Összes oldalmegjelenítés

2016. május 30., hétfő

A "más" gyerekekről: a négerbabáról és az Autista-agydagatos kisfiúról

Hatványozottan téma nálunk pár napja a "más"gyerek. Nem szeretem ezt a másságot és nehezemre esik megfogalmazni milyen gondolatok kavarognak bennem. Hogyan tudom átadni egy 4,5 évesnek úgy, hogy egy életre megértse? Hol a határ? Mennyit lehet, mennyit kell elmondani?
Pénteken, miközben linzert és pogácsát sütöttünk, Dorka egy ovis téma kapcsán felhozta a cigányság kérdését. Nem ebben a szövegkörnyezetben, de erről volt szó és nem is cigánynak hívta, hanem négerbabának. 
Szóval a mi négerbabánk nem más, mint mi. Nem különbözik semmiben, ugyanúgy lélegzik, teszi a mindennapi dolgát - vagy éppen nem teszi - többnyire nehezített pályán (mely lehet társadalom által generált, otthonról hozott stb...). 
Nem fogom boncolgatni a kivételeket, az alul iskolázottságot, a kiemelkedő eseteket, mert minden emberből van millió-egy féle.
Dorka az elfogadó, egymás mellett élni tudó monológom után sokáig csendben szaggatja a linzert, én a pogit. Csendben állunk egymás mellett, ő a fellépőkén, köténykében maga előtt, amin különböző színű emberek vannak. Látszik, hogy jár az agya, észreveszem, hogy nézi a kötényén lévő arcokat. Valóban gondolkozik. Végül azt mondja, "én nem szeretem a négerbabát. Nem azért, mert négerbaba, hanem ahogy viselkedik: állandóan szívat!"
Most én nem tudok megszólalni: értem, hogy mit akar mondani, de nem tudok rá helyesen reagálni. Értem, hogy az ő szemében a négerbaba független külső megjelenéstől, viszont a viselkedése nem tetszik neki. Okos ... ha belegondolok én is hasonlóan gondolkozom. 
A Kossuth utca peremén lakunk: látunk, hallunk cifra dolgot és az ember ugye az alapján ítél, amit tapasztal. Én már nem félek végigmenni ezen az utcán, de volt amikor belémálltak a Tescónál. Mondjuk bármilyen más is tehette volna, de nem tette. A határozott fellépés mindig valahogy sikert aratott.
Beszélgettünk még Dorkával erről, de azt hiszem a konzekvenciát levonta ő saját maga a kis életére levetítve. Ezzel együtt kell élni és a lehető legjobbat kihozni belőle.
Autista-agydaganatos kisfiú:
Nem gondoltam, hogy a fogyatékkal élő emberekről nekem bármit is magyaráznom kell. 
Családban van, Dorka nagyon szereti. Nem téma, ha nem hall, ha nem tud beszélni, ha középsúlyos fogyatékos, ha tolószékes - sőt, a tolószékes embereket mindig megdicséri, hogy milyen szuper járgányuk van és simán megkérdezi miért nincs lába, keze akármilye. Régebben égett a fejem miatta, aztán rájöttem: gyerek, miért ne kérdezné meg, ha semmi ártó szándék nincs benne. Persze miután kiérdeklődte magát mindig elmondom neki négyszemközt, hogy amúgy nem illik megkérdezni, mert lehet hogy fáj neki az emlék. Emellett simán adna minden csonkított testrészre puszit, hátha attól még kinőhet,
Gyermeknap lezárásaként kiültünk Dorkával a Duna partra kacsákat etetni. Hozzánk csapódott egy anyuka a fiával. Adtam a srácnak egy pogácsát kacsaetetés céljából, de ő magát etette meg. 
Aztán sorra vette a szájába az állatoknak szánt eleséget. Dorka elvette a zacskót tőle, mert alig maradt benne pogácsa. Jogos volt Dorka részéről (mert amúgy tényleg egyel kínálta meg eredetileg, csak a 10 szemből hirtelen 2 maradt), nekem mégis rosszul esett. Anyuka elmesélte az életüket. Nagyon megsajnáltam őt az agydaganatos, hiperaktív, Autista gyerekkel együtt, aki annyira édes volt, olyan szeretet áradt belőle, hogy leírni nem tudom. Amúgy ez 6 éves fiú, aki most fogja kezdeni az elsőt angolul, németül olvas és beszél folyékonyan, magyarul 4 éves kora óta olvas.
Szóval nekem rosszul esett, hogy Dorka elvette tőle a zacskót, amiben semmi rosszindulat nem volt, szimplán annyi, hogy hagyni akart a kacsáknak. Mi, akik nem tudjuk és nem is sejtjük, hogy mennyi áldozattal, lemondással, türelemmel járhat egy ilyen "más" kisfiú, megsajnáljuk azonnal és a nem rossz is megérint azzal szemben, hogy azt látnánk meg adott helyzetben, hogy Dorka kezeli jól, mivel ő nem látta "másnak".
Miután Dorka elvette a zacskót a fiútól, egyet visszaadott neki, magának is egyet megtartott. Kézen fogta a gyereket és mondta, hogy fussanak le oda, ahol a víz mossa a lábukat. Azt az örömöt, ami ezen a fiún látszódott ... és ahogy közösen lefutottak és közösen megetették a kacsákat ... nem is tudom szavakkal megfogalmazni. 
Jövő héten találkozunk velük ismét, csak kicsivel több süteménnyel készülök!!

