Összes oldalmegjelenítés

2013. május 19., vasárnap

Kérdezős díj avagy az őszinteség és ami én vagyok ... egy nagyon hosszú bejegyzés

Dóri ezt kérdezte ...

"Gyermekként álmodtam - avagy mire vágytál a leginkább kisgyermekként?" A kérdést nem szeretném konkretizálni, kinek mi jut eszébe.

Kaptam kábé 8 kérdést; mivel ez volt az első, erre válaszolok és nem továbbítom a kérdésem, hiszen előbb utóbb semmi másról nem fognak szólni a blogok, mint a "Kérdezős díjról" ... ezzel kapcsolatban olvastam Petra válaszát, amivel teljes mértékig egyet értek. Lehet más majd úgy érzi, hogy bunkó vagyok, mert megszakítom a láncot és nem adok lehetőséget a válaszra. Azt tudom felajánlani, hogy aki akar valamiről írni, írja le ... minden bejegyzésben ezt csináljuk.
Olvastam több kérdést; veszélyes játék ez: ha őszinte vagy - márpedig minden blogger ezt vallja magáról ha igaz, ha nem - olyan dolgokat írsz le, amivel észre sem veszed mennyire kiadod magad. Hiszen egy kérdésre nem lehet csak általánosságban válaszolni, ha igaz akarsz maradni, ha kamuzol a második sornál kiderül ... - legalábbis számomra - és akkor elgondolkoztató, hogy viszonyulsz a másikhoz . Nagy tanulság volt az anya-apa, anya-Dorka kapcsolatról szóló írásomra, azok a levelek, amiket privátban kaptam. Hiszen a többség rózsaszín felhő ... és ez a két bejegyzés azért született, mert totálisan hülyének- és egyedül éreztem akkor magam ebben a témában, hogy senkinek nincs semmi gondja a párjával - csak én vagyok féltékeny arra, hogy este elmegy az uram 1 órára stb - ... szülés után vagy a gyerekkel ... csak én vagyok ennyire gyagya?  Nyilván elkerülhetetlen, hogy a babablogok nem csak a gyerekről szólnak; hanem rólunk, a szomszédról, az utcáról, a játszótérről, a barátnőkről és arról, akiről, amiről akarjuk Mindenki arról ír és úgy, ahogy akar ... mégis sok a megtévesztés ... és akkor minek vagy kinek szól? Igaz, hogy nem lehet csak őszintén és nem lehet csak hazugságot írni. Keveredik a kettő ... 
Megdöbbenve olvastam vissza a válaszokat egy-egy kérdésre, ami totál ellentétes volt az egész addigi írásával vagy azzal a képpel, amit addig adott magáról.
Semmi sem lehet csak fekete vagy fehér ... nem kell mindenkit szeretni, nem kell mindenkit olvasni és most ezzel a bejegyzéssel nyilván én sem leszek mindenki kedvence ... csak őszinte.
Dóri válaszán annyira röhögtem, hogy majdnem bepisiltem én is. Vivi írása egy az egyben ő volt és ha nem találkoztam volna vele előtte személyesen popsitörlő kapcsán is abszolút azt képzeltem el róla, amit leírt magáról.
Sokáig ódzkodtam a blogozókkal való személyes találkozóktól - most sem erőltetem -, ám az élet mégis úgy hozta, hogy több emberrel találkoztam. Volt akire rá sem ismertem a személyes kapcsolat alapján, nem külsőre, hanem totális ellentétben van az írása és a valós élete ... és sokszor jobb volt a homály, amivel olvastam legalábbis érdekes? vagy izgalmas? vagy nem is tudom hogy fogalmazzam meg, mint a valóság. Mégis az a tapasztalat, hogy akiket megismertem egytől egyig jó emberek, jó anyák, jó feleségek, párok csak a kirakatban élést nem vágom. Persze itt is a kivételek erősítik a szabályt.
Dóri kérdésére a válasz:
3 éves koromig doktor bácsi akartam lenni, majd anyámék életem legnagyobb lelki tragédiáját okozták azzal, hogy elmondták, hogy kislány vagyok és csak doktor néni lehetek.

Nem emlékszem arra, hogy konkrét dologról álmodoztam volna. Nem vágytam fehér menyasszonyi ruhára, férjhez menni sem jutott eszembe, megtörtént. Gyereket sem akartam gyerekként és gyerekként a saját családomról sem álmodtam ... és királylány meg kisautó sem akartam lenni, sem hős.
Ám szerettem volna rózsaszín pörgős szoknyát kopogós cipővel, amit aztán megkaptam.

