Lánybúcsú

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=d0KCcqBmbDUfpH6A

Ezt a videót a barátnőimtől kaptam 4 évvel ezelőtt, az esküvőn játszották le a lánybúcsú titkosított doksijait!
Jó szórakozást!

Kapcsolatunk Krisszel

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de amikor mindenhol azt olvasom, hogy a szülővé válás mennyire egyszerű feladat és mennyire nem viseli meg a kapcsolatokat, erőt vettem magamon és úgy döntöttem, hogy eddig is őszintén írtam, eztán is így fogok és megosztom veletek, hogy nálunk ez mennyire nem ment egyszerűen. Most, így a 'sikerszériánk' végéhez érve kovácsolódtunk össze újra olyanná, akik 5 évvel ezelőtt véd- és dacszövetséget kötött.

Aki eddig követte az írásaim, tudják, mennyire vártuk Dorkát, mennyire akartuk, mennyire készültünk rá és amikor megszületett, akkor kaptuk az első baromi agy pofont. Igazából nem a gyerekkel volt a gond - hogy is lehetett volna vele, hiszen életünk fő művét tarthattuk a kezünkben -, hanem velünk, a kettőnk kapcsolatával, Krisszel, velem illetve magával a szülővé válás feladatával birkóztunk meg nagyon nehezen. Kezdődött apával. Mindent, az ég egy adta világon mindent megtett Dorkáért, mindent megcsinált vele, az éjszaka közepén pocakfájás ellen Infacolélt rohant, szóval egy szavam nem lehetett rá, ha kellett fent volt, viszont ezzel szemben én éreztem magam elhanyagolva, amit baromi nehezen éltem meg. Ez az érzés már rögtön a kórházi napokon megmutatkozott, amikor nagyon hülye szitu: bejött az uram, hozott fagyit, mert megkívántam és nekem még puszit sem adott s máris Dorka volt a fő attrakció, egy szót nem szólt hozzám, csak a gyerekkel törődött, majd elment ... nagyon szíven ütött. Akkor nem szóltam neki, de valahogy itthon is folytatódott ez a tendencia. Aztán, ahogy mondani szoktam, egy újszülött olyan, mint egy kiskutya, az első hetekben érdekes, aztán már annyira nem. S ez nála is bejött. Mindent megcsinált most is ... ha szóltam neki. Elkezdetm azt érezni, hogy egyedül maradtam egy gyerekkel, hogy most akkor magamnak szültem, vagy mi van?! S még ekkor sem beszéltük meg, csak puffogtam magamban, ráadásul munkahelyet váltott, amivel még kevesebbet volt itthon. Gyakorlatilag reggel elment, este hazajött, akkor egy kis Dorkázás, majd alvás és én ott álltam, hogy még el kell mosogatni, holnapra megfőzni, fürödni kéne, közben a mosást bepakolni, majd a vendégekkel is nekem kellett foglalkozni, ami egy idő után nagyon sok/sokk lett. Ekkor fakadtam ki először, hogy annyi nem jut nekem, hogy elmenjek fodrászhoz, hogy leüljek beszélgetni valakivel, hogy bemenjek a városba ruhát venni, ráadásul dolgozom is, ez így nem megy és ha ezen nem változtat, elköltözöm, mert egyedül ezt nem tudom csinálni. Ekkor jött az észbekapás részéről.

Aztán következtem én: minden figyelmem és koncentrációm Dorkáé volt és amikor az uram igyekezett hazaérni időben én akkor is a gyerekkel foglalkoztam, félig felöltözve járkáltam a lakásban a szoptatások és az állandó tejcsorgás miatt, folyamatosan nyúztam magam, hogy milyen kövér vagyok, hol van a kockás hasam, mikor leszek a régi, sajnáltattam magam és ha meghallgatott az volt a baj, ha nem, akkor az. Ha Dorkázott az is gond volt, ha nem, akkor ismét lebaszás jött és eljutottunk addig igaz közvetett módon, de már külön aludtunk. Én a nappaliban, ő a hálóban. Ami rátett egy lapáttal, hogy terhesség közben a 33 kilós súlyfeleslegnek köszönhetően két csigolyám elcsúszott és a gyors fogyás következtében nem volt idő visszarendeződnie, ami állandó fájdalommal járt, így azt javasolta a doki, hogy földön alvás, egyenes tartás és rendbe jön. Hát azóta sem jött rendbe. Sokszor van úgy estére, főleg, hogy most már Dorka nehezebb, estére kelvén már a járás is nehezemre esik. Vissza a témához: szóval kibútoroztam a nappaliba, ahol hónapokig nyomtam a  parkettát és közben napok teltek el úgy, hogy nem volt időnk egymással beszélgetni. Ezzel párhuzamosan a szex sem működött általában miattam, hiszen baromi komplexusom lett a testem miatt és én azt hiszem Krisz sem kívánta ... vagy engem nem ... nem is tudom. Csak a babával kapcsolatos témáim voltak, másról sem tudtam beszélni, én aki előtte minden nap mással találkozott, mással pletyizett, aki buliról bulira járt ... s az ismerősök sem segítettek, hiszen mindenkinél baba született, vagy készülőben volt, vagy csak tervezték ... s mivel én ezek között az emberek között mozogtam, valóban egy téma volt, a gyerek. Eleinte megsértődtem, mert szólt érte, majd rájöttem, hogy tök igaza van. Szólt, hogy járjak el itthonról, majd ő vigyáz Dorkára. Aztán volt 2 alkalom, amikor elmentem volna, de nem volt itthon, hogy bébicsőszködjön, így nem tudtam kikapcsolódni sem. Majd jött a változás, először a karácsony, majd amikor Dorka beteg lett és ez valahogy közelebb hozott minket, az együtt készülés, az együtt aggódás összehozott minket s ekkor sikerült beszélgetnünk jókat, felszínre kerültek a sértődések forrásai, a félreértések, azok, hogy egy hülye betűn be tudtam sértődni vele együtt, szóval nem volt ez egyszerű. Megbeszéltük őket. Visszaköltöztem a hálóba, természetesen megvoltak, sőt meg vannak a napi harcaink, de úgy, hogy már nem beszélünk el egymás mellett, hogy Dorkával vagy nélküle már tényleg bárhova elmehetek, ez nagyot lendített rajtam is és a kapcsolatunkon is. Nagyon sok volt eleinte a gyerek, a munka, a házimunka és ezt csak utólag láttam be, azt hittem, ha szueranyu vagyok, attól minden jó vagy jobb lesz, pedig dehogy! Aztán voltak anyagi gondjaink is, ami még rátett egy lapáttal a feszültségre, majd jöttek a féltékenykedési dolgaim ... és most nagyon fogtok röhögni, nem nőre vagy egy harmadikra voltam féltékeny - ilyen talán sosem volt, mindig tartottam magam annyira, hogy nálam jobbat ő úgysem talál, vagy legalábbis olyat, aki elviseli, biztosan nem :) - szóval a bulikra, az eljárkálásokra voltam pipa, valahogy úgy éreztem, ha én nem mehetek, akkor ő se érezze jól magát és Kriszben a mehetnék mindig megvolt, ami tök szuper volt addig, amíg együtt csináltuk. Terhesség alatt sokszor mentünk társaságba, esténként a belvárosban találkoztunk ismerősökkel, hajnalig beszélgettünk stb ... aztán a terhesség végére ez lecsökkent, bár szülés előtti napon is Astróztunk, na mindegy is, s mikor Dorka megérkezett, ezt elvágták nálam teljesen. Az első kimozdulásunk akkor történt, amikor Dorka 2 hetes volt, maga a megváltás, de még sem. Szóval nem tetszett, Krisz nem akart csak miattam itthon lézengeni, amiért utólag elnézést is kért, de akkor már mindegy volt. Rosszul estek azok az apróságok, amikor a szülinapok, névnapok elmaradtak, mert volt egy csöppünk, nem volt jó Krisznek, hogy 2 óránál tovább nem tudunk maradni sehol sem. Vitatkoztunk, emellett imádtuk egymást, Dorkát még jobban.

Krisz amúgy is nagyon nehéz pasi, én nőben még nehezebb, bár emellett áldott jó szívem van ... baromi nehéz volt összecsiszolódnunk, mert mindkettőnknek hatalmas igazságérzete és akarata van, mégis megoldottuk valahogy. Azt hittük, mindketten felkészültünk a szülői feladatokra, ami kis mértékben igaz is volt, csak azt nem vettük figyelembe, hogy együtt elfelejtettünk felkészülni, gyakorlatilag valahogy úgy akartuk megélni és túlélni a dolgot, hogy van apa és Dorka, van anya és Dorka és megpróbáljuk ezt összehozni, holott ez csak úgy működik, ha van közben anya és apa is együtt, egyben.

Aztán jött a 'sikerszériánk' amikor is annyi faszság történt velünk hirtelen, egyszerre, amennyi mással egy életen át nem történik és ez még annál is jobban összehozott minket, mint előtte, pedig őszintén szólva kétszer nagyon komolyan megfordult a fejemben a válás gondolata is egyszer terhesség alatt, egyszer Dorka születése után. Valahogy nem találtam a helyem sehol. Sem itthon, sem a munkában, valahogy nem voltam sehol sem teljes értékű, miközben csak egy helyen kellett volna megfelelnem, itthon. 

