Összes oldalmegjelenítés

2012. október 31., szerda

Kisteshow

Történetem kezdete hetekkel ezelőttre datálodik és mivel már milliószor megcsipkedtem magam, hogy az tuti nem álmodom-e és mindez velem megtörténhet-e ... na mindegy is ... inkább leírom hogy is volt:
2 hónapja megbeszéltük Krisszel, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy Dorkának tesója legyen. Nekiálltunk számolgatni. Ha most összejön, akkor nyári gyerek lesz, milyen szuper, nem fog egybeesni a szülinapjuk ... tudok még dolgozni jövő év közepéig, így az anyagiakkal sem lesz gond, Dorka addigra már majdnem 2 éves lesz nem lesz annyira nehéz segítséggel a két gyereket ellátni.
Este felvetette az uram, hogy akkor most?! Hát mondom jó, bíztam benne titkon, hogy Dorkára is éveket vártunk, talán most sem lesz ez másként, hiszen azért teljesen nem voltam meggyőzve az újabb csemete érkezésének helyességét illetően, de nem akartam apa kedvét lelombozni. Bepróbálkoztunk.
Teltek, múltak a napok, majd a hetek és én teljesen elfelejtettem ezt a gyerek-projekt dolgot, majd Krisz feltette a bűvös mondatot 27.-én, hogy "Te, nem kellett volna már ünnepelned tizenharmadikán?" Mire én láng vörös fejjel, hogy a fenébe felejthettem el ... "De, basszus!" 
Másnap munka után elfutottam egy tesztért a Rossmannba, ahol nagyon hülye emberek nagyon hülye fejet vágva nézték a kosaramban az egy szem terhességi tesztet és a biztonsági tampont, közben Dorka a karomon ülve/fekve/lógva nyüglődött, mert nem volt már kedve alvás előtt kígyózó sort kivárni, így voltak olyan előzékenyek, hogy előreengedjenek. Ezen én teljesen fel voltam háborodva, hiszen a sorban állással is időt akartam húzni, majd miután eldöntöttem, hogy úgyis csak reggel fogok tesztelni, így fizettem és jöttünk haza. Eltelt a nap, majd az este, s ott álltam reggel 5-kor a wc csésze fölött, hogy na, akkor most eldől, hogy hányan ébredtünk ezen a verőfényes reggelen. Ekkor világossá vált számomra, hogy 4-en vagyunk, bocs 5-en Majával együtt. 
Futok Kriszhez, újságolom a hírt, de sem örülni, sem szomorkodni nem volt időnk, felkelt Dorka és elindult a nap, ahogy szokott, majd azon kaptuk magunkat, hogy oké, megvan a hír, de már este van és még meg sem beszéltük, nem reagált rá egyikünk sem.
Ekkor belém hasított a gondolat, hogy pont velem történik mindez, aki annyira nem akart újabb gyereket, aki úgy ellene van annak, hogy van egy mini gyerek és most jön egy még minibb ... aki retteg egy újabb szüléstől és annak minden velejáró fájdalmától, akiben a szüléssel együtt járó dolgok a mai napig úgy élnek a fejében és a lelkében, mintha csak pár órája lennénk túl rajta ... na nem ... én inkább meggondoltam magam konstatáltam Krisznek és nem voltam hajlandó többet foglalkozni a témával. 
Persze ezt így nem lehet ... elmentünk dokihoz, aki megállapította, hogy 4 hetes kábé, 2 hét múlva UH a kórházban. Elmentünk, megnézték, valóban van, dobog a szíve és 7 hetes. Nem aggódtam. Nem voltam izgatott, nem vártam, hogy most mi fog történni,m valahogy nem volt bennem az a zsizsik, mint Dorkánál. 
Nem szóltunk senkinek sem. Dorkának és Majának mondtuk mi a helyzet de persze egyiktől sem érkezett semmi reakció. Krisz másról sem tudott beszélni, én már nagyon untam ... elmentünk ismét orvoshoz, akivel megbeszéltük az előző szülés menetét, én kértem ismét a fájdalomcsillapítás mentes szülést, ugyanazt a dokit, ugyanazt a szülésznőt ... majd történt valami fura ... hangokat hallottam valahonnan nagyon messziről ...

... az órám volt az ... felébredtem.

Annyira bennem élt az álom, azonnal ébresztettem az uram, elmeséltem mit álmodtam és kértem, hogy csípjen meg, mert térek magamhoz ... s nem hagyott nyugodni a történet főleg azok után nem, hogy múlt hónapban ezen a reggelen 27.-ét írtunk és nem jött meg ekkor már 14 napja ... csak valahogy elfelejtődött, pont mint álmomban.
Azzal a lendülettel ugrottam tesztért, még volt itthon Dorka kétcsíkos mivolta után, álltam a wc csésze fölött olyan dejavú érzéssel, hogy forgott velem minden, pisi, tesztcsík ... és EGY, azaz egy szem piros vonal árválkodott a lapon, amitől annyira megkönnyebbültem, hogy nekiálltam sírni. Majd jött a következő gondolat, hogy akkor miért késik ... elmentem dokihoz, aki biztosított arról, hogy tuti nincs terhesség, valószínű a méhemben lévő csomó újra alakulóban van, így novemberben kell újra találkoznunk, addig a homeós bogyókat szedem ismét. Hozzáteszem nagyon halkan, hogy ilyet még sosem kértem pasitól ... de könyörögtem, hogy újra nézze meg, hogy tuti nem vagyok-e terhes, mert ha most egyszer megvizsgál és egy hét múlva ismét visszajövök, akkor kurva világot csinálok ... úgyhogy gumikesztyű fel, újra megnéz és biztosított. :)
Sokszor nehéz elvonatkoztatni a valóságtól és az álom a mai napig bennem él nagyon mélyen. Emlékszem szó szerint a párbeszédekre, az illatokra, a helyzetekre, hogy Dorka játékai hol helyezkedtek el a nappaliban ... mindenre.
Nem vagyok terhes és el nem tudom képzelni mi vezetett ehhez az őrült álomhoz ...

