Összes oldalmegjelenítés

2012. szeptember 30., vasárnap

3

3 nap és Dorka első szülinapját üljük-
Életem legnagyobb és legszeretetteljesebb ölelésén vagyok túl Dorkával. Itt most elmorzsoltam egy könnycseppet. Lefekvésnél olyan szorosan karolt át, még nagy cuppanósat is kaptam. Nagyon megható volt ... Dorka pedig nagyon drága. Hozza a könyvecskéit, hogy meséljünk belőle, ha nem teszem egyből, felemeli a kezem és beletuszkolja a könyveit ... nagyon édes ilyenkor és olyan kis hálás érte. Beleül az ölembe és várja, hogy mi történik, mit fogok mutatni. Apával beszélgetnek babanyelven. Ez valami olyan különleges használata a nyelvezetnek, amit csak ők értenek és csak kettőjüknek van meg. Közben Dorka visít a nevetéstől, mutogat és apa is ölelős körbe esik :)  
Az ajándék vásárlás sikeres volt tegnap, minden megvan, amit szerettünk volna a party dekorokkal egyetemben. Nagy a készülődés fejben, lassan már ténylegesen is nekiállok, bár addig még van vagy egy hét. 
Őszintén szólva nagyon nem akartam, hogy egy éves legyen ... de mégis vártam. Tudom hülyeség, mégis olyan jó volt vele babázni. Sosem értettem azokat, akik siettették az időt, hiszen annyira ki kellene élvezni ezeket a baba pillanatokat, sosem jönnek vissza és olyan gyorsan elmúlnak. Valahogy úgy élem meg, mintha ezzel az egy éves szülinappal változna a világ, pedig tudom, hogy nem fog. Másnap ugyanúgy fel fogunk kelni, ugyanúgy lesz nap, nem lesznek mások a színek, nem leszünk mi sem mások ... mégis elmúlt egy év és nagyon nehéz a szívemnek. Másrészt őrülten várom, jobban, mint bármit eddig. Olyan nagy lány már, olyan drága és közben napról napra okosodik, tanul és mutat valami újat. Most még jobban szeretgetem, még jobban bújok, pedig semmi sem fog változni, mégis valahogy az elmúlás szele csapott meg ... nincs mese öregszik :)
A szülinapi meghívó, melyet kiküldtünk a családnak és a barátoknak:
Természetesen Dorka aláírással, még nem sk.


Egy évvel ezelőtt anya szemszögéből:

2012. szeptember 29., szombat

4

Már csak 4 nap a nagy napig.
Gondolkozom, ötletelek, közben Krisz is véleményt formál. Mi legyen, hogy legyen és milyen ...
Ma megyünk bevásárló körútra. Megvesszük, ha minden jól megy Dorka ajándékait. Pár nappal ezelőtt még céltudatosan mentünk, azaz nem volt ötletünk konkrétan, de mára körvonalazódott a helyzet és kitaláltuk, mit kapjon Dorka az első szülinapjára. Lesz benne hasznos és haszontalan, viszont minden olyan, amit szeret és amivel eljátszik. 
Zenélős, állatos, ingó-bingó fejlesztő szintetizátort - vagy mit - keresünk - persze ismét magunk ellenségei vagyunk, hiszen mit vár a szülő az ilyen játéktól a legjobban? Hát persze azt, hogy kifogyjon az elem -, könyvek, kemény fedelesek, téli hálózsák, illetve a tortához formázható marcipán, díszgyöngyök stb ... party kellékek. A meghívókat már kiküldtük, remélem mindenki megkapja idejében és részt tud venni a nagy eseményen, velünk együtt örülni Dorka egy éves mivoltjának. 
Két részre, vagy háromra? osztottuk a menetrendet, mert egyszerre nem férünk el itthon, máshol meg nem akarom terhelni a nagyszülőket, bár anyám így is be lesz fogva szegényem. A születésének napján 3.-án itthon a két nagyszülővel megköszöntjük Dorkát ajándékok nélkül. Tortát és sok-sok szeretetet kap puszikkal kísérve. Majd szombaton anyámékhoz megyünk haza. Oda jönnek a keresztszülők családostul, Erzsi, Sári, a keresztlányomék később. Ekkor tartjuk apám szülinapját is, akit Dorka csak pár órával előzött meg ... meg persze 48 évvel később érkezett. Aztán vasárnap nálunk lesz az after. Krisz szülei, Dóri, Ádám, András, Kati és a dédszülők jelenlétében. Szóval jól meg lesz ünnepelve a csajom ... kicsit szétszórt családdal, de mi az 50 négyzetméteren nem tudunk ekkora siserehadat ellátni normálisan. Nyilván mindent meg lehetne oldani, de egyáltalán nem bánom, hogy ez a 3 nap csak róla szól, csak neki, csak érte. Másrészt, ha olyan idő lenne, mint tavaly október harmadikán, nem lenne semmi gond egy kerti partyval 30 fokban, ám az előrejelzés nem nekünk kedvez, talán jövőre összejön. A menü már megvan, még Dórival kell egyeztetnem, hogy mit ehet most, mert azt nem szeretném, ha bárki éhesen menne el tőlünk. Süti: lesz torta, még nem tudom milyen, ez a vita tárgya jelenleg Krisszel, ketten készítjük el szívünk legmélyebb szeretetével Dorkának. Lesz linzer és egy krémes süti. Kaja: töltött szűz, krumpli- és franciasaláta, illetve lábtörlőt készítek, ami Drága Jó Szakácsnéasszonyságnak - bloglista: Fiatalok főzőiskolája - köszönhetek, ami azóta is nagy siker nálunk. Másrészt pedig Ádámot is szeretnénk felköszönteni, nyilván ezzel nem árultam el nagy titkot, reméljük meggyógyul addigra! Innen is millió gyógypuszi neki!
Az ajándékok terén hadilábon álltunk a családdal, egy dolgot kértem, hogy bármi lehet, csak Hello Kittys szarság ne, nagyon nem szeretem ... de lesz ... végül is nem nekem kell vele játszani, de nem szeretem a látványát sem.
Íme egy éve:

2012. szeptember 28., péntek

5

5 nap múlva Életke 1 éves lesz!
Gombóc a gyomorban, fülig érő mosoly, közben szívmegszakadás, hogy hol van már a kicsi babám, no de fel a fejjel, van helyette egy ízig-vérig csajom.
Dorka első fogkefés, fogkrémes estéjén vagyunk túl. Nagyon ügyesen és hidegrázással viseltetett a málnás fogkrém és a babafogkefe okán, annyira édes volt. Tartotta a kis száját, a fogacskáit ... Krisz szerint olyan pofát vágott közben - hogy minél nagyobbra nyissa a száját -, nem tudtuk sírjunk vagy nevessünk. Hol ronda volt, hogy nagyon vicces. Szóval túlestünk ezen is ... és a sörhab kóstolásán is, amit alig lehetett elvenni tőle.

