Összes oldalmegjelenítés

2014. június 27., péntek

" Nézd anya, milyen szépen kifestettem magam! Pillangó vagyok!"

Tegnap délután dolgoznom kellett otthonról, egy fontos ajánlatot kellett befejeznem.
Dorkát megkértem, hogy 20 percet legyen el egyedül. 
Meséljen, rajzoljon, játszon az állatkákkal, ha szeretné, kapcsolok neki TV-t, de azt mondta, hogy bemegy inkább a szobájába és "aaakotok!" (alkotok) /csak zárójelben, Rozi mamáéknál még külön alkotós nadrágja is van/
Bementem a szobámban, Dorka a sajátjában, majd kiszólt, hogy rajzolni fog, mondom oké.
Eltelt a 20 perc néma csöndben.
A első csendben töltött percnél már gyanakodnom kellett volna!
Végeztem, elküldtem az e-mailt, összepakoltam az asztalomon, megyek be Dorkához ... a szobájába nincs bent, a fürdőben a tükör előtt áll és elégedetten, fülig érő szájjal nézegeti magát.
A következő fogad:
" Nézd anya, milyen szépen kifestettem magam! Pillangó vagyok!"
Az első kép a tegnapi önarcfestés, a második kép a bölcsődei gyereknapi arcfestés eredménye (innen az ihlet).
Annyira elkezdtem nevetni, majdnem kiestem a fürdőből! 
Amikor megtudtam mivel rajzolt, már nem nevettem annyira: alkoholos filc.
Végigfutottak agyamon másodperc ezredrésze alatt a hétvégi programok: sok emberrel sok helyszínen találkozás, ebből egy hivatalos hely, szép ruhában, topogós cipőben.
Basszus! 
Ekkor már tényleg visítottam, elképzeltem Dorkát pillangókisasszonyként, amint meglátják ...
Amikor megpróbáltuk lemosni, nem volt ennyire vidám a történet, Dorka sem mosolygott.
Semmi sem szedte le a bőréről, amivel próbáltuk. 
Bár megmondom őszintén szappanon, fürdetőn, babaolajon és testápolón kívül más nem jutott eszembe, mégiscsak bőr, mégiscsak arc. 
Aztán jött a popsitörlő. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy mivel töröljük az újszülött bőrét, mennyire igyekszünk óvni, védeni, közben egy lap törlő gyakorlatilag bármilyen szennyeződést eltávolít. 
Azt nem mondom, hogy teljesen lejött, de ma vállalható fejjel, bujkálás nélkül tudtunk bölcsibe menni.

2014. június 26., csütörtök

Reggeli szösszenet

Bölcsiben reggel:

P:"Te Dóóójka! Itt van ám a goszosz boszojkááá!"
D:"Jaaaj! Nincs itt semmi boszojkány! Tudod, az én anyukám a jegejősebb és jegbátrabb, te össze-vissza beszész!"
P:"Tennap még megijetté ettő, most meg mi van?"
D:"Azt mondta az anyukám, hogy én is bátoj és ejős vadok! Én nem féjek a boszojkánytól!"
P:"Jó'van! Attó én se féjek, játom az anyud itt van még!"