15 megjegyzés:

  1. Hűűű hát ezerrel dobogott a szívem, mikor olvastam a soraid. Nem értettem,mert tudtam,hogy ti nem igazán akartok tesót. Jól becsaptál :D Egyébként hidd el, hogy attól, hogy az első szülés nehéz volt, egyáltalán nem biztos, hogy a második az lesz. :) Puszi nektek

    VálaszTörlés
  2. Na, ez egy igazi hatásvadász cím volt! Elismerésem, én is teljes izgalommal olvastam! :D

    VálaszTörlés
  3. Bazd meg, bazd meg..... és kérlek ezer bocs a csúnya szóért, de ha nem ültem volna tuti leülök, így meg majdnem leestem a székről. Már elújságoltam Andrásnak, aztán tovább olvastam. :)))) Ekkor bejegyzést.... :) Jól becsaptál minket! :) Jajj... nem térek magamhoz! Még jó, h végigolvastam mielőtt hívtalak. :D

    VálaszTörlés
  4. Bakker, gyerekem a bejegyzés 10. sorától a 15-ig sírt, majd elrohantam, felkaptam és rázogattam a seggét miközben mondogattam neki, hogy "ne haragudj, de ezt muszáj végigolvasnom..." :)
    Ejj... :)

    VálaszTörlés
  5. Atyaisten...csatlakozom az elottem szolokhoz...bakker...en mar fogalmaztam magamban hogy hu, de ha de jo, gratula ide oda:) es kozben az volt bennem hogy lam milyen az elet, hogy igazan nem voltal oda a kisteso gonolataert de hogy Dorkanak megis csak kene igy legyen meg a termeszet akarata...erre nem:D:D:D

    VálaszTörlés
  6. Nagyon drágák vagytok! :) Nem átverésnek szántam ... csak a véletlenek sorozatát írtam le és hogy mennyire nagy szerepe volt most az életünkben az álmomnak. Illetve a dátumok egybeesése ... igazi boszi vagyok, most már tényleg ... ha nem álmodtam volna ezt a hülyeséget, talán el sem jutok odáig, hogy nem jött meg és a csomó kiújulását is később kaptuk volna el.

    VálaszTörlés
  7. :-) lehet, nekem is kellett volna egy ilyen álom, ami jól helyretesz... de az uram gyorsabb volt! :-) Neeem, persze nagyon örülök, hogy jön a kistesó, de amikor írtad az emlékeidet, tapasztalataidat, aggodalmaidat, akkor már tudtam, hogy azt írom neked kommentben, hogy ezek az érzések még a 23. hétre sem tompulnak, sőt, egyre jobban rettegek... pl. egy kicsi és egy mini felállás és hasonlók... amúgy tényleg érdekes, hogy még a dátumok is stimmelnek. :-)

    VálaszTörlés
  8. Aliz, ne tudd meg mennyire izgatottan olvastam végig! Már fogalmaztam a gondolataimat! Szabad ilyen izgalomba hozni egy 35. hét közepén lévő kismamát, akinek így is rúgják a bordáit, ilyen izgalom hatására meg főleg :D ejjj :D

    VálaszTörlés
  9. Én öt évig gondolkodtam legyen - e a Lénus. Aztán tavaly nyáron azt mondtam, ha a nyáron összejön akkor kell nekem még egy gyerek,Isti nagyon akart már régóta. Végig bizonytalan voltam. De most határtalanul boldog vagsok hogy megszületett. Minden nap megköszönöm az Istinek hogy kitartott. Illetve ez a korkülömbség igen szuper! Puszi Napsugár

    VálaszTörlés
  10. Ilyet többet ne csinálj! Már megint könnyeztem a bejegyzéseden, úgy örültem, hogy jön a baba, tiszta extázisba estem! Erre....Dórit tudnám csak idézni!!!!

    Judit(Dóri Judit :))))

    VálaszTörlés
  11. Igen Bazdmeg bazdmeg mást nem lehet...én is itt újongom a két Szabinak..erre a végére odaírod,hogy álom? naneeee... :)

    VálaszTörlés
  12. Te Boszorkány! Jól átvertél minket :D Nagy izgalomban olvastam minden sorodat!

    VálaszTörlés
  13. Már én is kezdtem örülni és fogalmazni a jókívánságot, jól átvertél :))))
    Azért kezdtek már gyülni a szememben a könnyek :D

    VálaszTörlés