fogható ... a hangzavarral együtt. Én kész voltam, más kész volt, így készen volt mindenki. Gábor azt mondta, hogy rottyon van s én értem miről beszél. Balázsékkal is átéltük ugyanezt s baromi jó volt!
Aranyos volt akkor is, amikor apa hazajött a munkából és a pulcsiján található faforgácsot egyik helyrő áthelyezte a másikra, hiszen már két ujjal is tud fogni. Apám erőn dolgozik, fakitermeléssel foglalkoznak, innen a folyamatos berregése a gyerekemnek is. Emellett tudja mutatni a "csicsen"-alias nincsen-t és a "gyere-gyere"-t. Nagyon édes pofa.
A magánhangzó készlete bővül folyamatosan, a fújtatás is megjelent nagy pakolás közben. Édes nagyon.
Rengeteg élménnyel, cuccal tértünk haza. Mami ruhákat vett neki, telefont kapott- persze használtat és nem működőt - de így tud "ápppú"-val beszélni. Anya által készített házi levestésztát hoztunk, nagyon szeretem, rengeteg fűszernövényt a citromfűvel, mentával kiegészítve, ja és a legfontosabbat a Minnie egeres ruhát sapkával majdnem kihagytam. Plusz Dorc kapott egy nagyon frankó szandit is, amit most szokunk.
A felállás mellett megtanult lecsücsülni, lehuppanni, elesni - amikor már érzi, hogy baj lesz, előre becsukja a szemét, nagyon édes - megtanult tapsolni, s alkalmazza is, amikor megdicsérem, gyakorlatilag így megjutalmazza ő is saját magát. 
A másik nagyon aranyos dolga a több millió mellett: Rászóltam, hogy nem szabad ajtó félfa mellett felállni, mert látom, mit csinál ... erre átment a másik oldalra, hogy ne lássam, elfordította a fejét ... így azt hitte, minden ok és kapaszkodott felfele :) ... na most erre mit mondjak? Szidjam le a kreatívságárt? Nagyon rafkós már most!!!
Mellékesen: ügyel az ember arra, hogy mindent, tényleg mindent elpakoljon ... magamnak is elraktam mindent, csak meleg ruhát nem, így kölcsön cuccal vészeltem át a zimankót. Bár anyáék fűtöttek ezerrel, a séták mégis hidegre sikerültek. A másik itthon maradt cucc a Chamomilla volt, de szerencsére ügyesen vészeli át a bújó fogak kellemetlenségét.
Pár kép a végére:
Mamival nagyon beszélgetünk

Bőrönd pakolós vigyorgós

Nagyon nevetős egy másodperc alatt bárhol felállós

Nagy munkában nagy szuszogással

Hinta minden mennyiségben

Papával

Erzsivel

Nagyon dolgozom
Tudnék még millió dolgot írni, hiszen nagyon sok új inger ért minket és baromi jó volt otthon lenni. Nagyon röviden ennyi volt a nyaralós telelésünk.
Így a végére egy cukiság: Dorka, ha lehuppan vagy elesik és nagyobbra sikeredik a zakózás és pityereg nagy ritkán, odamászik hozzám és belekuporodik az ölembe, hozzám bújik és átölel ... ez annyira szép, hogy hülye nőszemély létemre azt kívánom, bárcsak megint elesnél ... :)))) persze ez most nagyon lesarkított, de azt hiszem nincs is annál szebb érzés, amikor a gyerekem bennem bízik, tudja, hogy rám számíthat hozzám jön vigaszért, átölel, belebújik a nyakamba, miközben a könnyei a vállamra hullanak, olyan erővel söpör végig rajtam a megnyugtatni akarás, a végtelen szeretet, amit iránta érzek, a sajnálat és a bátorítás, a csók özön ... olyan szép ... és a szeretet, amit ilyenkor áraszt magából, leírhatatlan. Megnyugszik pár másodperc alatt és megy tovább a kis dolgára, újra szép a világ, helyére kerülnek a dolgok. Anyának lenni, azzá válni, egy kis ember mindene lenni azt hiszem ezt jelenti. Hát ez volt a soron következő Pötty-bejegyzésünk.




