Összes oldalmegjelenítés

2017. július 25., kedd

Miért nem létezik egy olyan könyv, amely a gyerekek ilyen jellegű kérdéseire választ ad?

A következő – és hasonló - kérdésekkel szembesülök nap, mint nap reggel óvodába menet:

„Anya, szerinted mi lesz akkor, ha meghal minden ember?”

„Szerinted, ha minden ember kihal, akkor újra dínó-korszak jön?”

„Ha meghalunk és feltámadunk, akkor mi lesz mennyi idő fog eltelni aközött, hogy meghalunk és feltámadunk?”

„A fogkrémből hogy épül be a kalcium a fogakba?”

„Mi az, hogy szexszel egy fiú meg egy lány?”

„Az már szexölés, ha egy fiúnak kilátszik a feneke az alsónadrágjából amikor a lány mellett ül?”

„Hogyan kerül a billentyűzetről a képernyőre a betűk?”


„Miért szegények az emberek? És miért fekszik a koldus a padon? Miért nem megy el dolgozni? Mit szól az anyukája ehhez? Miért nem vesz ennivalót és miért alkoholt vásárol?”

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, de nehéz ezekre válaszolni! 

2017. július 24., hétfő

Dorkaszáj

1. 
Étteremben óriási akvárium. Benne egy algaevő hal. Alulról felfelé haladva tisztítja az akváriumot jellegzetes szájmozgásával. (elképzel ....)
- Apa, milyen fajta hal ez?
- Algaevő - mondja Krisz
Éppen akkor fut oda egy kislány, majd Dorka " nagyon tudományos arckifejezéssel" közli vele: 
tudtad, hogy ez egy nyalvaevő hal? (algaevő helyett)

2.
Nagyon örülök annak, hogy inkább a Rozi mamát csípték meg a szúnyogok és nem engem.
Hogy mondhatsz ilyet?
Én csak Rozi mamával örülök együtt. Ő mondta, hogy inkább őt csípjék meg a szúnyogok, mint engem.

3.
Dorka ül az autóban. Hatalmas üvöltésben tör ki, nem értjük mi a baja az előtte teli torokból nevető gyerekünknek.
"Lenyeltem a rágóm! Jaaaaaaaj most mi lesz velem, lenyeltem a rágóm!!!! Össze fog ragadni a pocakom és a fenekem! Rozi mama mondta!"-idő kellett, mire elhitte, hogy most az egyszer ettől a pindurkától még nem fog összeragadni ... na de legközelebb ...

4. 
Étteremben Dorka felpattan az asztaltól, az apja értetlenkedve kérdi, hova íly sietősen?
Dorka kellő hangerővel: "Megyek apa, tolok egy kábelt A WCbe!"- ami alapvetően tök gáz, viszont abból a szempontból kellett Krisznek egy pofon így nyilvánosan, arra vonatkozóan, nem mindegy mit mond a gyereknek ... még poénból sem.

2017. július 11., kedd

Az első tejfog kihúzása 2017.07.09.

5 évesen, 9 hónaposan, 6 naposan kiesett Dorka elsőként kibújó tejfoga.
Helyesebben: kihúzta. 
El kell meséljem, nem volt olyan élőlény - kutyáknak is elmesélte - Győrött, sőt az országban sem - szerintem - aki ne tudott volna arról az igen fontos történésről, miszerint Dorka foga mozog. Elmondta a lépcsőházban lakó összes embernek, a boltban, a kenyeresnél néniknek, bácsiknak, gyerekeknek, teljesen idegen embereknek a buszon, a sétáló utcán, a minket kiszolgáló pincérnek. Nyilván ugyanennyien tudták meg azt is, hogy kihúzta.
Ült mellettem tegnap délután a kanapén, majd egy "au" kíséretében csavarintott és büszkén mutatta "nagylánysága és iskolaérettsége"  ékes bizonyítékát óriási, fülig érő mosollyal, miközben a szája szélén csíkban ömlött a vér :D (visítottam ... úgy nézett ki mint egy gyerekarcú, ártatlan véresszájú baltás gyilkos) Hasremegős nevetés közben imádkoztam: ezt meg ne lássa, mert sosem fog többé senki a szájába nyúlni. Dorkánál a vér látványa a világvégével egyenértékű.
Előzményekben szerepel:
- ha kizúzod, csak egy picit fog fájni, nem állandóan evés - ivás - stb közben
- a fogtündér biztos elviszi és a párnád alá tesz valami apróságot - dínós kártyát -
- youtube-os videók, hogyan húzzunk ki fogat házilag
- millió-egy tanács foghúzást illetően
- vicces fogatlan gyerekképek
- mindegy mit csinálsz ... csak húzd már ki

2017. június 27., kedd

Dorka nyaral

Ilyenkor az ember lánya- fia eltervez minden-féle földi szépet-jót ... majd hét közepén rájön, hogy mindjárt itthon van a gyerek és rohamtempóban igyekszik behozni a heti lemaradást, miközben bosszankodik magában: miért nem használta ki a lehetőségeket?!
(lesz lehetőségünk javítani, Dorka 2 hét múlva ismét mamatáborban lesz, addigra kitapasztaljuk a gyerekmentes élet szépségeit)

2017. június 14., szerda

Az elmúlt 2 hét eseményei

  1. Ovis kiránduláson voltunk: gyönyörű hely#csodálatos lelkű emberek#fantasztikus amit csinálnak#eszméletlenül jól éreztem magam#lovaskocsit húztunk versenyben#nagyon leégtünk

 

  1. Krisszel tortát készítettünk: szerinte "statikusan ki kell egyenlíteni a tortát, különben nem fogja elbírni a díszítőelemeket!" A végén még megtanulok tortát készíteni. Képes volt 5 órán keresztül makettezni, készíteni, szárítani, majd megalkotni - addig én megsütöttem 2 tortát kompletten, 150 darab linzert - kicsit sem körülményes.  végén még megtanulok tortát készíteni.
  1. Autót vettünk. 10 éves#Ford Fiesta#pici autó#dízel#nagyon szuper#szeretem.

  1. Húgomat eljegyezték: büszke vagyok a sógoromra#sírtunk#megható volt#meglepetés volt#jövőre esküvőre megyünk

2017. május 30., kedd

Évzáró

Múlt héten szerdán volt Dorkáék csoportjában az évzáró.
Nagyon színvonalas műsort adtak elő, le a kalappal a gyerekek és az óvón nénik előtt!
Nagyon sok a pici a cica csoportban, ezzel együtt ooooolyan ügyesek voltak!!!