In memoryan egy évvel ezelőttről:

2012. szeptember 27., csütörtök

6

Dorka 6 nap múlva 1.
Lássuk anya agyszüleményét egy évvel ezelőtt:

http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/09/20110927.html

Ma voltunk az 1 éves státuszon. Minden oké, sőt! 11 kiló, 80 centi - mi itthon állva, mezítláb mértünk 84-et, 86-os ruhákat hord. Kérdezte a védőnő, hogy lépeget-e segítséggel úgy, hogy a kezét fogjuk ... mondom most jött be az ajtón egyedül. Kérdezte, hogy fog-e 2 ujjal, mondom vagy fél éve. Kutacsa benőtt, szemmozgás párhuzamos, Dorka zizeg folyamatosan, úgy pörög, mint a ventilátor, alig bírjuk követni ketten. Megmutatta, hogy milyen ügyesen rajzol csiga-bigát zsírkrétával, felismerte a tárgyakat, amiket mutogattak neki, majd leragadt a lasztinál, ami nagy kedvenc ... hát igen, kézilabdás lesz a csajom, mint az anyukája. Odahozta a megnevezett tárgyakat, megköszöntük neki ... jaj, olyan ügyes volt, de az átfogó ki mit tudot majd ha eljön az egy éves idő, akkor írom le. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt hónapban is, sok minden újat csinál.
Hétfőn például a buszon hazafele produkálta magát és egy hölgy galád módon nem figyelt Dorkára, így rászólt nagy hanggal, hogy "nénihéjj!" Annyira édes volt, azt hittem megzabálom.
Számon kértek, miért vittem el a gyereket. Erre csak annyit mondtam, hogy egy, kérdezni lehet, számonkérni nem! Kettő, a kötelező oltás elmulasztása elég indok véleményem szerint a váltásra. Három, az asszisztensnő faszsága és primitív viselkedése nonszensz egy ilyen helyen, ilyen környezetben, velem szemben meg pláne. Lehet, hogy fiatalabb vagyok nála 30 évvel, mégsem jogosítja fel, hogy a gyerek előtt buta legyen és azt gondolom, ha én megadtam a tiszteletet neki, akkor talán nekem is kijárna. Aztán jött a számomra legmegdöbbentőbb dolog. A védőnők és az anyukák nekiálltak a kifakadásom után háborogni, hogy képzeljem el, hogy lehalkítja a telefont az asszisztens nő, hogy tudjon nyugiban netezni, amikor még a doki nincs ott, illetve nem lehet vele együtt dolgozni. Nem tesz rendet a "többség" között, bezárkózik a helyiségbe és elvan ott, amíg a rendelés meg nem kezdődik. Erre már nem tudok mit mondani. Aki idejár, ismeri nyilván Erzsike nénit, aki a világ legdrágább asszisztensnője volt, de nyugdíjba ment és ő az etalon azt hiszem mindenkinek. Aki segített, aki időpontot adott, aki oltásnál és vizsgálatnál el nem engedte a gyerek kezét, volt, hogy az enyémet sem ... hol vannak az ilyen lelkiismeretes emberek?

2012. szeptember 26., szerda

Visszaszámlálás: 7

... azaz 7 nap múlva Életke 1, azaz egy éves lesz! Hihetetlen, de igaz. 
A szívem a torkomban dobog, annyira izgulok már, nem tudom miért ... jobban várom, mint a saját tizennyolcamat ... akkor sem történt világot megváltó dolog, most mégis betöltjük az eget rengető egyet! 
Annyira hihetetlen, annyira gyorsan elment, annyi mindent tanult már, annyi minden elmúlt, annyi minden új jött és annyira, de annyira izgalmas.
Már készülünk ajándékkal, de azt majd csak napján kapja meg. Kész van a tortája a fejemben. Kész van a menü ... szintén buksiban. A meghívókat elküldtük, jobban mondva még Dóriék címe kell és mindenki megkapja. 2 részre lesz bontva a móka: anyáéknál lesz jövő hét szombaton az egyik buli, itt a keresztszülők, Erzsi, Sári és a nagyszülők lesznek jelen, anya csinálja, apám szülinapjával együtt lesz tartva. A másik itt Győrött lesz, Dóriék, anyósomék, Kati és a dédszülők lesznek jelen, azt én sütöm-főzöm ki.
Egy kis visszaemlékezés apámtól, csak a közös szülinap miatt: apa 4-én született, Dorka 3-án. Amikor világra jött Dorka, apám azt mondta, hogy bárcsak pár órával később érkezett volna, akkor egy napra datálnák a születésüket. Erre anyám: "Ennyire nem baszhatsz ki a gyerekeddel, ennél rosszabbat nem kívánhatnál neki, amikor 3 napja kínlódott, az a plusz 3 óra már nem hiányzott neki, hidd el!!" :)

In memorian anya szemszögéből, egy évvel ezelőtt, szülés előtt egy héttel a következő agyszülemények készültek ... olyan jó volt visszaolvasni:

2012. szeptember 24., hétfő

Milyen a jó babacipő?

Sokszor vetődött fel bennem a kérdés és sokszor tettem fel sok mindenkinek, most, hogy a hideg beálltával aktuálissá vállt a babacipő kérdés.
Addig, amíg jó idő volt, mezítlábaztunk. Nálam ez valahogy kialakult, nyilván otthonról hoztam. Nagyon szeretek cipő nélkül lenni kavicson, homokon, füvön, mindenhol. Dorka is imádja és abszolút nem kényes a lába, a gyerek sem. Ház előtt, utcán, játszótéren cipő nélkül ... ha normális helyre mentünk, akkor vettünk lábbelit, de csak puha talpú, kezdő cipellőt, ám most már nem lehet "meztéláb" a gyerek, így bevásároltunk/kaptunk. Mégsem voltam meggyőzve teljesen a cipők biztonságáról, mármint, hogy Dorkának teljesen megfelelő-e. 
Amivel megjártam:
- szuperül néz ki és olcsó
- ami szuperül néz ki és drága
- amit kaptunk
- a méretekkel.
Aztán jött anya javaslata, hogy csak olyat vegyek, aminek puha a talpbetéte, így Dorka kitapossa magának, így lesz kényelmes. Igaza lett. Csak gyógytalpas cipő a nyerő. Ám jött a következő bukkanó: a méret. 20-assal kezdtünk. Ahány cipő, annyi méret, ahány méret, annyi elméretezés. Totál kiakadtam, hogy a 20-as cipő nagy, a 22-es papucs kicsi, a 21-es szandiba nem megy bele a lábfeje, mert ezt szerencsére örökölte tőlem, mármint a magas lábfejet, így kínlódhat ő is. Aztán jött a másik számozás, a 4-es, az 5-ös, a 4-5-ös ... én már elvesztettem a fonalat. Majd az a taktika vált be, hogy gyógybetét, hónom alá kapott gyerek és a helyszíni próba. A kapott cipőkkel úgy vagyok, hogy próbálgatjuk őket folyamatosan. Használt cipőt már nem veszek, mert nem Dorka járta ki magának.
Bentre van egy baba klumpája, amit nagyon szeret, illetve már csak tappancsos zoknikat veszek - aminek az alján csúszásmentes talpak vannak -, hiszen a parkettán csúszik szét a gyerek lába menet közben.

Minden egészséges gyerek úgy áll fel, hogy a sarka kissé befele dől, a boka belső része lejjebb van.
Azt mondják a szakértők, hogy a gyerek lábára ne adjunk olyan cipőt, papucsot, aminek nincs a sarkánál kérge, hiszen a kéreg nélküli cipők nem tartják egyenesen a sarkat.
A cipő orrának megfelelő mozgásteret kell biztosítani a lábujjaknak, így fontos, hogy legyen elég széles a cipő eleje. Ezért is van az, hogy sokszor nagyon aranyos tipegők eleje olyan bumszli.
A cipő talpa akkor jó, ha hajlékony, könnyű, nem csúszik és a kopásállósága megfelelő.
A gyerekek lábai erősen izzadnak, ezért fontos a megfelelő talpbetét. Mivel a talp szintetikus, ezért fontos, hogy a talpbélés és a belső borítás textil vagy bőr legyen.
Ami nálunk nagyon bevált és meleg szívvel ajánlok mindenkinek:
TISZA cipő - baromi drága, de nagyon jó minőségűek
TÁNCSICS GYERMEKCIPŐ 9022 Győr, Kisfaludy u. 22 (Lemenős pince bolt!) - normál árak, normális kiszolgálás, szakértő a csajszi a boltban, nagyon kedves!

Még egyszer: CSAK PRÓBA!!!