2016. május 20., péntek

Napirend

Egy séta közbeni beszélgetés során merült fel a kérdés (nem belőlem szökött ki) 

- Mi a napirendetek?
- ????????????????? - hirtelen nem is tudtam válaszolni, először a kérdést kellett értelmeznem. Napirend? 4,5 évesen?

Másodpercek alatt lefuttattam Dorka egy napját és ráeszméltem: Napirend?
4,5 évesen? Igen, van.
Nem tudom miért értetlenkedtem a kérdésfelvetésen. Talán már ennyire "nagy kislány" Dorka? Ennyire rutinná vált? Ennyire behatároltan élünk? Meddig kell egy gyereknek napirend szerint élni? 
Ez volt a bölcsiben, ez van az oviban. Az iskola még kötöttebb időbeosztást fog maga után vonni, egyetem, munka, család mind beosztott idő, csak más aspektusból. Például gyanítom, hogy 18 évesen az esti 8 órás lefekvést fel fogja váltani a reggel 8 órás lefekvés.
A kérdésre a válasz: még nagyon sokáig fog napirend szerint élni.
Amikor kisebb volt Dorka, sokszor került elő baráti beszélgetések során mikor mit csinál a gyerek. Sőt, amikor egész pici volt, kizárólagos téma volt, viszont nagyon régóta nem.
Rutinná vált, eszerint éljük a mindennapjainkat, eszembe sem jut gondolkozni rajta, csak telik az idő és sorra követik egymást a bevett szokások.
Hétköznap reggel 5-fél 6 között ébred Dorka. Kirakom elé a tejecskéjét, megissza, beleteszi a mosogatóba az üres poharat. Elmegy pisilni, felöltözik, megfésülködik, felhúzza a cipőjét. Mindezt egyedül. Amíg leviszem Maját eü. sétára színez vagy mesét néz, majd indulunk; ha nem esik az eső biciklivel egyébiránt busszal. Az oviban kötött rend van, ehhez alkalmazkodik.
Hétvégén 8 fél 9 körül ébred, ha korábban, akkor bejön, ad egy puszit, megszeretget és elvonul rajzolni, amíg fel nem kelek. Délelőtt egyedüli játék van, addig én megfőzöm az ebédet. Segít takarítani - porszívózni, felmosni, letörölgetni profin tud -, elmegyünk bevásárolni, fél 12-kor ebéd. Utána elpakolunk, amíg elmosogatok, Dorka megveti az ágyat egyedül, befészkeli magát, előveszi a mesekönyvet a három meséhez és megvár. Alvás után 3-4 körül kel.
Még mindig alszik, aminek én nagyon örülök. Ébredés után uzsonna, estig közös játék, biciklizés, roller, rossz időben társas, vagy lemegyünk hátra az udvarra, elmegyünk fagyizni, Maját sétáltatni, amihez éppen kedvünk van. 