Amennyire könnyűnek tűnt Dóri kérdése, annyira nehéz rá válaszolni.
Kisgyermekként nem tudom miről álmodoztam és igazából nehéz még most is meghatározni, hogy meddig vagyok gyerek és meddig felnőtt. Ha a felnőttekről beszélgetnek egy csoportban, a mai napig kívülállónak érzem magam ...
Azt gondolom nem kaptam ingyen semmit sem. 
Voltak céljaim mindig: egy-egy énekversenyen való jó szereplés, egy-egy sportesemény nyerteseként állni fent, ezek nem álmodozások voltak, tettem értük.
Vagy volt olyan korszak is, szakközépiskola minden hétvégéje, sokszor a hétköznapok is, amik a bulikról szóltak és azt viszont tényleg elképzeltem, milyen lehet az épp aktuálissal csókolózni ... aztán a nagy fiúzásban a barátnőm küldtem randizni, nagy sakkozások után, aminek csupán az volt az értelme, hogy vajon ki volt a tegnap esti pasi a 3 ajtóban váró közül, mert fingom nem volt róla és táblázatot csináltunk, mikor kivel lesz tali ... és persze ennek az lett az eredménye, hogy elmentem érettségizni úgy, hogy halvány lila gőzöm nem volt a tételek címéről sem. Majd úgy jelentkeztem bliccből fősulira, hogy egyáltalán nem akartam menni. Ahol kinyílik a továbbtanulási könyv, oda megyek. Győr volt, a tanítóképző, kettes érettségim lett, majd egy 2 napos buli után jöttem felvételizni, ahol majdnem 100%-os lett. Bekerültem. Hozzáteszem mindig az volt a jelmondatom: "Én más hülye gyerekét sosem tanítanám!"-megtettem. Aztán a másik mondat: "Én sose tanulnék, még a közelébe se mennék a jognak!" - megtettem, ahol aranyfokozattal jöttem ki a második államvizsgáról, ami azt jelentette, hogy szín 5-ös volt minden vizsgám és az államvizsgám is.
Fősulin, TK-n, az első diplománál kaptam össze magam. Tanultam ... nagyon sokat ... matek - amiből minden évben UV-ztam, kivéve, amikor könyvnézegetős félévünk volt, bár akkor vizsga sem volt - és műv.töri kivételével nem emlékszem arra, hogy 4-esnél rosszabb jegyem lett volna, az államvizsgám kitűnő lett, nem nagyon jártam bulizni. Tanító versenyen megyei első lettem, szolidaritásból nem mentem országosra: az akkori felkészítőm rákos lett és én nem akartam mást, ő már akkor nem tudott tovább vinni. 
Egyszer fordult elő, hogy Veszprémbe indultunk bulizni és Sárospatakon - kettő között pár száz km a különbség - táncoltam össze egy jó barátommal 60.000,- Ft-ot a bárpult tetején, akkora buliban voltunk - minden ellenszolgáltatás nélkül - amit másnap reggel a városban működő árvaházban adtunk le, ahol totál rottyon próbáltuk elmagyarázni a vaskalapos vezetőnek honnan van a lóvé. Ez nem az, aminek látszik, majd Gábor a szoknyám alól, a combfixbe bedugott ezrest előhalászta, hogy el ne tegyem ... Anyám ezt most olvassa, biztos szakad ... 
A jogi alapsuliba azért jelentkeztem, hogy az akkori munkahelyemen ne kelljen járulékot fizetni.
Mindkettőnél dolgoztam.
Krisszel való megismerkedéssel egy teljesen más világ nyílt meg előttem. Nagyon sokat tapasztaltam minden téren. Tőle kaptam meg, azt amire a gyerekkérdéssel kapcsolatban  vágytam, anya lettem. Nem olyan életet képzeltem el magamnak 6 évvel ezelőtt, mint amiben élek ... gondtalanabbat. Aki olvas, tudja, hogy nem habos-babos mese a blog ... sokszor az ember olyan terhet cipel a vállán, ami alatt megrogy egyszer-egyszer, de mégis megy tovább, mert valakiért kell csinálni minden egyes nap. Nem terveztem úgy, hogy visszamegyek nagyon korán dolgozni, sokszor lelkiismeret-furdalásom van miatta, akkor is, amikor éjjel fél 12-kor érek haza a munkából és reggel 7-re mentem ... Emellett minden nap megfőzök, heti kétszer takarítok, mosok, vasalok és heti min. 3-szor sütök. Dorkával minden délután aktívan együtt vagyunk. Színházba járunk, sétálni, fagyizni stb ... Segítség és egy angyal - Dorka - nélkül ez nem menne. Ez nem fényezés, ezt hozta az élet.
Kettős életem van, a mai napig szélsőséges és sokszor nem találom az arany közepet. Dorka az egyetlen biztos pont, akiért minden körülmények között kell vállalni a felelősséget és ő az én nyugalom-szigetem.
Nagyon sok dolgot elbasztam az életemben, Dorka mégis igazol most ... ezt az egyet azt gondolom jól csináltam ... vagy legalábbis jó ösztönből ... jó emberek tanácsát fogadtam meg, jókor kértem segítséget, ha kellett.
... és a végére a tényleges válasz:
Egy olyan emlékem van, ami nagyon sokáig előjött: 
este lefeküdtem az ágyamban és az alvás olyan fázisában voltam, amikor tudod, hogy nem alszol, nagyon hangosan hallod a külvilágot, de már megy a mozi benned ... 
Oldalt fekszem, átölel a párom, nagyon mély szeretet és valami földöntúli nyugalom tölti el a lelkem. Minden rendben van, nincsenek gondok, nincs rossz ott és akkor. Érzem a hátamon, ahogy dobog a szíve. Szeret. Érzem a tusfürdője illatát. Szorosan, szeretetteljesen ölel, így fekszünk sokáig ... nagyon sokáig ... majd jó éjszakát kíván és elalszunk így. 
Amit akkor éreztem, arra vágytam. Ez legyen meg, az életben legalább egyszer. Minden jó, minden szép úgy igaziból. Szépek a színek, finomak az illatok. Nincs veszekedés, nincs hangos szó, nincsenek anyagi- és nem anyagi gondok. Nincs betegség, nincs halál, nincs szomorúság, nincs könny, nincs felelősség. Nyugalom van, nem kell aggódni semmin, nem kell előre gondolkozni, nem kell másnap munkába, iskolába menni. Minden el van rendezve. Valóban, kendőzetlenül a legőszintébben minden rendben van. Csaj a jó ... nekem még nem volt ilyen estém. Soha.