2012. május 11., péntek

Készülődés

Nekiálltam készülődni a holnapi utazásra, nyaralásra ... bár ahogy az időjárást elnézem inkább telelés lesz belőle. Eddig akármikor hazamentünk, egy alkalom kivételével mindig rossz idő volt, ezek szerint mi visszük oda. Olyan nehéz ilyenkor pakolni, amikor egyik napra hideget, másikra meleget mondanak. Hiába van mindene ott is meg a csajomnak, mégis kellenek cuccok, mert ugye a "ki tudja mi lesz" alap. Anyám képes két ruhával is mosást indítani, de hát mégsem lehet Dorka egy hétig ugyanabban a ruciban. Plusz játékokat is rakok neki, hiszen nagyon ragaszkodik a cuccaihoz, meg hát anyának is meg kell jelenni valamiben, nem árt neki sem pár gönc Dorka alvós cucca mellé. Szóval még bepakolom a pipere cuccokat, pelust és tele az autó.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amitől mindig rettegek, hogy fog aludni a gyerekem. Ha nem pihen, nyűgös, ha nyűgös, elviselhetetlen, ha elviselhetetlen, anya is kínlódik és már mindketten kínlódunk, akkor mások is nyüglődnek és az amúgy csupa mosoly gyermekem átváltozik ördöggé. Ráadásul lakodalom lesz a szomszéd udvarban ... na hát kíváncsi leszek ... s nem utolsó szempont az sem, hogy Dorka másfél hónapja végigalussza az éjszakát és jó lenne, ha ezen a szokásán most sem változtatna és nem állnánk vissza az éjszakai szopikra. Nagyon nehezen hagyta el, de végre elértük. 
Pár kép a készülődésről, amiben persze Dorc is aktívan részt vett:
Anya és Dorka készülődik reggel, elkezdi összeállítani az utazó csomagot. majd következett az alvás és az ebéd, amikor is át kellett öltözni, hiszen aki már egyedül eszik ... az magát is leeszi.

Új ruciban Dorka készíti Maja cuccát is, hiszen kuttyot mégsem hagyhatjuk egyedül, így utazik velünk ő is.

AAANNNYYYYAAAAA! Ezt azért nem kéne!! Hozzáteszem ismét új ruhában van, mert a reggeli hűvösből átmentünk a  brutál 30 fokba.

Dorka meózza a bőröndöt ...

... és azt hiszem mindent rendben talált!
Remélem mire visszajövünk jövő héten a beszámolóval, addigra minimum egy, de inkább két babával bővül a csapat és örömmel újságolhatom el itt a blogban két kis Életke Földre érkezését!

Ui.: Üzenem minden biciklisnek - én is az vagyok -, a bunkó tekerőknek ... a mai napi sétás beszólónak meg pláne -, hogy basszátok meg, én is csak ott tudom eltolni a babakocsit, ahol ti kerekeztek, hiszen a 10 centi magas padkán ti sem tudtok bukfenc nélkül átkelni úgy, ahogy én sem! Hallom, ha csengetsz, attól még nem fogom gyorsabban és körülnézés nélkül tolni a gyereket s ha harmadszor is rám csengetsz, még meg is állok nézelődni, hogy neked véletlenül se legyen jó és könnyebb - csak hogy bosszantsalak -!!!!!

Puszi nektek és vigyázzatok magatokra, egymásra!