Dorka mondott szólóban verset (altatót):
https://www.youtube.com/watch?v=OWvZVZZ0B70

Sári néniként annyira tündéri volt ... saját magamat láttam "Nagyanyóka" képében 30 évvel ezelőtt:
https://www.youtube.com/watch?v=582PaG442kI

Gergővel, az épp ügyeletes szerelemmel, majd egy kis pasival, akinek elfelejtett puszit adni Dorka, de pótolta a hiányosságát! :D
https://www.youtube.com/watch?v=YHqjNPs1pyU&t=4s

Jövőre Dorka is búcsúzik az óvodától, ketten-hárman ballagnak a csoportból, ha jól számolom.
Csütörtökön ovis kirándulásra megyünk, már nagyon várjuk!


2017. május 24., szerda

Úszás, Dorka nyaka aranylik

Dorka tavaly november közepe óta jár úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően mennyit maradnak játszani a végén.
Kezdetben, amíg a tanmedencébe alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon szerette.
Aztán átkerültek a versenymedencébe. Hossza 50 méter, mélysége 2,20. 
5 héten keresztül fosással indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.
Szóval ötödik vasárnap. Dorka visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni, ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután .... úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!
Oké ...  és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya, szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és fel tud-e jönni a víz fölé)
Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül, hanem MOSOLLYAL a hosszt.
Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet csinálni.
Mi szakadt át ott, akkor, abban a másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!" 
Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.
Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.

Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ... 



2017. május 16., kedd

A királynő birodalmának összeomlása

Tizennegyedik napja van Krisz velünk. 
Megszoktuk? Nem! 
Igyekszünk? Igen!
Nagyon nehéz ... nekem nagyon. 
Egy ideje mindenki megmondóember lett körülöttem és kényszert éreznek arra, hogy megosszák a véleményüket, majd belém is sulykolják, hogy így türelem meg úgy idő, meg majd mindent elrendeződik blablabla ... 
Na most az a helyzet, hogy engem eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye. Nem csak azért, mert bunkó vagyok sokszor indokolatlanul, hanem mert az elmúlt 3,5 év arra tanított meg, hogy bármit meg tudok oldani.
Nekem a jó Isten mindenből bőséggel mért. Gondolom a türelem maradt a legvégére és addigra kifogyott. 
Abban sem hiszek, hogy az idő majd elrendez mindent: persze halad az idő, de ha csak karba tett kézzel ülök és néha megvakarom a seggem, attól nekem még nem lesz jó, ebből kifolyólag nekünk sem lesz jó.
Nálunk tipikusan a következő az alaphelyzet: ha a királynő nem érzi jól magát, akkor az alattvalók feje porba hull. Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.

A királynő nem tud felhőtlenül boldog lenni. Az eddig irányított királysága május másodikával összeomlott. A meglévő, jól működő rendszere megszűnt létezni. 
A hercegnője a királyi kutyával együtt nagy ívben szarik a koronás fejére. 
Őméltósága jobb ötlet híján (tehetetlenségében amit ugye sosem ismerne be őtökéletessége) igyekezett külső szemlélőként figyelni az eseményeket; kivárni a végét a dolgoknak. 
Az első rózsaszín lepel lehullását is bőrpáholyából nézte végig, ami először kárörvendéssel, majd lelkiismeret-furdalással töltötte el. Rájött, hogy a szülői szerepek nem versenyhelyzetben érvényesülnek és nem is kell az egyik akaratát a másikra erőszakolni.
Igyekszik elfogadni, hogy a király az engedékenyebb, a királynő a geci következetes, szigorú uralkodó, természetesen a kis hercegnő szerint. 
Gyakorolni kell a közös uralkodást; ami megalkuvással, vitahelyzetekkel, sok-sok kezelendő dolgokkal jár, ami mellé a király elmúlt 3,5 éves sárkányokkal való harcolása is nagy mértékben közrejátszik.
Keveset éltünk királyságban ... sokkal kevesebbet, mint amennyit nem.

2017. május 11., csütörtök

Fánk kérdés

Krisz: „Mikor csinálsz fánkot?”
Én: „Nem csinálok, nem tudok!”
Krisz: „Ne viccelj már, régen is csináltál! Pénteken csinálsz fánkot?”
Én: „Nem tudok!”
Krisz: „Anyucid tud fánkot csinálni, telefonod van, akkor te is tudsz … vagy tudni fogsz!”


2017. május 10., szerda

Apa itthon

Kriszt kedden hoztuk haza. Fél 11 helyett fél 2-kor ölelhettem hosszú idő után először. A délután nem tudom hogy telt el... egy üveg whisky, egy üveg Asti Martini társaságában csigalassúsággal múltak a percek ... 18 éve nem ittam egy korty alkoholt se, most az egyik üveget én végeztem ki ... eztán sem fogok. Meséltünk volna egymásnak, de olyan hallgatag volt mindkettőnk, csak ültünk egymás mellett és igyekeztünk felfogni a felfoghatatlant
Szerdán nagy volt az öröm, a lentebbi videón láthatjátok:

https://www.youtube.com/watch?v=d23rTR3__p8

... és ők azóta is egymáson csüngnek.
Egész eddig fel sem tűnt mennyire hasonlít Dorka az apjára.