14 megjegyzés:

  1. Hát igen, nagyon nehéz ez a "dolog", én most próbálom leírni amit akarok, nem tudom hová jutok vele.

    Még annyi hogy én a kirakatot is el tudom fogadni, ismerek ilyen blogokat és mögötte az embereket, ők általában a neten élik az álmaikat, azt írják le amit szeretnének. Szerintem ez szomorú.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap este olvasgatva en arra a kovetkeztetesre jutottam, amit nagyon jol leirtal. Sokan ebben elik ki az almaikat...es valoban szomoru.

      Törlés
  2. Köszi Aliz, hogy ezeket mind leírtad és hogy válaszoltál a kérdésre - amit igazából annyira én sem akartam továbbítani, mert kezd sok lenni ez a továbbítós cucc.
    Bár azt hiszem elég jól ismerlek, és a legtöbbször tudom mire célzol, miről írsz, azért vannak amikről nem szoktunk beszélgetni.Ez is egy ilyen téma volt.

    A "kirakat blogokkal" nekem az a bajom csak, hogy ilyenkor csak nézek magamba, hogy én ennyire lusta, unalmas, és hétköznapi lennék? De legalább vannak amik kikapcsolnak és olvastatóak. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyitott konyv vagyok elotted es azt hiszem sokszor fel szo is eleg nekunk. Akaratlanul is hasonlitja magat az ember masokhoz...es a vegen mindig arra jovok ra, hogy most ezt dobta az elet, ehhez kell alkalmazkodni es mindenbol tanulni lehet. Lehetek ezzel unalmas, akar szanalmas is...megis en vagyok.