Nem a kapcsolatunkkal volt a gond, hanem azzal, hogy fejben nem álltunk át Dorka érkezésével kapcsolatos dolgokra, csak szívvel és lélekkel, azzal viszont teljes mértékben. Valahogy fent akartuk tartani a régi életet, de már Dorka nélkül el sem tudtuk volna képzelni. Egyszer emlékszem szombat este, miután letettem Dorkát aludni, ültem a nappaliban és elpityeregtem magam, hogy egy évvel ezelőtt ilyenkor buliba készültünk, most meg tejjel áztatott "lógó, tacskó füle effektes csöcsökkel" - sosem használtam azóta sem és előtte sem ezt a csúnya szót - ülök itthon, miközben az a kibaszott XXL-es farmer sem jön rám, a fejem is úgy fel van puffadva, hogy hozzám képest a Geronazzó kutya fasza, a zsírpárnákról nem is beszélve s ahelyett, hogy ő smárolna a bimbimmel, ez a cafka, aki épp bent alszik a szobában, majdnem leharapta ... majd ezt a monológot végighallgatva Krisz éktelen röhögésbe kezdett, amin már én is besírtam a mosolytól és valahol ott váltott a történetünk és kezdtünk újra egymáshoz csiszolódni. Sosem éreztem magam depisnek, mert nem volt rá időm annak lenni, pedig egyszer megfordult a fejemben, hogy lehet, baj van, de aztán egy jó ismerősöm rávilágított mennyi mindent csinálok egyszerre és ha többet pihennék, az mennyit használna.

Szóval az első 4-6 hónap nagyon megviselte a kapcsolatunkat. Hozzáteszem mindeközben Dorka áldott jó gyerek volt, hiszen nála sokkal nehezebben kezelhetőek vannak és tényleg nem rajta múlt, hogy mi így alakultunk, változtunk. Sokszor éreztem magam egyedül, sokszor hoztam meg egyedül döntéseket, amit Krisznek már úgy tálaltam, hogy én már eldöntöttem és nem hagytam neki érvényesíteni a szülői döntés lehetőségét. Igazából ezt is csak utólag vettem észre. Sokkal több mindent kellett volna megbeszélni, de amikor megkaptam, hogy te mindig csak gyerekről tudsz beszélni, akkor én ezt Dorkára is általánosítottam, holott erről szó sem volt. Emellett sokszor hiányoztunk egymásnak, de valaki mindig volt vagy közöttünk, vagy amikor összebújtunk volna megszólalt a 'sziréna' s ekkor született az uramnak egy nagyon aranyos mondókája, ami minden rossz szándékot nélkülöz:

"Dorka manó ne légy tapló,

legyél inkább édes manó, 

aludj szépen KicsiKincsem,

mami-papi örömére."

Mindig történt valami olyan kisebb momentum, amikor egyre-egyre közelebb kerültünk, majd ahogy olvadtak le rólam a kilók, úgy a komplexusaim is eltűntek, majd jöttek a közös szokások, rituálék visszaszökése az életünkbe és azt hiszem, mostanra - kb. 1 hónapja - jutottunk el odáig, hogy helyreállt a kapcsolatunk, olyan, mint régen, csak egy kiegészült egy csodával, akit olyan szerelemmel szeretünk, hogy elmondani nem lehet. Visszatértek közöttünk is a meghitt órák, tudunk újra beszélgetni, vannak témáink, vannak újra közös élményeink, olyanok is, amiket csak ketten élünk meg. Emlékszem volt Krisszel szülés előtti este egy beszélgetésünk, ami arról szólt, hogy miért nem fog közöttünk változni semmi ... a naiv elképzelések tárháza volt utólag, most már jót mosolygunk. Azt hittük jön a gyerek, majd ő alkalmazkodik mindenhez és minden jó lesz. Hát persze, hogy nem így történt, bár hozzáteszem, Dorka nagyon rugalmas baba, gyorsa, könnyen vált helyzetek között és nagyon barátságos gyerek lett. Mindenhova visszük magunkkal, mindenhol feltalálja magát, édes pofa. 

Sokszor olvasom egy gyerek születése után, hogy mindenhol minden happy, hogy mindenki még jobban szerelmes a párjába - én is ezt írtam egyszer, ami csak részben volt igaz, hiszen inkább a szeretet volt nagyobb - irigykedem ilyenkor? Nem tudom, mert saját tapasztalatot alapul véve nem tusom mennyire lehetnek ezek az írások teljesen őszinték. Nem hiszem, hogy a párok kapcsolata sehol sem sínyli meg a gyerekvállalást, főleg a baba hazaérkezését követően. Mindenki igyekszik felkészülni rá ... mire is? Egy tök ismeretlen dologra, olyan helyzetekre, amik még a büdös életben sosem voltak, de még csak hasonlók sem ... visszaolvasva a babavárásunkat magát a párkapcsolatunkat nem készítettük fel, mert nem gondoltuk, hogy gond lehet, jobban mondva nem gondoltuk, hogy ennyire más lesz. Mégsem cserélnénk el - egyikőnk sem - az elmúlt hónapokat semmi pénzért sem. Senkit sem akarok elriasztani semmitől sem, félreértés ne essék, csak ez a történet már valahogy kikívánkozott belőlem.

Kívánom mindenkinek, hogy valóban happy legyen minden, hogy valóban ne rengesse meg alapjaiban a dolgaikat egy kis jövevény érkezése és kívánok mindenkinek boldog, kiegyensúlyozott napokat!

Hát ez volt a mi történetünk, ami robog tovább mára már sokkal nagyobb türelemmel, tapasztalattal és egy édes Dorkával egyetemben.  

A szülői hülyeség határtalan

Avagy hogyan csináljunk magunkból és a gyerekből totál gyagyát azzal a jelmondattal, hogy "Csak neki jó legyen" című bejegyzést olvashatjátok.

A nyaralóban történt hétvégén, hogy Dorka nyűgössége okán az amúgy mindig készenlétben lévő hintát be kellett vetni nagyágyúként, mert bármit csináltam a csajommal, sehogy sem tudott/akart elaludni annak ellenére, hogy már nem látott az álmosságtól. Fogtam, beleültettem, löktem rajta kettőt, lenyeklett a feje és mély álomba zuhant. Viszont tűzött a nap, nagyon meleg volt, mégsem hagyhatjuk kint a teraszon. Gondoltunk egyet apával, hogy segítségével kiszedem a céleszközből és szépen lerakom a házban aludni. Persze sehogy sem tudtuk kiszedni, húztuk-vontuk szerencsétlent, aminek következtében néha-néha felnézett, majd újra visszaaludt. Ez így nem jó, valami mást kell kitalálni. Apa fogta, leszerelte a karabinerrel rögzített hintát, miközben én tartottam a gyerekkel együtt hol aláfeküdve, hol aláguggolva, hol alágörnyedve ... mindenesetre aki ezt látta, szakadt a röhögéstől, az biztos, hogy ez a két marha mit szerencsétlenkedik ezzel a szerencsétlen gyerekkel. Negyed óra alatt végeztünk is ezzel a tevékenységgel, majd megpróbáltuk lehámozni a hintát Dorkáról, ha már fordítva nem ment, természetesen így sem jártunk sikerrel. Nem szarakodtunk tovább, hintástul, Dorkástul - ha tudtuk volna, a tartógerendát is leszedtük volna, csak akkor összeomlik a kulipintyó - bevittük a lakásba a csomagot, viszont itt jött a következő gond, hova és hogyan tesszük le? Persze megoldottuk ezt is. Kiékeltük a hintát úgy, hogy Dorkának kényelmes legyen, így a hinta félig megdöntve párnákkal, takarókkal, lábasokkal biztosítva a helyére került, Dorka ekkor békésen aludt már a hintában fél órája. Nagyon büszkék voltunk magunkra, s nagy elégedettséggel nézegettük a remekművet, amikor is Dorka el akart fordulni, de a kiékelés miatt ez nem ment, úgyhogy fordítottuk vele együtt a hintát is, így ezzel a mozdulattal már ketten kellett, hogy fogjuk Életkét, a hintát, a kiékelésre szolgáló tárgyakat és eszközöket, hogy csörögjenek-zörögjenek. Eltelt egy óra, már mindkettőnkről szakadt a víz, ahogy tartottuk, a csajunk édesen aludt. Meguntuk, kitámasztottuk és mire megjutalmaztuk volna magunkat egy kis kettesben eltöltött pár perccel, innivalóval, beszélgetéssel, természetesen felkelt Dorka, mert nem tudott továbbforogni, a meglévő pozíció már kényelmetlen volt neki. Jót mosolyogtunk, hogy két őrült szülő mit meg nem tesz azért, hogy a lánykája pihenni tudjon. Utólag visszagondolva, ha fogom, gyorsan kiveszem a hintából és még ha fel is kel, vissza tudtam volna kézbe altatni, de akkor ez nem jutott eszembe.

Úgy gondolom mindenkinek van legalább egy ilyen elmebeteg története, mert hogy nekünk ez már a sokadik és szegénykém még csak 8,5 hónapos. Tudta életem, hova kell leszületnie ahhoz, hogy túlélő legyen, mert ha kibír minket, a szüleit, akkor a jég hátán is meg fog élni. :)

Hétvégi egyveleg

Annyi minden történt hétvégén, hogy nem tudom, hol kezdjem, asszem talán az elején kellene, méghozzá a péntekkel. Anyám feljött hozzánk babafelügyelőnek, ami számomra mindig óriási segítség, nagy megnyugvással és szabadsággal párosulva. Dorka imádja, nagyon jól elvannak vele és szerencsére anyában benne van, hogy amit én mondok, az úgy van és úgy csinál  mindent Dorkával, ahogy én, szóval ebből nincs gondunk sosem. Néha az elkapatás természetesen bejátszik, de hát melyik nagyszülő viseltetik vasfegyelemmel imádott unokája iránt.