2014. június 24., kedd

A hétvégi fene nagy szabadságról

Az úgy volt, hogy szalma maradtam hétvégére, amikor is elterveztem minden szépet s jót csak és kizárólag, miután 10 órát lenyomatok pihenéssel, alvással egyben.
Ebből az lett, hogy pénteken siettem haza az irodából. Időre béreltem egy szőnyeg- és kárpittisztító gépet, szerettem volna mielőbb végezni a takarítással, hogy ki tudjam élvezni a hétvégét. Csodaszépek, illatosak lettek a szőnyegeink, az ágyak pisiszag- és foltmentesek másfél óra alatt.
Megérkezett Moncsika barátnőm, aki segített visszavinni a gépet, majd a segítséget megköszönve meghívtam fagyizni, amiből aztán egy óriás kolbász lett mustárral, kenyérrel, amit madár által letojt padon és asztalon volt kénytelen megenni, majd indultunk fagyizni. Nagyot sétáltunk, Angyalboltoztunk, beszélgettünk, majd eső csepegés okán hazaindultunk. Itt már éreztem, hogy rendetlenkedik a gyomrom. Úgy felpuffadtam, hogy megfeszült rajtam a ruha. Moncsika meg is jegyezte, hogy megpocosodtam.
Este egy jó barátommal találkoztam volna, de lemondtam, nem éreztem jól magam.
7-kor, mint a jó gyerekek forró víz megenged, Liz belecsüccs, fenékáztatás fél óra, a forróvíz kifejezetten jót tett az akkor már baromira görcsölő gyomromnak. Fürdés után gyengének éreztem magam, lefeküdtem aludni, még 8 óra sem volt. 10-kor a szomszédok bulijára ébredtem és innentől kezdve folyamatos vendége lettem a budinak, majd 3-kor már vissza sem feküdtem aludni, a wc-n ülve lett reggel 7 óra. Az esti gyengeség a reggelihez képest kutya füle volt. Ekkor már bevettem egy fél No-Spat. Megittam a reggeli teám, elszívtam egy cigit, visszafeküdtem aludni. Krisz déli telefonhívása keltett fel, majd onnantól újra a fürdőben hesszeltem, ismét a fenekemen pisiltem. Semmit nem tudtam csinálni, csak keresgéltem a tökéletes pozíciót, amelyben nem görcsöl a gyomrom. Masszíroztam magam, nyomkodtam magamon a pontokat, amiket ilyenkor kell ... semmi. Lopedium nem volt otthon, így ráhagyatkoztam a jéghideg kólára ... és használt. Szombat 5 órától kezdtem jobban lenni, igyekeztem mellette rengeteg vizet inni, nehogy kiszáradjak. Filmet néztem, majd ismét fürdés és fekvés aludni. Végre aludtam normálisan.
Vasárnap már 5-kor fent voltam, bepótoltam minden takarítási, pakolási dolgot, ami elmaradt és amit ülve, egyenes háttal meg lehetett oldani, ugyanis így nem görcsölt annyira a hasam.
Vasárnap már sokkal jobban voltam, de a lakást csak pár méterre mertem elhagyni ... az mégis hülyén nézett volna ki, ha Maja után nagy kínomba én is befosok a bokor alá. Sok dolog elmaradt, igazából örültem, hogy élek.
Nagyon rossz így Dorka nélkül, bár most nagyon örültem, hogy nem volt itthon és tudtam beteg lenni: értsd: feküdni és semmi mással nem foglalkozni.
Vasárnap éjjel már alig tudtam aludni, a tegnap éjszaka is nagyon lassan telt el. 
Ha el tudtam volna menni bulizni, nyilván egy szavam se lenne, mert még most is azt igyekeznék kipihenni és nem amiatt számolnám vissza a perceket, mennyit kell még várni, hogy végre a lakás ismét élettel legyen teli, hanem azért, hogy hány percet tudok még őrület nélkül, pihenéssel eltölteni.
Dorka is vágyik már haza. 5 nap. Ennyi nála a limit. 
Nagyon el voltam már fáradva. Gyakorlatilag az elmúlt hétvégéink összemosódtak a hétköznapokkal, sokszor nem tudtam aludni, így a szervezetem jelzett.
Visszaolvasva pár bejegyzéssel korábbi írásomat, azt írtam, hogy "nem csinálok semmit sem!" - hát tényleg így sikeredett a hétvége. :)