2012. szeptember 23., vasárnap

Belerázódunk

Lassan, lassan, de halad a szekér. Nem merek még semmit sem elkiabálni, de úgy néz ki Dorkám bírja a gyűrődést, még ha én a hétvégi 6 órás keléseket nehezebben is ...
Valahogy ki kell kísérleteznem, hogy hétköznap keljen fél 6-kor, hétvégén viszont nyugodtan aludhatna 8-ig. Nyilván most sokan mosolyognak és én is elvetemült ötletnek tartom, hiszen nekem is átállt a biológiai órám a korai keléshez, mégis jó lenne ...
Elég sok a meló, viszont van nekem egy anyám, aki a világon a legszuperebb mami és nem is tudom mi lenne velem nélküle. Nagyon nagy segítség, hogy feljár minden héten hozzánk és amikor itt van megfőz, kitakarít, Dorkát ellátja és totál nyugodt szívvel hagyom rá a csemetém, emellett az unoka imádattal csüng a nagyin. S azt hiszem ez a legnagyobb segítség, hogy biztos kezekben tudom. Anyósommal is lassan-lassan halad Dorka, nincs apelláta, most ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Ha nincs itt anya, akkor délután érünk haza a munkából Dorkával, kis nasi - túró rudi, Danett vagy valami után jön a "közös csak vele játék", ezt nagyon szereti és általában összebújással, beszélgetéssel, megszeretgetéssel - Dorka szeretgeti, simizi anyát - végződik, majd beviszem a szobájába, leteszem aludni, pár perc és fél 5-ig durmol. A napirend nem változott, minden halad a régi kerékvágásba, annyi a változás, hogy a fent töltött időben máshogy alakulnak a régi dolgok, hiszen közbe kell iktatni kétszer egy óra buszozást. Ha anya itt van, akkor is változatlanok a délutánok, csak akkor tudok pihenni, vagy el tudok minden olyan dolgot intézni, ami máskor nem fér bele. Ilyenkor Krisszel elmegyünk csavarogni, kávézik, én forró csokizok ... mindegy mit, csak kettesben.
A hazajövetellel nincs gond, viszont az elindulás bajos nagyon ... helyesebben a buszok csatlakozása. Ha a későbbivel megyünk, nem érjük el a csatlakozást, ha a korábbival megyünk, 25 percet várni kell a  következőre. Ami most még nem gond, ám télen zimankóban, hóban mi lesz, nem tudom.
Kivétel nélkül minden nap "leszaranyáznak" - nem szó szerint, de konkrét utalással -, hogy miért kell kitenni szegény gyereket ilyen korán a munkába járásnak ... erre mindig azt mondom, hogy én sajnos nem tudok otthon ülni a seggem vakargatni - értsd: gyereknevelés, háztartás, mégsem seggvakargatás, de másnak mégis - hetvenezerből - már ami a saját pénzem illeti - nyilván apa is keres - éhen nem halunk, megvan mindenünk -, másrészt nem megy a cég, ha nincs aki csinálja és ha most nem megyek vissza, lehet egy múlva nem lesz hova és azzal nem vagyok előrébb, a későbbi szoc.támogatással, abból a huszonvalahányezerrel plusz családi pótlékkal a seggem kitörölhetem, másra nem elég. Páran megértik, sokan nem, az elején még pörgettem magam rajta és csináltam szar napokat miatta, ma már nem érdekel. Mindenkinek megvan az élete és úgy alakítja, hogy a legtöbbet ki tudja hozni belőle. Viszont nekünk kell ez a munka, cég fennmaradása ahhoz, hogy Dorkának is legyen egy biztos indulása, munkája és hogy minden hónapban tudjunk félretenni neki, biztosítva ezzel egy kezdőtőkét a nagybetűs élethez.
Nekem is szoknom kellett az új helyzetet. A korán kelést, a korábban fekvést, hogy van hétköznap és hétvége. Tudom, ez most hülyén hangzik, de eddig sokszor összefolytak a napok és igazán nem volt különbség a kettő között. Amikor Dorka kisebb volt, minden pénteken rácsodálkoztam a világra, hogy már megint péntek van, eltelt egy hét úgy, hogy észre sem vettem. Furcsa volt újból emberek között lenni, beszélni velük - nem babás dolgokról és őszintén szólva nehezen ment a szóhasználat, mondatösszerakás annak ellenére, hogy nálunk mindig átjáróház van és többség nemgyerekes emberke, mégis kikerülhetetlen, ha ott van a csemetém, hogy ne róla legyen szó -, vagy egy pályázat megírása. Újból bele kellett jönni a szakszavakba, újból fel kellett venni a pörgést, azt az ezer fokon izzást, ami másfél- két éve volt amellett még itt van Dorka, a háztartás, Maja, Krisz, a nyaraló és minden egyéb járulékos költség. Szóval nem gondoltam, hogy nehéz lesz és igazából végig sem gondoltam ... bár hogy is gondolhattam volna végig, amikor azt sem tudtam mi vár rám, ránk. Krisz is az első héten valahogy úgy tekintett erre a munkába visszatérésre, hogy nem lesz gond, hiszen bírom és Dorka is ügyes, mégis a "fárasztó" részével - hogy minden ugyanúgy megy, csak még a munka is hozzájött - ő sem számolt, hogy ez azért rengeteg energiát levesz, a napi 2 óra utazásról már nem is beszélek. Ráadásul továbbképzés miatt több napot nem is volt itthon. Aztán tegnap esti beszélgetésnél elmeséltem neki egy napom, hogy mi fér bele, mit csinálok, csinálunk és elkerekedett a szeme és megígérte, hogy igyekszik több minden ő is magára vállalni. Ezért jó, ha anya itt van, mert már a főzés, takarítás, Dorka ellátás ki van pipálva.
Az új helyzet ezt adja és nem panaszkodhatok, hiszen van családom, van munkám, az egészséggel hadilábon állunk 2 hete, de talán lassan kijövünk a náthából és köhögésből. 
Szóval lassan belerázódunk.


2012. szeptember 19., szerda

Közérdekű

Csak, hogy mindenki tisztában legyen vele ... na meg persze kormányunk baba-mama- és családbarát döntései tükrében: megszüntették a kismama bérletet, amin - nagyon finoman kifejezve magam - kurvára felháborodtam ... azon meg pláne - tájékoztatás híján -, hogy 3 napon múlt az, hogy az 5500,- Ft-os havi bérlet árából év végéig tudtam volna venni kismama bérletet, ha augusztusban megvásárolom.
Szeptember harmadikán elsétáltunk Dorkával a jegykiadó automatához, hogy megvásároljam a havi bérletet a munkába járás okán. Nagy slunggal előkészítettem az 1.350,- Ft-ot - amit mondtak az érdeklődéskor -, beütögettem mindent, majd jött a döbbenet, hogy megszűnt. Csak diák-, nyugdíjas- és sima havi bérlet létezik. Ezen belül persze van félhavi, éves stb ... Gyorsan töröltem mindent, felhívom a volánt, hogy ez mi, 3 napja kaptam az infót, hogy van kedvezményes bérlet, azt mondták, hogy ja, az már nincs szeptember elsejétől ... hát meg a jó k...va ... ! Szépen elő a bankkártya, mert nem volt nálam kápé - mindig csak és kizárólag annyit hordok magamnál, amennyit muszáj a sikerszéria óta, szépen kiszámolva, mint az ovisoknak, ha 5.000,- nél többnek kell nálam lenni, akkor 3 zipzárral zárom el -, nekiveselkedtem újra az automatának, kiadta a havi bérletet, nem is az árral volt gondom, nem amiatt voltam mérges, hanem az elv miatt, hogy miért szüntették meg és ezt miért nem lehetett közölni a telefonban, amikor érdeklődtem. 