Szóval pénteken vacsi, fürdetés, kakaó hármasa után leléptünk apával bulizni végre, újra, újult erővel, társasággal, ami csak az én kedvemért verődött össze és nagyon megünnepelték, hogy nem szoptatok már és végre ihatnék alkoholt is ... de köztudott, hogy 11 éve egy kortyot sem ittam hála a 18. szülinapos háromszori totálkáros berúgásomnak és kijózanodásomnak, így ismét mindenki az egészségemre, majd Dorkáéra, majd mindenki mindenkire, majd újra arra, hogy nem szoptatok ... és ez így ment reggel 6-ig, amikor is zártuk a bulit, mert anya ment vissza, de ez csak jó indok volt arra, hogy Dorka is őrülten hiányzott már ekkor. Hazafele megittam egy kávét, hogy bírjam az egész napos Dorkázást, amitől hazaérve annyira rosszul lettem - nem kávéztam sosem - azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Majd igyekeztem csillapítani magam, ittam egy nyugtató teát és helyreállt a rend. Nagyi nagy sajnálatomra hazautazott, Dorka jó kislány volt éjjel és reggel kelésnél is, így nagyon megdicsérgettem, megölelgettem. Az este folyamán direkt kerültem a babás témákat és szerencsére a többiek is megértették, hogy azzal nem segítenek, ha kérdezgetnek róla, attól függetlenül sokat gondoltam rá, hogy biztos alszik-e, nincs-e gond, de tudom, hogy anyámnál jobb kezekben nem lehet a csajom.

Szombat délelőtt Dorkástól nyaralózni mentünk Krisszel, Majával majd csatlakozott hozzánk egy baráti házaspár is. Délután 3 körül azt éreztem, hogy kész, meghaltam, nincs annyi energiám se, hogy a gyerek alatt kicseréljem a pelust, nemhogy vigyázzak rá, még az a szerencse, hogy Krisz edzésben van a bulikat illetően, így egy szavam se lehetett, mert totálisan átvette a Dorkával kapcsolatos teendőket. Nekem annyi dolgom volt csak, hogy altassam, azon kívül mindent megcsináltak helyettem, sőt még a vendégeket is kiszolgálta, majd egy idő után mindenki kiszolgálta saját magát, mert nálunk ez egyébként így szokás. Pihenéssel és beszélgetéssel töltöttem az egész délután. Este átestem a holtponton, amikor úgy felpörögtem, hogy kitakarítottam az egész házat, megfőztem másnapra, kimostam, de előtte 10 perccel még azon imádkoztam, hogy Dorka gyorsabban aludjon, mert nem bírom tartani a kezeimet, vagy fejjel előre beesek én is a kiságyba a gyerek mellé. Ekkor - szombat este 8 óra - már nagyon zárójelesen megjegyzem, hogy csütörtök reggel fél 5 óta nem aludtam. 

Amikor végeztem mindennel, lezuhanyoztam, csönd volt a lakásban, már Krisz is aludt, végiggondoltam, hogy ez így nem volt oké. Legközelebb, ha egész estés kimaradást csinálunk, úgy oldjuk meg a dolgainkat, hogy reggel ne kelljen hazajönni, hogy tudjunk aludni buli után. Igaz Dorka semmit sem érzett meg az egész fáradtságból, hiszen arra nagyon figyeltünk, hogy mi mentünk el, nekünk kell most igazodni a mindig pörgő, sosem megálló kétfogú kis szörnyünkhöz, hiszen semmiről sem tehet. Nagyon vigyáztunk rá, talán sokkal jobban is féltettük mindentől, nem tudom, honnan jött ez, lehet a fáradtság hozta ki belőlünk az aggódást, nem tudom, mégis egy valami egyértelműen megmutatkozik azóta is: Dorka annyira apás lett, hogy Krisz csak kisurranva mehet el itthonról, mert ha Dorka észreveszi, hogy húzza a cipőjét, már görbül a szája. Ma is, amikor reggel elment, pizsibe beült az ajtóba és mondogatta, hogy "áphú, áphú, gyeje, gyeje" és mutogatott a kis kezeivel. Annyira édes volt, azt hittem megszakad a szívem. Felvettem kamerára, de az uram nem járult hozzá, hogy felrakjam ide, mert szerinte ez annyira csak neki szól, hogy nem szeretné, ami miatt haragszom egy kicsit, de tiszteletben tartom a kérését.  

A vasárnap gyorsan eltelt, amikor Dorka aludt, aludtunk mi is, majd nagyszülőkhöz mentünk ebédelni, ott maradtunk 4-ig, aztán hazaestünk, játék, vacsi, fürcsi, kakaó, alvás és mi is kidőltünk. 

Olyan jó volt újra társasági életet élni, miközben jó helyen volt a lányom. Jó volt újra másokról, általános, vagy épp üzleti dolgokról beszélgetni és nagyon aranyos volt mindenki. Megbeszéltük,hogy havi egyszer lesz egy ilyen ferde esténk, nagyon kell nekem, a társaságnak, nekünk, a kapcsolatunknak, mert megsínylette azért ezt a 8 hónapot, majd egy következő bejegyzésben rászánom magam teljes őszinteséggel szeretnék írni okulásból mindenkinek.

... és egy pár kép a hétvégéről, rólunk, magunknak, neki, mindenkinek ...

Észrevettem egy hangyát, amit jó alaposan, ám annál óvatosabban meg is vizsgáltam.

Indul a magyarázat kérem szépen, a kéztartás már jelzi ...

Itt már nagyon benne vagyok a mondandómban, csak az a baj, hogy senki sem érti ...

... asszem feladom ezt a nagy erőlködést ...

... és inkább diplomatikusan, reménykedve a távolba nézek ...

Dorkus indul medence nézésre

.... majd apára szépen néz és azt hiszi, hogy bele is mehet ...

... marad a csillagos egyberakós játék a szülői tilalom mellett ...

Megtanultam lépcsőzni is a hétvégén le- és felfele is megy a mutatvány, sőt négykézláb közlekedem teljes erővel és gyorsasággal.

 

Nem tudom ki hogy van vele ...

Nem tudom ki hogy van vele, de minket ez a kánikula kicsinált teljesen. Rossz érzés, hogy ilyenkor, amikor még jobban kellene figyelni, lankad a figyelem, amikor még türelmesebbnek kellene lenni, türelmetlen az ember, amikor figyelemelterelés okán még többet kellene játszani, ilyenkor egyáltalán nincs kedve és energiája az embernek. Legalábbis én most így vagyok. Még az a szerencse a szerencsétlenségben, hogy Dorka ilyenkor iszonyatosan aluszékony. Megzavarja a folyamatos lakásbeli sötétség, hiszen jobb híján így védekezünk a meleg ellen; szegénykém felkel reggel fél 7-kor mostanság, de 8-kor már újra alszik. Most én is alszom vele minden alkalommal, mert ezt a feszültséget, ami az elmúlt egy hétben rajtam, rajtunk van, máshogy nem tudom levezetni. Jót is tett a közérzetemnek, illetve a tegnapi szerencsés kimenetelű fuldoklással nagyon bízom benne, hogy a 'sikerszériánk' végéhez közeledünk, mert ami már velünk megtörténik, az vicc.

Dorkának ez az első igazi kánikulája, amit a helyzethez képest jól visel. Az aluszékonysága egyedül, ami furcsa, de nagyon igyekszem megkönnyíteni a kis napjait, sajnálom aranyomat, ahogy ül, izzadságtól kócos hajjal egy szál pelusban, ami csórikámról lóg folyamatosan, mert nem csak a pisit gyűjti, hanem oda is izzad a gyerekem. Ilyenkor úgy néz ki, mint egy kis ágról szakadt veréb. Amikor kint vagyunk a nyaralóban, nincs gond, vízközel, hűvös lakás. Itthon viszont katasztrofális a helyzet. Napközben ma mobil klíma mellett, ami maxon ment 31,7 fok volt a nappaliban, a gyerekszobában 32. 

Dorkát igyekszem hűteni egész nap. A textilpelusok csak úgy fogynak most. Hideg vízzel benedvesítem és a tarkója mellett a láb- és kézfejét folyamatosan törlöm. Citromos vizet kap, amiből ma !!!másfél!!! litert megivott, így a folyadékpótlása magvolt. Joghurtból napi kettőt megeszik, illetve az ebédjét sem kapja most melegen, hanem langyosan adom neki. Gyakorlatilag azt eszi, amit mi. Van, amit összepürésítek neki, de tegnap a töltött paprikát a'la nature ette kiflivel. Ezen kívül most a kecsketej töménytelen mennyiséggel fogy, nagyon szereti szerencsére. Nagyon keveset eszik most, de nem aggódom rajta, hiszen a meleg az oka.

Napközben a nappaliban kinevezett altatós fotelben alszik rajtam, így ha eddig nem volt melegünk, az alvásidőben tuti megdöglünk. Igaz, hogy az együtt alvás úgy zajlik, hogy én ülök a fotelben, az ölemben nekem háttal Dorka, hallgatja a klímát és elalszik gyakorlatilag 2 perc azaz, egy Érik a szőlő alatt ... majd 10 perc múlva beteszem az ágyában, ha 30 fok van a szobájában, ha úgy, mint ma, akkor megy a nappaliba a földön lévő játszószőnyegre, egy textil pelus mindig nála van, mert bármekkora lehet a forróság, Dorka pocakját muszáj betakarni; ha én nem teszem meg, betakarózik ő.