      Törlés
  3. Hu, hogy todulnak a gondolatok a fejembe. Oszinte leszek(bar ez igy a bejegyzes utan eleg hulyen jon ki), de en elszomorodtam picit igy a veget olvasva. :( Kivanom, hogy legyen ilyen ested amire igy vagysz. Talan a te vagyad kicsit osszetettebb ezert is nehezebb elerni.
    Ami pedig az oszinteseget illeti es a blogolast...en 3 olyan ember blogjat olvasom akiket szemelyesen nem ismerek: Teged, Vivit es Bobitat(Monit), bennem fel sem merult hogy ne lennel(nek) oszinte(k), igaz nem ismerlek Titeket szemelyesen es hiaba lattalak mar Titeket a facebooknak es a blogra feltett kepeknek koszonhetoen. Sokszor erzem ugy a blogokat olvasva, hogy milyen ugyes ez a Bobita, hogy pl. csinalta azt a kez, labfej nyomatos keretet Dorkanak es hogy en milyen lusta vagyok, mert nekem ilyen eszembe sem jut, raadasul vettunk keszen es meg arrol is megfeledkeztem vagy Teged hogy mennyit sutsz fozol es fogalkozol Dorkaval es hogy szegeny gyerekem en nem sutok fozok ennyit...DE aztan rajovok hogy az en/mi eletunk mas es nem szabad azonosulnom ennyire mas eletevel, mert mi harman igy vagyunk boldogok, nekuk igy jo. De en pl. egyaltalan nem gondolom, hogy unalmas vagy szanalmas lennel akar te vagy a blogod.
    Blogot irni pedig nagyon nehez, legalabb is miota itthon vagyunk, mert sok olyan ember olvassa akiket akara akaratlanul megemlitek. Ezert is volt dilemmam hogy pl. a szexrol irjak, mert Balazs nagyszulei is olvassak, de aztan ugy voltam vele hogy ez az en blogom, az en gondolataim, ha vkinek nem tetszik nem olvassa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden egyes szavaddal egyetértek és tök jó, hogy mindig véleményt formálsz ... tényleg örülök!
      Azt gondolom, hogy a saját gyerekeinknek mi vagyunk a legjobb anyák. Nem véletlenül születtek le hozzánk. Lehetne biztosan még jobb, de így kerek, ahogy van, hiszen szeretjük őket, törődünk velük.
      S visszaolvasva a végét, valóban túl összetett a vágy ... nem tusom lehetséges-e olyan, hogy minden egyszerre legyen szép és jó és pont ott és pont akkor ... és semmi, de semmi se semmi se hiányozzon.
      Vágyom rá nagyon :)

      Törlés
    2. Lesz ilyen:) es tudod hogy amire hosszu ideig vagyik az ember azt jobban ertekeli...;)

      Törlés
    3. ...es nagyon hiszek a vonzas torvenyeben :-) :-)

      Törlés
  4. Értelek és megértelek. Kívánom hogy mielőbb és minél többször megélhesd azt az ölelést elalváskor ami a tökéletes biztonságot adja!

    VálaszTörlés
  5. Ez de jó bejegyzés volt!! !
    Az a helyzet, hogy kicsit elgondolkodtam en is ezen a kirakati blogoláson. Csak bízom benne, hogy bárki, aki minket/engem olvas, nem gondolja, hogy erről van nálunk szó... bár aki tényleg ismer, az tudja az igazat.
    A vágyad pedig tökéletesen egyezik az enyémmel, mert hiszem, hogy ennél többre nem is vágyhat az ember.. .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon koszi Bobianyu! Nem ismerlek szemelyesen, es nem tartom a blogod kirakatblognak. Azt gondolom, amirol irsz, az szivbol jon.

      Törlés
  6. Ez tényleg nagyon jó bejegyzés volt! Így éjfélre, tompa aggyal volt amit többször el kellett olvasnom, de teljesen egyetértek veled! Amióta blogokat olvasok rengeteg ember életébe kaptam bepillantást és nem egy olyan van, akiben időközben csalódtam, vagy teljesen más mint pl az elején volt. Nem tudom ezt így megfogalmazni. Sz@r emberismerő vagyok na!

    VálaszTörlés
  7. Amikor elkezdtem Viveca néven blogolni, kirakat-blogot akartam. Nem akartam, hogy tudják, én vagyok, mert olyan dolgokat írtam le, amit muszáj volt kiöntenem, de ha megtudták volna, nagyon fájt volna az embereknek. Aztán összejöttem a párommal. Ezt a blogot bezártam. Majd néhány év múlva a gyerek iránti vágyammal kiakasztottam a barátaimat, muszáj volt kiírnom magamból. Fogtam és "elővettem" a blogot. Jobban mondva csak a nevet. Itt már nem volt szükséges hazudnom, itt leírhattam a gondjaimat, a vágyaimat, a hülyeségeimet. Annyira őszintének sikerült lennem, hogy még az első szerelmem felesége (akivel soha életemben nem találkoztam személyesen) felismert... Az "álnév" maradt, de a kitalációt felváltotta az őszinte igazság. Amit a képek is igazolnak :)

    Remélem, egyszer átélheted azt a bizonyos ölelést! :)

    VálaszTörlés