2017. április 27., csütörtök

Jogosítvány

Képtalálat a következőre: „pipa jel”
2016 szeptemberében kezdtem KRESZ tanfolyam. Sikeresen levizsgáztam elsőre. Jött az egészségügyi novemberben, a Vöröskereszt szervezésében ... elsőre meglett. Ehhez tegyük hozzá, hogy ész sem kell, Dorka is meg tudta volna tanulni, be tudta volna mutatni ... 
December 27-én indult a vezetés. Külön rutinpályás oktatás nincs. A parkolásokat, megfordulásokat a városban, forgalomban lehet/kell gyakorolni. Március nemtudomhányadikán megbuktam városi vezetésből. A városi vezetésbe van beépítve a rutinvizsga is. Tehát, ha megbuksz a vizsgaútvonalon, akkor a következő vizsgán a rutint is újra be kell mutatnod.
Március nemtudomhányadikán megbuktam vezetésből. Mivel az oktató is megvétózta, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy 2 utcára a Közlekedési Felügyelettől miért rántottak meg. Mindegy, túltettem magam, vettem 7 órát még pluszban, majd április 19-én újra nekifutottam.
Olyan alizosan indult a dolog:
Húsvét utáni hétről lévén szó, ahol gyakorlatban és elméletben is keddel indult a hét mindenkinek rajtam kívül. 
Április 19-én reggel komótosan kikászálódok az ágyból, összekapom magam, elindulok vezetni. Találkozom az oktatóval a szokásos helyen, beülök, kimegyünk a Közlekedési Felügyeletre - mindig így megyünk -, majd megállunk. 
- Mire várunk? 
- Hát a vizsgabiztosra.
- Én szerdán vizsgázom, holnap!
- Ma van szerda, keddel kezdtük a hetet.
- Azt a kurva.
Mire felfogtam, hogy mibe is keveredtem, már izgulni sem volt időm. Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam vezetés közben, sikerült a vizsgám. :D 
A héten beballagtam az okmányirodába, ahol készítettek egy orbitálisan ronda fotót a fejemről. Egy negyvenes évei végén járó lepukkant alkoholista-drogos-tokás-elhízott fejű nőt képzelj el ... ezt fogom nézegetni 2025-ig. Majd közölték, hogy 10 munkanap múlva kiküldik postán a jogosítványom. 
Nem igazán értem a logikáját a dolognak: 3,5 hét telik el onnantól számolva, hogy kiszálltál az oktatóautóból a vizsgabiztossal együtt odáig, hogy kézhez kapod az okmányt. Ergo azt a minimális tudást is, amit nagy nehezen összesöpörsz magadnak vagy az oktatód beléd ver, azt is elfelejted. Értem én, hogy a rutint magadnak kell megszerezni, legfőképp amellett, aki beül melléd fél éven keresztül vagy aki annyira bátor hülye, hogy odaadja az autóját gyakorolni és még melléd is ül ... na de nem az lenne a cél, hogy pörögjenek a dolgok?
Az oktatómnak örök hálával tartozom. A türelméért, a jófejségért, a bátorításért, a kurvaanyázásért, amiért feladta a 40. sikertelen hátratolatásnál és azt mondta ez veszett fejsze nyele, nézzem meg youtubon. És onnan valóban megtanultam padkával párhuzamosan tolatva beparkolni, mint ahogy az Árkád többsávos körgeometriás csomópontot is onnan nyomattam. Mentünk jégen, mentünk vízátfolyáson, olyan technikai dolgokat mutatott meg, amiket más nem. 2-szer fejeltem le a kormányt. Mindkétszer belelépett a fékbe akkorát ... ha nem lép bele belénk jönnek. Ezzel örök életre megtanultam hol kell elsőbbséget adni és hol van egyenrangú útkereszteződés.
Imádtam, élveztem a tizedik óra után minden másodpercét ... és igaz, hogy előre képtelen vagyok leparkolni, de a legkisebb helyre is berakom az autót tolatva!!!!! :D 

2017. április 19., szerda

2017 húsvét

Szombat-vasárnap délelőtt Vásárhely. Vasárnap délután Győr, Kismegyer, otthon.
Hétfőn locsolkodás.
Kipihentük magunkat? Nem! De szuper volt!
Annyi csokink van, hogy egy évig elegendő lesz!
Karcsi papa verset írt, Dorka verset mondott a locsolásért - Köszönöm, hogy köszöntöttél, rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek téged, tojás lesz a fizetséged! - és piros tojást osztogatott a fiúknak.
Kifejezetten örültem, hogy senki sem fogadott el pénzt a locsolásért és végre újra a hagyományról, a közös együttlétről szólt az ünnep!

2017. április 12., szerda

Család

Május másodikától újra egy család leszünk! Persze minden akkor biztos már, ha megtörtént ... na és aludtunk rá plusz kettőt ... de a reményeink, a hivatali része, a beadott papírok, megvitatott tényállások és döntések jelen állapotban 2017.05.02-át mondták ki az egyesítés napjának.
Dorka striguláz, centit vág, kérdez, tervez, szervez, félrerak, takarít, ágyneműt húz, a babás játékait szortírozza, szép ruhát készít, magát csinosítja, rajzol, színez üdvözlős dolgokat, a legókat válogatja, a füzetekkel összepárosítva, miből mit lehet készíteni természetesen apával. Rendre utasít, hogy Maját is meg kell fürdetni és kozmetikába kell vinni, mert így nem várhatja apát haza, hogy néz már ki ...  stb stb stb ... én ezzel egy időben ülök egy helyben a kanapén. Igyekszem felfogni az információt, a dátum jelentését és következményeit.
Dorkának amúgy fogalma sincs arról, hogy egy héttel későbbi dátumot mondtam és a meglepetés erejével fogja az apja sokkolni, aminek én személy szerint nem örülök, de ez van.

2017. március 13., hétfő

Gyermeki megállapítások-egysoros

Dorka:
Anya, én beszélgettem a Benivel -6 éves- komoly dolgokról és tudod mit állapítottunk meg?
Azt, hogy a szülők azért játszanak a gyerekekkel, hogy boldoggá tegyék őket!

2017. március 1., szerda

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Tegnap Dorkával sétálunk a Pláza oldalbejáratánál található gyalogos úton. Az aszfalt mellett óriási átmérőjű csövek futnak, körbekerítve szögesdróttal.
Dorka érdeklődik miért vannak rajta azok a bökős valamik?
Azért, mert a fiatalok ezeken a csöveken 'csöveznek': randalíroznak, ezeken hallgatnak zenét, napoznak, graffitiznek rá stb ... 
Ezek a csövek fontos célt szolgálnak. Gázt, vizet, hőt szállítanak és nagyon kell vigyázni rájuk. A bökős valamik megvédik a csöveket attól, hogy sérüljenek.
Dorka: "hol vannak ezeknek a buta gyerekeknek a szülei ilyenkor? Miért nem tanítják meg őket normálisan viselkedni és miért nem szólnak rájuk? Milyen szülők az ilyenek? - kérdezi őszinte felháborodással Dorka.
Eljátszottam neki -: tudod kis Dorka, eljön az idő, amikor felcsengetnek a kaputelefonon - berregtem, ahogy valóban szól a csengő -, belekiabál egy bakfis vékony hang: "csókolom, kis Dorka itthon van? - és elkészültél-e? Mentek sétálni, beszélgetni, mozizni, lányos programokat csinálni a barátnőddel. Elengedlek, mert tudom, hogy helyén van a szíved és az eszed annyira, hogy megbízhatok benned. Elengedlek, mert tudom tudsz normálisan viselkedni, nem rongálsz és bízom benned, hogy a megbeszélt időre hazaérsz!