Pelust csak délután használunk, délelőtt szabad a vásár. Még sosem pisilt be, ha kakilni kell, akkor tigrisbukfenccel vetem magam alá nekifutásból, még szerencse, hogy egyértelműen látható és hallható jelei vannak, ekkor megvan a pisi is. Ugyanis Dorka, mint a nagyok, leguggol, megkapaszkodik a térdében és úgy egyensúlyoz, ha épp nincs kéznél a térde, akkor kivétel nélkül az asztalt hívja segítségül, így apa mindig meg is jegyzi, hogy a gyerek oda szarik, ahol enni kap. Szóval beguggol és tol, mint az őrült, közben olyan hangokat ad ki, hogy majd betojok a röhögéstől ... persze csak úgy, hogy ne lássa, ugyanis apa a múltkor gyakorlatilag pofán röhögte és Dorka sértődöttségében abbahagyta a nagy dolgot. Így nagyon figyelünk.

Egyébként kicsit hasmenése is van, de azt olvastam, hogy ez is lehet a nagy melegtől.

Csak olyan ételt adok neki, amit én főzök meg, kivéve a joghurt, illetve a kecsketej, most nem kap se virslit, se parizert, mert a tányértól a szájig eljutva megromlik a lakásban.

Sokat vacilálok az öltöztetésen. Nem adok rá bodyt, igaz nem lesz melege, de lóg a pelus a bokáján. Így ráadom. A zokni nálunk a másik kardinális kérdés. Tudom, most mindenki kérdezheti, hogy 55 fokban minek? Dorka imádja, mint én télen-nyáron, másrészt annyira izzad a lába szabadon, hogy csúszkál mindenhol, így biztonságosabb. Adok rá, ha alszik, leveszek róla mindent a pelus kivételével. Bár éjjel ezt megoldotta ő, ugyanis mire reggel felkeltünk, nem volt fent.

Szegényemet kiüti az izzadság is nagyon, így hintőporozom, amivel tudtam orvosolni a kérdést és bár tudom, hogy sokan nem javasolják, én mégis tettem ki a tetőablak alá mentát párologtatni, ezzel is hűtöm a levegőt és ez a nagyon párás levegő tisztul, frissül vele egy kicsit

Szóval nehéz ebben a kánikulában, de nagyon bízom benne, hogy holnapra megoldódik az ígért hidegfronttal ez a gond ... mert hogy nekünk az.

Amitől mindenki retteg ...

Nálunk tegnap bekövetkezett az, amitől azt hiszem minden szülő retteg, Dorka lenyelt egy marék levelet füvestől, mindenestül és nem ment se le, se ki, se be. 

Történt, hogy tegnap ismét a kánikula elől menekülve a nyaralóba siettünk 'siettünk', ami normál esetben negyed óra maximum, de mivel a pechsorozatunknak még mindig nincs vége, sőt ... így dél is elmúlt, mire kiértünk, hozzáteszem fél 10-kor indultunk, hogy még a forróság előtt pancsolhassunk. 

Mivel 11 és 3 között ki sem lépünk, így még maradt vissza a takarításból, azt befejeztem, ágyneműket húztam, függönyt cseréltem, addig Dorka, ahogy szokott szépen eljátszott. Egyik pillanatban azt látom - fentről a galériáról -, ami most nagy újdonság, hogy tolja a dömpert és megy mellette a lakás egész területén, nagyon élvezi ezt az új közlekedési formát, a másik pillanatban néma csönd - ami nálam mindig 2 infarktust jelent, mert ha Dorka nem beszél, az gáz -, majd fuldoklás. Rohanok le, magammal rántva a porszívót és a függönykarnist, látom vörösödik a feje, dörzsöli a torkát a kis kezeivel és nagy ijedt szemekkel néz rám. Egyből felkaptam, fejjel lefele fordítottam és megrántottam, majd amikor láttam, hogy még jobban lilul, hasra raktam és a két lapockája között megütöttem a feje irányába, na ez sem segített, már folytak a könnyei, de egy hang sem jött ki a torkán. Most már megijedtem én is, szétfeszítettem a száját, belenyúltam a nyelvéhez, de nem éreztem semmit, majd egy kicsit mélyebbre és akkor érzékeltem egy csomós valamit. Először nem tudtam kipiszkálni, próbáltam óvatos lenni, nehogy megsértsem a száját ... de amikor láttam már, hogy Dorka nem kap levegőt, akkor nem finomkodtam, gyakorlatilag az egész öklöm bent volt abban a csöpp szájában és húztam kifele a fűszálakat először, majd a leveleket. Ekkor már tudott újra lélegezni, csak a pánik sírás miatt elfelejtett lélegezni, jó erősen ráfújtam, majd megmostam az arcát hideg vízzel és helyreállt a rend. Olyan édes volt, ahogy odabújt, hála és szeretet olyan szinten áradt belőle és ahogy rám nézett, mintha azt mondta volna a szemeivel, hogy mostantól jó leszek ... nagyon féltettem, de szerencsére nem lett semmi baja és megfogadtam magamnak, hogy - reméljük nem kerül rá sor - de ha még egyszer ilyen történik, nem fogok szarakodni az óvatoskodással, hiszen időt veszt vele az ember. Sajnos Dorka szájpadlását felsértettem a körmömmel, ami vérzett is neki, de itattam vele egy kis citromlevet, ami azonnal összehúzta a sebet és megünnepeltük a történetet egy kis töltött paprikával, amit a gyerekem már nagy lány módjára kanállal,  pürésítés nélkül kiflivel eszik.

Aztán pancsizás következett, majd Juditék is kijöttek egy órára, utána vacsi, fürdés, fekvés, alvás.

Hosszú egy nap volt, de a lényeg, hogy Dorka jól van.

Zsuéknál

Zsuék meghívtak minket egy napi kikapcsolódásra, hűsölésre az új otthonukban, ahova ma reggel 1 órás késéssel megérkeztünk. Kisasszonykám az éjjeli dáridó okán odafele a kocsiban elaludt, így gyorsan kihasználva az alkalmat mentünk pár karikát, így tudott aludni majdnem fél órát. Annyira aranyosak voltak mindketten. Mindent megcsinált Dorka keresztanyja: főzött mindenkire baromi finomakat, mindent alánk rakott, tényleg pihizni és játszani kellett csak. Most építkeztek/átalakítottak és iszonyatosan szép, igényes lakást sikerült kivitelezni, ahol Áronnak igazi birodalma lett. Dorka is nagyon jól érezte magát - a délutáni szieszta végéig -, pancsoltak, játszottak, imádja Zsut és Áront is, persze Tomit sem hagyhatom ki a történetből, csak ő most nem volt otthon. Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán jött a dél, ebédeltünk, s amikor Dorka 2 kanál spenót között bealudt, elvittem lefektetni. Majd ettem én is, Áron is aludni ment, ám Dorka egy óra múlva felkelt, ezzel megébresztette Árit is, aki szinte semmit sem aludt szegényem. Lelkiismeret-furdalásom is lett, hiszen mindenkinek kell az alvás, de a nagy fiú jól viselte a megpróbáltatásokat. Dorkán észrevettem, hogy nagyon figyeli mindig, remélem tanul is tőle közben, hiszen van mit. Okos nagyon Áron. Közben beszélgettünk Zsuval, jól esett a lelkemnek, kicsit töltődtem én is újra. Mindenre van tanácsa és elég sok ezek közül beválik Dorkánál is.

Majd az alvás után Dorka nyűgös lett. Már napközben is folyt az orra, amit betudtam annak, hogy tegnap kint voltunk a nyaralóban és baromi por volt kint, amíg kitakarítottam velem volt és ilyenkor másnap mindig kicsit folyik az orra, de elmúlik. Ébredés után melegnek éreztem a csajom, lázat mértünk, 37,9 volt, nem vészes, de jobbnak láttam, ha elindulunk haza, jobban mondva ha Krisz jön értünk. Nem akartam Áront se fertőzni, bár igaza van Zsunak, ha fertőző, azt már elkapta, mert megszeretgették egymást a csemeték többször is. Másrészt nem szeretek Dorkával úgy sehol sem lenni, hogy nyűgös, nagyon nem szeretem, ha más látja, mert én érzem magam kellemetlenül, illetve Dorka feszeng és tudom, hogy ilyenkor otthon a legjobb neki. Mire hazaértünk 38,9-re szökött a hője, így adtam neki lázcsillapítót, ami le is vitte.

Itthon egész délután nem találta a helyét. Sírt, csapkodott és aludt, aludt, aludt, aludt ... felkéredzkedett a kezembe, s mihelyst a feje a vállamra ért, már szundított is, úgyhogy utólag jól döntöttem, hogy hazajöttünk, így tudott pihenni. Nagyon lefárasztotta az éjszakai rancsúr. Ma relatíve könnyen elaludt, remélem nyugodt éjszakája lesz a babámnak, már csak a szomszéd társasház lakói húzhatnának be a gyerekekkel együtt, akik a falnak rugdossák a labdát és úgy visszhangzik a két ház között, így nem tudok ablakot nyitni Dorkára, pedig már jó a levegő a napközbeni 35-höz képest. Nem tudom más hogy vészeli át ezeket a kánikulai napokat, de nagyon nehéz egy gyerekkel, amikor egy felnőttet is kicsinál ez a meleg. Asszem következő életemben pingvin leszek ... beszállok Ritus pocak babája mellé :)))

Nagyon szépen köszönjük még egyszer a vendéglátást, nagyon kitettetek magatokért és a 25 fokos lakásért megcsókolom a kezed milliószor!!!