Hétköznap 3-ra megyek érte az óvodába, hazafele elintézünk mindent: posta, hivatalos ügyek, Krisznek vásárolok, fagyizunk, bevásárolunk otthonra stb ... 5 körül érünk haza legkorábban. Kedd kivétel, akkor lovagolni jár Dorka, ilyenkor 4-kor otthon vagyunk. Lassan angolra is fog járni, akkor heti két nap pluszban elcsúszik 6-ig. 
6-kor vacsora: általában főzök gyorsan valamit, de van, hogy csak szendvicset, rántottát, bundáskenyeret készítek. Utána kapja a tejecskét, majd 2 tévés mese (Traktor Tom). Közben vizet engedek, ágyat vetek, mosást pakolok be, elmosogatok stb ... és fürdés. Utána még általában eszik pár falatot, amit nagyon nem preferálok (háztartási kekszet, linzert). Miközben falatozik, mesélek 3 mesét. Minden este!
A vasárnapok kivételt képeznek. "Este van a táncolós-éneklős műsor" - mondja Dorka. Nagy duett. 3 fellépőt megnézhet, ami azt eredményezi, hogy korábban fürdünk, pizsiben ülhetünk a nappaliban a kanapén teljes sötétségben, hogy azt gondolja hűűű de késő van és nagy lány már. Ezért cserében megígéri, betartja, hogy kettő perc alatt alszik,  mert ugye hűűű de késő van. Mindezt 8-kor :)
Szégyenszemre, rossz anya módjára szoktunk nassolni ilyenkor. Nem répafalatkákat rágcsálunk. Chipset is ... na jó, legfőképp chipset, süteményt, amit elkészítek hétvégére és megmarad, én pattogatott kukoricát is szoktam enni, Dorka nem szereti, de ha éppen csoki van otthon, akkor azt toljuk be - tolom be.
Normál esetben fél 7-kor fürdik, kiszáll egyedül. Megtörölközik egyedül. Bemegy a szobájába egyedül. Felöltözik pizsibe egyedül. Kikészíti a mesekönyvet és odalapozza, ahol tartottunk előző este egyedül. Mesélek. 3-at minden este, bár mostanában a háromból egyet ő mesél. "Jó éjszakát, álmodj szépeket, szeretlek nagyon!" "Én is szeretlek anya, jó álmokat!" megöleljük egymást, kijövök, minden alkalommal utánam kiabál, "anya, nyitva hagyod az ajtót kicsit?" és a mondat végére alszik.

2016. május 11., szerda

Egy percre hagyom őket egyedül ... és ez történik

Lehetne hatásvadász szöveg, meg hogy a kislány hallgatja a zenét egy ismerősével és amikor megjelenik az anyja, nem fogod elhinni mi történik...
De nem, nézzétek:



2016. május 10., kedd

Az első "otthagyós" buli dilemmái

 ... igen ... túl vagyunk ezen is ... vegyes érzelmekkel, érzésekkel.
Beni 6. szülinapja alkalmából meghívták Dorkát is a Szülők Házában tartandó kis összejövetelre. Beni anyukája mondta, hogy a következő lesz a menet: gyerekkel érkezés, gyerek leparkolása, anya elmenetele, délután 6-fél 7-re anya visszaérkezhet. 
Készültem én erre lelkileg, de ahogy közeledett az "otthagyós buli" én egyre szarabbul éreztem magam. 
Tudtam, hogy jó helyen lesz. Tudtam, hogy nagyon jól fogja magát érezni. Tudtam, hogy Beni anyukájához bármi történik Dorka bizalommal fordulhat, nagyon szereti őket és viszont is. Beni már többször aludt nálunk. 
Mégis nehéz szívvel hagytam ott. Nem  ezzel a bulival kapcsolatosan volt alapvetően lelki-válságom, hanem a mögöttes továbbgondolt tartalommal.
4,5 évesen EGYEDÜL marad egy szülinapi zsúron az én lányom, aki alól nemrég még a szaros pelenkát húztam ki és most jobb esetben ugyanezért a gyerekért kellett visszamennünk időre.
Persze, hogy továbbgondoltam. Le sem írom mennyire gyorsan elment az elmúlt 4,5 év. Gondolom ugyanilyen gyorsan fog eltelni a többi is. 
Egyszer csak azon kapom magam, hogy Dorka este készülődik a fürdőszobában, és már nem kell a "fellépőke" a fogmosáshoz, a smink készítéshez, felveszi remélhetőleg a miniszoknyáját, a tűsarkú cipőjét, majd egy sarokkal arrébb kell lerakni a buliba menet és hazafele is ugyanezen a sarkon kell várni, mert cink lesz, ha a szüleivel együtt látják. 
Látom magam előtt, hogy én éjszakákat nem fogok aludni, apja hulla nyugalommal veszi ezeket az akadályokat. Aggódom érte. 
Látom magam előtt a harcokat, mert ugye az nyilvánvaló, hogy 35 éves koráig én el nem engedném sehova, sőt! A buli még hagyján ... mondjuk azt még nem tudja, hogy szexelni sem fog ... soha! Engednem kell. Tudom, hogy engedi kell. Tudom, hogy nagyon messze van még. Tudom, hogy hiába esem kétségbe, ez meg fog történni akaratommal megegyezően vagy ellentétesen. 
Bízom benne, hogy kialakul egy olyan kapcsolat közöttünk, amiben benne van a feltétel nélküli őszinteség, a megbízhatóság, hogy helyén lesz Dorka szíve és esze.
Bízom benne, hogy egy megbízható baráti köre alakul ki, akikkel közösen elmennek szórakozni, vigyáznak egymásra és Dorka hazaér minden egyes alkalommal.
Amíg Dorka bulizott, Judittal elmentünk fagyizni, megittunk egy kólát, kávét és mentünk vissza Dorkáért. Nagyon lassan telt az idő. Judit meg is jegyezte, hogy csak neki ilyen furcsa ez a helyzet? Nem ... nem ... nekem is nagyon furcsa.
Mikor mentünk vissza Dorkáért, azon tanakodtunk a kocsiban, hogy nem jöttünk túl korán? Nehogy azt gondolják, hogy ennyire parák vagyunk ... Bár Beni anyja ismer, mint a rossz pénzt tudta ...  Nem mentünk be. Arrébb álltunk, elszívtunk egy cigit, vártunk 10 percet és láttuk, hogy sorra jönnek a gyerekekért, így nagy mellel visszamentünk és nem elsőként, de közöltem, hogy megjöttem Dorkáért :) 
Olyan jó volt megölelni, Dorka annyira jól érezte magát, annyi élményt szerzett, mesélt hazáig ... nagyon cuki volt.
Megnyugodtam, hogy nem holnap lesz Dorka 35 éves, amikor ugye először elmehet buliba egyedül ... de amikor megláttam ezt a képet ... 
 ismét gyomorgörcsöm lett. Szerencsére ezt a táncot nem fogom látni 30,5 év múlva. Összesimulva (játék volt itt ... na de mégis).  