2012. szeptember 14., péntek

Az első hét és tanulságai

Eltelt, túléltük és hulla lettem volna, ha szerdán este nem érkezik a felmentősereg anyám személyében, aki nagyon nagy terhet vett le a vállamról azzal, hogy biztos kezekben tudhattam Dorkát, hogy oda tudtam figyelni a munkára még ha közben orvost váltottunk, még ha közben félig belehalunk a takonyba ... mégis egy heti teendőt el tudtam intézni azzal, hogy fent volt nálunk. Olyan jó, hogy ilyen anyukám és családom van ... akik elengedik muttert otthonról, hogy felvigyázhasson. Még Pötyivel, az őzzel kell egyezkednem és bocsánatáért esedeznem, hogy a kinevezett anyját elcsórom két napra.
Dorka ügyesen vette az akadályokat, bár voltak "nem-nem-nem"-ek, a harmadik napi hajnali indulásnál, mégis jól viselkedett, szépen aludt, az evéssel gondjai vannak, de utólag kiderült a fogzás miatt, hiszen ma újabb fogacskával lettünk gazdagabbak, ami maga után vonta azt is, hogy tegnap délután olyan kibaszott nyűgös volt, hogy átértékeltem újra az életemet. Fájt a torka, közbe taknya-nyála egybefolyt, jött a foga is és front volt, na ezt adjátok össze és szorozzátok meg ezerrel a hiper-érzékenysége okán. Anya azt mondja, hogy teljesen máshogy viselkedik, amikor nem vagyok a közelben. Szépen játszanak, szót fogad, eszik, elalszik anyával is ... amikor megérkezem, félőrültté válik, ami azt hiszem azért van, mert nem igazán tudja még a rangsort helyre tenni ilyenkor. Akkor most kinek fogadjak szót kérdéskör merül fel benne, majd gyorsan lecsillapodik és minden okés lesz. 
Tegnapra totális takony öntött el minket. Emellett fájt a torka mindenkinek, Krisz köhög is, úgyhogy megérte várakozni hétfőn a beteg gyerekek között 3 és fél órát makk egészségesen. Felindulásból gyorsan orvost váltottunk, Horvát Eszterhez járunk mától, aki 10 perces várakozás után tündérkedvesen fogadott minket és non plusz ultrákban tudok csak beszélni róla. Játékosan vizsgálta meg Dorkát, aki hatalmas mosolyokkal és szövegeléssel hálálta meg a törődést, kapott matricát a sok-sok elismerő szó mellett és tájékoztattak a legnagyobb felháborodásom közepette, hogy Dorkának egy oltása hiányzik, amit 10 gyerekorvosból 10 ajánl, méghozzá az agyhártyagyulladás elleni, ami támogatott két éves korig, csak magáért az oltásért kell fizetni 2.000,- Ft-ot. Azt hittem lehidalok, hogy nekünk miért nem mondta ezt senki?! Azon gondolkoztam, hogy most visszamegyek és pofán baszok valakit ... megvan az indoklás az orvosváltás okán. Kiváltottuk az oltóanyagot és mivel jeleztem, hogy csak homeopátiával gyógyítom Dorkát és magamat is, így kérném ezt figyelembe venni, kaptunk Coryzaliát és Homeogene-t a megfázásra és a torokgyulladásra. Hozzáteszem nagyon halkan, hogy 3-szor adtam a csajomnak eddig bogyókat és javuló tendenciát mutat, vele együtt én is.
Amellett, hogy nagyon aranyos volt, nagyon alapos is. Beszéltünk Dorka szeméremajkainak összenövési problémájáról és mondta, hogy utánajár, hétfőn hív az eredménnyel. Az előző dokinkban fel sem merült a rákérdezés lehetősége, mindennek én néztem utána. Emellett van magánrendelése itt, tőlünk nem messze, nagyon olcsó. Ha lázas beteg a gyerek, kijön házhoz - bár ezt az előző doki is megígérte és semmi sem lett belőle - meglátjuk ... vagy inkább ne lássuk meg. :)
Emellett, hogy anyám is feljött, Dorka elég sokáig tudott aludni reggelente és meló után én is el tudtam intézni egy csomó mindent. A napirendje nem változott.
Szerdára, amíg egyedül voltam, mert Krisz továbbképzésen volt, azt hittem meghalok. Mindent egyedül kellett csinálnom és hiába voltam fáradt, mégsem tudtam pihenni és alig vártam, hogy fél 5-legyen és tudjak kelni, elkészülni. Maját levittem sétálni, amíg Dorka aludt, majd reggeli készítés, Dorka keltés, összekészítés, indulás busszal, meló, közben Dorka etetés, altatás, majd haza busszal munkából, Maja séta gyerekkel együtt, ahányan voltak x fele futottak ... és x nagyobb, mint 4 ebben az esetben. Séta vége, felcuccolás gyerekestül, kutyástól, bevásárlószatyrostul, kaja készítés magamnak, uzsi a csajnak, majd Dorka játék, vacsi készítés, fürdetés, elrendezés, kutya eü séta, anya is elrendezte magát és ágy ... szóval kurva fárasztó volt és alig vártam, hogy szerda legyen. Közben Dorka is nyűgösebb volt a kezdődő vírus miatt, így nehezebb volt vele, de túléltük és indul hétfőn az új hét.
Most hallom, hogy nagyon köhög, közben sokszor bukik - mint 2 hetes korában -, azt hiszem pont a köhögés miatt van. Ráadásul olyan apróság, mint a takarócsere úgy meg tudja zavarni, csak lestem ... kinőtte a babatakaróját, illetve 21 fok van, vagy kevesebb éjszaka a lakásban, így váltottunk egy nagyobbra ... kétszer akkorára, mint eddig volt. Most parázok, nehogy alábújjon annyira, hogy ne kapjon levegőt, bár szellőzik ez is rendesen persze, hogy kipróbáltam. Ezzel jól be tudja magát bugyolálni, az előzőnél többször kellett éjjel takargatni és annyira össze volt gömbölyödve magzati pózban a jéghideg gyerekem, hogy érett ez a döntés. Mindenesetre ez annyira megkavarta, nem az a szag, nem az az anyag és nem az a takaró, hogy alig tudott este elaludni. Hihetetlen, mennyire ragaszkodik a saját kis dolgaihoz és mik jelentenek számára nyugalmat.
Nagyon jó hír, hogy Dorka éjjelente nem pisil be egy hete. Teljesen száraz pelust veszek ki alóla minden reggel. A szakirodalom azt írja, hogy az éjjeli szobatisztaság korábban megkezdődik, mint a nappali. Dorkánál egyébként állandósulni látszanak a kaki időpontok, így ez is szuper támpont lesz a bili újboli használatához, mert most egy ideig nem tettem alá, ugyanis örihari volt Dorka és a céleszköz között.
A héten Jófogásra feltettem az etetőszéket, konkrétan tegnap és ma elvitték. Még a kismama nacikat kell eladnom, a babaruhákat beadnom a használt baba boltba és kész, lesz újra helyünk.
Szóval nagy tanulságokat vontam le a héten és aszerint csinálom az életem tovább és alakítom Dorkáét is. Még jó, hogy van segítségem ... minden tiszteletem, megbecsülésem az egyedülálló anyáknak, akik ezt csinálják végig.