Dorka éjszakája

A tegnap éjjelt nem tudom másként jellemezni, mint fent-lét, mosolygás, nyűgösség, hánykolódás, anya kész van és még sorolhatnám a jelzőket.

Tegnap megvolt Dorka első medencés fürdése, amit annyira élvezett, hogy alig lehetett kivenni a vízből. Tökéletes idő, tökéletes víz, tökéletes környezet, tökéletes társaság, majd jött a nyüsszögés, a sírás, a folyamatos alvási kényszer, amit nem tudtam mire vélni.

Este fél 8-kor letettem aludni, mert annyira álmos volt, hogy összeesett álló helyében, így nem volt kérdés, hogy Dorka kidől-e. Hát nem ... jött Krisz 9-kor, én elmentem Judit barátnőmmel duhajkodni, amit 11-kor be is fejeztünk, mert Dorka még mindig nem alszik című telefon jött. Mire hazaértem fénysebességgel, természetesen elaludt, ám éjféltől újra kezdődött az őrület. Negyed óránként, tíz percenként kelt. 31 fok volt ekkor a szobájában, ablak kinyit, kereszthuzat, mert másként nem szellőzik át, így a hűvös 29 fokban aludt tovább a csajom. Helyesebben aludt volna, ha tud, de így sem ment. A részleteket, az éneklést, a szép szavakat, a csúnyákat, az orrszívást, a takargatást ki-be, az állandó felriadásokat, az izzadást, a kínlódást, a pityergést, a sírást, a hisztit, a lábam-fejem-kezem beverem a kiságy rácsába fejezetet már meg sem említem. Jött a bűvös reggel 6 óra, amikor megitattam kakaóval - kapott éjjel is folyadékot - és elaludt 2 órára, ami a megváltás volt már.

Én totálisan oda vagyok a fáradságtól, Dorkával együtt, mert igaz ma már aludt 2 órát, de iszonyat nyűgös szegénykém, ráadásul hőemelkedése van és ez a kurva meleg totálisan kicsinálja. Nagyon sajnálom szegénykémet, próbálok végtelen türelemmel, szeretettel hozzáállni.

Meglett az első medencés party eredménye.

Somlói képek

Pár kép a somlói mamiéknál töltött napokból:

Rozi mami ismertet az őzikével

... aztán elég gyorsan megbarátkoztam Bambival.

Most aztán elveszem a papírgalacsint Kormincától

... a művelet majdnem sikerült, csak a macska vett hülyére egy kicsit

Nagyszülői oktatás ... bízom benne, ha 10 év múlva így eszem a tejszínhabot a flakonból, akkor sem fognak szólni érte, hiszen így tanították 

Somlói mamiéknál

Hét elején a somlói mamiékhoz mentünk látogatóba, ami nagy fejtörést okozott a múltkori sírós utazás alapján. Féltem, hogy a csemetém újra előveszi a kegyetlen oldalát és megmutatja hogyan kell egy órán keresztül torkaszakadtából visítani ezer ember előtt. No, a mostani utunk nagyon klasszul sikeredett. Odafele Dorka a nagy-nagy magyarázás és nevetgélések közepette beájult, így gyakorlatilag végigaludta szinte a távot. Apám eljött elénk, így nem kellett az átszállással bajlódni. Így 8-kor indultunk és fél 11-re otthon is voltunk. Baromi jól éreztük magunkat. Természetesen igyekeztem minden erőmmel valakire átpasszolni a gyerekem, hiszen itthon non-stop én vagyok vele, így jó volt egy kis Dorkátlan időt eltölteni, még ha sokszor csak negyed óráról is volt szó. Én is kipihentem magam, hiszem a mami mindent az ég egy adta világon megcsinált helyettem. Nekem gyakorlatilag az altatás jutott, amit nem is bántam, mert nagyon nem szeretném, ha újra visszajönne a nagyon anyás korszak. Keresztanyámék is átjöttek látogatóba, mi is mentünk, majd Dorka  keresztapja is megkukkantotta a csemetéjét, úgyhogy teljes volt a boldogsága mindkettőnek.

Ami újdonság volt: Dorka aludt, aludt, aludt és még egy kicsit aludt is ... a jó levegő, az állandó udvaron lét megtette jótékony hatását, gyakorlatilag néger babát hoztam haza Hófehérke helyett. Az idő is nekünk kedvezett már mondhatni túlon-túl is, mert azért a napon lévő 35 fok már durva volt egy kicsit és elnézve az időjárás jelentést, ez csak tetőzik jövő hétig. Hinta volt a minden. Játszáshoz, altatáshoz, mindenhez tökéletes célszerszámnak bizonyult. olyannyira, hogy amíg Dorka aludt, apám a füle mellett felfúrta a kis hintát, a szomszéd lenyírta a füvet, a kutyák ugattak, de Dorka csak aludt. Nagyon édes volt, bár kevésbé gondoltam ezt így, amikor csak Dorkám volt árnyékban, én a napra szorultam totálisan lezsibbadva, izzadva, úgy, hogy már alig éreztem, kezem-lábam. Volt egy alkalom, amikor anya vette ki a kezemből, mert annyira elgémberedtem, amikor felébredt, hogy nem tudtam megmozdulni, a csajom meg csak csúszott ki a kezemből és totális bénaságomban még nyúlni sem tudtam utána.

A másik újdonság az állat siserehad ... ami eddig is megvolt, de most bővült 4 baba cicával, egy őzikével. úgyhogy szegény anyum amellett, hogy az unokájára készített mindent elő, még a csemetéivel is küzdeni kellett, hiszen 3 óránként esznek a picik ... akik kisebbek Dorkánál. Sajnos nem találom a feltöltő kábelt, így a fotók elmaradnak most, de pótolni fogom, mert érdemes megnézni őket. Dorka csata sorrendbe állította a macskákat majdhogynem méret szerint, majd úgy megszeretgette őket, épp hogy nem a fenekükön jött ki a bélrendszerük. Játszott a kis fekete cicával, anya adott neki egy apírgurigát, azzal bohóckodott Korminca, Dorka elvette tőle, a szájába tömte, majd a macska szerezte a galacsint, szóval jól elvoltak. Másztak egymás után, a cica gyakorlatilag hülyére vette a csajom, mi meg jókat nevettünk rajtuk. Meg kell említenem mindenképp, hogy a másik 3 macskusz Ruditól született, aki kanmacska ... legalábbis annak hitte anyám, majd amikor leellett, megdőlt ez az állítás is. :) Imádta őket az őzzel együtt, amit apu talált az erdőn. Abszolút semmi félelemérzet nincs Dorcban az állatokkal szemben, az őzikét is egyből a szívébe zárta, megsimogatta párszor, majd úgy döntött, hogy már nagy a haverság, rámászott, megszeretgette a szemét, a fülét, de ugye szegény gida pár napos lehet, így nem bírta a kiképzést, elvitte apu a helyére és Dorka csak a következő etetésnél 'kapta' meg.

Édesen mutatja a gyere-gyerét a kezével, ami egyben a kaja követelést is jelenti. Tegnap reggel megébredt 5-kor, kakaót készítettem  villámgyorsan, addig anyu szórakoztatni próbálta, de a gyerekem csak bömbölt és közben turbó gyorsasággal nyitotta-zárta a kezecskéit, ezzel jelezve, hogy ő bizony baromira éhes. Megitta a reggelit, visszatettem aludni és ár másodperc alatt szent volt a béke álomországgal. 

Ma reggel indultunk vissza, természetesen  elég későn ébredt a csajom, így legalább meg tudtam reggelizni, el tudtam készülni. A visszaúton volt egy kis pityergés, de gyorsan orvosoltam egy kiflivel, amin aztán bealudt. Krisz nem tudott kijönni értünk, hasmenés okán így taxival jöttünk haza. Kb 5 km-ért fizettem 2000,- Ft-ot. Azért nem gyalogoltam, mert púpra volt rakva az utazótáska, Dorka a kezemen, így nehézkes volt magassarkúban. Hozzáteszem helyi járattal akartam hazajönni, de nem közlekedtek, csak 45 percenként, Győr belvárosa totális káosz a lezárások és koncertek miatt, úgyhogy a 30 fokos hőségben elcaplattam magamon közel 40 kilóval a taxi állomáshoz és leintettem egyet. Drága út volt, de ez van.

Nagyon jó éreztük magunkat, Dorka is szuperül viselkedett, szépen végigaludta az éjszakákat is ... nagyon büszke voltam rá, a papával sétáltak és szomszédoltak is, persze engem kihagyva full szutykosan. Hát ha most nem szólnak meg, akkor soha.

Kajálásilag: sok újdonság nem volt. A karalábéval ismerkedtünk meg, semmi gondja nem volt tőle,  most már jönnek a ká betűs ételek.

Reméltem titkon, hogy hozzám hasonlóan megindul a napokban, de nem tette. Én ennyi idősen kezdtem el járni. Az egykezes séta flottul megy viszont.

Köszönünk mindent még egyszer, egy hónap múlva ugyanitt keresztelőre készülünk.

Dorka gagyog

A csajom csütörtök óta gagyog. Igaz, azóta megállás nélkül, folyamatosan jár az a csöpp szája és mindig van mit mondania. Játék közben, evés alatt, peluscsere alkalmával, ha apának vagy nekem van mondandója, ha Maját kergeti vagy csak úgy ... sőt tegnap Krisszel nagyot nevettünk, amikor meghallottuk éjjel a kiságyból is szövegelt persze álmában. 