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Dorka: "Egyedül a városban sétálni? Nélküled sétálni? Nem fogni a kezed? Ilyet LEHET??????????" - látszott rajta a teljes döbbenet, hogy eljátszott a gondolattal és végigfuttatta az agyában a szitut, majd teljesen komolyan közölte velem:
"Anya, én szeretek veled sétálni, sosem foglak cikinek tartani! De azért jó lesz majd úgy is sétálni, hogy össze-vissza futkározhatok az úton, mehetek becsukott szemmel és senki sem csesztet érte!" - nem törtem le a szarvát, hogy jobb esetben, mire ő egyedül sétálgathat az utcán, addigra már tré lesz neki cikk-cakkban futkározni becsukott szemmel :) :) 
Annyira édes, ahogy elképzeli az életét, és jól eső érzéssel tölt el, hogy minden eseménynél benne vagyok az apjával együtt :)

2017. február 28., kedd

A sokhetes betegségről

Február van ... ma még. Holnap március. Új hónap, új remény. 
Nem tudom mit gondoltam?! Talán most megússzuk! Nem sikerült!
Minden év február hónapját végeláthatatlan betegszabadsággá alakítja számunkra az élet, hetente 3 nap felcsillanó reménysugárral, ami persze csak remény marad ... majd jön a hardcor.
Kezdődött egy sima hányással. Igaz, az 3 napig masszívan tartott. Ebből következően 4 éjszakát nem aludtam ... Dorka velem szemben a wct ölelve is képes volt bóbiskolni, vagy a szőnyeg közepén, kezében hányós tállal törökülésben elaludni és 40,5 fokos lázat produkálni. 
Az elmúlt egy évben, ha Dorka haja szála görbébben állt a megszokottnál, hányt. Ha lázas volt, hányt. Hasmenése volt, hányt. Fájt a torka, hányt. 
Minél többet űzi ezt tevékenységet, annál ügyesebb: egyszer sem hányt le semmit és nagyon ügyesen hányt a kanapéról, sugárban, fröccsmentesen az asztalon lévő tálba. 
A lázas hányást torokfájás követte. Reggel elvittem orvoshoz, ahol annyira rendesek voltak, hogy mindenki maga elé engedett ... jó ... Dorka végighányta a rendelőt, zacskóba.
Streptococcusos torokgyulladás, antibiotikum, lázcsillapítás, egy hét szünet. 
Természetesen 3 nap múlva semmi baja nem volt a gyereknek, az ABt szedte 7 napig, majd szerdán már mehetett volna oviba, ám anyám bevállalta a gyerekfelvigyázást onnantól, mikor a gyerek jobban lett, így maradtak otthon. Vasárnap készülök össze a hétfőre, teszek-veszek, miközben Dorka 5-kor le akar feküdni aludni. Megnézem, tűzforró a gyerek ismét. Hétfőn újra doki, újabb hét szünet: valami vírus, 3 nap után gyerek toppon van, már kurvára unja magát otthon.
Vasárnap reggel jön át Dorka 4:40-kor. Mondom neki, menjen vissza a szobájába aludni, nagyon korán van. 6-kor újra jön, hogy az előbb nem merte mondani, de nagyon fáj a hasa. Ahogy hozzáértem, éreztem, hogy meleg, automatikusan hoztam a hányós tálat, törölközőt. A tököm kivolt az egésszel ekkor már ... gondolom Dorkának még jobban.
Vasárnap este hív anyósom, hogy ők is lebetegedtek.
Hétfő reggel újra doktor néni, valami vírus, egy hét pihi, 41 fokos láz, ne adjak semmit a lázcsillapítón kívül, mert nem piros a torka, tiszta a tüdeje, a pocakja is rendben.
Hazaértünk, Dorka annyira vacogott, kopogtak a fogai, nem tudta elmondani mit szeretne, a kis ujjait nem tudta behajlítani, így nem tudta betakarni magát, potyogtak a könnyei, nem tudtam adni neki lázcsillapítót, mert képtelen voltam beletalálni a szájába, csak összegörnyedve vacogott a kanapén.
Ezt jó lehetőségnek láttam hűtőfürdőre. Ellenkezni úgy sem tud. Ruhástól, ahogy volt beletettem a vízbe, amivel pár perc alatt megszűnt a remegés és 20 perc múlva lement a láza. Ezt követően 2 napig volt lázas, aztán nagyon csúnyán elkezdett köhögni, folyt az orra. Erre adtam bogyókat neki, és csütörtökre semmi gondja nem volt. 

Mától Dorka újra óvodás 5 hetes kihagyás után (mert a betegség előtt 1 hetet Vásárhelyen volt, elkerülvén az influenzás időszakot ha-ha-haaaaahhha)

2017. február 16., csütörtök

2017. február 15., szerda

2017 farsang

Kitalálta Dorka: sellő szeretne lenni az ovis farsangon.
Anya megvalósította és holnap teljes pompájában tündökölhet a gyerekem.
SOHA többet nem lehet sellő sem farsangon, sem más alkalommal!!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon élveztem a jelmezkészítés minden pillanatát:
a millió-egy 3x3 centis pikkely kivágását, az anyagboltba futkosást, a 348 darab égési sérülést (ragasztópisztollyal tettem a cicanadrágra a pikkelyeket)
Íme az eredmény:
A melltartó részre - merthogy Dorka ragaszkodott hozzá - ilyen kagyló alakú díszek kerültek. Ezeket én hajtogattam és ragasztópisztollyal tettem fel a ruhára

 Egy kartonból uszonyt szabtam, majd középen kettévágtam
3x3 centis pikkelyeket vágtam ki és elkezdtem szépen sorban, egymást fedve ragasztópisztollyal felvinni az elemeket.


Aztán fogtam egy cicanadrágot, felragasztottam rá 6,5 óra alatt az uszonyhoz hasonlóan a pikkelyeket.
Arra nagyon kellett vigyáznom, hogy Dorkára nehogy szűk legyen, mert ha egyszer megragasztottam, az úgy maradt.
Zihereis tűt ragasztottam kagylókra nyitott állapotban, ezek Dorka begöndörített hajába fognak kerülni.


A jelmez.
Lehet benne lépni, mert az uszonyokat zihereis tűk segítségével rögzítettem egy szandihoz.





2017. február 8., szerda

Anyámon háborgok

Két hete Dorka Vásárhelyen telelt egy hetet - aztán egy hetet itthon volt, mivel az ovi 3/4 része kidőlt, én meg úgy döntöttem óvó nénikkel egyeztetve, hogy nem viszem közösségbe, ellesz itthon/munkahelyen/győri nagyszülőknél, ezzel elkerülve az influenzás megbetegedést -.
A lényeg:
Indulok Dorkáért anyámékhoz. Kérdezi Rozi mama, mikor érek le? Mennie kellene postára, boltba, ügyintézni stb. nincs otthon senki, Dorka nem maradhat egyedül.
Azonnal átfutott az agyamon: anyám hogy mer rám bízni egy 5 éves gyereket? Hát nem ismer? - háborogtam
Aztán azonnal kapcsoltam, hogy basszus, ez az én gyerekem!
Naná, hogy rohantam! Miközben mosolyogva szégyelltem magam, hogy lehetnek ilyen gondolataim.

