2012. szeptember 11., kedd

Első napunk a dolgozók körében

Egy szavam sem lehet. Amennyit paráztam, amennyire féltem tőle, amennyire vert a szívem reggel a buszon ... na, annyira nem volt gond. Igaz, ez még csak első nap, nem kell messzemenő konzekvenciát levonni, majd egy hét múlva.
Reggel 5-kor keltem, elkészítettem magam, levittem Maját eü. sétára, majd Dorkát is keltettem, nagyon nem akaródzott neki, jobban mondva szívesen visszaaludt volna a kakaó után. Lassan felöltöztettem, közbe belebólintott a készülődésbe, majd megébredt, megmutatta a napocskát a falon és újra bóbiskolt ... na ekkor megfordult a fejemben, hogy tehetem ezt vele ... aztán túlléptem rajta, hiszen dolgozni kell, nincs mese.
6-kor indulásra készen voltunk:
 Majának még egy gyors puszi indulás előtt és irány a busz. A 14-est 2 perccel későbbre rakták, az 5-öst 2 perccel előrébb hozták, így futnom kellett Dorkástul, kacsástul, tűsarkústul, táskástól, mindenestől, de a sofőr aranyosságának köszönhetően végül feljutottunk a buszra, de holnap még egyel előbbi busszal kell mennünk. A járatokon Dorkám nagyon ügyesen viselkedett, már ha nyitva volt a szeme. Nem aludt, de pihent. Ráadásul a mellettem ülő csajszi megdicsérte a tatyóját és azt a feszítő boldogságot ... nagyon édes volt. Kihúzta magát és büszkén ült, hogy ő milyen nagy lány már.
Napközben 7-től 9-ig kint voltak anyósommal játszottak, majd bent folytatták, 9-kor tízóraizott velem, majd letettem aludni, mert alig látott már szegényem. 11-ig aludt, akkor végeztem én is, fél 12-kor ebédeltünk és apósom elhozott minket haza, ami csak azért nem tetszett, mert jó, hogy aranyos meg minden, de inkább tartogassuk a kocsis dolgokat esőre meg nagyon szar időre. Ilyenkor, amikor jó idő van, a rutinnak ki kell alakulnia, meg tényleg nem kell a seggünket hurcolászni. De rendes volt tőle tényleg. Nagyon büszke voltam rá, nem hisztizett, aranyosan elvolt. Aludni én raktam le, ám mivel Zsuzsi baba itthon maradt a reggeli izgalomban, így nehezen aludt el, vagy 10 perc kellett, mire végre a fáradtság elnyomta. Magamra is nagyon büszke voltam, hogy túléltem és nem rohangáltam be a gyerekhez 10 percenként, pedig azt hittem ezt fogom csinálni, de nem, kibírtam. Baromi lassan ment az idő, pedig irattároztam egész végig az egy éves elmaradt anyagokat rendeztem ... és még holnapra is van ... sőt asszem egész héten ezt csinálom, aztán átveszek mindent sorjában, a hét még csak az akklimatizálódásról fog szólni, illetve Dorka szoktatásáról.
Csütörtökön anya jön fel és péntekig marad. "Zenebölcsibe" majd ő fogja vinni Dorkát egy héten egyszer. Pár hónapos kora óta járunk ide és nagyon szereti!
Elfáradtam a mai napon. Ez valahogy más fáradtság ... most érzem, hogy felnőttem. Dolgozom, közben gyerekem van és ez így jó. Azt hittem szüléssel, hogy megtörtént, felnőttem, de nem. Más lett hirtelen minden és mégis minden ugyanolyan. Nem tudom megfogalmazni. Valahogy anyám képe van előttem, két gyerekkel ... csak én maradok egynél, hogy ő volt a felnőtt, mi a gyerekek, amikor dolgozott és most már én is ugyanebben a körben vagyok bent.
Plusz egy hatalmas pofán csapás: keresem a szavakat a köznapi nyelvben. Durva, de tényleg. Olyan szinten leszűkült a szókincsem annak ellenére, hogy olvasom, mesélek, mondókázom, hogy csak lestem ... egyszerűen gondolkoznom kell a szavakon, az üzleti-tárgyalási, sőt a könyvelési nyelvhasználat szókincséről már nem is beszélek ... gyakorlatban megy, de ha mondani kell el kell gondolkoznom. Azt hittem seggre ülök. Hozzáteszem egy elektronikus számla elkészítése gondot jelentett. Na, azt hittem egy év nem sok idő és milyen gyorsan elmegy ... az agyi kapacitásom nulla, mivel csak babásokkal vagyok/voltam körülvéve, így a szókészletem is leredukálódott, illetve a szakszavaknak is újra elő kell jönniük. 
Ma abból a szempontból is aranyérmet érdemlek magamtól, hogy 5-kor keltem, dolgoztam, Dorkát elláttam, kimostam, kivasaltam, Faceztem, blogot írok most és mindjárt kész az uzsonna, ja és apa nincs 2 napja, így totál egyedül ... Univerzális vagyok.
A csajom egy csoda, de kíváncsi vagyok a holnapi napra, az újabb korai kelésre, a buszozásra, a  máshol töltött időre és úgy 'ámblokk' az egészre.


2012. szeptember 10., hétfő

Hogy hol élünk ... na és miben?!

