Összes oldalmegjelenítés

2012. október 11., csütörtök

A mese pszichológiája

Kádár Annamária - Nyitott Akadémia megrendezésében - előadásán voltunk múlt héten csütörtökön a Richter-teremben.
Hihetetlen, lazulós, fantáziálós, mosolygós estén vagyunk túl, mely a hatalma alá kerített és nem engedi el a kezem azóta sem. Egy olyan valamibe ?mesevilágba? vitt el minket az előadó, amiben nem léteznek olyan gondok, amik általában fejekbe járnak. Nem gondoltam arra, hogy Dorka biztosan eleludt-e, hogy holnap mit kell számláznom, hogy mikor kell kelnem reggel ... velem még olyan nem fordult elő, hogy valamire ne gondoltam volna ... talán most először. Olyan viccesen, átszellemülten beszélt, olyan szeretetteljes légkört varázsolt és néma csend volt a nézőtéren. Mindenkit érdkelt és mindenki kapott egy kis útravalót a tarsolyába, egy olyan mondatot tudott szerintem mindenki le tud szakítani a nem létező fáról, ami örök emlék marad számára és tanulságul szolgál az életben.
Nekem két olyan momentum is volt a másfél óra alatt, amit továbbadok én is:
az egyik: " Nem kell beszarni ... - mondta a papagáj a macska szájában - még mielőtt lenyel, még kétszer lerak." S milyen igaz ez ... biztos vagyok benne, hogy olvasás után mindenki legalább 2 olyan helyzetet tud mondani az életéből, amire ráhúzható ez a mondat.
A másik: Párizsban járt az előadó. Lekéste a buszát, ami a reptérre vitte volna, majd a következő csatlakozásánál egy baleset történt. Talált egy pirosnál várakozó taxit, odament, majd ráüvöltött, hogy ismeri maga  a Taxi című filmet? Na, olyan gyorsan repítsen ki a reptérre, mert le fogom késni a gépem.. Majd amikor ez is megoldódott és kiért a reptérre, észrevette, hogy sajnos elment a gépe. Elszomorodott és ment az infó pulthoz segítséget kérni a hazajutás okán, itt maradt pénz nélkül, minden nélkül. A recepciós felismerte Annamáriát és a biznis classic osztályon repülhetett haza. Hitt a csodákban, hisz a varázslatban a mai napig.
Én is hiszek újra a csodában, a varázslatban, főleg ebben a helyzetben. Akarom hinni, hogy a mesék világa Dorkának valódi, hogy a kis elméjét ezzel fejlesztjük, hogy a tanulságokat idővel megérti és a gyakorlati életbe azokat át tudja majd adaptálni. Hinni akarom, hogy vannak még jó emberek és hiszem, hogy ezekkel fog Dorka élete során talákozni. Hinni szeretném, hogy a mese előreviszi és itt a klasszikus mesékre gondolok, nem az újfajta öldöklős-gyilkolósokra.
Az előadás annyira magával ragadott, hogy amikor visszaemlékszem még most is melegség tölti el a szívem.
Ám itt is, mint mindenhol megtalálom azt az egy dolgot, ami nem tetszett. méghozzá az, hogy 4-5 éves korig nem lehet a gyereknek tündér- és varázsmesét olvasni ... állította Annamária, mert nehezebben fejlődik a gyerek realitás érzéke, illetve félni fog a sárkánytól stb ... gonosz lénytől ... nekem is meséltek egész csöpp koromtól, mégsem féltem egyik meseszereplőtől sem.
Erre visszakérdeztem egyből, kétszer:
Ad1.: Túlzás mondókázni, verselni, énekelni, majd újra mondókázni, verselni, énekelni 4 éves korig. Mivel fejlődik a szókincse? Mivel fejlesztjük a fantáziáját? Óvodába lépéskor el nem hiszem, hogy nem ismerik az alapvető tündérmeséket ... én már mesélek Dorkának hónapok óta ...
Ad2.: A csiga-biga told ki szarvadat c. mondókában miért nem riad meg a kicsi attól, hogy egy köcsög gyerek össze akarja törni a házát?!?! A Süsü meg féellemetes szörny?!
NNNNNAAAA NNNNNEEEEE!
Talán ez volt az egyetlen mondat, amin fennakadtam ... nagyon szuper volt az előadás!
Tényleg lazulós, "elgarázsolós" értsd: elvarázsolós

7 megjegyzés:

  1. Én is pont most olvastam a könyvét, az is nagyon jó, még a meséket is elolvastam :) Főleg az EQ-ról és a kötődésről szóló rész volt érdekes.
    Mi a könyvtől függetlenül, de úgy csináljuk, ahogy írja és mondja, mondókázunk most.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, az érzelmi inteliigenciánál indul minden.
      Igen, ahogy olvasom a blogod, látom, hogy nálad ez a kötősé nagyon előtérben van. Én - lehet ez az én szegénygési bizonyítványom - sosem foglakoztam vele. A természetre bíztam és ami ösztönből jött. Bevált! :) Liz&Dorka

      Törlés
    2. Egyébként mi mindent csinálunk. Verselés, mondókázás, mesélés, zenélés, film nézés, sőt egész estés film - Gru, Up meséket - imádja a kiváló animáció okán! Azt hiszem, hogy a sok-sok szuper ötletből azt, hogy 4 éves korig nem olvasunk bizonyos meséket, nem tartom be. Liz&Dorka

      Törlés
    3. Valahogy úgy van nálam, hogy csinálok valamit (nyilván ösztönösen nagyjából) és utána jól alátámasztom magamnak akár szakirodalommal :) És vállon veregetem magam,hogy milyen ügyes voltam. Afféle önigazolás és kellenek a jó érvek is a sok "okosnak", aki körülvesz. Másrészről meg amit már ezerszer kifejtettem,a sikertelenségünk okán vált extra fontossá nekem meg a kicsi lelkemnek, hogy kötődjünk egymáshoz :) Én sem fogok mesecenzúrába majd és amint megül a seggén 2 percig, majd olvasok is neki :)

      Törlés
  2. En bevallom toredelmesen nem is ismertem ezt a holgyet, ugyhogy utana fogok jarni. Valahogy en is ugy vagyok vele hogy majd osztonbol jon minden es latom majd a gyerekemen mit bir es mit nem...legalabb is remelem...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a gyerekkorból rengeteg dolog kimaradna, ha nem lennének mesék. Pont az a jó a tündérmesékben, hogy annyira szépek, hogy gyerekként így, vagy hasonlóan tervezi az ember az életét. Sosem gondoltam gyerekként, hogy a ,,hercegem" egy sárkánnyal szembeszállva ment nyeri el a kezemet - hiszen hülyeség, az régen volt, azóta a divat is megváltozott - de hittem (és hiszem) hogy a férfinek harcolnia kell a nőért, csak ma már nem sárkánnyal. Szóval valahol felkészít az életre, és sok tanulság van a mesékben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen megfogalmaztad!
      Ugyanúgy gondolkozunk!
      Liz

      Törlés