2012. május 10., csütörtök

Mai napi bosszúság

Mára vártuk a védőnőt, hogy megnézze Dorka életterét, mit csinál a saját környezetében és javaslatot tesz a változtatásokra, ha szükség van rá. Ezt beszéltük meg, amikor legutoljára mérlegelésen voltunk. Ő javasolta az időpontot, beírta Dorka kis könyvébe és felírta magának a naptárba is. Azt mondta, hogy 10-kor vége a tanácsadásnak, kb 5 percre lakunk a gondozótól ... mi vártunk ... vártunk ... vártunk, már a lakást kisuvickoltam ötvenhétszer, teljes fertőtlenítés, nasit raktam ki, még reggel gyorsan elmentem boltba innivalóért és friss narancslevet készítettem. Hát nem jött. 11-kor felhívtam, nem vette fel, sőt a rendelőben sem. Majd délben telefonált, hogy miért hívtam, talán gond van-e? Mondom, az van, ugyanis elfelejtett valamit. Sűrűn kérte az elnézést - azt mondta újszülötthöz kellett rohannia,  mert hazaengedték őket a kórházból ... nagyon halkan hozzáteszem, hogy hozzánk 3 nap után jött ki - és utalt rá, hogy akkor talán mindjárt ideugrana, hát mondtam, hogy ide aztán biztos nem, Dorkának napirendje van és indulnánk aludni s ezt még az ő kedvéért se rúgom fel. Aztán célzott arra is, hogy amikor a gyerek 6 hetes volt, nem engedtem ide ... mondom minek, hogy együtt nézzük hogy alszik? Vagy mégis miért? Mindig megjelentem, amikor kellett a tanácsadáson, akkor még mint egy kis szardarab feküdt aranyom, néha vigyorgott egyet meg pukizott, böfögött, röfögött, kakilt, pisilt és éktelenül tudott üvölteni. Hát ezt elnézegettem én egyedül is. Mindig minden rendben van a gyereknél, mindig megállapítják, hogy túlképzett a csemetém, soha semmit nem kérdeztem, jöttünk-mentünk és kész. Én nagyon jó anyuka vagyok, nem parázok, nem aggódok és nem kérdezgetek, nem hívogatom, van nekem anyám meg barátosnőm, aki segít, ha gondunk van, vagy tudok velük beszélni, amikor kell ... és ha olvastátok a terhesség alatti dolgainkat a védőnőnkkel, akkor asszem mindenki tisztában van vele, hogy miért állok úgy hozzá, ahogy.
Én tényleg megértem ezek mellett is, hogy elfelejtette, van ez így, mindenkivel előfordulhat. De a röhej az, hogy 10 óra körül eszembe jutott Dóri, hogy remélem én nem fogok úgy járni, mint ő, hogy bejelentkezik a védőnő és elfelejt elmenni ... hát így jártunk. Ráadásul Krisz is hazajött és Dorcnak is elmondtam mi lesz. Nézte az ajtót egy darabig, aztán elfoglalta magát és "ebbböööee püüeee" volt egész nap, majd délután baromi nyűgös volt, már este elmagyaráztam neki, hogy nagyon unom az egész napos dünnyögését, úgyhogy evés, fürdés, alvás lesz, mert apát is össze kell készíteni, holnap Pestre megy ismét több napra, majd szombaton mi megyünk el Dorkával Vásárhelyre nyaralni jövő hét közepéig. 
Sűrű lesz a program, remélem a csajom bírni fogja.

2012. május 8., kedd

Liebster Blog, a díj

Nagyon meglepődtem a díjon és köszönöm Evitának és Miának a jelölést, most pedig igyekszek eleget teszek a feltételeknek.

A szabályok:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót. 
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat. 
- Ezután gondolkodj el melyik az az 5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket, egy hozzászólásban a jelölésről
- Olyan blogolókat részesíts előnyben, akiknek 200-nál kevesebb követője van
- Írj 5 dolgot magadról