2014. június 20., péntek

Keresztanya lettem/keresztszülők leszünk

Tegnap hatalmas megtiszteltetés ért!
Bementem Zsuhoz és Mátéhoz a kórházba meglátogatni őket.
Máté édes baba, nagyon formás. Szemből tiszta apja, oldalról tiszta Áron, nyugodt, haláli jó kisugárzású tipikus rajzolt baba. Császárral jött a világra, olyan szép a bőre, nincs gyűrődés rajta, szóval tökéletes na.
Miközben beszélgettünk, Zsu felém fordította Mátét és megjegyezte, hogy "keresztanyádnak mondj valamit!" Hirtelen le sem esett, mit mondott, majd hatalmas zokogásban törtem ki Zsuval együtt, agyoncsókolgattam. Mátét is megzabáltam volna egyből, de emlékszem, én annak idején nem adtam ki Dorkát 'idegen' embernek, hanem amikor hazamentünk, megerősödött, na akkor már kézről kézre járt. Így visszafogtam magam.
Nem számítottam rá, de annál nagyobb boldogsággal fogadom el eme nemes feladatra való felkérést.
Szóval keresztszülők leszünk Krisszel. A DON is beszélt tegnap Zsuzsival és nagyon meghatotta Kriszt a felkérést, a rágondolás, a mögöttes tartalom. Először Zsu és én, majd Krisz és én pityeregtünk.
A kórteremből kifele mindenkinek elújságoltam, hogy keresztanya lettem, még a liftben álló embereknek is -pedig én gyalog mentem a lépcsőn - , tényleg madarat lehetett velem fogatni. Éjjel is alig tudtam aludni. Mintha legalább én szültem volna ...
Nagyon édes ajándékot találtam ki Máténak. Nyilván Áron és Dorka is részesülni fog benne. Kapnak egyen pólót (Máté egyen bodyt) és mindegyiknek lesz egyedi felirata, már megvannak ezek is, egyenlőre meglepi, csak ajándékozás után fogom nyilvánosságra hozni.
Szóval Zsu Dorkának a keresztanyja, én Máténak, persze Áron is egyenrangú abszolút ugyanúgy, mint ahogy Dorkának Tomi, Zsu férje is abszolút keresztapa.
Megtanítjuk minden szépre, jóra, megígértem, hogy kicsit megnő és elmegyünk partyzni, keresztapától megtanul csajozni!
Isten hozott Máté! Boldogsággal tölt el minket, hogy a keresztszüleid lehetünk!

(Zsófi keresztlányomnak továbbra is a DTK-ja leszek és nekem is ő
Csak nektek: Drága Tündérkeresztanya)

Ui.: Mától keddig ismét szalma leszek! Térdroggyantósra tervezzük, ha végre kialudtam, kipihentem magam! Minden csak utána következik!

2014. június 18., szerda

Anya, ha hisztizel ... kezdetű videó

video

Az ikrényi tavon

Imádjuk az Ikrényi tavat!
Tiszta, nem drága a belépő 400,- Ft szezonon kívül, szezonban 1000,- Ft, abszolút gyerek-kompatibilis gyönyörű szép, hatalmas játszótérrel. Egy darab csikk sincs elszórva, kutya nem mehet be!
Mi a déli tűző napra sosem megyünk. 11 előtt vagy 3 után van fürdős program.
A múlt hetünk a következőképp telt: kelés, bölcsi, strand, haza este. 
Full barnában nyomatjuk Dorkával. Imádta.
Enni- innivalót és gyümit én szoktam vinni, akárhova megyünk fürödni. Fagyit mindig kapott Dorka, az árak a büfénél az eget verik, van Wakeboard ... na ez számomra esztétikai élmény! Azok a férfitestek ... húúú!!!
A wakeboardosokat a fürdőktől stég választja el, ide is fel lehet feküdni és lehet sétálni is. 
Mi még akkor kezdtünk el a tóra járni Krisszel, amikor még tilos volt fürödni; van már vagy 7 éve, azóta egy nagyon igényes stranddá nőtte ki magát.
Egy nagyon érdekes megfigyelés:
Amikor lekentem Dorkát és magamat 30 faktoros napvédő krémmel leégtünk, amikor nem kentem be magunkat semmi bajunk nem lett. Én nem vagyok híve a magam krémezésének, Dorkára figyelek nagyon.. Az idén ez volt az első és az utolsó.
Pénteken még 31 fok volt a lakásban, ma 18. Az utóbbit jobban preferálom.
A képeken magából a strandból semmi sem látszik, de nem is ez a lényeg:


APA&ANYA&DORKA&MAJA



2014. június 17., kedd

Szülinapos ultramaratonos hétvége

Nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok! Ismét egy hétköznap hétvégével összeolvadós napokon vagyunk túl. Ám egy dolog éltet: a most következő hétvégén nem megyek sehova!!!! Otthon fogok dögleni! Annyi programon vagyunk túl ebben a hónapban, hogy fél évre is sok lenne.
Az ultramaraton:
Pénteken - összeszámoltam - 17 helyen jártam munka után, Dorka előtt 2,5 óra alatt. Beszereztem mindent, ami kell a hétvégéhez, ajándékokról beszélek és kiegészítőkről, majd pénteken még elmentünk fagyizni késő délután Dorkával édes kettesben.
Szombaton reggel korán keltünk, Áron szülinapja volt. Egész napos program Bácsán. Zsuék beleadtak mindent, Áron 4 éves lett, majd hétfőn megérkezett, mindenki legnagyobb örömére Áron öccse, Máté 53 cm-rel, 4300 grammal.
Én nagyon elfáradtam! Dorka alig evett, alig ivott valami oknál fogva, este 7 előtt értünk haza.
Áronnak egy dinó enciklopédiát vásároltunk csokival, kubuval és egy nagyon jópofa vizes játékkal együtt.











Vasárnap délelőtt 10-re beszéltük meg apám tesójával, hogy jön értünk. Fél 11-kor telefonált, hogy beteg lett a fia, nem tud jönni, így oldjuk meg a kimenetelt. Nem örültem neki, de ez van. Sok kételyt hagyott maga után a buli helye, szervezés stb ... 
Katinak szóltam, aki 1 óra múlva ott is volt értünk. Dorkának a várakozással tele volt a töke, közben álmosodni kezdett. Dorka dédijének a 70. meglepi szülinapjára végül is délre értünk ki. Mama megérkezett, nagy hűűűű meg haaa, meg mű- és igazi könny.
Dorka nagyon-nagyon jól érezte magát és mi unokatesók, akik tiszteletünket tettük eme nemes eseményen (Sacc, Szabolcs, Zsófi és én) mindenkit kifigurázva jól elrötyögtünk. Alapjába véve nagyon jó buli volt. Álmosság még nyomokban sem volt felfedezhető, miután meglátta Sanyi papát és Rozi mamát (Dédi Sanyi papa anyja). Fogócskázott mindenkivel, bújócskázott mindenkivel, Szabolcs nagy szerelme lett. Keresztanyám összeszedett egy másik rokongyereknek a buli előtti napon egy szarvasbogarat, beletette egy üvegbe, kiluggalta a tetejét és kirakta a napra fű, folyadék, minden nélkül. Persze vasárnapra a szarvasbogár téli álomba merült ... nagyon mély téli álomba ... úgyhogy Dorka nyugiban játszhatott vele.
Mindenkit megijesztett, mindenkit hülyére vett és kihasznált abszolút. Én abszolút nyugalommal napoztam a nyugágyban és megállapítottam lábat lógatva, hogy ez a gyerek még csak nézve is fárasztó.
Ő volt a legkisebb, persze, hogy körberajongja mindenki. Dorka a marhapörköltből 3-szor evett, ivott folyamatosan, sütizett stb ... szóval bepótolta az előző napi koplalást, tízóraira és vacsorára is bekajált még ezen kívül. Mama kapott tőlünk cserepes és szálas virágot is, mindegyiknek volt egy alapja, de a díszítést én készítettem el, illetve a fő ajándék egy fotóalbum volt Dorka születésétől kezdve, ami ezzel indult
 és ezzel ért véget ...
Pár kép és robogunk tovább...
Húgom Sacc és Dorka