2016. május 4., szerda

Anyák hete - jó helyen van Dorka

Múlt héten anyák hete volt Dorka ovijában. Fel lehetett iratkozni melyik nap szeretnénk bemenni, aktívan részt venni az ovis életükben és ebédig maradni a gyerekekkel, óvónénikkel. Én csütörtökön mentem.
Fél 9-kor értünk az oviba. Dorka körbevezetett, megmutatott minden mesekönyvet, játékot, babaszobát, pónit. Végignéztük a falon az alkotásokat. Leültünk festeni. Ezer éve nem festettem. leültünk a szőnyegre pónizni ... nagyon kivételes alkalom. 
Annyira repült az idő, hogy nem tudom mikor, de leültettek minket reggelizni/tízóraizni. Kakaós kalácsot és kakót kaptunk. Elárasztottak az emlékek a saját óvodámról, 30 évvel ezelőttről. Valami sosem változik. Az íz, az illat ugyanaz maradt. Dorka csak vizet ivott, ő minden reggel reggelizik. Mikor végeztünk, kimentünk kezet mosni, Dorka boldogan mutatta meg hol tudok kezet mosni, mibe tudom megtörölni a kezem. nagyon cuki volt, hogy ő volt most terepen és én nem. 
Hozott Dorka mesekönyvet, meséltem, aztán körém gyűlt még pár gyerek és hallgatták ők is a mesét. Zeneszóra lettem figyelmes és mint a kishangyák elkezdek a gyerekek sürögni-forogni. én meséltem tovább. Majd Dorka figyelmeztetett, hogy a zene azt jelenti, pakolni kell, mert utána egyenes háttal le kell ülni a szőnyegre. Miután rendbe vágták a csoportszobát, leültünk a szőnyegre. Mondókáztunk, majd körjátékkal készültek az óvónénik. Nagyon tetszett, hogy minden feladatnak volt átkötő, figyelemfelhívó szövege. Ha eldöntendő volt, ki kezdje a játékot, kiszámolták verssel. Minden gyerek egyöntetűen elfogadta a kiszámoló eredményét, nem volt sértődés, nem volt nyüsszögés. A körjátékban a felnőtteknek is fel kellett venni a koronát, csinálni kellett a körön belüli feladatokat. Tudtam mindegyiket, Dorka sokat mondja, bemutatja ezeket otthon. Aztán következett egy olyan játék, amit én kiesős székes játéknak ismerek, de babzsákkal sokkal jobban megmozgattak minket. Annyi babzsákot dobott le Ildikó a Földre, ahányan voltunk, szerte-szét a szobában. Elindult a zene, mindenkinek táncolnia kellett a csoport egész területén, mikor leállították a zenét, gyorsan rá kellett ülni egy babzsákra. Nem kiesésre ment, így volt az anyukákkal sikerélményünk, sőt engem Júlia néni megdicsért milyen szépen táncolok. Nagyon boldoggá tett vele. Tényleg jól esett! Sőt, rájöttem, hogy engem nagyon régen nem dicsértek meg. Mert amit megcsinálok, azt mindenki természetesnek vesz. A negyedik kör után kapkodtam a levegőt rendesen. 
Játék után kimentünk az udvarra. Labdáztunk; ritkán csak Dorkával, volt, hogy 5-6 gyerek is beszállt, de mindig volt körülöttünk 2 gyerek. Végigjátszottunk minden játékot az udvaron, közben beszélgettem az óvónénikkel.
Ami gond Dorkánál, most láttam én is. Sosem volt olyan, sem játszótéren - bár oda miattam keveset járunk - sem vendégségben, hogy Dorka rám tapad és megsértődik, ha nem CSAK vele játszom. Ez kint az udvaron vált egyértelművé. Mikor mások odajöttek játszani, nyilván nem küldtem el őket, dobtam nekik a labdát, segítettem végigmenni a kerekeken, beszélgettem velük stb... Dorka morcos lett és nagyon idiótán viselkedett. Nem kapta el a labdát, ha dobtam, nagyon szomorú képet vágott, félrefordult. Először mondtam neki, hogy milyen jó közösen játszani, attól, hogy beszállt más is, ő az első, akinek dobom a labdát ugyanúgy, ahogy eddig, majd ő dobja annak, akinek akarja. Ez nem ment. Akkor fordítottam, dobtam másnak és Dorka mástól kapta a labdát. És egyszer meg nem fogta volna. Mondtam neki, hogy rajta kívül várnak a játékra 5-en és mindenki biztatja. Akkor most két választás van: vagy beáll vagy ő marad ki. Naná, hogy kimaradni nem akart.