Az első kipipálva egy kis kiegészítéssel:
Dorka ma azt mondta bábá, majd ebből lett a baba Hófehérke olvasása közben. Aztán délután jött az appüee, amiből lett appúúú, amikor Krisz belépett az ajtón. Nyilván ezek még teljesen véletlenek, viszont az már a tanulás rögös útját jelzi, hogy végre nem hagy cserben, amikor arra kérem, hon integessen Kati néninek, mert fenékbe rúgnak már a pá-pá hiánya miatt minket. A kezét megmutatja minden esetben és néha a lábát is eltalálja, ha kérem. Ezen kívül ha megkérdem hol van Maja, tökéletesen jó helyre néz, mindig a kutya helyén keresi az állatot. Ezen kívül haladunk a "nem", "nem lehet" és a "nem szabaddal". A virágokkal már okés a dolog, viszont a kutya tálja még mindig valami olyan misztikus dolog, amiről képtelen leszállni a csajom. Mindegy is, elrakni nem fogom, sőt mást sem pakolok a dárda végű gyertyatartón kívül, úgyhogy kénytelen lesz előbb-utóbb megtanulni és meg kénytelen leszek folyamatosan tiltani a pakolást.
A második:
Én ide két blogot fogok berakni, mert két embertől kaptam:
Hagytam náluk hozzászólást, oké, ez is pipa.
Akiknek tovább szeretném adni:
  1. http://alegszebbpillanatok.blogspot.com/
  2. http://g-gabi-ggabi.blogspot.com/
  3. http://petracalifornia.blog.hu/
  4. http://kisnyuszko.blogspot.com/
  5. http://borisboginaplo.blogspot.com/
Oké, mindenkit értesítettem
... a negyedik kitétel is rendben van.
Jön az ötös pont:
Hú, hát magamról nagyon szeretek beszélni itt a blogban, mert általában olyan emberek vesznek körül a közvetlen környezetemben, akikkel személyesen is többször találkozom - kivéve Dóri -, akik magukat fényezik vagy csak és kizárólag magukról szeretnek beszélni - a gondjaikról, a párjaikról, szexuális problémáikról, a bulikról stb ... ezzel az én szívemet fájdítják -, így kiélhetem magam itt ... legalább vannak, akik rám, vagy inkább ránk kíváncsiak. No lássuk:
Magamról 5 dolog:
- 2 tetoválásom van és szeretnék egy harmadikat is Dorka nevével, vagy monogramjával vagy csak egy míves D betűt, még nem tudom. Az egyik tetoválásnak, ami a nyakamon fut, csak én és az uram tudjuk a jelentését, boszorkánybetűvel íródott, kódolt jelekkel, házassági évfordulónkra kaptam Krisztől
- Utálom a halászlevet ... nem is, inkább gyűlölöm a szagát is. Karácsonykor anyám úgy csinálja , hogy amikor megérkezünk hozzájuk szentestézni még véletlenül se érezzem meg az illatát, így mindenféle illatosítóval el van látva az egész ház és minél korábban elkészíti.
- Életem legnagyobb bulija a polgári esküvőnk utáni after volt, ahol több százan buliztunk együtt, értünk és ahol egyhuzamban 16 órát táncoltam végig úgy, hogy csak azért hagytam abba, mert kettétört a cipőm mindkét lábamon.
- Imádom a lányom, imádom a férjem és a kutyám. Amikor Dorka megszületett nem volt meg bennem az igazi anyai ösztön. Még arra sem keltem fel, ha sírt, de kialakult és azóta igyekszem a lehető legjobb anyukája lenni. Boldog, kiegyensúlyozott, okos, szív-lélek emberkét szeretnék belőle faragni. Kriszt pedig nem szeretem jobban, mint Dorka születése előtt, mert azt hiszem mindig is nagyon szerelmes voltam/vagyok belé. Több élményünk lett, hiszen kinyílt előttünk egy másik világ is.
- Színtévesztő vagyok baromira és nagyon ciki megkérdezni a bankkártyás fizetéskor, amikor mondják, hogy nyomjam meg a zöld gombot - az összeg elfogadásához -, hogy oké, de melyik az ... 

Hát ez vagyok én, köszönöm a jelölést még egyszer. Először és utoljára adtam tovább ilyent, nagyon nem szeretem az ilyen továbbítós dolgokat, aki ismer, tudja ... de ez úttal kivételt tettem és többet nem fogok! :)