Szabolcs (unokatesóm és Dorka) ... na meg a téli álmot alvó szarvasbogár

Szintúgy

Sacc - nagyon korrekt fotós vagyok asszem, szerintem sztárfotó lett róla

Anyám, Rozi mama, keresztlányom, Zsófi és apám, Sanyi papa

Dédi papa (50valahány évesen) és dédi mama Dorkával

Sanyi papa Dorkával

Keresztlányom Dorkával

Dorka a félelmetes karneváli kisasszony

Látszik Szabolcs mennyire fél a csajomtól

Unokatesók

... fél 5-re, amikor apám segítségével Karcsi papa 66. születésnapján találtuk magunkat.
Itt már nem tudtunk se enni, se inni, apám egy gyors köszöntés után visszament anyámékért és bezárt a bazár, mindenki ment haza.
Karcsi papáéknál 4-en voltunk. Megdöbbentett a tudat, hogy máskor az egész asztal tele volt, most csendben elmélkedett mindenki a hiányzókon (Krisz és Bogi) mellbe ütött a felismerés, miszerint csak mi ketten vagyunk nekik Dorkával. Ezzel szemben apáméknál meg vagy 20-an voltunk a legszűkebb család. 
Igazából kimondatlanul is szomorkás volt a hangulat Kismegyeren, ennek ellenére próbáltak jókedvet mutatni:
Karcsi papa Dorkával beszélget

A szülinapos

Amikor a nagy rosszaságra buzdítja a kicsit ( Rozi mamával volt egy hasonló képe Dorkának pont 2 évvel ezelőtt, nézzétek csak:
... és mindig bajban vagyok, hogy egy vagy két éves képekről beszélünk ... olyan nagylány már Dorka!
Karcsi papa egy családfás képet kapott. Adrit, egy fősulis csoporttársamat kértem meg, hogy készítsen egy családfát fejrajzokkal. Nagyon igényesen, ügyesen megrajzolta! A családfa apósom szüleitől indult és hagytunk ki helyet Bogi gyerekeinek is. :)
Este 7-kor értünk haza, vacsi és kidőlés. Hétfőn szerencsére csak 10-re mentem dolgozni, így 7-kor ráértünk kelni és így szerettük egymást:

2014. június 13., péntek

Amit nem szeretek - idegesítő Dorka tulajdonságok az én nézőpontomból

Sokáig gondolkoztam ezen a bejegyzésen.
Nem gáz az, ha a saját gyerekem gyalázom, ahelyett, hogy fényezném?
Rájöttem: nem! 
Ti, akik követitek a blogot, tudjátok, hogy Dorka a leges-legcsodálatosabb teremtés aki létezik a világon -az én szemszögemből -, úgyhogy éljen az tömjénezés, kezdődjön az a felsorolás, ami engem nagyon idegesít:

Orrtúrás: 
Amikor elkezdődött ez a buta szokás nála 0-24-ben túrta. Még alvás előtt is képes volt ezzel foglalatoskodni. Annyira haragudtam érte. 
Próbáltam szép szóval - légyszi-légyszi -, ráhatással - ha túrod, kakás lesz a kezed -, fenyítéssel - ha túrod, nem fognak játszani veled a bölcsis társak, amire aztán élből rávágta, hogy "mi játszunk egymással, hiszen egyszerre túrunk" - ezt toljad végig fapofával, visítottam a röhögéstől, miközben tudtam, hogy ez olyan gusztustalan dolog. 
Próbálkoztam csúfolással: Turka Gyurka vagy Bányász Gyurka lett a becses neve egy időre, ami hatott ideig-óráig, majd jött a kézre ütés, erre szart rá és végül a bűvös mondat: "Dorka tegnap megígérted, hogy nem fogod túrni az orrod, anya nagyon szomorú lesz, vagyis bezsaroltam. Egyébként tényleg megígérte előtte nap.
Az orrtúrás minimálisra csökkent, az, hogy megeszi már a múlté, de volt rá példa.