Vannak viszont új szavak: mama, papa, mamu, ami valószínűleg Maját takarja, mert csak rá használja, illetve a memme is újra terítéken van, amit étkezéseknél használ. Ugye a nem-et gyakorlatilag 4 hónapos kora óta tökéletesen használja, ezt már továbbfejlesztette a fejcsóvával.

Egyébként felesel is ... nagyon nagy akarattal bír és amikor nem engedem meg neki, hogy a 40 kilós szobanövényt magára rántsa kaspósul, akkor kézhasználattal osztja az észt, amit feleselésnek tudok be, mert mindig csak a nem, a nem szabad után használja. Most a tiltás nagyon nehezen megy ... az alapvető dolgokkal tisztában van, de ahogy egyre bátrabban közlekedik, egyre több helyre eljut, bárhova felhúzza magát és bárhova felmászik, így a tiltólistás dolgok száma megnőtt ugrásszerűen a lakásban. Sokszor már úgy érzem, hogy ennek a gyereknek semmit sem szabad. Minden az ő érdekét szolgálja, mégis sokszor lelkiismeret-furdalásom van. Ráadásul tetézi a dolgot azzal, hogy beleröhög a pofámba, ha épp úgy gondolja a tiltás ellenére.

Ma apával is összezördültek, hiszen nálunk elég sok a rattanos cucc, amit Dorka előszeretettel két étkezés között fogyaszt a virágföld mellett, s ezt merészelte megtiltani apa Dorkának. Krisz rászólt és persze őneki is megmagyarázta karlendítések és fejcsóválások közepette, hogy ne baszogassa már őt, amikor nagy játékban van. Nagyon fazon Dorka és ilyenkor képtelenség következetesen szigorú fejjel végignézni és hallgatni a szövegét ... persze dől mindkettőnk a röhögéstől. Nesze neked atyai szigor.

Majával régóta tárgyal Dorka, de most már mutogat neki, hozzábújik, ügyesen képes megsimogatni, ha figyel rá. 

Hangkészlete most hatalmas változásokon esik át, így már én is igyekszem nagyon figyelni az amúgy baromi mocskos számra. A hangkészlet mellett a hanglejtése is megjelent és maga a hangszíne annyira, de annyira csilingelő, drága, hogy meg tudom zabálni. Reggel, amikor felkel, eléri az ajtót a kiságyából, kinyitja és arra ébredek, hogy integet a kezecskéivel és majdhogynem szólongat, ébresztget. Imádom érte. A hanglejtéséről csak annyit, hogy mára kitapasztaltuk a fajtáit: van a nagyon könyörgős, a nagyon mérges, a ne baszogass, amikor velem beszélget és amikor apával és amikor a játszik. Tündéri .... ekkora változásokat nem reméltem, számomra akkora újdonságok ezek és napról napra, sőt sokszor azon kapom magam, hogy óránként csinál valami olyat, amit eddig nem tapasztaltam nála.

Tegnap hülye fejemmel poénra vettem, amikor este a zokniját az orromba tolta és mondtam neki vigyorogva, hogy "hű de büdi" és eltoltam a kezét; ezen akkorákat rötyögött, hogy öröm volt nézni. Azóta jártak ma nálunk páran, mondhatni átjáróház volt ma is Edvyéknél, így aki a kezében fogta Dorkát - magyarán mindenki -, leszerelte magáról a zoknit a másodperc ezredrésze alatt és minden vendég orrába tömte a ruhadarabot. Gondolják jó kis fogadtatás, egyből szagos zoknival van nálunk az üdvözlés.

Szóval itt tart Dorka, s bízunk benne, hogy szépen, ütemesen fejlődik aranyom.

Nagyon büszke vagyok rá!

Dorkával Budapesten

Mivel az elmúlt 2 hétben annyi szerencsétlenség ért minket, hogy mások szerintem egy életen át nem kapnak ennyi pofont, mint mi, Dorkával fogtam magam és felmentünk Pestre Julcsi barátnőmékhez kicsit kimozdulni ebből a fosságból - már nem tudom máshogy nevezni ezt a helyzetet - hátha ezzel egy kicsit elpártol tőlünk a szerencsétlenség. Szerdán indultunk és ma értünk haza. Első körre direkt csak egy estés ott alvást terveztem, meglátjuk mi lesz alapon.

Ralijet vonatot néztem ki, full extrás vonat totál kényelemmel, kiszolgálással még az sem volt gond, hogy drága a jegy, hiszen Dorka első vonatozása mindent megér, másrészt ezzel a járattal bő 1 óra az út, így a gyorsaság is fontos szerepet játszott. Nagy szerencsémre pont alvás időben volt járat oda és vissza is. A totális elegancia és kényelem hátránya csak annyi volt, hogy az egy órából a csajom fél órát nyűgösködött, majd negyed órát visított és hisztizett, gyakorlatilag az első 15 perc telt nagy vigyorgásokkal és felfedezéssel és mivel nem volt ami a seggét rázza - úgy siklott a vonat, hogy kapaszkodás nélkül simán álltam a csajommal megállás közben is -, nem tudtam elaltatni. Másrészt folyamatosan bemondták hol vagyunk, mennyi van még vissza a menetidőből baromi hangosan, így mire elbóbiskolt volna a nagy krokodilkönnyek közepette újra megébredt. Olyan hangos az utazóközönség a szerelvényen, mintha zsibvásárban lettünk volna, bár Dorka egy idő után túlharsogott minden utast. Kidörzsölte a szemét, totális csődöt mondtam utazás közbeni álmosságtól való hisztiből való megvigasztalás gyakorlati vizsgán. Odafele a velem szemben ülő szólt, hogy miért mondom a lányomnak, hogy buta viselkedés az, amikor totálisan kivetkőzve, torkaszakadtából a földhöz csapkodja magát, s ha épp nem álltunk, akkor az asztalba verte a fejét kínjába ... hát mit mondjak ... nem néztem éppen szépen az amúgy is nagyon hülye szituban, amikor már az anya is ideges, annál jobban nem tudja megvigasztalni a gyerekét című kiselőadást hallgattam végig fél óra hosszát. Hülye anya hülye gyerek feeling bejátszott és nagyon szégyelltem magam a helyzet miatt, Dorka miatt, amikor már hisztiből csinálta és magam miatt is, mert nem tudtam kezelni ezt az egészet. Aztán már azért is szégyelltem magam, mert a gyerekemet tartottam égőnek, jött a lelkiismeret-furdalás, de szerencsére mire már elpityeredtem volna magam jött a Keleti-pályaudvar is.

Leszálltunk. Segítettek az utazótáskát lecuccolni, kezemben a gyerek, másikban az utazó, a vállamon a babatáska, amiből kiesett Dorka vize a kijárat után, ahol a taxik várnak. Az addig velem együtt haladó tömeg szétlibbent, senki se jött oda, így mivel abban az állapotban vagyunk, hogy Dorka 9 kilóját hurcolom, mert menni még nem tud, ülni már nem akar, így nagy egyensúlyozások közepette visszaraktam az üveget, Dorkát újra felvettem és indultunk Julcsiékhoz. Hordozót nem 'hordok' nem bírja a hátam. Szerencsére kijöttek elénk. Mire beraktam a gyerekem az autóban, elaludt és 2 órán keresztül pihent. Csaba - Julcsi párja - elvitt minket millió helyre, a tanyájukon is voltunk, kurvázni is elmentünk, de csak néztük a lányokat, akik nagyon durván szépek voltak, nagyon durván csinosan felöltözve álltak és közben Dorka integetett nekik. Elmentünk egy kifőzdébe kajálni s mivel Dorka is megéhezett brassóit evett fasírozottal és kovászos uborkával. Tudom, hogy eléggé light-os kaja, de baromi jóízűen étkezett Csabával, aki még a krumplis tésztából  sem hagyta ki.

Elmentük Julcsiért, aki végzett a munkahelyén és onnantól jött számomra a pihenés. Mivel elrabolták a gyerekem, sziesztázhattam pár órát és közben jókat beszélgettünk, Dorka édesen játszott, hol belesikogatva az épp aktuális lakógyűlésbe, hol másnak hahotázott.

Az este a szokásos módon telt, vacsi, fürdés, kakaó, letettem Dorkát, jobban mondva már az ágy és a kezem közötti úton elaludt, annyi új inger, hatás, ember, látnivaló, új szerelem - Csaba személyében, aki eddig utálta a gyerekeket, de az enyémet még altatta is és épp hogy fejen nem állt neki - érte, hogy álmában is ment folyamatosan, mint a búgócsiga. Egy ágyban aludtunk életünkben először. Én nem aludtam, mert nem tudtam legyőzni a rá ne feküdjek félelmemet, így csak lestem az órát és Dorkában gyönyörködtem. Volt mit átgondolni a 2 hét szarságaival kapcsolatban és megnyugodott a lelkem is, ha ebből végre kikeveredünk, akkor minden rendben lesz.

Reggel, ahogy szokott Dorka kelt fél 7-kor, reggeli kakaó után adtam neki tejpépet is, hogy ne legyen éhes az úton. Mikor vittek ki az állomásra, már csukódott le a szeme, dörzsölte, 9 óra volt, alvás idő, ahogy Julcsi hozta fel a vonatra már félálomban volt és ahogy elindult a szerelvény, kezdődött az őrület újra, a hiszti,a fejem az asztalba csapkodom és semmi se jó, sehogy sem. Velem szemben ült egy nő, elkérte Dorkát, hogy majd ő megnyugtatja, hát nem sikerült, ahogy a következő 3 embernek sem, majd mindenki elvesztve a harcot elkullogott és mondták, nincs mit tenni, a gyerek álmos, nem tud elaludni, majd így utazunk végig. Természetesen leszállás előtt 10 perccel elaludt, amikor felkeltettem szintén nem tetszett neki ... de akkor már mindegy volt. Amikor meglátta apát megnyugodott teljesen, majd hazaérkezésünkkor mint a  kis angyal, olyan jó volt és leellenőrzött mindent, hogy rendben van-e. Röhej, de megnézte a dolgait, az ágyát és a szobáját is ... Maját is lecsekkolta, hogy tuti az ő kutyája van-e itt, de szerencsére az volt.