Egy mondat, mely jelzi mennyire forognak a gondolataim a vezetés körül

Szombati verőfényes napsütésben, mikor a gyerekem sétáltatja pórázon előttem a kutyát, az alábbi mondat hagyta el a számat arra a kérdésre, hogy anya, merre megyünk tovább? :
"A következő lehetőségnél fordulj jobbra!"

2017. február 6., hétfő

Dorkanap

D: - "Anya, írd be a telefonodba, hogy Dorka csodálatos névnapja!"
A: - "Sosem felejteném el a névnapod kis Dorka!
D: - "De azért csak írd be, hogy mindig benne legyek és meg tudj köszönteni!"

Isten éltessen névnapod alkalmából Dorka!
Teljesüljön ma minden kívánságod!
Szeretünk nagyon!

2017. január 23., hétfő

Ahogy a gyerekem lát ...

...

D: -"Anya, játszunk olyat, hogy én vagyok az anyuka, te vagy a kicsikém! Jó??!"
A:-"Oké. Kérek enni, inni, éhes, szomjas vagyok, játssz velem, kérek szép ruhát, ezt szedd szét, azt rakd össze légy szíves, amazt had kóstoljam meg, hol a 'picitakaróm', hol a babám, hol a legóm, ne húzd a hajam a fésűvel, szép csatot kérek, ennél szebbet, ez a szívószál nem jó, miért nem adsz másikat, miért nem nézhetek mesét, Maja rám nézett, ne nézzen rám, fázom, melegem van, nézd milyen ügyesen felöltöztem egyedül, nem vettem fel fordítva a pólóm, nem baj, ha úgy van, mehetünk, én szeretném a szemetet vinni, miért nem vihetem, nem szakad ki, ha végighúzom 2 emeletet!" - ezt elhadartam Dorkának egy levegővétellel ... és jeleztem felé, hogy még csak reggel 5:50-et írunk játékból IS!!!
Dorka felvonja a szemöldökét, majd azt mondja:
"Nyugodj meg kicsikém, ha hisztizel, azzal nem leszel előrébb! Lássuk sorban a dolgokat! Éhes vagy, mit kérsz enni?"
A: "Rántottát 3 tojásból kenyérrel, mellé kakaót!"
D:"Oké, akkor felhívom a Rozi mamát, hogy kell rántottát csinálni, meg kakaót!" - oké, hogy béna vagyok sokszor főzésben, de azért annyira nem, hogy emiatt felhívjam anyám ... tény és való, hogy minden másért felhívom miből hány csipet kell, hogy olyan legyen, mint az övé.

Dorka megmondta: "Anya, te sütsz a legjobban a világon, de a Rozi mama főz a legjobban. 
Te is ügyes vagy, például a virslid finom!"

2017. január 16., hétfő

Dorkáról pozitívan

Szép, cuki, édes, szeretnivaló, okos, humoros jó lelkű, rafkós kis hurrikán.
Tömören ennyivel lehetne jellemezni a gyerekem. Emellett mindig van válasza, mindig van kérdése, mindenre azonnal tudja a megoldást. 
Szeret, tiszta szívből. Minden este elmondja mennyire imád. Tettekkel is bizonyítja. 
Péntektől vasárnapig 39 fokos lázzal feküdtem (miután elvégeztem a házimunkát) otthon. 39,6-nál már a dobókocka pontjait sem láttam és nagyon fájtak az ízületeim. A lázcsillapító nem használt, a hűtőfürdő viszont hatásos volt.
Péntek délután 1 órakor hazaérve munkából mondtam Dorkának, hogy lefekszünk pihenni fél órára. 3-kor arra keltem, hogy be vagyok takarva, fejem alatt párna, a kezemben egy alvóka. Mindez Dorka rendezésében. Gondoskodott rólam.
Behozta az ágyba a játékokat, a fejlesztő füzetet és ott tevékenykedtünk. Egy hangos szó sem hagyta el a szám egész hétvégén. Egy angyal volt.
Okos: kikövetkeztet dolgokat logika alapján. 
Olvas, ír, (azokból a betűkből, melyeket ismer) számol, összead. A kivonás nehezen megy.
Választékosan beszél, emellett rengeteg verset, mesét tud. A mondókák szerinte csak a babáknak való.
Ritmusérzéke nagyon jó! Szereti a zenét, a táncot, nagyon szeret énekelni és szép hangja van.
Kiválóan lovagol és úszik. Rengeteg angol szót ismer és természetesen egy napi angolozás után következő nap kavarja a két nyelvet. A buszon megjegyezte az ablakon kifelé lesve, "milyen gyönyörű szép, ici-pici, foltos Rabbit futott a parton!"
Köszön mindenkinek, jó hangosan, érhetően. Nagyon közvetlen kislány, bárkivel szóba elegyedik. 
Emellett nagyon tisztelettudó. Az idősebbekkel nagyon előzékeny. A nála kisebbekkel is igyekszik az lenni, de az nem belső késztetésre jön, hanem mert én azt mondom. Nem szereti a babákat, illetve 3 éves korig . Nem tud velük mit kezdeni. Persze az első 3 percben mondja, "milyen cuki, Istenem, de aranyos vagy kis baba!" ... aztán megkérdezi 10 perc múlva mikor mennek már haza?!
Órákon keresztül eljátszik egyedül. 
Minden házimunkában szeretne segíteni. A szobáját maga takarítja, sütemények közül többet is önállóan elkészít. Annyiban kell segíteni, miből hány kanál kell. 
A városunkat ismeri. Tisztában van az általunk használt helyi járatok számával, menetrendjével, útvonalával. Tudja melyikről hol szállunk le, fel ... előre készíti a sapkáját felvételre, mikor le kell szállnunk. Tudja hol van a Városháza, az aranybárány, a fürdő, a Püspökvár, Püspöktorony, a Karmeliták tere, Füles Bástya, Frigyláda szobor, Dunakapu tér, Széchenyi tér, az Állatkert, a Bazilika stb ... városrészekkel is tisztában van. Sőt, sokszor azt is tudja, melyik busszal hova lehet eljutni. 
Nagyszájú, amit én abszolút pozitív tulajdonságnak tudok be mindaddig, amíg nem nekem akarja leosztani a lapjait.
Van egy olyan tulajdonsága, ami sokszor nagyon gáz, de még így is szerethető: ha új helyre megyünk, új feladatot kell megcsinálni akkor Dorka elbénázza, aztán rögtön javítja. Pl. a hétvégén életében először versenymedencében úszott. Az edző elmondta neki, hogy úgy szorítsa vízbeugrásnál a szivacsot, mintha az élete múlna rajta, aztán ugrik egy nagyot és lábtempó megy háton. Mondom Ritának - másik nagyon büszke anyuka - a kispadon:"figyeld meg, Dorka lesz az első, aki elengedi a szivacsot!"
Dorka elkészül, látszik az elszántság az arcán, kinéz még egyszer, hogy figyelem-e élete nagy eseményét, biztatom, ezt most megcsinálja, megszorítja a szivacsot ... ugrik ... és mit csinál? 
Hát persze, hogy elengedi a szivacsot. Gyerek a 2,50 alján, azonnal kapcsol, jön felfelé, edző ugrik utána, Dorka addigra felbukkan, hátrafekszik és leússza. Ahogy kiszállt a medencéből, láttam rajta a pánikot, remegett keze-lába, taknya-nyála egybefolyt, sírt, nagyon sírt, de végigúszta. Odamentem hozzá, remegett, mondogatta, hogy ő többet nem megy vízbe!! Aztán a következő körnél ugrott, a szivacs a kezében maradt, majd hátrafordult és úszott újra. 
A legbátrabb és legelszántabb kislány a világon! Én a legbüszkébb édesanya a világon! 
Ha idegen helyen megjelenünk, akkor Dorka tuti elesik, elcsúszik, lever, el- és letör, lefejel, ledob értsd a paletta összes igekötős igéjét, aztán megigazítja a szoknyáját és felemelt fejjel továbbmegy.
Szóval nagyon sok jó tulajdonságot lehetne még róla írni és most nem akarom azt sugallni, hogy azért szeretem a gyerekem, mert okos. Ha hülye lenne, akkor is szeretném valószínűleg ... vagy legalábbis ennyi idő alatt eléggé megkedveltem volna, de nyilván így azért egyszerűbb.
Büszke vagyok Dorkára! Elmondhatatlanul szeretem! Féltem, óvom, szeretném, ha egy szép világban nőne fel, ha senki sem bántaná és boldog ember lenne.