Nagyon rossz volt ezt látni és gondolom Szofival a kis barátnőjével is hasonlóan játszik. Nem akar osztozni ilyenformán senkivel. Az óvónénik most már tudatosan figyelnek erre, hogy nyisson mindkét gyerek mások irányában, mert az elején nagyon össze voltak nőne. Szofi ment volna másik gyerekhez játszani, Dorka "nem engedte" és Dorka ugyanígy megsértődött rajta. December óta megy az ige otthon, arról, hogy ha mással játszik, még ugyanúgy szeret téged stb ... stb .. stb ... Kezd Dorka belátni/tapasztalni, de nagyon nehezen megy neki.
Na de vissza az anyák hetéhez.
Az udvari játék után visszamentünk a csoportszobába A gyerekek átöltöztek, kezet mostak, mire beértünk már megvetve várták az ágyak őket bal oldalon, jobb oldalon pedig a terített asztalok. Még én is ilyen ágyban aludtam délutánonként az oviban. Dorkát siettettem az evésben, mivel nekünk mennünk kellett tovább, Katit igyekeztünk felköszönteni anyák napja alkalmából. Dorka volt a napos. Öntött mindenkinek vizet, aki kitette a poharát az asztal szélére. Vittünk be süteményt, ha már vendégül láttak minket, ezt a minimumnak gondoltam. Dorka ebéd után kiosztotta. Megkapta Dorka az uzsiját és indultunk Katihoz.
Nagyon jól éreztem magam Dorkával, a gyerekekkel, az óvónénikkel.
Megemelem a két óvónéni előtt a kalapom, hogy ezt/így csinálják a gyerekekkel.
Megemelem azelőtt a mérhetetlen alázat és tisztelet előtt a kalapom, amit ez a két óvónéni képvisel a munkájával és a gyerekekkel szemben. Az az önfegyelem, amit tapasztaltam eszméletlen. Én beleőrültem volna a második héten ebben.
Egyik kezével tulipánt hajtogat, a másikkal arcot töröl egyszerre, eközben az egyik szeme a csoportban játszó fiúkon, miközben a másikkal rajtunk ... még mindig közben vagyunk ... amikor képes megdicsérni a másik sarokban játszó lányok építményét, miközben arra figyel, hogy a bordásfalról le ne essen a nem tudom én kicsodácska.
Mérhetetlen türelmet tapasztaltam.
Teljesen más habitus a két óvónéni. Az egyik tipikus tyúkanyó, a másik szigorúbb, ez is nagy szerencsénk, hiszen Dorkának mindkettőre szüksége van.
Nyilván ezek kiélezett helyzetek és biztos vagyok abban is, hogy nem minden nap telik így.
Amikor azt mondják, hogy nem szoktak ám ilyen hangosan játszani, csak most az anyukák miatt kicsit fel vannak bolydulva ... én meg nézek körbe, hogy ez a hangos felbolydulás? :) Nekem úgy tűnt, itt mindenki szabály- és szokáskövető gyerek.
Sokáig nem voltam biztos az óvodaválasztás helyességét illetően (intézményileg) ezzel szemben Dorka két óvónénijében sosem inogtam meg.
Ahogy halad az idő előre azt látom, hogy Dorka nagyon szeret ide járni, jó helyen van, szeretik őt, vigyáznak rá. Rengeteget "alkotnak", sok éneket, mondókát, verset "tanít meg nekem otthon", amit az oviból hoz haza. Látom, hogy Dorkának erre, csakis erre a két óvónénire van szüksége. Ők tudják együttesen alakítani úgy, hogy neki a legjobb legyen, a gátakat és a feszültséget tudják oldani.
Vannak problémák, hiszen voltam már bent úgy, hogy lapos kúszásban kellett reportra mennem, mert Dorka adott egy hatalmas pofont Szofinak ... de ezek benne vannak (nem a pofon, hanem a report), sőt még ebből is kihozta a két óvónéni azt, hogy alapvetően nincs Dorkával gond, de nagyon akaratos és ugyan meggyőzhető, de nehezen. Sok tanácsot kaptam ott; el voltam keseredve, hogy a gyerekem miért agresszív, aztán Dorka elmondta miért csinálta, majd ő maga mondta ki, hogy tudja, nem szabadott volna ilyet csinálnia. Amúgy nagyon rátelepszik Szofira, ezt próbálják az óvónők jó irányba terelni.
Tudom, hogy Dorka mindkét óvónőre istennőként tekint és szent az, amit ők mondnak.
Tudom, hogy jó helyen van, szeret és őt is szeretik.

2016. május 2., hétfő

Anyák napi vers

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=mrTvIUImgfk

video
Azért édes keresztanya, mert akkor épp keresztanyjának mondta. Amúgy mindig az lett behelyettesítve, akinek aktuálisan előadta