Fertő, mocsok, gusztustalan hazug mocskos, putri netovábbja a mai nap és a hely, ahova a gyerekem viszem ... eszméletlen. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom valaha írni, de ma átfutott az agyamon az egész életem az elveimmel együtt! 
Előző bejegyzésemben írtam, hogy Dorka mellkasán egy csomót találtam, így elvittem dokihoz, megnézetni. Diagnózis: akik korán elkezdenek járni - értsd: egy év alatt - náluk, alakulhat ki a test bármely részén hasonló izomrost gyulladás. Nem is igazán a korai járással függ össze, hanem hogy az izmok nincsenek még a megfelelő kondiban és a babák szervezete reagálhat így, ahogy Dorkáé is. Másrészt mivel eltűnt 2 hét alatt a "babapocak" a járással összefüggésbe hozható jó kondinak köszönhetően, ezért látványos a mugli Dorka mellkasán, szóval nem kell egyből dokihoz rohanni, majd elmúlik, ha stabilizálódik a járás és a helyes testtartás. Na erről ennyit és akkor jöjjön a fertő.
Reggel fél 9-re értünk oda, azt nem tudom pontosan hányan voltak előttünk, mert ugye a "többség" tízesével jár mindenhova, így csak saccolni tudtam, hogy kábé 20 a létszám. Hát gondoltam az nem annyira vészes, kivárom. Hát nem kellett volna. Kezdődött a dolog, hogy megkértem az asszisztensnőt, amikor kijött, hogy a sok fostos-hányós-köhögős gyerek mellett muszáj kivárnunk az egészséges gyerekkel a sort, nem lehet-e bemenni előbb vagy időpontot kérni, mert ha nincs gond, akkor mennék dolgozni is akár. Leosztott, hogy mit képzelek, várjam ki a sorom, időpont nincs, ez nem szálloda. Feltettem a kérdést a váróban, hogy hányan mennek dolgozni innen és kinek kellett kivennie szabit azért, hogy a gyerekét elhozza. Meghűlt az emberekben a vér és egyetlen nő tette fel a kezét, a többiek kussoltak. Mondom az asszisztensnek, hogy akkor kérek egy időpontot. Erre rám vágta az ajtót. 2 gondolat futott át a fejecskémben, hogy ad1.: berúgom az ajtót, hogy a fasznak csapja rám az ajtót, ad2.: felhívok pár gyerekorvost és megkérdem náluk is ugyanez a rendszer? A jó neveltetésemnek köszönhetően a második mellett döntöttem. 4 gyerekorvosból 4 mondta, ha nem beteg a gyerek, csak ellenőrzésre viszem, természetes, hogy időpontot kéjek, hiszen a többiek ne fertőzzék az amúgy gondtalan gyereket. 
Mivel nincs más választásom, kivártam a sorom, 3/4 12-kor kerültem sorra a gyerekkel, miközben sugárba hányta egy kölök a várót, hiába szólt az anyjának vagy ötször, hogy okádnia kell, baszott rá, inkább a többi barátnővel beszélték meg, kit hova raktak a határon áthozatal után ... azt hittem az agyam eldobom. Ismét volt verekedés, mármint szülői részről, volt takony elterítése és azzal játszása a földön csoportosan, volt élesen visító gyerek, aki olyan szutykos volt, hogy ragadt, volt kiabáló, dokit majdnem meglincselő, agyonverő, családját fenyegető faszkalap ... mindez totál hangerővel 3 órán keresztül. Zsongott a fejem, fájt a fülem, az ablakok bereteszelve, nehogy ellopják, nincs ülőhely, mert ugye mindegyik ül, még ha csak egy gyereket is kísérnek. Azt hittem megőrülök és Dorka is egyre nyűgösebb lett. Megetettem, bár komolyan mondom féltem, hogy a levegőben lévő bacik csak és kizárólag minket spéciznek ki fehér ember lévén ... de hát éhes volt. Miközben etetem, odajön egy kislány és kiveszi a kanalat a kezemből és rámutat a Danoninos dobozra, amit akkor vettem ki a táskámból, hogy az az övé és elloptam tőle ... mondja ezt az anyjának. Már láttam, hogy kel fel a nő a székből, a gyerek igazát jóváhagyva, felálltam, tűsarkú cipőmben, amivel 2 fejjel voltam magasabb nála és elejét vettem egy heves vitának-verekedésnek és elmagyaráztam kellő hangerővel, hogy ez a gyerek ilyen dobozt csak tévében lát és ha nem kapom vissza a kanalat, azzal verem agyon, majd a beleit kihúzkodom és azzal fojtogatom meg. Erre volt megszeppenés, már indult volna a hőbörgés, pedig egyértelmű volt a helyzet ... senki sem mer szólni, de kérdem én, ha nem talál emberére, akkor elveszi mástól a kaját??!!! Ez annyira durva helyzet volt, nem azért mert a nővel együtt felállt nekem még vagy 5 ember, hanem azért, hogy a szaros 2-3 évest már erre tanítják, vagy megengedik neki. Milyen világban élünk?! Mi ez?! Hogy gondolja bárki is, hogy egy kisgyerektől kaját mer elvenni?! A sírás kerülgetett, amikor Dorka arcán láttam a megszeppenést. S ha nem lett volna határozott és kellően paraszt-morbid a fellépésem, akkor éhes lesz a gyerekem?! Én ezt nem értem, de ha valaki magyarázatot tud adni, kérem tegye meg, mert lehet, hogy én vagyok ennyire hülye ...
Aztán eltelt egy óra, jött a következő incidens ... utánunk jött 3 család, akik elém akartam bepofátlankodni ... persze ezt is szóvá tettem és még nekik állt feljebb, de itt is elmagyaráztam merre hány méter, aztán behívtak minket. 2 percet voltunk bent a Konakion felíratásával együtt. Majd hazafele, azért szarta a seggem, hogy csak meg ne várjanak valahol, de szerencsére nem így lett.
Hozzáteszem a többség, mivel iskola van, igazolásért jött kitalált betegséggel vagy nem létező gondokkal, persze volt aki tényleg szarul volt, de ezek száma lecsökkenthető 3 főre. 
Ez a mostani helyzet egyértelművé tette számomra, hogy Dorka kartonját kikérem és elmegyünk máshova, mert ez az állapot tűrhetetlen.
Az időpontos dolog bosszant a legjobban. Akinek olyan munkahelye van, hogy szabit kell kivenni azért, hogy a gyereket megmutassa mondjuk egy olyan gonddal, mint amivel ma én vittem Dorkát orvoshoz, annak várni kell a beteg gyerekek között ... így kiesik egy napja a munkából és valószínű több is, hiszen fertőzhetnek a közösen várakozók, ezt követően akár táppénzre is kell menni vagy újabb szabira, hogy ápolja a megfertőzött gyereket otthon vagy akár saját magát, ezzel újabb napok esnek ki a munkából. Ez az időpontos dolog működött egy ideig itt, mivel sok volt a visszaélés, beszüntették. 