2017. január 13., péntek

Szeretem



2017. január 12., csütörtök

Dorkáról negatívan

... ha már róla szól a blog, mégis vele kapcsolatban alig született bejegyzés mostanság. A megszámlálhatatlan pozitív tulajdonsága mellett megjelentek a következő dolgok:
… hogy is jellemezhetném a jelenlegi állapotunkat egy szóval? 
Küzdelem!
Ebben a formában mégsem igaz.
Szeretném azt gondolni, hogy problémamentes napjainkat tengetjük csupa mosoly-kacagás kíséretében ... de nem így van.
Azt sem mondhatom, hogy rossz, szófogadatlan, kezelhetetlen, hisztis, nehéz természetű ... mert ez sem igaz. 
Viszont van akarta! De még milyen erős akarata ... nem győzöm törni a szarvait amellett, hogy igyekszem teret hagyni neki. Esténként azon elmélkedem, hogy jól csináltam-e, mi a határ, meddig lehet akaratot törni és - hagyni nyilvánítani ... egyedül őrült nehéz. Nincs kivel megbeszélni, konklúziót levonni, esetleg hogyan tudnám máshogy csinálni. Ezzel kapcsolatban mondjuk simán belelépnék bárki szájába, aki a jövőben rám verné Dorka negatív dolgait, vagy megjegyezné, hogy ezt én csináltam vele. Azt kell csak meglátni ebben a mondatban, hogy egyedül ennyire tellett.
Minden feladatnak nekimegy úgy, hogy azt őőőőőőőőő megoldja; ha kell, faltörő kos. Amitől én agyfaszt tudok kapni, mert látom előre, hogy az úgy nem lesz jó ... ám ő csak csinálja, aztán persze végső kardba dőlés okán segítséget kér. Nem akarok mindent megoldani helyette. Ő küzd, én idegeskedem, majd végül megoldjuk. 
Az akaratnyilvánítás egyik eszköze: mindenről van véleménye és azt előszeretettel hangoztatja, hiszen ő MINDENT tud. Ezt a legnehezebb kezelnem. 
Azt tanítom neki, hogy anyával, apával MINDIG őszintének kell lenni, mert ha baj van, csak úgy tudunk segíteni neki, ha ismerjük teljes valójában a dolgokat. Ezzel a lehetőséggel él, főleg, mikor engem kell kritizálni: "anya, elegem van, hogy mindenbe bele akarsz szólni" ... és ilyenkor olyan szívesen szájba törölném tartanék motivációs beszédet.
Amúgy igaza van, tényleg bele akarok szólni, de nincs erre a mondatra válaszom. Nem akarok sallangokat durrogtatni, hogy de én csak jót akarok stb ... stb ... mert igazából nem jót akarok, csak már idegesít, hogy kínlódik és nem úgy csinálja, ahogy én gondolom. Nehéz feldolgozni, hogy az eddig alvó-étkező-folyadékot magához vevő  - és leadó gyereknek számomra hirtelen 5 év elteltével véleménye lett ... ami nagyon sokszor nyers, de helytálló. Abszolút tükör.
Párszor füllentésen kaptam. Azért ferdít a valóságon, hogy az ő tette kisebb súllyal nyomjon a latba a bűnösség megítélését illetően. Persze a szeme állásából látom, hogy sántít a történet és azonnal mondja, hogy most nem mondott igazat és akkor a következőkben elmondott történet lesz a valós. 
Ha eddig csak szájba akartam törölni, itt már a nyelvét is kihúznám. Miért van szükség ezekre a bugyuta, fölösleges körökre? Sosem baszarintottam le azért, mert őszinte volt. A butaságért nyilván igen, hogy meg legyen a következménye a cselekedetének ... de mindig megköszöntem, hogy őszinte volt és mindig elmondtam neki, hogy büszke vagyok rá emiatt. Értem én, hogy hülyeséget csinál, mert az tök jó buli, és hogy miért igyekszik magát kimosni a dologból, viszont nagyon sokszor nem fogadja el, hogy akár ő is lehet hibás. Hárít. Ebben abszolút Krisztián.
Könyörgés. Na, ez az, amitől falra mászom. Nálam a nem, az nem; és nem talán. Ebben nagyon következetes voltam/vagyok/leszek. Ezzel ő tökéletesen tisztában van! Mégis könyörög 30 másodpercig alkalmanként, ezzel masszívan terrorizálva. Majd megállapítja, hogy most sem ért célba.
Mindent, de mindent az ég egy adta világon meg akar vetetni magának. Megveheti, a saját pénzedből. Persze a sajátjával igencsak spúr. Ilyenkor mindig belátja, hogy nincs is szükség adott dologra. Megígérni nem ígérek semmit. Az a nem normális kategória, mikor karácsony után már új könyv miatt nyúz, hogy rendeljem meg neki, a karácsonyi ajándékok mióta a helyükre kerültek, elfelejtődtek.