2012. május 7., hétfő

Valami változik

Dorkában valami változik. Nem tudom konkrétan megfogalmazni, hogy mi az, de készülőben van. Lányosodik, méghozzá nagylányosodik. 
Egy ideig tök mindegy volt számára, elvolt mindenkivel. Majd jött egy nagyon hülye korszaka, ami azt jelentette, hogy ha nem látott, már sírt, ha elmentem mellőle, sírt, ha másokkal találkoztunk, csak az én kezembe volt jó, még apa is idegen volt sokszor számára. Na ez most változott ismét. Elég mozgalmas életet élünk, jövünk-megyünk, hozzánk is sokan járnak így Dorka rengeteg emberrel találkozik. Kell egy kis idő neki - pár perc - amíg felméri a terepet, az embereket, majd beindul. Gyakorlatilag szereplési kényszere van. Ez a céges bulink óta egyértelműen megmutatkozik. Ott kezdődött s azóta is tart. Integet, énekel, feláll, puszit ad, magyaráz mindenkinek, bármilyét odaadja - eddig a saját dolgait nagyon féltette -. Emberi játszmáknak vagyunk szemtanúi, provokálja a társaságot, hogy vele foglalkozzanak, majd behatárolja azt az időt és a folyamatot - a kezükbe adja a dolgokat, amikkel foglalkozni lehet, amikkel le lehet foglalni - amíg ez mehet és le is zárja egyértelműen. Onnantól csak ő van és a játékai, kizárja a külvilágot, belefeledkezik egy-egy műveletbe olyan szinten, hogy engem sem hagy belefolyni. Nagyon konkrét eseteink vannak, igazából leírni nem lehet pontosan őket, látni- és benne lenni kell, így érzékelhető igazán, amit most írok. Eddig lehetett irányítani ... persze most is lehet, de azért már van akarat bőven. Kiválasztja a játékait és nem azzal van, amit mondjuk én odaadok neki.
A múlt héten szembesült azt hiszem azzal is, hogy nem mi ketten vagyunk egy, hanem ő is és én is létezünk külön-külön. Azóta nem szükséges, hogy mellette legyek, felfedez mindent egyedül, ám ha valami nagyon-nagy újdonsággal találkozik, mint például a szék lába, amit eddig nem vett észre, akkor nagyon örül magának, megfogja, megnézegeti, megízleli és keres, hogy látom-e mekkora hatalmas dolgot vitt véghez. Hozzáteszem, hogy már nem csak az én dicséretem a jó, hanem ugyanolyan fontos apáé is. Kell az ő megerősítése is. 
Apa és Dorka kapcsolata is más lett: eddig jó, jó, apa, meg minden, velünk van és ennyi. Most várja haza. Megismeri a telefon csengőhangját és csapkod a kezével, majd figyelmesen nézi a bejárati ajtót. Ha megérkezik apa 'rohan' felé és üdvözli. Nagyon jól elvannak. Eddig is Krisz tudta kihozni belőle a nagy röhögéseket, ez most sem változott. Hétvégente együtt alszanak délben, ha én elmegyek barátnőzni, nyugodt szívvel hagyom őket kettesben, totálisan jól elvannak. Az etetéssel sincs gond, elkészíti Dorkának az ételt és meg is eteti. Gyakorlatilag mindent meg tud csinálni ... s ugye a fürdetés meg eleve Krisz reszortja volt mindig is. 
Egy valami nem változott: felkelés után keres ... nagyon keres. Ha úgy megyek el itthonról, hogy apa van vele, amikor felébred, akkor kicsit nehezebb a dolog, megbírkózik vele természetesen, csak kicsit nyűgösebb a gyerek 5 percig és minden a helyére kerül.
Maja és Dorka kapcsolata: hétvégén kozmetikushoz vittük ebünket, hiszen Csubakka hozzá képest szuper modell. Ritához megyünk, a kutyafodrászok gyöngyéhez, otthagyjuk Maját, elmentünk fagyizni, fél óra és kész volt. Dorkának addig oké is volt a dolog, hogy Rita, Maja, fagyi, majd ismét Rita, na de hol van Maja?! Természetesen ott volt, csak nyári frizurával. Beültünk az autóba, hogy indulunk haza, Dorka kereste az ülésben, alatta, elöl az anyós ülésen, mindenhol a kutyát - a gyerekülés mellett volt - ránézett többször, de átnézett rajta ... nem értette. Majd éktelen sírásba kezdett, amikor hazaérve se találta a haverját, nézte a helyén, az ágyon a párnán, arrébb tolta Maját is, hogy megnézze mögötte, nincs-e ott a kutyája. Ma 'találta' meg a kutyáját és annyira örült neki. Hát Maja kevésbé, ugyanis akkora a szeretete a gyerekemnek most az eb felé, hogy húzza-vonja, kapaszkodik bele, a kutya viszont ma már félt tőle, menekül előle.
A másik változás, hogy be nem áll a szája és megjelent a hanglejtés és hangszín is. Lesarkítva: simán leosztja a Nyuszit, ha nem úgy viselkedik, ahogy ő gondolja.
Egyre többet eszik. A legnagyobb újdonság, hogy újra eszik gyümölcsöt!!! Ma vásároltam neki Kecskeméti fajtájú babakaját, joghurt volt, ráadásul epres, vegyes gyümölcsös. Én azt hittem epret nem ehet egy éves koráig, mégis ez volt az ételben. Nagyon ízlett neki, öröm volt etetni.
Változásnak tudom be, hogy minden mellett feláll és hatalmasat zuhan, mivel még természetesen nem tudja magát megtartani száz százalékos biztonsággal. Hozzáteszem nem is értem hogy 'gondolja', de feláll, jobbra-balra illeg-billig, tánci-tánci id van közbe, majd elengedi a "kapaszkodó-szerszámot" és csodálkozik, ha puffan. Én mindenhol azt láttam eddig, hogy a babák a pelusra esnek, Dorka ez alól is kivétel, ugyanis ő fejjel tompít.
Hát ez az én gyerekem. Változik, sokat változik ... és olyan jó ennek részese lenni.