"Csak ...":
"Dorka gyere fürödni!"
"Csak elrakom még a mittudoménmit, csak játszok még egy kicsit, csak lekapcsolom a tévét, csak olvasok ..."
Herótom volt ettől a szótól. Minden olyan mondatkezdés "csak" volt, amikor ódázni akarta a dolgokat, hiszen Dorkából hiányzik a "nem". Annyira van benne, hogy "nem akarom" és a zárt kérdéseknél, azon kívül nem használja. 

"Akarom":
Haragszom erre a szóra, de mindig javítja magát, amikor elmondom a bűvös mondatot: 
"Anya! Vajas kenyeret akarok!"
"Én olyat nem ismerek, hogy akarok ..."
"Anya! Vajas kenyeret szeretnék!"
Mindenkire rászól mellesleg, aki az akarom szót használja, csak magával kapcsolatban tévelyeg.

Nyekeg:
Ilyenkor semmi sem jó. Nincs rá jobb szó. Nyöszörög, nem találja a helyét, nyüsszög, félig síró hangon, nagyon idegesítően csinálja és még mondja is, hogy unatkozom. Ilyenkor elkezd viszketni a tenyerem. 
Én sosem unatkozom, gyerekként sem tettem. Szerintem olyan gyerek nincs, aki unatkozik, vagy ha igen, akkor baj van. Akit több programra visznek, mint Dorkát, az már nem normális.

Szelektív a hallása:
Már mondja is, hogy "ha nem hallom, akkor nem is kell megcsinálnom ugye?"

Tud nagyon irigy lenni és kicsit erőszakos ilyenkor

"Az enyém, nem a tied"

Elveszi azt a játékot is a másik gyerektől, amivel egyébként eszébe sem jutna játszani.

Nem jó semmi, ahogy van, de ha változtatok rajta, úgy nem pláne nem jó.

Nem tudja mi a baja, nem is mondja meg és hisztizik műkönnyel, műbalhéval, műsírással kibaszott hangosan. A non plusz ultra kategóriájában, amikor közönsége van, ergó engem éget halálra ...

Az előző három pont akkor van csak, amikor nagyon bal lábbal ébred fel, de azt a napot túlélni ... keményebb bárminél. 

Nyalakodik - ez még az orrtúrásnál is rosszabb. Odamegy akárkihez, Katinak pl. azt mondta, "Kati, te vagy a vajas kenyér!" és nekiáll nyalogatni.

Csapkolódik - bebassza az ajtót maga után.
Ilyenkor látom magam előtt egy 15 évvel később ... jaaaaj neeeee!

Amikor látja - márpedig 99%-ban azt látja, hogy nincs foganatja a szarságainak, akkor nekiáll pityeregni és azt mondogatja, hogy "eeeefájattam, áááámos vagyok!"

Retteg a repülőgéptől:
A szúnyogirtós-fajtától.
Minden este fél 8 után 2 perccel megy el a bukóablak fölött annyival, hogy a pilóta arcát látom az ablakból. Tényleg ijesztően közel van. Kedden is jött, lent voltunk még az udvaron. Dorka annyira belemerült a játékba, hogy csak akkor vette észre a gépet, amikor közvetlenül árnyék vetült rá és felbőgette a motort. Megfagyott a gyerek és ijedtében bebújt az autó alá, majd sírva futott felém és vége volt az addigi felhőtlen jókedvnek.

Könyörögni kell neki, hogy pakoljon el maga után.
Eddig ilyen nem volt

(ezzel szemben)

"Én, egyedül ..." mindent
Sokszor nehéz ... 