Szóval áldott jó gyerekem van, mindenhol megállja a helyét, mindenhol nagyon édesen viselkedik, de ez a vonatozás nem volt nyerő. Legközelebb sima mezei személyvonattal megyünk, ami kirázza az emberből a szuszt is és 2,5 óra alatt ér fel.

Szerencsétlenségek csak pontokban, magyarázat nélkül:

- Én betegségem, ami a gyógyszerszedés miatt odáig fajult, hogy 5 napja nem marad meg bennem semmi és enni sem tudok már

- Apa sikertelen PSZÁF vizsgája

- Apa autójának alkatrészének 'elveszése'

- Apa 100.000,- Ft-jának elhagyása

- Anya 50.000,- Ft-ot hagyott el

- Anya lezúgott a lépcsőn, azóta a fájós háta elmondhatatlanul fáj

- Apa összetörte papa autóját és csodával határos módon kiszállt belőle kisebb karcolásokkal

- az apróságokat, mint a pohár, tányér, kisujj töréseket illetve a háztartási eszközös folyamatos kisülését, elromlását, áramütéseket már nem is említem amellett, hogy a céggel is gondok vannak és a tökünk már tele van mindennel.

... csak lenne már vége ennek a szériának ...

Légzésfigyelő vita lezárva

Dorka pontot tett apával való légzésfigyelő-csatánk végére. Kétszer lerántotta a helyéről, a szekrényről és az nem bírva a kiképzést megadta magát, ezzel eldöntve anya-apa harcának döntetlen mivoltát.

Múlt hét óta nem használjuk a szerkezetet.

Érdekes, hogy nem megyek be többször ellenőrizni, mint máskor és valahogy nyugodtabb is lettem. 

Dorka első nap nem találta a kiságyában a helyét a tappancsok hiánya miatt ... lehetett érezni a 'támasztékokat', pedig elég vastag, kemény matraca van a babámnak.

A jó Isten és a mamám odafentről vigyáz Dorkára, én ebben biztos vagyok és nem engedik, hogy baja essen.

No cici, no para

Tegnap este már nem kapott Dorka cicit. Hát mit mondjak ... engem nagyon megviselt a dolog, Dorka nem foglalkozott vele annyira egyenlőre. 

Sokat tanakodtam, hogy oldjam meg, hogy az esti rutinban ne legyen nagy változás, aztán csak kiokoskodtam: szépen megkapta szokásos időben a vacsiját, ami tejpép volt, ezt már én csinálom neki búzadarából, kecsketejből és tejpépes innivalót kap hozzá, vagy bele. Jött a fürdetés, hajmosás, esti bohóckodás, mint mindig, ugyanabban a sorrendben, ezt követte a kakaó. Nem tudtam, hogy bent a hálóban, nagy ágyban adjam neki, ahol eddig a cicizést oldottuk meg vagy inkább a saját helyén, aztán az utóbbi mellett döntöttem. Szépen leültem vele a puffra a szobájában, megölelgettem, odaadtam neki a poharat és édesen elkortyolta a laktató innivalót. Először szopni próbált, aztán rájött, hogy ez nem a megszokott buli és váltott ivászatra. 1 decit sikerült meginni, majd jó éjt vers, jó éjt puszi, irány a kiságy, elmondtam neki mennyire szeretem, mint minden este és kijöttem. Pár perc múlva aludt. Féltem, hogy felkel éjjel, mivel váltás volt, de szépen végigaludta az éjszakát és reggel kelt fél 7-kor. 

Mit tagadjam, sírtam, nagyon sírtam. Eszembe jutott, hogy már soha többet nem lesz az az édes keresés a mellkasomon, többet nem cuccog a nyakam alatt senki, nem simiznek szopi közben ... el voltam keseredve, de én döntöttem így és azt hiszem Dorkának sem volt már feltétlenül szüksége a szoptatásra. Nagyon kevés tejem van már, ennek ellenére a nagy siránkozások és önsajnálat közepette azért csak bedurrant, így fejtem le egy kicsit, de tényleg nagyon keveset, hogy a kereslet-kínálat elv ne boruljon, ma elmegyek veszek Urtica Urens homeós bogyót és megoldom az apasztást a segítségével. 

Kíváncsi leszek, várok pár napot, hogy Dorka ráeszmél-e a dologra, hogy nincs többet szopi ... Zsu mondta, hogy a fia 2 nap után kereste, de ügyesen megoldották. Bízom benne, hogy a csajom jól veszi az akadályokat.

Nagy dillemám volt, hogy adjak-e neki cumisüveget, hogy azzal azt a látszatot keltsem, mintha ... aztán úgy döntöttem eddig sem volt rá szükség, 8 hónaposan már nem vezetem be neki, lehet egyébként sem sikerülne, mert sosem kellett neki. Na most hazudtam, minden nap kell neki, ezzel náspángolja el Maját, vagy ezzel kergeti, játékra tökéletes. Egy hete megpróbáltam, vizet öntöttem bele, hátha megissza belőle, mihelyst megérezte a víz izét játék közben az üvegben, elhajította egyből és két napig felé sem nézett. Érdekes ez nála. 

A nagy leválasztás örömére elszívtam egy szál fahéjas-mentás cigit, ami közel sem esett annyira jól mint amennyire remegtem már érte. Elég rosszul lettem ... a mohóság ára.

Úgyhogy jelentem Dorka leválasztva - egyenlőre -, lassan kiházasítva ...

Íme egy fotó Dorka első nem cicizős napjáról:

Malvin macska és a többi napi használatos

Nem tudom, hogy van pontosan. én így mondom neki és már az első mondat után fülig érő száj, majd nagy-nagy kacaj:

Széllelbélelt Malvin macska, fára mászik, háztetőkre,

barátai féltik nagyon, nehogy magát összetörje.

Rosszcsont Malvin pitteg-pattog, senki nem is tudja,

hogyan szorult vajon belé, ennyi rugó, ennyi szufla.

Malvin macska már csak ilyen, vacsoráig meg sem áll,

de ha vége lesz a napnak, elnyújtózik nagy lustán.

Altatáshoz a következőt mondom mindig - pontosan ezt sem tudom, én így mondom -:

Kicsi csibe alszik

pelyhes, puha ágyon,

tyúkanyó vette 

még ezen a nyáron.

Pelyhét maga szedte, 

szárnya alá tette

pici csibe tollpárnáját 

maga egyengette.

Pici csibe alszik,

jaj, de szép az álma,

pici csibe pihe álmát

tyúkanyó vigyázza.

Aludj szépen - kotty, kotty -

énekelget néki, 

fél szemmel a sárga szemű 

kukoricát nézi.

Pakoláshoz ezt használjuk:

Körbenézett háza táján csiga-biga néne,

közeledik már az ünnep, meszelni is kéne.

Meszet ontott egy csöbörben, kimeszelte házát,

olyan tiszta, olyan fehér nem találni párját.

Dorka 8 hónapos

Na, most az egyszer beváltódni látszik a magamnak ígért tény, miszerint írok akkor, amikor pont hónapforduló van ... és ez ma következett el, ugyanis a csajom 8 hónapos lett és 9 kiló.

Lássuk, hol tartunk:

Olyan túl nagy változásokat, vagy nagyobb dolgot most nem tapasztaltam, nagy fejlődési ugrás nem történt.

Ami lényeges volt a napirend, az evés-ivás, már írtam. Mozgásfejlődésileg talán előrelépés, hogy kanapé, komód, ágy, asztal és szekrény mellett biztonsággal közlekedik; már nem inog annyira a lába, sőt észrevettem, hogy nem felhúzza magát a kezeivel, hanem igyekszik többségében a lábával ügyeskedni az állás eléréséhez, ami jó jel a megindulás felé. Többször felállt egyedül is és kapaszkodás nélkül pár másodpercig úgy is maradat, illetve kétszer láttam, hogy 2-3 lépést megtett egyedül, majd hatalmas pofára eséssel dicsérte a megmozdulását, úgyhogy azóta nagyon kapaszkodik. Mindkét alkalommal fogott a kezében eszközt. Egyszer Güngyörke, egyszer egy építő kocka volt nála. Ez adott neki nagy biztonságot.

Ülni, ül egész nap, ha épp nem mászik vagy nem áll. 

Hüvelyk és a mutató ujjak segítségével, képes megtartani egy kockát. Sőt két kockát is egymásra tud illeszteni. 

Odanyújtja a játékot azoknak akik játszanak vele, sőt közben ülve oldalra fordul.

Képes megtalálni egy félig elrejtett játékot és kiveszi a dobozásból is a cuccát..

Figyelmesen hallgatja a szavakat, egyre jobb vele mondókázni, élvezi a rövidebb meséket, főleg, ha elváltoztatott hangon mondom neki szereplőtől függően. Malvin macska viszi a prímet, ezt leírom egy következő posztban. Imádja! Ha meghallja az első sort, már vigyorog.