Van az oviban egy kislány, akire Dorka abszolút felnéz/tart vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Pedig nagyon nem kellene. Ha ez a kislány szép ruhába megy, akkor megjegyzi Dorka otthon, hogy ő bezzeg nem volt MA SEM szép ruhában ... bezzeg a másik kislány ... ő ma is szép ruhában volt, és meg is jegyezte, hogy Dorka ma sem jött szép ruhába, bezzeg ő igen! Egyszer azt mondta Dorkára, hogy rongyokba jár. Dorka ezt annyira a szívére vette, hogy a mai napig emlegeti. Ezért én beszéltem a kislánnyal a nagymama füle hallatára. Ott bocsánatot is kért Dorkától nem miattam, mama miatt. "Bezzegkislány" - hívjuk így - egyik körme ki volt géllakkozva. "Bezzegkislány" hajának egy tincse be volt festve és még sorolhatnék millió-egy esetet. Vagy "bezzegkislány" nem engedi be a játékba meg azt mondja neki, hogy ... és ugye "bezzegkislány" szava szent.
Ilyenkor görcsben áll a gyomrom, nemcsak azért, hogy én akaratos, határozott, okos gyerekem miként lehet olyan kuka, hogy hagyja magát befolyásolni, hanem azért is, mert ami "bezzegkislánynak" van, az neki is kell. Ha csillámporosat szarna, Dorka is azt akarna. Közöttünk ez konfliktus szül. Több irányból. Nemcsak hogy egy fizetéssel képtelen lennék felvenni a versenyt a táblagéppel, laptoppal és ki tudja milyen kütyüvel, hanem én tényleg nem akarom megvásárolni ezeket!!! Eszem ágában sincs sem géllakoztatni Dorka egy körmét sem, sem hajat festetni, sem táblagépet venni, sem interaktív játékot venni.
Nekem semmi gondom, ha „bezzegkislánynak” ezeket lehet, ez mind szubjektív kérdés, Dorkának nem lehet! Én mesélek neki, nézhet TVt néha, ha játszani akar, itt vagyok neki és a barátai is, emellett és a millió-ezredik játéka is.
Minden alkalommal elmondom neki, hogy ő az oviba játszani, ügyesedni, okosodni és tanulni jár ... nem divatbemutatóra. Ha alkalom megkívánja (táncház, színház, ünnep) akkor mehet szép ruhába, egyébiránt nem. Semmi keresnivalója sem a körömlakknak, sem a színes hajnak az óvodában szerintem … de ugye ez megint csak szubjektív. Megérti. Milliószori nekifutásnak, újra és újra el kell mondani, meg kell értetni.
Megbeszéljük reggel, indulás előtt, hogy gyerekrágó nem lehet a zsebében. Nem csak maga miatt, hanem, akit megkínál, elesik, félrenyel és nem is folytatom ... 
Gyerekrágó otthon, hétvégén, egy fél. Pont. 
Majd délután nagy bociszemekkel, szomorúan közli velem, hogy elosztogatta a rágót és most neki nem maradt. Mondtam neki, hogy akkor visszamegyünk 2 éves szintre és az, hogy megbízok benne, innentől megszűnik, újra ellenőrzöm és kétségbe vonok minden vele kapcsolatos dolgot, mert ez így nem megy.
Ha kiérdemelte, visszaállhat a régi bizalmi kör. 
Újra érvénybe lépett a magas polc. Ami felkerül oda - pl. most a gyerekrágó - nagyon nehezen kerül le vagy egyáltalán nem láthatja többet. 
Elmondom neki, hogy a hurkapálca, ha maga felé tartja és hirtelen fékez a busz, a kiszúrhatja a szemét. Nem elfogadja, hanem a következő 4 másodpercben kipróbál 12 fogást a szeme előtt, hogy szerinte hogy nem fogja megvakítani, ha mégis fékez a jármű. WTF???!!!
Én azt gondoltam ezeken már rég túl vagyunk.
A legújabb, hogy visszabeszél: ezt a legegyszerűbb kezelni. Ha van igazság abban, amit mond, akkor azt végiggondolom és megbeszéljük. Ha bután szól, akkor vagy visszasuttogok neki – ettől retteg a legjobban – vagy ráüvöltök akkorát, hogy berezegnek az ablakok és azonnal tudja, hányas nadrágot hord.
Próbáltam egyenrangú félként kezelni, mert azt hittem, hogy 5 évesen alkalmas, olvastam több helyen, ez mennyire jó dolog, így szorosabb lesz a szülő-gyermek kapcsolat, ám rá kell jönnöm, hogy nem működik. Maradunk az eddig jól bevált dolgoknál.
A letolásért, ha butaságot csinál, vérig-sértődik, de pitiáner dolgokért – pl. hogy egyenes vonalban megy az úton - ennek kompenzálására elvárja, hogy megdicsérjem.
Dorka rafkós, és élvezi azt a helyzetet, amikor gondolkozhat azon, miként bújhat ki a kötött dolgok alól. Ezt kedden be is vallotta.
Az a legrosszabb, hogy magamat látom benne … szegény kis Dorka.
Holnap folyt köv. a pozitívumokkal

