Rohadt döntés ... rohadt élet!

Rohadt élet ... Nem tudom szebben kifejezni magam. Fáj, félek, sírás kerülget sokszor. Én még életemben nem voltam így beszarva, mint most. Húztam-halasztottam ... nem tudtam elkerülni, dönteni kellett és mi az operáció mellett tettük le a voksunk. Nem mondhatnám meggyőzésnek, utasításnak sem éppen, csak valahogy ezt várják el?! Ez is hülye kifejezés, mert ez sem igaz így, de ha nem műttettem és valami baja lesz, azt sem bocsátom meg magamnak ugyanúgy soha, mintha hétfőn történik valami ... rohadt élet! Kiírták műtétre hónapokkal ezelőtt, de én annyira nem akartam, annyira mást akartam. Egy héttele ezelőtt a bölcsi vezetővel beszélgettem, mikor bevittük nekik a raklapnyi mennyiségű wc papírt, popsitörlőt, fertőtlenítőket stb ... és mondtam neki, hogy nem lesz műtét, szerintem lemondom, mintha kisebb lenne a csomó. Megmérték hétfőn: nem lett kisebb. Hívtam egy hete a sebészetet és próbáltam indokot keresni az operáció halasztására stb ... Inkább engem műtetének meg akárhányszor, mint Dorkát vagdalják egyszer is, mint hogy minimális fájdalmat okozzon neki akármi/akárki. A sérvet ki kell venni, 3 sebészi szakvéleményt kértünk ki, ebből egy osztályvezető főorvosmondta egymástől teljesen függetlenül ugyanazt. Ennél optimálisabb időpontot elképzelni nem lehet - nincs még bölcsi, ovi, nincs közösségi megfázós, taknyosodó szellem stb ... ha véletlenül mégis a sérv mögött egy nyitott mellkas van, akár egy megfázástól fertőződhet és végzetes baj is lehet; ha a saját gyerekéről lenne szó, mindhárman megműtötték volna a sajátjukat. Bízom abban, hogy ok nélkül nem vagdosnak picit - Dorka még annak számít ugye? -. Minnél előbb, annál jobb, ezt még mókának fogja fel - na erre azért mondtam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy akkora poén lenne a vérvétel stb ... egy majdnem kettő számára - Ha lágyrészen lenne, nem érdekelne, de szegycsont csúcs, szív ... tüdő ... a hideg is ráz. A csomó - bármennyire agykontrolloztam, bárhogy szugeráltam, bármennyire hittem benne, akárhányszor vittem természetgyógyászhoz - nem tűnt el. Nagyon akartam ... rohadt élet! Igazából az a legszarabb, hogy pénteken be kell mennünk reggel betegfelvételre: vérvétel, vizeletvizsgálat, altatás megbeszélése. Pisit nekünk kell vinni, majd valami ibrikbe pisil Dorka reggel, kelés után, azzal beslattyogunk, ÉHGYOMORRA. Ezt az én gyerekem hogy fogja kibírni a megszokott 4-5 deci kakaó nélküli reggelt?! Nyilván más is túlélte már, az enyém is túl fogja ... csak más nem érdekel, az enyém viszont igen - nagyon kisarkítva -. Akkor mondanak el mindent, mit kell/lehet bevinni, a műtét menetének egy része stb ... Hazajöhetünk pénteken a betegfelvételről, majd hétfőn szintén éhgyomorra vissza az osztályra. Így már napok óta a hülyék teljes nyugalmával várjuk a jövő hetet. Szar a bizonytalanság, hogy semmit nem tudunk. Hogy pontosan nem tudom, mi fog történni, azt nem tudják elmondani pénteken sem, hiszen amíg nem tudják mi van a sérv mögött, csak általánosságban tudnak beszélni ... rohadt élet. Persze a gyerek nem vehet ebből észre semmit, a félelmet nem lehet kivetíteni rá ... köszi bazd meg! Nem akarom, de muszáj. Viszont, ha minden jól megy, rá 10 napjára kezdheti a bölcsit óvintézkedések mellet. Ma pedig cirkuszba megyünk, mivel a héten már megnéztük a "bubutebéket", így a cirkusz is alapeset volt :) Szeretem ... féltem ... nagyon ... rohad élet! Aztán egy valami rádöbbentem: a saját félelmemet nem szabad a gyerek egészsége elé helyezni ... most már nem vagyok annyira beszarva ... csak még jobban!