Nagyon hangulatember

Ha beteg, nagyon beteg

Van még pár dolog, de mennem kell, 




2014. június 12., csütörtök

Repülőgép-emlékpark képek, avagy Anna, Peti, Gergő nyomában

Kommenteket nem fűznék hozzá, aki kíváncsi, menjen el! Felejthetetlen élményt nyújt az egész. Bartos Erika egyébként tökéletesen leírja a meséjében, hogy élnek ott a "jepcsik"!
Bocs a befordítatlan képekért ...


















2014. június 10., kedd

Zajlik az élet

Itt a nyár!
Nem szeretem a meleget! Nagyon tudok szenvedni Majával együtt. Aranyom fekszik jobbra-balra, sehol sem jó neki. Dorka kisujjáról is az izzadtság folyik. 25 fok van a lakásban, ami napközben teljesen jónak mondható - bár ma már mobilklímát kell kapcsolnom -, ám éjjel sem hűl már le a levegő. Nem tudok aludni. Ennek mondjuk van egy függőségi oka is: elkezdtem olvasni A szürke ötven árnyalat c. könyvet az első ötszáz valahány oldalt 6 óra alatt nyomattam le, A sötétség ötven árnyalat c. második könyvet ugyanennyi idő alatt fogom kivégezni. Komoly függőséget okoz a regény. Nem csak szexuális vonatkozásban, hanem maga a lelki fejlődés, ahova a szereplők eljutna külön-külön és kapcsolati szinten. Az első könyvet csak úgy lehet olvasni, hogy közben ügyelj arra, a pasid kartávolságra legyen, hogy szexelni tudj vele most, rögtön azonnal vagy egyik kéz könyv, másik vibrátor.
A második regény hangsúlya a lelki oldalon van töménytelen dugással fűszerezve.
Függőség ... és kezdem holnap a harmadik könyvet.

