Gyereksebészet repetíció "Mosmé?"

Igen, újra eljutottunk ide, ismétlünk újra ... újra ... újra.

Kati által nem kellett órákat várni, az osztályra mentünk fel C épület, 4.emelet, ahol tüneményes D. doki várt minket. Megvizsgálta újfent, jött az érzéstelenítő, éktelen visítás, majd fél órás várakozás. 

Dorka tündérien elvolt az osztályon kialakított játszórészlegen a beteg gyerekekkel, miközben én a könnyemet nyeltem a gyerek sorsokon, a céltalanul és megtörten ülő szülők látványán. beszélgettem velük s mit tudtam mondani? Semmit! Meghallgattam őket tiszta szívből? Igen! S mi jutott eszembe gusztustalan módon, miközben a beszámolókat hallgattam összetört lélekkel? ... hogy csak ide ne kerüljünk ... igen. S szégyelltem magam amiatt, hogy nem tudok mit mondani, nem tudok lelket önteni beléjük, csak minden mondatuk után belémhasított, hogy Dorka ide ne kerüljön!
Majd a csajom egy őrült ötlettől vezérelve megindult és körbejártuk a gyerekeket a kórtermekben. Azt hittem pár perccel ezelőtt, hogy megszakadt a szívem a hallottakon ... nem, akkor szakadt meg, amikor azt láttam, hogy Dorkus felkéretőzik egy agyon kötszerezett minikéhez, akinek potyogtak a könnyei és megölelte a kislányt, megsimogatta az arcát olyan gyengédséggel, hogy lepottyant egy könnycsepp az arcomról, miközben kérdezte a kötésre mutatva: "Mosmé?" Csak álltam ott, mint egy hülye, néztem magam elé, ráztam a fejem és nem tudtam válaszolni. Mit mondtam volna? Hogy szar az élet? Mert valaki ezt tette vele? Mert valaki figyelmetlen volt? Mert csak? ... én is ezt kérdeztem ... "mosmé?". Néztem az anyukáját, néztem és világfájdalom, elkeseredettség, harag, de Dorka őt is mosolyra derítette.
Olyan óvatosan nyúlt Dorka, annyira vigyázott, nehogy rosszat csináljon. Máskor úgy tépi Maját, hogy a yorki bőrbe egy bernáthegyi is beleférne, annyira nyújtja ... most nem, most nagyon okos volt.
Mindenkihez odamentünk, mindenkihez volt egy kis aranyossága, mindenkinél megkérdezte, hogy "mosmé?" s az első sokk után már tudtam ésszerű magyarázatot adni a bekötött lábra, a gyomorszondára, a szétégett arcra, a csavarozott, szalagokkal összeeszkábált törött kézre, ami Dorkának rettenetesen tetszett ... hát hiába, értékeli a művészetet. Mindenkivel beszélgettem, majd jöttünk mi, hívtak vissza a műtőbe. Utáltam, hogy vissza kell menni, utáltam az egészet, ami most következett és közben undorodtam is a helyzettől.
Felvágták ismét, széthúzták, közben elmagyarázta D. doki, hogy kell minden nap szétfeszíteni a sebet, hogy ne nőjjön össze. Kaptam kézfertőtlenítőt, pedig mondtam, hogy akár én hozhatnk be ide, mert forgalmazunk ezt is. Ekkor Dorka csak sírt, de azt torkaszakadtából. Aztán jött, aminél elbőgtem magam ... mit elbőgtem ... zokogtam. Megnézték, hogy van-e hüvelynyílása és hüvelye, igen, megvizsgálták az én egy éves kicsikémet és közben olyan hányinger kapott el ... egyetlen egy szó járt a fejemben: "Mosmé?" Ekkor már Dorka nem sírt, hanem visított és szívem szerint lekaptam volna az asztalról és elrohantam volna a világ végéig, miközben nagyon szorosan ölelem. Folyamatosan mondogatta a doki, hogy ne haragudj, de meg kell nézni, hogy minden rendben van-e. Oké ... értettem is ésszel, de a szívem nagyon fájt. Persze most sokan mondhatják, nem nagy dolog és az ottani sorsokhoz képest a mienk aztán tényleg nyúlfarknyi szösszenet ... de ezt végignézni ... nagyon megviselt.
Végeztünk negyed óra alatt, megvigasztaltam Dorkát, de igazán csak akkor nyugodott meg, amikor kivittem a helyiségből.
Feladat D. doki szerint: figyeljem ki, mikor pisil a gyerek, fél órával előtte adjak neki 5 ml Nurofent, majd peluscsere és a seb széthúzása minden alkalommal. Hát aki olvassa ezt a bejegyzést légyszi mondjátok már meg, hogy egy pelusos gyerenkél hogy figyeljük ki, hogy mikor pisil? Délután nem adok rá már pelust, de nem akar egy időben pisilni, bármennyire is szeretném. Ha a kakilással lenne ez a helyzet, az oké, mert tudom már mikor mi jön ... de a pisi? Éjjel 3 óránként kelek, feszítem szét, krémezem, fertőtlenítem. Tegnap a csajom 14 órán keresztül nem pisilt. Félt, mert fájt, aztán csak elengedte ... Így változott a terv: 4 óránként 5 ml Nurofen 2 hétig. Mondom visszakérdezek ... biztos két hétig? Jól hallottam ... s beigazolódni látszik amit D doki mondott. 3 óráig tünetmentes Dorka láz- és fájdalomcsillapítás után, majd jön a 4. óra, amikor totál lázas és fáj neki mindenhol. Eddig is ugyanezt végezték el nála, egy kis vágás és nem volt ekkora hercehurca körülötte ... de az állandó szétfeszítés, még mindig nyílt a seb ... ez az ok.
Feltettem a költői kérdést: ha 3 hónaposan és fél évesen is ezzel a technikával szakítom szét a sebét naponta többször és éjjel is 3-szor, akkor most már semmi gond nem lenne? Erre azt mondták, hogy ennyi idősen nem húzogatjuk a gyerek hüvelynyílását és szeméremajkait.
Mindenhonnan azt a tanácsot kapom, hogy vonatkoztassak el attól, hogy az anyja vagyok - bármennyire is tündérkirálylánynak képzelem magam, miközben a gyerekem már fél tőlem ha viszem a szobája felé, a pelenka látványától is sírásba fullad - ... nem megy.
Nem tudok elvonatkoztatni, ez faszság ... de 2 kérdésünk van Dorkával: "mosmé?" ... s mikor lesz vége? Mert azt nem tudták megmondani ... vagyis de, ha már nem lesz pelenkás ...
L.: -"S mitől múlik el?"
D. doki: "-Ja, azt nem tudom, de lehet a pelenka nélkül majd jobban szellőzik!"
L.: -"Mégegyszer megkérdem: mitől múlik el?" - kurva jól tagoltan ...
D doki: "-Ja, azt nem tudom!"

S hozzáteszem, hogy D. doki a világ legtüneményesebb D. dokija!