Mégis azt gondolom, hogy egy kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre. Nem igazolásért mentünk, nem azért, mert lógni akartam, hanem azért, mert kételyem volt, ráadásul eddig talán 2-szer voltunk ott, nem járunk oda hesszelni ... többet ilyet nem szeretnék átélni ... nem magam miatt, Dorka miatt. Nem kell neki egyáltalán ilyen abszurd helyzetekben részt venni ... legalábbis még nem.

2012. szeptember 9., vasárnap

Lelkizés ...

Holnaptól megszűnik a jó világ, megyünk Dorkával dolgozni ... azaz mentünk volna, ha nem találok a mellkasán egy nagy csomót szombaton és nem ver a frász két napja, hogy mikor lesz már hétfő, meg tudjam mutatni a gyerekorvosnak és mondjon rá valamit.
Amúgy is ... kezdődik a lelkizés és talán megszűnik azzal, hogy kiírom magamból a gondolataimat.
Nem olyan egyszerű ez, mint ahogy az 'okos' fejemmel kigondoltam ezt. Nagyon vágyom már a felnőtt társaságra, nagyon kellenek az új impulzusok és nagyon kell már a mindegy mi, csak valami más ... nehéz ezt megfogalmazni, nehéz úgy még magam számára is, nehogy véletlenül úgy tűnjön, hogy a gyerekezést unom, hiszem hogyan unnám, amikor erre a csajszira tettem fel az életem, ő volt a legfőbb vágyam. Mégis valami hiányzik és azt hiszem ez a munka. Úgy voltam vele, hogy pár órára lepasszolom anyósomnak a gyereket, gyakorlatilag így is kéznyújtásnyira leszek, hiszen egy udvarban van a nagyker és mamáék háza, így nem lesz gond. Csak azt nem gondoltam végig, ha a bizalomnak a hiánya egy kicsike, ici-picike mértéke is felmerül, akkor megette a fene a karnyújtást ... és nálam ez van. Mindenki azt hiszem úgy van ezzel a kérdéssel, hogy maga tudja a legjobban, hogy mi kell a gyerekének, majd utána jön jó esetben a saját anyja, majd ezt követik az egyéb családtagok. Anya mindent úgy csinál, ahogy én, amit mondok neki, mindent betart percre pontosan, Dorka lóg rajtam, annyira imádja és persze ez kölcsönös is és hozzáteszem, minden körülmények között a legmaximálisabb megbízhatóság él vele szemben. Mással ez nem mondható el ... az úgy gondoltam és azt én úgy csináltamtól a hátamon feláll a nem létező szőr és abszolút ellenszenvet vált ki bármilyen ezzel kezdődő mondat, ha egyes személyektől hallom főleg úgy, hogy jó részt másra bízta a gyerekét ... na mindegy is, vissza kanyar ... szóval nagy dilemmát okozott a bölcsi és a mamabölcsi kérdésköre, mégis az utóbbi mellett döntöttünk majd meglátjuk mi lesz alapon és ha nem válik be, nem erőltetem a melót, hiszen Dorka biztonságánál, nyugalmánál nem létezik fontosabb dolog a világon.
Így a holnapi napot leszámítva, ami erős gyanú szerint orvoslátogatással fog eltelni, a következőképp alakulunk:
Anya 5-kor kel, Dorka fél 6-kor - a fél 8 helyett mostanság - és busszal megyünk dolgozni negyed 7-kor. 7-re odaérünk és onnan megy minden a megszokott napirend szerint anyósommal remélhetőleg. Majd délben hazajövünk és onnan ismét a megszokott ritmus lenne. Majd csütörtökön és pénteken anyám jön fel bébiszitterkedni, akkor tudok 8 órát dolgozni. Igazából, ha jobban kiszámolom, 2,5 óráról van szó, a többiben úgyis alszik, majd amikor felkel, eszünk és jövünk haza. Nagyon bízom benne, hogy Dorka ezt az akadályt ügyesen veszi. Én már 2 hete alig alszom, alig eszem, gyomorgörcs ... rettentően lelkiismeret-furdalásom van és már most könnybe lábad a szemem, amikor arra gondolok, hogy reggel ébreszteni kell a lányom. Viszont arra is gondolnom kell, ha most nem megyek vissza és nem futtatom ismét fel a céget, akkor nem lesz hova mennem egy év múlva, itthonról való bedolgozás nem bizonyult túl hatékonynak, hiszen nem baszogattam senkit, hogy "dógozzá bazdmeg!" ... illetve kiestem a ritmusból is. Tudom, hogy mindegyikünk érdekét szolgálja, tudom, hogy ha nem megy ez a napirend, akkor szarok bele az egészbe, nem csinálom. Bölcsit is nézegettem és van is egy befutó, ahova jövő ilyenkor szeretném, ha Dorka menne, akár tetszik anyósoméknak, akár nem, hiszen gyerek gyereknek barátja, ráadásul már un engem is, őket még hamarabb fogja ... látványosan, úgyhogy kell a gyerektársaság. Még jó, hogy anya van!!! 
Az immunrendszere edződik a buszozás közben azt hiszem, úgyhogy jó lesz így ... vagy csak magam nyugtatom. 
Eszembe jutott valamelyik nap, hogy úgy érzem magam, mintha nyakamig érne a szar és még az a szerencse, hogy nem hullámzik, csak fojtogat ez a hülye érzés és ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor néha pofán is csaphatna a trutyi, hogy szegény 11 hónapossal ezt csinálom. 
Bízom a lánykámban és magamban is és talán ez a hülye önsajnálat is elmúlik, ha látom, hogy minden flottul megy és csak én parázom túl a dolgot.
Bízom benne, hogy altatással sem lesz gond, a külön alvás már megtörtént úgy is, hogy Dorka anyáméknál aludt, mi nem, úgyhogy stramm csajszi, benne van minden reménységem!
Ja ... és a legfontosabb a végére: ugyanazok az érzések jöttek elő bennem, mint szüléskor. Tudtam, hogy eljön a pillanat, tudtam, hogy mit kell csinálni, felkészül rá az ember, de ha most nem jött volna Dorka csomója és holnap reggel mennünk kellett volna dolgozni, infarktust kaptam volna ... szülésnél is, ha nem kéretőztem volna haza ellátni a "jószágokat", akkor mentem megőrültem volna, hiszen a sokkból kellett egy kis felocsúdási idő és most ezt Dorka elintézte, így nyugodtan indulhatunk neki a hétnek KEDDEN!!!