2017. január 11., szerda

Vezetés




" ... ha maga levizsgázik egyszer, én elmegyek New Orleans-ba, bárzongorista leszek és táncoslányok fenekét fogom csapkodni kurva nagy élvezettel"...!
- oktatóm szájának újabb gyöngyszeme.
Nagy sikerélménnyel zártam a tegnapi óráimat az aranyköpés ellenére. Beljebb jöttünk a városba és én sokkal magabiztosabb lettem, sikerült végre kettesbe váltanom úgy, hogy nem szakadt ki a váltó a helyéről és nem recsegett-ropogott. Tudtam kanyarodni, észrevettem a biciklist és a gyalogost is. Bár a vasúti átjárót nem. Végre hatalmas dicséretet kaptam óra végén!!!
Érdekes érzésekkel tölt el, hogy valamiben tudok béna is lenni.
Ebből az következik, hogy kevés az alkalom a komfortzónámból való kilépésre. Vannak dolgok, amiben kényszeres vagyok ... helyesebben szeretem, ha megvannak a napi ritmusok, mert így megy flottul az életünk. Minden reggelünk percre pontosan ugyanúgy zajlik. Ugyanakkor kelünk, készülődünk, reggelizünk, öltözünk, viszem le a kutyát, indulunk otthonról.
Ha évente kétszer nem így történik, akkor sincs pánik, mert szeretek improvizálni, csak akkor zaklatottabban mennek a dolgok.
A vezetés egy patthelyzetbe rakott; ki kellett lépnem a komfortzónámból többször. Nincs két ugyanolyan óra, két ugyanolyan helyzet. Sőt, megtapasztaltam azt is, hogy egy dolgot végre lehet hajtani kétféle-képpen, amivel aztán végképp megkavart az oktató. DE!
Tegnapra összeállt a kép! Valahogy jött magától. Ennyi idő kellett, hogy összerakjam a részleteket?!
Otthon ültem a slozin és váltottam a wc pumpával. Dorka velem szemben visított, annyira tetszett neki a dolog ... de én csak váltottam becsülettel ... és váltottam ... és váltottam  ... és úgy néz ki beérett a dolog. Most azt kell elérnem, hogy ne nézzek le a váltóra.
Mondtam az oktatónak, hogy van pár tetoválásom. A következő a hüvelyk és a mutatóujjam között lesz: egy sebváltó.

Erre azt felelte, hogy „inkább egy J és egy B betűt varrasson a kezeire, mert arra nagyobb szüksége van, higgye el”! J J (jobb, bal kéz a gyengébbek kedvéért)
Azt gondolom, hogy kellő kitartással bármi elérhető ... ehhez nagyon sok türelemre van szükség. Persze mindenki mondhatja, hogy mekkora feneket kerítek ennek, de én tényleg küzdök ezzel.
Bánom, hogy Krisz nincs mellettem. Ő nagyon jól vezet, emellett köztudott, hogy birka türelme van, bármit képes elmagyarázni az autókkal kapcsolatosan úgy, hogy megértsem.
Mióta vezetni tanulok, nem tudok aludni. Járnak az agytekervények, gondolkozom a sorrenden, hogyan kell elindulni pl. egy piros lámpánál, figyelni, tövig kuplung, váltani, közben körbenézni, kormányt tekerni, közben pici gáz, tövig kuplung, újra vált, pici gáz ...  és még sorolhatnám.
Tudom, hogy rutin lesz belőle és lehet fél év múlva már ha megkérdezik a sorrendet sem fogom tudni megmondani ... az is benne van a pakliban, hogy fél év múlva még mindig plusz órákat veszek.
Most úgy érzem, valami megtört és elindultam egy jó ritmusban azon az úton, hogy ne küzdelem legyen, hanem ha nem is gördülékenyen, de menjen ez a tanulás. 
Erre egy hétig most nem tudok menni, mert az oktató nem tudott időpontot adni ... ilyen az én szerencsém.
  

3 év egy képben


2017. január 5., csütörtök

A boldog új év első bejegyzése mindenről

2017. Páratlan, nem is kedves számomra ... de jó év lesz. Érzem. Amennyire jó, annyira nehéz ... ezzel is tisztában vagyok. Kiegészül a családunk. Minden gondolatom ekörül forog: nincs középút aközött, hogy várom és nem várom. Nem várom ... milyen hülye kifejezés. Hogyne várnám!
Újévi fogadalmaim nincsenek. Egyszer volt, akkor is azon gondolkoztam hónapokig miként szeghetem meg. 
Van egy nagyon rossz tulajdonságom, a sok éppen elviselhető mellett: amikor valaki azt mondja, hogy ezt így, meg úgy kell élni/csinálni/tenni stb. attól menekülök. Nem azért, mert szefós vagyok, hanem azért, mert alkalmatlan vagyok azokra a helyzetekre, amiket "úgy kell megcsinálni, hogy" ... miközben jó anya módjára igyekszem Dorkát afelé tendálni, mit hogyan kell, és azt azért úgy, mert én már tudom ... neked ennyivel könnyebb lesz, hidd el! Annyira álszentnek érzem magam ilyenkor.  A konvenciók közé szorítástól agyfaszt kapok. Én szeretek neki menni dolgoknak, ha kell, háromféle-képpen megközelíteni, magam kijárni, koppanni vagy épp sikereket elérni. Ha nem így lenne, ma nem az lennék az, aki a jég hátán is megél. Arra a kérdésre nehezen válaszolnék, hogy egy anya honnan tudja ennyire jól, mi az, amitől a lányát minden körülmények között meg kell védeni ... 
Erről szeretnék leszokni. Dorkának is meg kell élnie, meg kell próbálnia, koppannia kell és sikereket elérni. Itt most nyilván nem olyan dolgokról van szó, hogy az autót a jobb oldalon kell tartani, mert ellenkezőleg baj lesz - amúgy vezetek. 
Holnap harmadik alkalommal megyek. Élvezem ... már amikor nem csöpög az izzadtság a tenyeremről, a kormányon megtörve a combomra. Miközben olyan magasröptű beszélgetéseket folytatok az oktatóval, hogy "maga nem fél mellettem? Mert én be vagyok szarva magamtól!" - kérdezem az oktatót- Igazából azért nem kötöttem be magam, ha gáz van, ki tudjak ugrani, maga meg menjen amerre lát! - válaszol.
Van otthon WC pumpája? WC? Kötél? Mondom: igen. Akkor szépen leül a slozira. A bugyiját nem kell letolni. Megfogja a pumpát, a kötéllel hozzáerősíti magát a klotyóhoz. Majd vált!!!! Addig vált, amíg nem rángatja ezt a kurva váltót, hanem finoman meglöki. Nem fakanál ez, hogy tekerni kelljen!
Lesznek még aranyköpések, efelől nincs kétségem.
Új év, új tetoválás. Később sikerült, mint ahogy terveztem. Friss még. Hegesedés után sokkal szebb lesz. Jobb oldalamon melltartótól övig "Már rég feladtam volna, ha nem érted történne minden"- egy álmomban szerepelt ez a mondat, Dorka felé közöltem, majd magamra varrattam. 
Szilveszterkor Dorka bulizott a nagyszülőknél. Anya sütött-főzött, gyereket csinosított ...
... majd este szépen felöltözött és otthon maradt.