A "nem", "nem szabad"-dal nagyot haladtunk előre egyik napról a másikra szinte: megérti, elveszi a kezét is, de azért még egyszer bepróbálkozik és ha akkor is tiltom, kész, tudomásul veszi és megy tovább. Idegen helyen pedig egyszer elég tiltani, megérti, ennek fényében is cselekszik és én olyan büszke vagyok rá.

Hinta lett most a No.1-es játék. Gyakorlatilag egész nap benne lenne. A homokozó még mindig mumus.

Nagyon jószívű gyerek, legalábbis most. Az utolsó játékát is odaadja a másiknak, sőt az ennivalóból minden alkalommal megkínál. Majával közösen elvannak, a kötél nagyon összehozta őket. 

A legfontosabb: észrevette a másik babát, aki beköltözött hozzánk és minden tükörnél megjelenik. Gagyog neki, megsimogatja, ha rosszalkodik, jó hangosan leosztja. Megfigyeltem, hogy megvan a véleménye mindenről és annyira nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mondhat ilyenkor. Sokszor felemeli az egyik kezét a magasba, a fejét lehajtja és mondja, mondja, mintha valakit dorgálna. A magánhangzókat felfedezte, persze nem tudatosan, de használja. Szereti a visszhangot, a lépcsőházba kiülünk és a kedvenc játékunk ... bár a lakóknak nem tudom mennyire tetszik, de nem is érdekel. A labdázás most tanulandó móka.

Nagy haladás a baba, és az áphú, amit használ. Babát több dologra mondja, az áphú, viszont csak és kizárólag apa.

Társas kapcsolatok terén is ugrás volt: egyre több gyerekkel találkozunk és már nem csak tali van, hanem közös játék. Először megfigyel mindenkit, majd kiválasztja számára a legérdekesebb gyereket és le nem száll róla ... na ezt most lesarkítottam, de tényleg kiválasztja és vele játszik. Ha a másik megunja, újra nézelődik és újra választ. Nagyon érdekes mi alapján szortíroz.

Az idősektől, jobban mondva akik ráncosak, fél vagy tart, de nem szívesen van velük. Egyébként mindenkivel nagyon nyitott, elmúlt a csak anya korszak, bárkivel elvan az ismerősi körből. 

Az állatokat imádja nézni, mutatni, simogatni bármit csinálni velük.

A tapsi-tapsi azóta is megy, saját magára és amikor örül valaminek. Mondókához viszont nem köti, vagy a süti-süti pogácsát taps helyett mosoly kíséri.

A keze, lába mutatása már régóta megvan, most a fürdős könyvből - amiben fürdik egy kisfiú és megmossa a testrészeit - tanuljuk a pocakot és az arcot. Nagyon szereti.

Ha felkel, már nem sírással jelzi, hanem hangosan gügyög vagy tesz-vesz a kiságyban nagy hangerővel, így könnyen észrevehető ... és ha már az alvás, akkor a legfontosabb: csak és kizárólag zokni nélkül alszik éjjel-nappal, ha rajta van, nem hajlandó lefeküdni.

Öltözködésnél, ha szólok, hogy emelje fel a kezét és megindítom a mozdulatot, megcsinálja egyedül és nagyon együttműködik. Édesen dugja a lábait a nadrágba. Kezd alakulni az ízlése vagy csak a kényelmi komfortja, nem tudom ... nem minden rucit tudok ráadni. Ami valamiért nem oké, azt lecibálja magáról.

Tanuljuk a cipő használatot, ám kínlódunk vele, mert olyan, mint én, mindenben jó, de legjobb cipő nélkül. Ha fogom a kezét, édesen lépked. A héten hátramentünk a garázshoz így, nagyon élvezte, de nem erőltetem, amennyit ő gondol, annyit csinálunk mindig.

Szeret 'olvasni'. Főleg újságot! Nem tépi, lapozza és élvezi, hogy zörög közben.

Megismeri az embereket a környezetünkből. A boltban viszont van egy hölgy, akit folyamatosan kever anyámmal, ugyanazokat a gesztusokat teszi felé, mint a maminak. Arcra nagyon hasonlítanak, csak a  boltos 40 kilóval több, ennek nagyon aranyos Ha vásárolni megyek, csak lepasszolom neki a lányom, nyugisan bevásárolok.

A legnagyobb hír viszont az, hogy ma már nem szándékozom cicit adni neki lefekvéskor. Meglátjuk mi lesz ... kit mennyire visel meg a dolog.

Mai friss fotó látható itt. Édesem, nagyon nagy lány lett. Tegnap este gondoltam végig, hogy 6 hetesen milyen édesen nevetett, ha rá néztem, ha bohóckodtam neki, már magyarázott a maga módján, és a "gvüe" nagyon ment neki, amit azóta sem tudok, hogy mi, de amikor rákérdeztem, hogy jó kislány volt-e és virgácsot hoz-e a Mikulás neki, ezt felelte. 

Visszanéztem a videókat éjjel és folyt a könnyem. Igazából nem tudom miért. Talán hogy megnőtt, milyen gyorsan megy az idő és ezt nem csak úgy mondják, hanem valóban így van. Vágyakozás is volt bennem egy miniDorkára. Nem még egy gyerekre, hanem azokra az időkre, amikor még csak "le-le-le" volt, így sírt, ha üres volt a pocakja. Visszagondoltam a próbálkozásokra, hogy hogyan nyugtassuk meg, eszembe jutott amikor egy éjszaka fent volt, csak sírt, sírt és nem tudtunk vele mit kezdeni. A gyerek a szobájában, én a hálóban, Krisz a nappaliban sírt. Amikor még csak nyeklett-nyaklott, bár nem sokáig, mert Dorka 8 hetesen megtartotta magát. Emlékszem az első játékra, az első mosolyra, az első hisztire, az első hármasunkra apával, amikor Dorkát hazahoztuk a kórházból és bemutattuk Majának. Amikor egy mosolyért a világot adtam volna. Utólag azt mondhatom, hogy az első időszak baromi könnyen ment, valahogy jött minden magától, egyértelmű volt és annak ellenére, hogy sokszor kétség gyötört, valahogy mindig ösztönből vagy jó tanácsra sikerült hallgatni és minden rendbe jött pillanatok alatt. Mindig bíztam magamban, a gyerekemben. Mégis nehéz volt, de egy pillanatra se voltam szomorú, asszem fáradt is talán kétszer. Most sokkal többször, hiszen milliónyival jobban leveszi az energiákat, de amennyivel többet ad Dorka, az elmondhatatlan és elképzelhetetlen. Egy puszi, egy ölelés, ahogy belekucorodik az ölembe. Tegnap is jött, a konyhában épp leültem a földre, nekidőltem háttal a konyhaszekrénynek, sajtos rudat majszolni. Belemászott az ölembe, helyet foglalt velem szemben és így ette a kiflijét. 

Még tudnék róla millió dolgot írni, de azokat nem tartom annyira lényegesnek.

A csajom bepasizott

A csajom bepasizott ... szó szerint. Annyira komolyan nyomta Dorka végig a babaklubos délelőttünket, hogy ámultam-bámultam. Ma mesélős, mondókázós, verselgetős, játszós nap volt, nagyon-nagyon élveztük mindketten. 

Mindenben részt vettünk, Dorka imádja magát produkálni, énekelt és természetesen megmutatta, hogy milyen ügyesen csinál mindent. Minden alkalommal van nálam egy pléd, amit magammal viszek, csak leterítem, ráültetem a lánykám és azon eljátszik. Itt kezdődött a történet. Leültettem, egy kis csajjal kezdett el ismerkedni legfőképp a csillogó csatjai miatt, majd jött Benedek, csupa-csupa nagybetűvel. Mintha egy rózsaszín fátyol szállt volna Dorka köré, csak nézte hosszan, le nem vette a szemét a fiúról. Közben szégyenlősen mosolygott rá, majd rám is vetet egy-két huncut pillantást, mintha kérdezni akarná, hogy ugye jó lesz nekem ez anya?! Ha tényleg megkérdezte volna, heves tiltakozást váltott volna ki, mert aranyos volt - ezt tudjátok mit jelent: nem szép -. Természetesen nagy lány módjára maga választja a partnereit. Láttam a pasiban is az érdeklődést, de nagyon félénk volt, így Dorkának jutott a kezdeményező szerep - nagyon nyitott gyerek, abszolút nyit bárki felé egyből -. Odamászott hozzá, leült vele szemben. Megsimogatta a karját, majd az arcát. Jött a fiú haja, ami tejesen elbűvölte a csajom. Majd fogta magát és jól agyonverte egy építőkockával a gyereket és csak hogy ne tűnjön nagyon brutálnak a dolog, a másik baromira élvezte a helyzetet. Gyorsan leszedtem a lányomat a pasijáról, mielőtt átcsap szado-mazóba játékuk, sűrűn elnézést kértem, majd folytatódott tovább a színjáték. Dorka nem bírt leakadni Benedekről, így most mellé ült és nekiállt sikogatni, mire a fiú válaszolgatott neki szintén sikítva. Annyira édesek voltak, kissé megakasztották a foglalkozást, de élvezet volt hallgatni őket, amint nagyon fontos dolgokat beszélnek meg, miközben fülig ér a szájuk. A nap csúcspontja számomra a következő volt. Vége a foglalkozásnak, nekiálltam összeszedni Dorka cuccait, a lányom odasomfordál a fiúhoz, két kis dundi kezébe fogja annak arcát és kétszer szájon puszilja. A kis pasi is viszonozta és megsimizte Dorka arcát érte. Annyira édesek voltak. 

Igen, bepasizott a csajom.