Összes oldalmegjelenítés

2016. május 10., kedd

Az első "otthagyós" buli dilemmái

 ... igen ... túl vagyunk ezen is ... vegyes érzelmekkel, érzésekkel.
Beni 6. szülinapja alkalmából meghívták Dorkát is a Szülők Házában tartandó kis összejövetelre. Beni anyukája mondta, hogy a következő lesz a menet: gyerekkel érkezés, gyerek leparkolása, anya elmenetele, délután 6-fél 7-re anya visszaérkezhet. 
Készültem én erre lelkileg, de ahogy közeledett az "otthagyós buli" én egyre szarabbul éreztem magam. 
Tudtam, hogy jó helyen lesz. Tudtam, hogy nagyon jól fogja magát érezni. Tudtam, hogy Beni anyukájához bármi történik Dorka bizalommal fordulhat, nagyon szereti őket és viszont is. Beni már többször aludt nálunk. 
Mégis nehéz szívvel hagytam ott. Nem  ezzel a bulival kapcsolatosan volt alapvetően lelki-válságom, hanem a mögöttes továbbgondolt tartalommal.
4,5 évesen EGYEDÜL marad egy szülinapi zsúron az én lányom, aki alól nemrég még a szaros pelenkát húztam ki és most jobb esetben ugyanezért a gyerekért kellett visszamennünk időre.
Persze, hogy továbbgondoltam. Le sem írom mennyire gyorsan elment az elmúlt 4,5 év. Gondolom ugyanilyen gyorsan fog eltelni a többi is. 
Egyszer csak azon kapom magam, hogy Dorka este készülődik a fürdőszobában, és már nem kell a "fellépőke" a fogmosáshoz, a smink készítéshez, felveszi remélhetőleg a miniszoknyáját, a tűsarkú cipőjét, majd egy sarokkal arrébb kell lerakni a buliba menet és hazafele is ugyanezen a sarkon kell várni, mert cink lesz, ha a szüleivel együtt látják. 
Látom magam előtt, hogy én éjszakákat nem fogok aludni, apja hulla nyugalommal veszi ezeket az akadályokat. Aggódom érte. 
Látom magam előtt a harcokat, mert ugye az nyilvánvaló, hogy 35 éves koráig én el nem engedném sehova, sőt! A buli még hagyján ... mondjuk azt még nem tudja, hogy szexelni sem fog ... soha! Engednem kell. Tudom, hogy engedi kell. Tudom, hogy nagyon messze van még. Tudom, hogy hiába esem kétségbe, ez meg fog történni akaratommal megegyezően vagy ellentétesen. 
Bízom benne, hogy kialakul egy olyan kapcsolat közöttünk, amiben benne van a feltétel nélküli őszinteség, a megbízhatóság, hogy helyén lesz Dorka szíve és esze.
Bízom benne, hogy egy megbízható baráti köre alakul ki, akikkel közösen elmennek szórakozni, vigyáznak egymásra és Dorka hazaér minden egyes alkalommal.
Amíg Dorka bulizott, Judittal elmentünk fagyizni, megittunk egy kólát, kávét és mentünk vissza Dorkáért. Nagyon lassan telt az idő. Judit meg is jegyezte, hogy csak neki ilyen furcsa ez a helyzet? Nem ... nem ... nekem is nagyon furcsa.
Mikor mentünk vissza Dorkáért, azon tanakodtunk a kocsiban, hogy nem jöttünk túl korán? Nehogy azt gondolják, hogy ennyire parák vagyunk ... Bár Beni anyja ismer, mint a rossz pénzt tudta ...  Nem mentünk be. Arrébb álltunk, elszívtunk egy cigit, vártunk 10 percet és láttuk, hogy sorra jönnek a gyerekekért, így nagy mellel visszamentünk és nem elsőként, de közöltem, hogy megjöttem Dorkáért :) 
Olyan jó volt megölelni, Dorka annyira jól érezte magát, annyi élményt szerzett, mesélt hazáig ... nagyon cuki volt.
Megnyugodtam, hogy nem holnap lesz Dorka 35 éves, amikor ugye először elmehet buliba egyedül ... de amikor megláttam ezt a képet ... 
 ismét gyomorgörcsöm lett. Szerencsére ezt a táncot nem fogom látni 30,5 év múlva. Összesimulva (játék volt itt ... na de mégis).  

1 megjegyzés:

  1. :D :D (De az aggodalmadat értem a későbbi időket tekintve..., bele sem merek gondolni)

    VálaszTörlés