Szóval nagyon nem ez a lényeg, hanem a nyár.
Csütörtökön Dorkát hazaküldték a bölcsiből hasmenéssel és hasfájással. (dokihoz el sem vittem - a végén erről).
Pénteken ugrálóváras, mosolygós, vidámkodós szana-széljel futkározós gyereknap volt a bölcsiben. Elmentem fotózni őket, édes-aranyosak voltak.
Voltunk Gödön hétvégén ismét Anna, Peti, Gergő nyomában. Repülőgép-emlékparkban, a gödi strandon és a Városligetben. Hihetetlenül jól éreztük magunkat. Az emlékpark tetszett nekünk a legjobban. Fel lehetett szállni 3 repcsire, megnézni, "vezetni", bár Dorka baromi nyűgös volt, végigmentünk, fotózkodtunk aztán a végére azért minden kedély megnyugodott. "Sanyi bácsi", aki 'vezetett' minket egy csupa mosoly-csupa szív ember. Olyan meghatóan, alázattal beszélt a munkájáról, büszkeséggel a gépekről, az egész Malév korszakról, amiben ő gépészmérnökként vett részt. Imádat. Ez volt benne. Zsolt meg is jegyezte, hogy nem a gyárba 6-ra besétáló taposómalomban megroskadt ember. Neki a munkája volt a szerelme, a rajongása tárgya. Olyan jó volt hallgatni, nézni, beszívni a repülőgépek illatát, ahogy mesélt az öreg úr, életre kelt a gép, szárnyaltam benne.
A lányok szerencsére jól kijönnek egymással és most a Maciparkra hajazós naaaagy hiszti is elmaradt.
Vasárnap délután értünk haza.
Tegnap délelőtt főzős, udvaron játszós-pancsolós délelőttöt tartottunk éviék jóvoltából, majd jött az ebéd, alvás, Ikrényi-tó.
Korrekten megszépült a tó és környéke, viszonylag olcsónak mondható, ahhoz képest, hogy ez volt az idei első strandolós hétvége, millióan voltak. 3 körül mentünk ki, fél 6-ra otthon voltunk szénné égve, 30 faktoros Nivea baba - napolaj mellett úgy, hogy én talán egyszer voltam a tízes éveim vége fele egyszer leégve egész életemben - most nagyon erős az UVB-sugárzás -.
Nálam a strandolás úgy nézett ki régen, hogy reggel 8-kor be a vízbe, este 7-kor ki, hogy a negyed 8-as buszt elérjük, közben millió pasit meghülyítettünk és totális extázisban önfeledten mulattunk; ha a Balatonon voltunk lent, akkor Flört, majd utána vagy előtte, vagy Flört helyett éjszakai meztelen fürdőzés. Volt olyan is, hogy Siófokon amíg a tömeg a parti sétányon tombolt, mi külön bulit csináltunk bent a tóban ... azt azért annyira nem díjazták :)
Most úgy néz ki, hogy 3-kor be a strand ajtón és folyamatosan: "HolvanDorka? MitcsinálDorka? EgyedülnemmegyünkavízbeDorka! ÚrIstenholvanDorka? ÚszógumiDorka! GyerekiavízbőlmárDorka! HadkenjelekbeDorka! AhintánszarráégaseggedDorka! BújjmárkiasárváralólDorka! GyereindulnikénemárDorka! VeddleafürdőruhádDorka! NemmegyünkvisszaavízbeutolsóraDorka! FőlegnemszázadszorDorka! MostfelveszlekéskiráncigállakastrandrólDorka! NajógyerealábadonDorka! SzeretlekDorka!!"
Egy másodpercre nem tudom elengedni magam. Na az egyetlen hely, ahol nem tudok kikapcsolni úgy, hogy pihentető legyen és minden egyes alkalommal, mikor elhagyjuk a strand bejáratát,  tudok csak megnyugodni.
Akárhányan lehetünk vele, akárhányan vigyázhatunk rá - sokszor baráti társasággal mentünk és jött velünk Dorka. Volt, hogy 15-en vettük körbe, esélye sem lett volna megfulladni még szánt szándékkal sem, úgy körbe vettük és akkor is tényleg mindenki figyelt rá -, mindig rajta tartom a szemem.
Ha Dorka nélkül megyek strandra, ami eddig csak 2-3 alkalommal fordult elő, nincs para.
Gödön, a strandon 3 másodpercre néztem félre, már seggest akart ugrani a medencébe, persze úszógumi nélkül az 1,80-ban. Nem beszari abszolút, de nagyon kuka tud lenni; jobban mondva még nem érti ezt a beleugrasz úgy, hogy nem látom és nem tudok utánad nyúlni meghalsz baszd meg dolgot. Hogy is érthetné? Emellett viszont sokszor óvatos duhaj. Érdekes ez a kettősség nála és ugye sosem lehet tudni épp melyik bújik elő belőle a strand bejáratánál.
Egyébként tegnap már Ikrényben mindenhova vitte magával az úszógumiját, kvázi magára ragasztotta, azzal sarazott. A vízben viszont tökéletesen halad az úszógumival és baromi gyorsan tempóz. Apósommal megbeszéltük, hogy az idén megtanítja úszni, vagy legalábbis a vízbiztonságra.
Súlykolni, súlykolni, súlykolni. Nem tudok jobbat.
Egyszer egy jósnő azt mondta, hogy vízbefulladásos halálom lesz ... ezek szerint még 2,5 évem van vissza, mert 33-ra látta. Ám ez a gyereket nem érinti közvetve.
Most full barnában nyomatjuk Dorkával - nem kicsit - emellett néhol nagyon pirosban.
Nagyon elfáradtunk hétvégén, még most sem tértem magamhoz teljesen. Ez a meleg nagyon kicsinál mindkettőnket. Azt hiszem mi a nyár jegyében kiegyeznénk a nagyon durva napokon 23-25 fokban, egyébként maradhatna a 20.
Ma az égési sérülések okán nem megyünk strandra és csak bízom abban, hogy csütörtöktől jön a megváltó hideg.