2012. szeptember 3., hétfő

Dorka 11 hónapos


Annyira repül az idő és megállíthatatlanul, visszaforgathatatlanul és nem tusom sírjak-e vagy nevessek, de egy hónap múlva szülinapját üljük. Ma kicsit öngyi-depi hangulatba kerültem emiatt csak azon nemes okból, hogy még babáztam volna vele, csak vele, újra ... még egy kicsit, de kész csaj és most hogy már megy, minden apró babás jellege eltűnt. 
No de lássuk hol tartunk így egy éves kor előtt egy hónappal:
- Legnagyobb újdonság, hogy megy. Most már cipőben is, girbe-gurba talajon is, nem csak parkettán, mezítláb.
- A gyerektársaságra rettenetesen ki van éhezve és valami őrült módon gyűjti az energiákat, a tudást, az utánozni valót, amikor értelmesebbek közé keveredünk.
Iszik, eszik egyedül. Bár hozzá kell tenni, hogy nagy változás az evésben, kézzel eszik. A kanál most kikerült a repertoárból, viszont villával perfekt a csaj. Azt nem mondom, hogy mindig jó étvágya van, ami tetszik neki, abból doszt ... ami kevésbé ízlik, abból pár kanállal, gyorsan 'jóllakik'. A gyümölcs minden formában és mennyiségben, főleg ha barack, körte. Túró rudi szintén ipari mennyiségben fogy, viszont a pöttyös rudin kívül minden más fajta kiüti. Imádja a gesztenye masszát tejszínhabbal. Minden tejterméket szeret. Tejporral kapja a kakaókat - Bebivita 12 hónaposnak valót issza pár hónapja -, viszont a főzelékek, a tejberizs, tejbepapi és minden ami eleve tejjel készül, azzal csinálom neki. A tejfölt magába eszi, egy pohárral képes benyalni ... szó szerint. Fagyiban egy gombóc 2 tölcsérrel elfogy nála. A halat imádja, emellett minden húst megeszik bármilyen zöldséggel, kivéve a sóskát. Rizs szintén nagy kedvenc, illetve minden rizst tartalmazó étel ebbe a rizsfelfújtól a tejberizsig minden.Inni csak vizet iszik, nagy ritkán kap gyümölcslevet, de nem jellemző. Igazából nem újdonság, de leírom még egyszer nem főzök már külön, azt eszik, amit mi. Nem fűszerezek már úgy, mint régen, aki akarja kicsit erősebbre ízesíti az ételét, ezzel meg van oldva a probléma. Bár ez sem igaz teljes mértékben, mert anyósom a múltkor vadast készített, ami csípős volt és Dorka falta a hegyes erőssel együtt. Semmi baja nem lett tőle, fogzásra nála nagyon bevált. Nyilván nem vagyok felelőtlen és nem tömöm csípős-marós étellel a gyereket, de ha becsúszik, nem esem pánikba. Ha valami ízlik neki, akkor mondja, hogy "nyami-nyami".
- A szájába vesz mindent, ami szintén nem újdonság, viszont az, hogy mindent lenyel, az már sok/sokk! A mindent értsd a kutyaszartól a kavicson át a játékait ... mindent. Úgy közlekedik, hogy az épp aktuális játékot a kezében egyensúlyozva viszi, a szájában pedig a leendő játékszer foglal helyet. Már nem rakok ki neki minden játékot, csak napi párat, azzal elvan és váltogatom őket.
Játék: utánoz. Hangokat, gesztusokat, mozdulatokat. Arcával mimikázik. Egyszerre több dolgot akar fogni a kezében. Két ujjal fog már és ügyesen használja mindkét kezét. Nagy kedvenc most a fotónézegetés. Mutatja, hogy ki van a képen és mosolyog, amikor megnevezem őket. A mamit és papát meg tudja mutatni, illetve Maját és Pötyit is megmutatja. Sacc, a húgom örök favorit a csajomnak, nagyokat sikogat, ha látja egy képen. Eldugja a játékait, elmegy a kanapé mögé és előkeresi őket. Beleteszi őket zacskóba, dobozba, majd kipakolja és sorba állítja. Keresztanyjától kapott egy csillagpiramist, amit növekvő sorrendbe nagyon kicsi segítséggel össze tud rakni. Megnevezem a játékokat és mondjuk 10-ból 7 játékot helyesen odahoz. Mondókázunk, mesélünk folyamatosan. Azt nagyon szeretem, amikor beleül a mesefotelbe, ami nemrég került be a szobájába, adok neki, vagy visz magával egy könyvet és mutogatva mesél nekem és ha nem figyelek, amit sokszor direkt csinálok, csak hogy halljam a következőt: "Tejis" /te is/ én is nézzem és vegyek részt aktívan. Aztán megunja és nem enged bele a játékába, meséjébe és ilyenkor hagyom egyedül játszani. Napi 1-2 órát simán elvan így. A labdázás már nagyon megy neki. Majával legfőképp. Köteleznek is, egyre jobb barátok lesznek, ha egyáltalán ezt még lehet fokozni. Két játékot, mintegy szerepjáték során érintkeztet, játszatja őket, nagyon bírom ilyenkor és különböző stílusban, hanglejtéssel beszélget ilyenkor.
Kapcsolatok: ha fáj valamije, akkor csak én vagyok jó - ha kisebb a gond, akkor apa is rendben van -, egyébként bárkivel elvan. Anyósomékkal is egyre jobban érzi magát, muszáj is lesz, hiszen jövő héttől megyek vissza dolgozni és 3 napot náluk lesz, kettőt anyám jön felvigyázni. Őt és apámat is imádja Sárival együtt. Krisszben is feltétel nélkül megbízik, altatja stb ... elmehetek este nyugodtan itthonról, nincs gond vele. Gyerekek mint valami misztikus lények egyszerűen lenyűgözik. Aki agresszív vele, azt vagy leosztja a saját nyelvén, vagy fejbekólintja és ezzel el vannak rendezve az erőviszonyok. Sosem avatkoztam bele az erőviszonyok kialakításában a játszin, majd ők eldöntik merre hány méter. Abszolút barátsággal fordul mindenki fele és nyitott mindenki irányában, viszont a bizalmát nagyon gyorsan el veszítheti az illető.
Ha kérdezem tőle, hogy kell telefonálni, megmutatja.
Ha kérdezem tőle, hogy szabad ilyet csinálni, kajánul mosolyog és rázza a fejét, közben mondja, hogy nem-nem! - annak ellenére csinálja.
Ha megkérdezem, hogyan kell fésülködni, megcsinálja ... igaz még kócol sokszor, de igyekszik.
A testrészeivel tisztában van. Megnevezem, megmutatja. Sőt a lábát nyújtja szagellenőrzésre és nagyokat kacag, amikor mondom, hogy "hűűű, de büdi!" - és valóban az :)))
Nálunk mindenkinek dudál az orra és ezt mindenkinél le is ellenőrzi.
Rengeteg puszit kapunk tőle és már gyakran cuppanósat is. Smárol a tükörrel illegeti-billegeti magát előtte. Igazi nagy lány. Felveszi a cipőimet, igaz a tűsarkúaknak még a sarka és a csilli-villi díszei sokkal érdekesebbek, mint az, hogy jó nő legyen benne.
A kulcscsomó favorit játék. Gyakorlatilag mindig a kezében van és rágja. Erre Krisz, hogy mentse a menthetőt, csinált neki egy saját nyakbavalót, így lett Dorkának sajátja, amit nyalhat agyba-főbe.
Nem mosok neki semmit sem le, ha leejti, megrázom és kész. Eddig sem tettem, kell a kosz ... nem is beteg.
Estére kelvén olyan, de olyan szutykos a gyerek, hogy már érdemes megfürdetni és örülünk, ha nem ragad oda a parketthoz vetkőztetés közben.
Tiltás most is napirend, muszáj, kell, most kell megfogni és nagyon nehéz a következetesség.
Mutatja a lámpát, az ablakot, az ajtót, a hűtőszekrényt, a szobáját. Ha meghallja az esti fürdéshez készülődve megengedett víz csobogását, transzba esik és most rögtön azonnal bele akar mászni a kádba. Imádja a vizet! ... a zenével egyetemben. Már a reklámok zenéjére is rázza a seggét. Illetve vannak kedvenc TV reklámjai: Aldis epres joghurtos kis csajon leakad és mosolyogva nézi, ezt követi a Stella zenés összeállítása, amire édesen rázza, majd a Kinder tejszeletes gyerekek, akik más nézőpontból látják a világot. Ennyit néz meg kábé a televízióból, na meg persze a Garfield és a Gru ... és tényleg ennyi.
Mindenhova felmászik és már 90 százalékban le is tud jönni nagyobb esés nélkül.
Ha végeztünk a pelenkázással, leteszem és egyedül kiviszi a kukába a pelust, amióta megy. Ilyenkor nagyon-nagyon meg van dicsérve érte s én olyan de olyan büszke vagyok rá!!!
Integet, de még mindig csak abban az esetben, ha nem mondom, csak magától teszi.
Ha hazaérünk, hangosan rikkant egyet, így üdvözöl minket. Apósom ezt Rábaközi rikkantósnak hívja csak.
Ha szürke autót lát és apát mondjuk nem látja egy-két napig, akkor mindegyikre mondja, hogy Áphú.
Napirend:
6:45-kor kel, kakaót iszik.
9-ig segít nekem porszívózni, takarítani, mosni, teregetni, ha megunja játszik egyedül, levisszük Maját sétálni, boltba megyünk két lábon, két kosárral, mert már Dorka is vásárol kérem szépen és hozzáteszem, hogy hazáig hozza a kosarát és tartalmát.
9-kor tízórai, ami változó: kenyér kenőmájassal, parizerrel, sajtkrémmel, paradicsommal vagy paprikával. Lehet tejbepapi, tejberizs, rántotta szalonnával, sonkával ... mikor mit akarunk enni.
Fél 10-kor alvás kakaóval. Általában 11-fél 12-ig pihen.
Ha felkelt, délben ebédezünk. Ezután ismét játék következik. Ilyenkor szokott egyedül játszani, majd jönnek a fejlesztők, a mese, a torna, mert ez születésétől kezdve napi program.
Fél 3-kor kakaó, alvás 4-ig. Aztán fél 5-kor uzsonna. Ez nagyon változó. Van amikor ebédről megmaradt ételt kap, van amikor gyümit túróval, tejföllel, van amikor tízóraihoz hasonló ennivalókat. Ekkor nap nasit is. Lehet kukac, fagyi, sütemény ...
Ezt követően 7-ig időjárás függvényében igyekszem kint lenni vele, ha nem sikerül, akkor közösen játszunk, Tv-t nézünk, vagyis csak én szeretném nézni. Zenét hallgatunk. Ebben az időközben szoktunk ismerősöket, rokonokat látogatni és ilyenkor, ha van felvigyázó a csajunka apával a kettes program jön. Általában heti kétszer ez megy is. Kell nagyon!
7-kor vacsora, ami tejpép gyömölccsel, majd fél 8-kor fürdés, majd kakaó és alvás reggelig ... és reggel újra indul a nap.
Alvás: fárasztani kell, hogy jól aludjon nap közben. Ha csak tengünk-lengünk, nincs értelmes program, vagy nem fárasztom eléggé, akkor háromnegyed órákat alszik csak és akkor már nagyon nyűgös este. Altatás nálunk annyi, hogy megölelem, elmondom, hogy nagyon szeretem, hogy most alvás következik és hogy ő az én boldogságom, megpuszilgatom, lerakom és egyedül elalszik. Már nem kell nála bent maradni sem. Ha idegen helyen vagyunk, elalszik bárhol, de akkor vele kell maradni, amíg bebólint és utána hagyom csak pihenni magában.
Akarat: na ... az van. Már sok is. Ha rászólok, visszamagyaráz a saját nyelvén, sőt sokszor rám mordul szó szerint. Na ilyenkor van a beszélgetés. Előjött a hiszti egy nagyon buta formája, amit eddig kétszer tapasztaltunk az autóban. Ha már nagyon unja az autózást, nekiáll magát csapkodni az ülésben, a fejét veri be, hogy fájjon vagy nem tudom miért ... hogy vegyem ki, de eddig nem járt sikerrel és amikor észrevette, hogy veszett fejsze nyele az ügy, akkor abbahagyta. Egyébként feszegeti a határait s ha elég, akkor elküldöm gondolkozni, ami nem tetszik neki, de egyből abbahagyja. Ezt Zsuéknál láttam és nagyon bevált nálunk is.
Eddig is lazán csináltuk a dolgainkat, ezután sem kívánok változtatni rajta. Szerencsére Dorka kiegyensúlyozott, csupa mosoly baba és azt hiszem ez a legjobb, amit tehetek érte, amit adhatok neki.
... és a végére, de nem utolsó sorban az elmaradhatatlan somlói nagyszülői köszöntés Dorkának a Mokka műsor üzenőfalán 2:50-nél kezdődik:
http://tv2.hu/mokka/video/bojkottalni-fogja-a-valasztasokat-az-mszp